Boltba járás kisbabával (beszélgetés)

Ez igaz. Én nem féltettem túl sosem a fiamat. Egyrészt, mert tudtam, hogy megáll egy forgalmasabb út előtt, miután sokat gyakoroltunk. Másrészt mert nem akarom beleverni a parát még annyira sem, hogy rajtam látja.

Ez kb olyan, hogy nem fogtam ha mászókázott, max ott voltam karnyújtásnyira míg pici volt. De mindig azt sugalltam neki, hogy nélkülem is menni fog.

A bicajról meg annyit, hogy szintén bízni köll, mert ha nem akkor megette a fene. Mi már elég rég jövünk-megyünk bicajjal is, 4 éves kora óta ő teker, egy 5 km szakasz pl teljesen jól megoldható így.

Engem "vidékiként" sért, amikor a budapestiek nem látnak tovább a várostáblától.Ez így ennyi.

Amúgy meg kifogást mindig lehet találni,hogy miért is nem boldogul az ember.

igaz,de ez már másirányú volt,mint egyszerű levelezés

kicsit több

lehet csak magányos,és azért

Teljesen felesleges ilyen hangnemben írni, én se tettem, és nem is ez volt a téma. Ehhez képest elég sok magányos ember van vidéken is, példának okáért ez a szerencsétlen lány is, akinek mindegy miért, de valószínűleg szólnia sincs senkihez, és nem veszik ki a kezéből a gyereket, hogy "jaj Marcsika, szaladj be gyorsan, addig mi vigyázunk, ne félj"..

Sajnos ma nem olyan segítős világot élünk, én sokkal inkább az irigységet, a "dögöljön meg"-et látom. Egy-egy kivétel van, de tartósan egymást segítő közösség már csak elvétve. Ezeket a napi gondokat - sajnos - egyre kevésbé ezek fogják megoldani.

Vidéken meg, ha ne abban a faluban laknak a rokonaid, akkor meg még messzebb van a családi segítség. Nem tudom, miért Főváros függő ez, azzal valami gáz van, aki a távolságba rögtön ezt látja bele.. Mindegy, hogy azt írom, hogy két kerülettel odébb, vagy azt, hogy a következő faluban, vagy városban. Így is úgy is 20-30 km.

Nekem semmi :)

Írtam pár ötletet, hogy akinek mégis probléma, hátha segít.

Nem olvasod, hogy egy zergebaszta faluban lakik? szerinted ott hol van 2x2 sávos? :DD Nem azt javasoltam, hogy lökje le a Hungária körútról! :))

Ahol naponta eljár 3 autó, ott azért már elég korán rá lehet szoktatni a gyerkőcöt, hogy valamilyen járgánnyal közlekedjen, mert nincs veszély.

figyelj, akkor sem volt könnyű,de én most 65-évesen is elmegyek babakocsistól az unokámmal 2km-re is ha éppen oda kell mennem

nehogy már 23-évesen ez legyen az akadály,mert a kényelmesebb bolt kicsit messze van

2-emberre belehet vásárolni több napra a kocsi aljában elfér szépen hazatolja a gyerek levegőzött egyet lehet jót is aludt

még mindig nem értem mi ezen a probléma

Amikor pici volt az első gyerekem, akkor meg olyan helyen laktunk, ami csak gyalogos zóna volt, pici szűk sikátorok, sufni-boltok, ilyesmi. Én imádtam ott bóklászni csak úgy:))))

A gyereknek is kellett a napi sèta. Nagyon sokszor csak beszóltam az üzletbe, odaadtam nekik a cetlit, hogy mi kell, mentem tovább,mire visszaèrtem, a szatyorba mindent elpakoltak nekem, blokk benne és csak annyi ideig voltam bent az üzletben amíg kifizettem, annyi ideig meg nem nehéz ölben tartani a gyereket.

Bár ez városközpont volt, annyira ismert mindenki mindenkit, hogy ha odatelefonáltam vészhelyzet esetén, mindenféle felár nélkül házhoz is hozták mikor zárás volt. Kocsim akkor is volt, de úgy gondoltam, minek menjek messzire, ha bent a dzsumbujban ilyen kedvesek:))))

Mivel csak ketten vagytok akkor, kettőtökre nincs sok bevásárolnivaló, vagyis folytatnám ugyanúgy, ahogy előtte tetted, babakocsit kint hagyod, gyereket beviszed és megveszed azt a 2 dolgot, amire szükség van, inkább gyakrabban járj boltba de keveser vegyél.

Én amúgy a ritkább, de nagybevásárlás híve vagyok, viszont a te esetedben gyakrabban járnék kevés dologèrt. Nem kell annyit bent lenni a boltban, hogy leszakadjon a karod a gyerekkel, koncentrálj és ne bámészkodj, megveszed a napi dolgokat és már mész is ki.

Jó kifogás sose rossz...

Falun él,nem a fővárosban,képzeld,Magyarország nem csak Budapestből áll.

Jönne jönne..

De ha nincs hova, nincs miből?

Uhh..

Tudom, ilyen is van.

Kénytelen az ilyen magányosan gondoskodni a tejéről.

Nyugi, nehéz ez, a mai napig a nagyobb gyerekekkel is néha kiakadok a boltban, hogy "vagy rád figyelek, vagy vásárolok". Sokszor nem is rosszak, csak mennek jobbra-balra, nekem meg a felelősség miatt rajtuk kell lenni a szememnek. De akkor nincs az árun..

Igazából nagy megoldást nem tudok.. Tényleg, ha lehet, legalább pár percre jó lenne ilyenkor segítség, próbálj meg ismerkedni, barátokat szerezni valahogy. Ne hidd el, hogy Te rosszabb vagy bárkinél, legfeljebb ne ez a te helyed, de akkor is..

Attól nem lesz könnyebb a fórumindítónak, hogy 20-30-40 évvel ezelőtt kinek mennyire volt "könnyű". Az idő mindent megédesít.

Egész elszomorító némely komment.

A kenguru egészségtelen anyának is, babának is.

Kismotoron főleg a csípős hideg novemberben nem túl ideális egy még nem járó babának.

Bicikli veszélyes, ha a kormányon van a szatyor vagy ha nem biciklizett eddig az anyuka.

Továbbra is azt mondom, elmennék a messzebbi boltba babakocsival,amikor vélhetőleg kibírja azt az utat, időt a baba.

Én is így csináltam, még jó is a séta.

nekem sem, a párom mozdonyvezető volt,37.évig

mégis megoldottuk

Hát ilyen ez...

Nekem gyakorlatilag sosem volt segítségem.

Amikor pici volt a gyerekem, és még nem volt autóm, akkor szépen babakocsival elsétáltunk, bevásároltunk. Általában hátizsákkal mentem, abba pakoltam, meg a babakocsi aljába.

Utána már autóval, és akkor jött (volna) a rohangálós időszaka, de akkor beültettem a tologatós bevásárlókocsiba. Mármint ahová gyereket lehet ültetni, mert attól frászt kapok, amikor koszos cipőstől belerakja a gyereket abba a részbe, ahova más a kajáját, meg a vásárolt ruhaneműit teszi.

Szóval megoldható.

De gyerek nélkül másfél órát bóklászni csak úúúúgy... hát az bizony nagyon klassz. :)

mi mindenhová gyalog mentünk,

a pici a babakocsiba,a nyagyobb elől fogta a kocsit, a kissebb mellettem

igaz időbe telt, de mindenhová eljutottunk

blotba,piacra,parkba,játszótérre