Biztos vagy abban, hogy jó anya vagy? (beszélgetés)
nem értem mi van itt. Más fórumba tudok írni, ide nem... pedig már az összes "olyan" szót kijavította amit esetleg moderálhattak és emiatt...:-(
Úgy látom, mondatonként elmegy amit írok, de a hosszabb szöveg az már túls sok...
Próbáltam priviben is elküldeni a válaszom, de nem jártam sikerrel... Miért van ez???
Részletekben kell leírnom amit küldeni szeretnék mert egyszerűen nem jelenik meg amit írok...
Harmadszorra próbálom elküldeni ezt a választ mert egyszerűen nem menti be a gép amit írtam. Nos, gondolom nem volt kellemes a csalódás amit éreztetek a fiúval kapcsolatban. Anno a volt sógórnőmnél volt hasonló szitu, az ő párja volt zűrös amit a lány szülei nem igazán néztek jó szemmel. Mindjárt leírom hogyan realizálták a helyzetet...
A férjemmel ezt a fiút sajátunkként szerettük,egy éven át!
Mások mondogatták,akik korábban ismerték ,hogy minden rendben van???Nem értettük a kérdést.Aztán jött egy olyan ismerős,aki elmondott róla olyan dolgokat,hogy megdöbbentünk.Elkezdtünk rájönni dolgokra,minket is szépen az ujjai köré csavart.
Barátnője van,de szerintem inkább elfordulna Tőle,mintsem meg akarná hallani amit MOND.Egyszerűen nem lát,minket egyre inkább hanyagol.
Annyira félek,hogy eltávolodik teljesen a szüleitől.
Ettől félek,hogy későn lát majd csak tisztán.
A csalódástól sajnos nem fogod tudni megkímélni a lányod ha ő nem partner abban, hogy felnyisd a szemét. Valamiért tényleg a sráccal van, valamit biztosan szeret benne. Tudom, hogy nehéz de próbáld meg a pozitívumokat is meglátni a fiúban hátha így könnyebb elviselni a helyzetet. Ha nem találsz benne semmi pozitívat akkor tényleg gáz van és remélem a lányod körül is hamarpsan elszáll a "rózsaszín köd". Esetleg nincs a lányodnak olyan barátnője akivel jóban vagy? Beszélje vele hátha ő tudna rá hatni. És ha mástól is hallja ugyanazt amit tőled hátha elgondolkodik...
Mikor hozzámentem az első férjemhez, anyukám még az esküvő napján is kért, hogy mondjam le. Nem tettem. Szomorú évek után elváltam, és beláttam neki volt igaza. De ugye ez évekbe tellett.
Nagyon remélem ,rájön,hogy sokkal boldogabb élete lehetne egy olyan társ mellett,aki nem eszi meg előle az ételt,virágot vesz jeles napokon,folyamatos munkaviszonnyal rendelkezik,nem fontosabbak számára a haverok,és még folytathatnám :-(
Remélem időben rájön.
"Jön egy élősködő,betolakodó,és minden felfordul."
Érdekes ,hogy csak te látod így,a lányod viszont vele él,és szereti,és eszében sincs elhagyni?!
26 éves ,felnőtt ember.Tanácsot,útbaigazítást adhatsz neki,meg szeretetet és elfogadást,de nem védheted meg ,a saját hibáitól.Majd megtapasztalja ,ha egyáltalán te látod jól a dolgokat ...
Mi lenne, ha egy beszélgetés alkalmával megkérdeznéd a lányodtól, hogy szerinte szereti e öt igazán a párja? És, hogy milyen szerelem (kapcsolat) az ahol neki kell eltartani a pasit aki ráadásul még csunyán is beszél vele, megalázza. Hogy egyáltalán neki mi a jó ebben, miböl érzi, hogy szeretik? Egyébként meg az is lehet, hogy otthon csak jót kapott és felnöttként kiváncsi lett a rossz oldalra is (ez nálam igy volt) de egy kis "izelitö" után rájön majd, hogy ilyen pasi mellett hosszú ideig nem éri meg és nem is lehet megmaradni.
Egyáltalán nem veszem kioktatásnak,sőt,köszönöm!
Sajnos ezeken már túl vagyunk,a legjobb édesanya cím már nem az enyém.Ennyi.Jön egy élősködő,betolakodó,és minden felfordul.
Ijesztő.Kíváncsi lennék mások hogyan élik ezt meg.Maradnak-e jó édesanyák,ha a nem tetsző véleményüket kinyilvánítják?!
Szerinem próbálj meg alkalmat keresni arra, hogy elmondhasd neki/nekik, hogy nem akarsz beleszólni az életükbe de mégiscsak az édesanyja vagy akinek nagyon fáj, hogy így alakult a helyzet köztetek. Emlékeztesd arra, hogy milyen jó volt a kapcsolatotok és milyen jó lenne ha ez így maradna mindig. Ugyanakkor én megmondanám neki azt is, hogy ne a családját "dobja" el egy srác miatt aki egyáltalán nem biztos, hogy kitart mellette élete végéig, de rád, az édesanyjára bármiben számíthat bármikor. Tudom, biztosan nem egyszerű szemet húnynod afelett, hogy időnként csúnyán bánik a lányoddal, de szerintem nem szabad ellene hergelned mert akkor tényleg hátat fordít a lányod. Egy anyának az az egyik legfájóbb dolog ha bántják a gyerekét (tudom mert én is lányos anya vagyok), de maradj a háttérben, ugyanakkor biztosítsd arról, hogy ha kell mellette állsz és segítesz. Hidd el, ha figyelembe veszed a véleményem szerintem megenyhül a lányod. Remélem nem veszed kioktatásnak:-)
Ő 26 éves,mindig olyan jó volt a kapcsolatunk,ez a fiú teljesen megváltoztatta.
