Borderline személyiségzavar (beszélgetős fórum)

Szia!

Én nem tudom, mit hoz a jövő, talán a lecsitult kapcsolati résznél elkezd csillapodni a border is. Sajnos nem tudom, nem látok a jövőbe, ha az önismeretemre hallgatok, akkor én is azt hiszem, hogy eljönne az idő, mikor tolerancia helyett elküldeném a p....csába. Mert előbb-útóbb megtelik a pohár. De nem látok a jövőbe, én is érek addig, tapasztalok és talán kevésbé leszek lobbanékony mint most.

Gyakran eszembe jut, meddig lehet bírni egy borderessel...

Mert rendben, amíg dúl a szerelem, elképzelhető.

De amikor egy "átlagos" kapcsolatban is eljön a nyugis időszak, csitul a lámúr és még egy komplikációmentes viszony is meginoghat....

Akkor hogy lehet őszintén hinni, hogy kitartanak az ember mellett?

És hát nem tudom, én pl. tudnék-e tolerálni egy borderest...a válasz egyértelmű nem.

:)

Gratulálok. Haza jött a anyaralásból szobaton. Ma reggel váltunk el, de holnap újra együtt alszunk, pénteken pedig megyünk nyaralni. Kicsit furcsa volt, hogy voltak apróbb jelek, de símán lekezeltem őket. Most semmi komoly nem történt, nagyon örültünk egymásnak. Sőőőt. Mondott hosszú távú célzást, ami nála nagyon nagy szó. Én nagyon szeretem és ő is engem. Remélem megbírkózom a feladattal, de tudom, hogy eljön az idő, amikor ezt nyíltan meg kell beszéljük, de az az idő még messze van. Majd, ha jó sok hisztin megint túl leszünk. Szerintem már a nyaralás alatt is elő fog jönni, de remélem, hogy símán meg fogom tudni oldani!!

Nagyon remélem.

Ez a legjobb megoldás!

Olvasgatom itt miket írtok, és (szemétség tudom) de megnyugtat, hogy én még nem vagyok beteg.:)

Vannak tüneteim, amiket ismerek (hála istennek). De vigyázni kell ezzel is. Nem szabad, hogy ha be is ismeri magának valaki a betegséget, minduntalan ezzel takarózzon. Igenis kell az akaraterő, és sok-sok meló a beteg részéről is, nem csak a sok bogyó.

(én alapvetően utálom a kemikáliákat, és mindent igyekszem etrmészetgyógyászattal, homeopátiával, szellemgyógyászattal stb. rendezni. Erre is lenne megoldás, de ez már off...)

...

Nekem nagyon sokat segített, hogy a furcsa magatartásom egy részét be tudtam azonosítani.

Előtte ugyanis rengeteget szenvedtem amiatt, hogy rendszeresen megbántom a partnereimet. Most kőkeményen, fogamat összeszorítva térítem magam jobb belátásra. Nevelem magam, mindent megteszek hogy még ez az enyhe fokú borderline se keserítse meg a kapcsolatunkat.

Hülyén fog hangzani, de néha még hálás is vagyok, hogy picit megtapasztalhattam ezt a dolgot. Hihetetlen lelki, érzelmi szivávrvány. Mert ennek nem csak negatív oldala van, de nem ám!

Úgyhogy ami jó, megtartjuk, ami romboló, leépítjük!

:)

Na igen. Ezt tudom. És sok a meló, de legalább te tisztában vagy a betegségeddel. De én nem tudom, hogy a párom tisztában van-e vele. Szerintem igen. De ő...sokkal súlyosabb, mint Te. De!!!! A lényeget kimondtad. Tudod arra építem a stratégiámat, ha jönnek a nagy hullámok akkor:

Nem úgy reagálok, ahogyan eddig, nem úgy, ahogyan egy tudatlan normális ember, aki eddig voltam.

Nem.

Inmáron a betegség és a beteg érzéseinek pontos tudatában képes vagyok tudatos reakcióra. és ebben látom a megoldást. Amikor a legundokabb lesz velem, akkor leszek a legkedvesebb Vele. Talán, Talán hosszú távon nyerek némi bizalmat.

