Borderline személyiségzavar (beszélgetős fórum)

Eddig nem beszéltél róla.

Mármint a párodról..

Ő hogy áll a betegségedhez?

A fényképeken is látszik, hogy nagyon sokoldalú vagy.

Ez azért szerintem jót jelent. Hogy nem nyom le annyira a betegség, hogy feladj mindent. Biztos nagy akaraterőd van.

Én volt hogy hetekig ki sem bírtam mozdulni itthonról, csak bámultam a falat. A sulit én is magántanulóként végeztem már a végén, mert emberundorom volt.

Szóval örülök, hogy így megbirkózol ezzel a sok betegséggel.

Azt hogy érted, hogy beszél hozzád?

Hallasz hangokat a fejedben?

Nekem inkább olyan, mintha egy állandó tv-műsor menne a fejemben, amit sose lehet lekapcsolni..

Bárcsak megtalálnám a távkapcsolót....

Sajnálom ,hogy megvakultál.

Szeretném látni a rajzaidat:D

Világ életemben művész voltam. Már kiskoromban is a rajzolásba menekültem. Sehová nem mentem papír és ceruza nélkül. Ha fájt, lerajzoltam.

Aztán ahogy nőttem fejlődtem a grafikázásban.

Mielőtt megvakultam egy kávézó meg akarta venni az ott készült rajzaim, hogy kitegyék bekeretezve a falra.

Imádtam az arcokat, a színeket, a formákat. Mindenből ki tudtam hozni a szépet.

2007.09.06-án reggel viszont úgy ébredtem hogy nem látok semmit. Megállapították, hogy az autoimmun betegségem egyik szövődménye, a polineuropathya megtámadta a látóidegeim, és súlyosan sérültek.

Eleinte csak ültem, és csorogtak a könnyeim. Aztán nevetni kezdtem, mert nem tudtam elhinni. Aztán amikor végre felfogtam hogy mi történt velem úgy éreztem, hogy ott helyben meghalok. Semmi öngyilkosság, csak egyszerűen belehalok a fájdalomba.

Felfordult az egész szépen stabilra és nyugodtra felépített kis életem.

Néhány héttel később elkezdtem rehabilitációra járni, ahol sokmindent megtanítottak nekem. Pl az informatikát vakon, képernyőfelolvasó programmal.

Aztán átépítettem az életem. Írok, dolgozok, festek, kutyákat képzek, túrázok, mászok, barlangászok, búvárkodok, és most lovagolni is akarok.

A skizot 3 hét megfigyelés alapján mondták. Nem kérdeztem soha hogy miből gondolják, mert nem akartam még egy nyavaját. Bár sokan mondják, hogy az én BPD-m elég skizoid jellegű, mert Ő beszél hozzám.

Igen, szuka. Hogy miért? Mert isten állatkertjének egy díszpéldánya vagy...

Nem vagyok én rád pipa, csak egyszerűen egy idegesítő, szánalmas, pattogó, kis kukac vagy. És gyűlölöm a buta embereket.

A lényegnek meg még a közelében sem jársz...

Pont én is azt akartam írni, hogy hagyjuk hadd legyen övé az utolsó szó, akkor talán megunja.

Nem akartam rákérdezni, mert nem akartalak megbántani, de gondolom az is nagyon megviselt amikor elvesztetted a látásod.

Régen történt?

De le a kalappal előtted, hogy ezek után amiken átmentél még így akarsz..

És szurkolok neked!

Megkérdezhetem, hogy hogyan írsz akkor?

Én még pár hétnél tovább nem jártam terápiára, mert folyton költözködtünk, meg mindig azt akarták, hogy feküdjek be, én meg attól csak betegebb leszek.

Abban nagyon megértelek, hogy a kutyuk segítenek, én is kutyumániás vagyok, bár most nekem nincs, mert ez albérlet, és nem lehet. De akárhányszor meglátok egy kiskutyut mindig mondom a páromnak, hogy: Én is! Akarok!

Majd egyszer...

Az hogy kezdődő skizofréniád van azt miből állapították meg?

Mert végülis a borderline is a határán van...

Ez már maga a fejlődés!!!:DD

Nem magadat tartod szánalmasnak ,hanem mást!

