Boltba járás kisbabával (beszélgetés)

Ja, erről meg az jut eszembe, hogy csomószor néztek minket hülyének, mert a fiaim annyira szeretik a régi buszokat, hogy még babakocsis korban is mi a lapospadlósokat engedtük el, megvártuk a magaspadlóst, és inkább felvonszoltam oda, csak azzal mehessünk :-))

Persze, hogy sokmindent ki lehet bírni :-))

Én ebbe biztos vagyok, hogy eltolod :-))

Ezzel együtt azért ne nevezzük ezt jónak, vagy könnyűnek..

Az egy más kérdés, hogy szegény lány tényleg szerénynek tűnik, de én nem szeretek senkit, pláne ismeretlenül bántani, ha neki ennyi jutott, hát ennyi jutott. Attól ő még ugyanúgy egy ember, és nem biztos, hogy tehet róla, hogy ilyen..

Egészen biztos vagyok benne, hogy ez is sokszor nagyon nehéz, főleg lelkileg. Ezt tök komolyan írom, nem udvariasságból. Még amikor külföldön élt is a férjem, akkor is volt kit felhívni..

Ezzel együtt egy barátnőmet, aki így van a kisfiával, néha nagyon irigylem. Persze nem mindent, csak a "jót" nyilván :-))). Amikor én rohantam haza a játszóról, hogy még vásárolni, meg legyünk otthon, meg kaja, amire jön a férjem, meg a gyerekek rendben, ő kint volt fél kilencig, vettek két pogácsát hazafelé, megették és lefeküdtek aludni.. Egyébként tök jóban vagyunk, és tökre értjük egymás nehézségeit is..

23-éves fiatal nőröl beszélünk,már nem azért

de még most is eltolom az unokámat a babakocsiban a 2-km messzi boltba ha én pont oda akarok menni

ne legyünk már ilyen szerencsétlenek

külömben is nagyívben tojik a fejünkre ,mindegy mit írunk

Azért voltak ám nehézségek, no.

Például nem lehetett felszállni a buszokra, mert a lépcsőn mindig volt egy felező korlát. Valakit meg kellett kérni, hogy segítsen felemelni a kocsit felülről, lefelé pedig fordítva.

Nuku fotocellás ajtó, bevásárlóközpont. Nuku eldobható pelenka, hosszabb távra nem is gondolhattunk gyalogosan.

Mondjuk én kint hagytam a kölyköt, míg befutottam, nem egyszer megesett, hogy üvöltött, mire kiértem, járókelők csitítgatták. Akkortájt loptak el a bp-i Halló bár elől egy kislányt, azt hiszem, előkerült később.

Meg volt olyan is, hogy amíg aludt, elrohantam, mint az őrült, otthon hagytam egyedül. Nem követendő példaként írom, mert Isten ments, ma már nem így tennék. Viszont mások a körülmények, azért javultak a dolgok, több téren lényegesen könnyebb.

Figyelj, az, hogy ennél még összetettebb dolgokat is megoldunk, az egy dolog.

40 év távlatából könnyű itt mesélni, hogy "hát ne is volt olyan nagy dolog".

Ma már lehet beszélni olyan dolgokról, amik ugyan vannak, megoldjuk, csináljuk, de azért nehezek, és már csak az is könnyebbség, hogy más is elmondja, hogy igen, ez neki is nehéz..

Úgy látszik én voltam 7 évig ilyen önkínzó szerencsétlen hülye, aki erre nem jött rá. Nekem sohase volt olyan nyugis életem, hogy minden nap sétálgatni lett volna időm a játszótérről jövet meg játékok lógtak rajtam, vagy éppen nyakig sárosak voltunk. Ez a nyüzsgés valószínűleg a jellememből adódik, mert mindig valami "hasznosat" akartam csinálni, (ami belátom, csak korlátozottan sikerült), és nekem a bevásárlás mindig egy szörnyű nyűg volt, ez van.

De azért megoldottam, mindenki nyugodjon meg.

Ezzel együtt amióta a gyerekek elvannak ennyit egyedül, vagy még intézményben vannak, én meg a kocsimmal abba a boltba gurulok el, amelyikbe akarok, még általában munka után, elhozás előtt, azóta valóban jobban el tudom osztani és beosztani a vásárlást, és még anyagilag is jobban jövök ki..