Ezt remélem

Na igen, itt is vannak fokozatok. Én talán azért vagyok képes erről beszélni és kívülről elemezni magam, mert nem vagyok súlyosan érintve.

Tökéletesen felismerem már amikor kezdődik a dili és annyira tipikus, periódikus, rendszeres, már-már kiszámítható.

Sőt, kezdek odáig eljutni, hogy amikor benne vagyok egy-egy ilyen hullámban, igyekszem kontrollálni. Nekem a meditáció és az agykontroll sokat segít.

De nekem nincs betegségtudatom. Ez olyan, mint hogy sok ember hajalmos depresszióra, vannak tünetei, de bűn lenne begyógyszerezni.

Súlyos esetben nyilván szükség van pszichológus segítségére.

Félre ne érts, nem kételkedek a szavaiban, de a borderline-ok gyakran túloznak. Az hogy vkit idiótának neveznek...érdemes számítsába venni milyen hangulatban, kontextusban mondja.

A borderline szerintem képtelen szívből elhinni huzamosabb ideig, hogy szerethető.

Nálam pl. váltakoznak az önbizalomhiányos és magabiztos periódusok.

Úristen, mennyi meló vár még rám/ránk :)

Mondom, nálam nem ennyire komoly a dolog. Mindössze csak voltak/vannak furcsa dolgok, amiket nem igazán tudok uralni, és minden ok, előzmény nélkül eluralkodnak rajtam.

Én képtelen lennék szakítani. Odáig jutok, hogy vagdalkozok, hagyjon el, úgyis ki fog ábrándulni belőlem, tönkre fogom tenni az életét, jobbat érdemel.

Ami nem igaz. Mert tisztában vagyok magammal. Nagyképűen hangzik, de olyat nem talál mint én, és még egyszer senkit nem fog úgy szeretni mint engem.

Nekem prímán működnek a rokoni, családi, baráti kapcsolataim. Egyedül a párkapcsolatban jön elő a border...

Beszéltem neki erről...hogy tudja, amikor gyűlölöm meg csúnyákat mondok, az valami, amit nem tudok teljesen uralni...borzasztó, de az ilyen ember abban a pillanatban valóban tiszta szívéből gyűlöli a másikat vélt okokból.

Hihetetlen.

Aztán felkel másnap, és maga sem érti, mi volt ez az egész, amikor imádja a párját.

Nem nyugtat, de rettenetesen szenvedünk ilyenkor.

Persze nincs jogunk mást ezzel nyomorítani. Ezért jutok oda időről-időre, hogy inkább legyen egy átlagos, kedves, nyugis nője, mit egy ilyen mint én.

Nagyon szép lány! Értek mindent :-)

És tényleg jól illetek össze - már amennyire így képről meg lehet állapítani.

Szia!

Ott, a 92-nél kettővel lejjebb kattints a nevmere( leonito77) és ott megtalálod. A véleményedre kíváncsi lennék, bár aki eddig látta a képeket, az azt mondta, összeillünk.

Köszi. Remélem...

És hol látok képeket rólatok?

Szia Leonito,

Nagyon elszántnak tűnsz ami nagyon becsülendő. Fantasztikus, hogy mekkora energiákat fektetsz a kapcsolatba. Le a kalappal. Remélem sikerülni fog. Egy biztos, hogy nem lesz egyszerű.

Én ma inkább nem írnék az óceánon túli élményekről,mert ma reggel jöttem rá megint egy csomó hazugságra, és ki vagyok akadva. Én csak ki akarok keveredni ebből és nagyon sajnálom, hogy valakinek így kell leélnie az életét, hogy ennyi hazgudik mint ez a férfi. Szomorú vagyok, de semmi esélyt nem látok a javulásra. Én 2 évet vártam....most feladom. :-(((

A te helyzeted sokkal jobb, tényleg kívánom, hogy sikerüljön nektek! És te legalább tudod, hogy szeret. Én már semmit sem tudok. Azt hiszem kényszeres hazudozóval van/volt dolgom a betegségén túlmenően.

Téged az Ég küldött!

:)

Végre egy pasi, akinek borderes barátnője van!

Én nem tartozom a durva esetek közé, "csak" a párkapcsolatomban produkálom a tüneteket, és nem is olyan durván mint a Te párod. De annyira magamra ismertem...