Gyógyúlsz!:)

Szuka?:DDDDD

Nem vagyok az,csak emberből vaó vagyok.

Gondolkozz el azon ,hogy miért vagy ennyire pipa rám?Tán lényegre tapintottam?

Ha egy kicsit is tisztán látnál ,lehiggadnál és elolvasnád újra amit írtam,akkor nem írnál ilyeneket.

Nem célom sem a csesztetés,sem a bántás.

Csupán az ,hogy kinyisd a szemed.

Először is. Ez a szuka már csak fel akar dühíteni minket. Szerintem mostantól igniráljuk.

Én is sok gyógyszert próbáltam, meg más miatt is szedek én is sokat. A Remeron egész jó. Csak totál kiüt ha este beveszem, de legalább kevesebb katt van, és a kezdődő skizo ellen is jó.

Elég sokszor belekezdtem a terápiába, de vagy a pszichológus mondta, hogy neki ez nagy falat, vagy én nem mentem többé. Volt olyan aki sírvafakadt amikor elmeséltem az életem.

Volt egy nagyon jó terapeutám, akivel 5 hónapon át hetente 2x 2órában azon dolgoztunk, hogy meg tudjak nyílni. Amikor végre sikerült megijedtem és nem mentem többet. Azóta néha néha elmegyek hozzá beszélgetni.

Most csak pszichiáterhez járok gyógyszert felíratni, meg ő is beszélget velem, hogy lássa ha súlyosbodik a helyzet.

Ismerek jó pár BPD-st, de max pár hónap után mindenki abbahagyta a terápiát.

Amikor megvakultam nagyon durván megzuhantam, de amióta kaptam egy vakvezető kutyát sokkal stabilabb vagyok. Aztán befogadtam még egy kuttyot, aki egy igazi bohóc. Szóval én már velük terápiázom magam.

Magadon?

Hogy ne unatkozz?

Így boldogulsz a való életben, hogy idejössz másokat cseszegetni?

Ehhez aztán tényleg küzdened kellet...gondolom...hogy mindezt elérd...

Oh ne aggódj értem ,nem kell nekem a pszichiátria!:DDDDTudok boldogulni a VALÓ ÉLETBEN is.

De ha nekteg jobb betegnek cimkézni magatokat és sajnáltatnotok,kihasználnotok embereket ,akkor tegyétek!

Szegény betegek,lehet,hogy tévedtem.Valóban azok vagytok!!

Most láttam csak hogy írtál...

Örülök hogy megosztottad.

Amiket leírtál...érzések...sok mindenben magamra ismertem...

Én is csak vázlatosan írtam, mert ugye ami a legjobban fáj arról az ember nem beszél.

Most is van egy ilyen dolog az életemben, és néha úgy érzem nincs elég erőm megbirkózni vele.

Valahogy aztán mégis sikerül egyik nap után a másik..

Szerencsés vagy ha így ki tudod fejezni az érzéseid-versek, festmények- nekem ehhez még tanulnom kell.

Gyógyszert én nem szedek, mert más betegségeimre is kell szednem eleget, meg amiket eddig szedtem nem vált be.

Pszichoterápiára sem járok, én is inkább magamt 'kúrálom', de mostanában sokat gondolkodom, hogy megpróbálom...

Te amúgy jártál már rendszeresen valaha?

Niiiiincs?Unatkoznátok nélkülem kedveskéim!:)

Tök uncsi a sajnálom...sajnálom..sanálomot hallgatni,nemde?:))

Én nem.

De te skizofréniás vagy.:DDD

Gratulálunk, baromira ügyes vagy, szobrot állítunk neked, stb... Ha te is BPD-s lettél volna akkor nem írnád azt amit, és nem olyan stílusban ahogy teszed.

Nagyon ügyes vagy hogy sikerült 40 évig élned, ez tök jó... Ne aggódj, nem kell már sokáig kibírnod ebben a nemnormális szánalmas emberekkel teli világban. Látod milyen pozitívan gondolkodom?

Szerintem húzz innen, és cseszegess másokat, meg hírdesd a kivitelezhetetlen légbőlkapott idéidet máshol. Itt nincs sikere...