De nagyon nem felejtettem el, hogy volt szar is.

1975,máj 5

1976,máj 6

1978,febr 28

így születtek sorban a nagyok

az apjuk hétfőn hajnalban elment Debrecenbe,mert ott tanult ,mint mozdonyvezető gyakornok

a magasföldszintről 15-lépcsőfokon kellett lecipelni a babakocsit,meg 3-gyereket

aztán mentünk boltba piacra

pénteken este hazajött az apjuk és szonbaton megvettük azokat amit nagyon cipelni kellett

egész héten egyedül voltunk otthon

hát ne mondja nekem senki hogy nem lehet megoldani

aki nem is akarja, nem is fogja

Figyelj, én nem nevetlek ki, ez tényleg probléma lehet.

Faluban viszont tényleg felmerül a kérdés, hogy ne ismered annyira az eladókat, hogy pár percet ránézne valamelyik a babakocsira mondjuk a pénztárral szemben, amíg Te beledobálod a cuccokat a kosárba? A szatyrokat meg lehet a babakocsira akasztani, és úgy tolni, úgy sokat elbír.

10 zsömlét meg egy liter tejet tényleg meg lehet venni egy kisgyerekkel, aki már jár, és hajlandó is erre.

De komolyan vásárolni, mosóport, több liter tejet, ecetet, olajat cipelni, ezt a babakocsin, az alján, a tetején, a gyereken elhelyezni, ezzel még esetleg buszra is felszállni egy rémálom volt éveken át, mondjon akárki akármit. Később a hátamon, a két kezemben lógtak a cuccok, úgy nem lehet gyereket biztonságosan városban terelgetni.

Nagyon sok egyedülálló szülő van, és a maradéknak is a másik szülő sok helyen sokáig dolgozik, ha meg hazaér este fél nyolckor egy normális feleség nem fogja még leküldeni vásárolni is, amikor ő egész nap otthon volt, inkább megoldja, ha kínlódva, hát kínlódva. A barátnék meg a szomszédok nagyvárosban nem foglalkoznak egy kismama vásárlási problémáival, nem azt a világot éljük, kivételesen szerencsés, akinek mégis van ilyen. Nálunk kb. egy hónapban egyszer volt nagy autós bevásárlás, de mivel azt a férjem intézte, az még lista alapján is olyan volt, amilyen. Persze megköszöntem, de azért a világot nem oldotta meg.

A kiszállítás mostanában kezd elérhető lenni, hozzáteszem, én utálnék így vásárolni, nekem ötletet is ad maga a bolt, de mondjuk ma már tényleg reális opció lehet.

Hozzáteszem, hogy én háromgyerekesként kezdtem el vásárolni, mert mi akkor költöztünk el a szüleimtől, és addig apám vásárolt. Ez ne azt jelenti, hogy ne tettem be boltba a lábam, csak azért ennek a gondja nem az én nyakamban volt.

És ő egyébként gyerekkel, nagybabakocsival is csinálta. Jó, ő egy külön téma, habókos ember, már eleve minden boltos ismerte, és neki megengedték, hogy a gyerekre pakolja rá a cuccokat, akinek ez persze nagyon tetszett, fülig ért a szája.. Viszont ő ezt csinálta, ha kellett lement akár napi háromszor is, három helyre is, de ő meg nem főzött, nem mosott, stb, neki ez volt a dolga...

Persze, apám bejárja a kisfiammal csak heccből a fél világot vonattal, tegnap Tatabányán voltak, múlt héten Martonvásáron. Igen, így jó utazgatni, de amikor 3-4 gyerekkel, babakocsival reggel 8-ra időre mész, az már azért nem az az élmény..

Nem csak a levegőtől, a fénytől is lehet hízni?

Én régen az ajtóba a törzsvevőknek kihordtam a szajrét télen. Be tudtak volna jönni, csak hogy a hideg-meleg-hidegnek ne tegyék ki a picit, inkább kint maradtak.

Talán kár volt ide kevernem rossz étkezési szokást, rossz táplálást, de nem tudtam elmenni mellette szó nélkül.

Én is sajnálom a fórumindítót, és bízom benne, hogy megtalálja majd azt a közeget, ahol kap is segítséget, meg meg is fogadja azt.