Nem régen gondolkodtam el komolyan, mi ez a defektus nálam...aztán valahogy bevillant. Eddig azt hittem, biztos a partnereimmel nem illettem össze.

Aztán 5 hónapja megismertem egy fiút, aki mindne tekintetben tökéletes számomra. Mégis azon kapom magam, jön az elmasdni, a szakítsunk mert elviselhetetlen vagyok stb.

Leonito,

bocs, de a tegnapi nap bolondokháza lett. ma leszek délután és irok bővebben.

addig is szia.

Végre van valaki, akivel ezt meg tudom beszélni, a barátaim és a szüleim nem értik. Ja igen, meg tudsz nézni minket, tettem ki fotókat.

Igen, nehéz döntés, de 3 hétig nélküle voltam, először szinte útáltam, mert nem értettem miért csap be(egy apróság volt) és miért állt elő utána képtelen történetekkel, hogy megvédje azt. És még nagyobb ellentmondásba keveredett. De aztán utána olvastam, rájöttem, hogy ő borderline. És tudod mi a vicc? Hogy pszichológiai tanulmányokat folytatott régen. Innen gondolom, hogy tudja magáról.

De igen, ezek után másképpen láttam a világot, úgy éreztem van remény. Ő keresett meg mindig. Nagyon szeret engem Ő is.

És voltam a dokinál is, megnézettem magamat is, biztos, ami biztos. És a szívemre hallgattam. Kiderül hamar, hogy vajon tudom-e kezelni. Már egy egész sor startégiai elem van a fejemben a különböző, már megtapasztalt szituációk fogadására. És, ha azt kapom vissza, amire számítok, akkor nagyon boldogok lehetünk, de ez még egy nagy kérdőjel, mert az is lehet, hogy nem fog sikerülni. De olvastam egy másik fórumon...volt ott egy férfi és neki border line a barátnője. Leírta, hogyan kell bánni vele(pont, amit én is tervezek) és azt írta, hogy sokkal több szeretetet tud adni, mint aki nem borderline. Kicsit ez is pozitívan hatott rám. Kíváncsi vagyok mi lesz.

Egy óceán választ el? Elmeséled, miért? Érdekes lehet.

Köszi, hogy megosztottad velem(ünk) és persze, hogy érdekel, hiszen azért van ez a fórum, hogy ez ember 1. kiadja magából amit akar, 2. segítsen másokon ha tud.

Akkor neked sem egyszerű most már értem.

Az én esetemben, soha nem akart engem otthagyni, még most sem amikor mondtam neki, hogy szívesen támogatom mint barát, de mint társ én ettől megbolondulok. Rengeteget sír, de ilyet még nem láttam. Azt mondja, hogy neki barátnak nem kellek, mert ez ő értelmezésében az annyit jelent, hogy elhagytam. Nem érti mi az a barátság szerintem. Egyetlen igazi barátja sincs. Neki csak ilyen női vannak akiket hülyít. Talán mindegyik miatt nem szerez útlevelet. Minket egy óceán választ el, tehát elég komplikált az ügy, de ez most mellékes.

Ez most nagyon csúnyán fog hangzani, de azon gondolkoztam el, hogy amikor annyi ember van akinek nincs borderline-ja vagy bármi hasonló, akkor ez tulajdonképpen egy áldozat amit meghoz egy életen át, ha felvállalod. Mert ez nem tűnik el, csak csillapodhat jó esetben. Ugyan akkor meg az ember szíve ha mond valami azzal nehéz vitába szállni :-)

A leírásod alapján a te barátnőd tünetei egyértelműen borderline. Az én esetem....akár más is lehet, de borderline is.

Én most megyek ebédelni, de szeretném folytatni az elmélkedést később ha te is leszel.

:-) Szia.

ÓÓÓÓ kedves Faggan! Ez nálam nem ilyen egyszerű. Elmesélem hát....

10 hónapja ismerkedtem meg vele és már az elején éreztem, hogy nagyon furcsa lány. Furcsa dolgai vannak, valakinek azt hiszem említettem is, hogy szerintem nem stimmel vele valami. De nem tudom hogyan történt, annyira beleszerettem, hogy én még soha nem voltam ilyen szerelmes. De állandóan szakított velem és nem mondta meg miért. De egyre közelebb kerültünk egymáshoz. De ilyen szakítások voltak, csak egy példa. Tavasszal elmentünk Franciaországba síelni. Apartmanban voltunk ketten. Egyik nap elvittem a mobilomat, de le volt halkítva. Valaki hívott és rezgett és ő érezte, mert pont a síliften ültünk. És este balhé lett belőle. Hogy milyen dolog, hogy magammal viszem a telefont. Pedig semmi sincsen abban, még nem sieltem, gondoltam elfér a sínaci egyik zsebében... Már feküdtünk, erre közölte, hogy még jó, hogy nem vele fogok nyaralni menni. Ez annyira rosszul esett, hogy nem tudtam elaludni. Egy óra fetrengés után felkelte, leültem a székre, gondoltam iszok két sört utána talán elalszom. Az asztal, ahol ültem egy méterre volt az ágytól. Ő felkelt és közölte, szakít, mert otthagytam őt az ágyban. Na ez annyira rosszul esett, hogy elkezdtem öltözködni, hogy elmegyek a hóba sétálni, kiszellőztetem a fejem, meg, ha szakított, miért is aludnánk egymás mellett. De visszakönyörrgött, szeretkeztünk és mintha mi sem történt volna.

Utána hozzá költöztem. De hasonló szakítások és én nagyon kiakadtam és kiabáltam is vele és eljöttem. Elköltöztem. De annyira szeretem, hogy neki álltam utána nézni az interneten és rájöttem, hogy border line. Dokinál is voltam. Megerősített. És most újra megpróbálom vele, mert már értem, miért is vannak ezek. És már le is teszteltem. Ott aludtam nemrég. Reggel teljesen fagyos volt, semmi nem indokolta. Elvileg rossz kedvemnek kellett volna lennie, mert ő ezt indukálta. Elmentem dolgozni és írtam egy olyan sms-t hogy milyen kár, hogy csak ennyit voltunk együtt, hogy maradtam volna még, meg, hogy mennyire szeretem. És mi történt? Felhívott nemsokára bókolt elmondta mennyire szeret, mennyire vár.

Nos az orvos azt mondta, hogy szerinte ő tudja magáról, hogy beteg. De én ne mondjam meg, hogy tudom, mert akkor azt hinné, hátba támadtam. Várjam meg, míg magától elmondja. És ezt fogom tenni, hiszek benne. És kiderül. Ha még sem megy, akkor nagyon fogom sajnálni. És milyen érdekes az élet, nekem is ő az első olyan lány, akitől gyereket szerettem volna és ő is tőlem. És még nincs is kizárva a dolog.

Nagyon tömören ennyi, de szívesen mesélek még, ha gondolod.

Először is olyan fantasztikus, hogy írtok nekem. Nagyon hálás vagyok, így látatlanul is. Ezt szeretném ha tudnátok Leonito és Blue Moon.

Ez az úr is őszintének állítja be magát, de addig addig "nyomom" amig bevallja, hogy hát ő tul. kép. hazudik. Nem tudom, hogy a többi nővel mit csinál és mit nem. Nem tudom kinyomozni, mert nagyon messze él tőlem. Hát épp ezaz, hogy nekem annyira fájt és fáj, hogy ezekre rájöttem, hogy úgy érzem a szívem helyén csak valami fonnyadt izom van ami nem is dobog már. Én sem szerettem ennyire soha senkit. Ha ez mond valamit ő az első férfi akitől el tudtam volna képzelni hogy gyerekem legyen. Ez egy nagyon komoly érzés, és ez dőlt le mint egy kártyavár. Fog járni most terápiára és 2 féle gyógyszert is szed amit pszichiáter adott neki. De mivel nagyon durva dolgokban hazudott hitelét vesztette nálam. A te barátnőd sokkal könnyebben kezelhetőnek tűnik. Az én esetemben is igaz az, hogy egy kicsi hazugságot hatalmas hazugságvárakkal akar alátámasztani, de sajnos én rájövök mindenre. Nagyon sajnálom őt és nagyon szeretem, de én félek már tőle a hazugságok miatt. A te barátnőd szed valamilyen gyógyszert?