Én ebbe belebetegszem, a lelkem annyira fáj.Soha nem hittem volna,hogy ez történhet.
Állítólag szerelmi bánaz.
Köszönöm Neked,hogy leírtad mindezt,annyira bízom benne,hogy "felébred" minél hamarabb,mert a szívem megszakad.
Soha nem gondoltam volna,hogy valaha ilyen helyzetbe kerülhetünk.Mindig Ő volt a MINDENEM,minden csak másodlagos volt számomra.Nagyon szomorú vagyok,most akár meghalhatnék,észre sem venné.
Fogalmam sincs!
De megteszek mindent annak érdekében,hogy az lehessek!
Ez csak pillanatnyi "kisiklás" nekem nagyon jó szüleim vannak de én is kétszer mellényúltam pasi ügyben, nekik mindig igazuk volt, nem szóltak bele mit csináljak de a véleményük elmondták. Mondjuk engem ellenük senki nem tudna forditani de csináltam sok olyan dolgot amivel fájdalmat okoztam nekik. Viszont ök azok akikre mindig is számithattam-ok a mai napig is. Erre a te lányod is rá fog jönni én azt hiszem, de megégetjük magunkat párszor és hozunk rossz döntéseket, de a szeretet amit kapott töled nem lesz semmivé csak most szerelmes és nem látja miben is van benne, kivülröl mindig jobban látjuk mi a helyes de ha benne vagyunk egy rossz kapcsolatban akár évek is eltelnek mire felébredünk és meglátjuk a valóságot.
Mindent megtettem eddig annak érdekében, hogy jó anya legyek. 3 gyermeket felneveltem, van 6 unokám, akik szeretnek, mert szinte minden hétvégén eljönnek hozzánk. Hogy jó anya vagyok-e azt a gyermekeimtől kellene megkérdezni.
Teljesen ezidáig azt hittem,hogy jó anya vagyok.Gyermekem mindig azt mondta "Nekem van a világon a legjobb,legszebb,stb.Édesanyja",DE most hirtelen megváltozott minden,most,hogy "kirepült",s elkezdte önálló életét egy olyan fiúval,aki eltartatja magát Vele,alpári hangot enged meg magának a gyermekemmel,teljes mértékben kihasználja és ellenünk fordítja,már jönnek elő a múltban anyaként elkövetett baklövéseim.
Azt hiszem ha ezzel a fiúval marad,megváltozik majd a véleménye is,ahogyan napról-napra Ő is változik,egyre negatívabban.
Én vagyok a világ legszomorúbb édesanyja,pedig mindez amit felsoroltál,tökéletes és álomszép volt.
Eddig.
Ó, szegényke, nagyon erős érzelmei lehettek ha erre képes volt... És lehet tudni az okot? Nem tudtam visszaolvasni mindent sajna.
Száguldó vonat elé állt a kis butusom.
És azt tudjátok, hogy hogyan halt meg? Mi történt?
Jóban voltak és nagyon rosszul viseli. Még soha nem volt temetésen, de ide ki akar menni a többi barátnővel. Én meg elkisérem. De mindenki értetlenül áll a dolgok előtt:(
2,5 éve vagyunk együtt és 1,5 éve élünk együtt 3-asban. Minden szépen és jól kezdődött, mint a filmekben. Párom meglátott és állítólag első látásra belém szeretett. Nálam egy kicsit lassabban indultak be az érzések, de végül nagyon szerelmes lettem. Egészen az összeköltözésig idilli volt a kapcsoaltunk, elfogadott a gyermekemmel együtt és szereti is a kislányomat. Miután összeköltöztünk jöttek a problémák. Hiába is próbálok mindent megtenni érte, szó szerint kinyalom a se..ét és még se jó valami. Persze mert a közös életünk óta derült ki, hogy neki sokkal fontosabb a baráti kapcsolatok elég gyakori ápolása, a velük töltött idő, a sport, stb. mint az, hogy velünk legyen közös programja, hogy segítsen a házi munkában, stb. Sajnos menet közben derült ki, hogy előttem nagykanállal ette a nőket és rajtam kívül minden barátnőjét megcsalta. Ennek tudatában már szinte minden nőt riválisként látok, ez szörnyű.Folyton azt állítja, hogy szeret, de mégsem ezt érzem. Pedig nagyon de nagyon szeretem és minden percben ő és a kislányom jár a fejemben.
Jajj Istenem, ez borzasztó lehet...Ennyi idősen szerelmi bánat?! :-(
Hogyan viseli a lányod? Mennyire voltak jóban?
Bár én már rég túl vagyok a tinédzser korszakon de néha nekem is eszembe jut, hogy szerelmi bánatomban véget vetek az életemnek. Egy dolog tart vissza, a 8,5 éves kislányom. Imádom őt mindenkinél jobban a világon. Úgy érzem jó anya vagyok mert nagyon sokat foglalkozom vele, minden magánéleti döntésem előtt az ő érdekeit nézem és minden pillanatban imádattal, őszinte szerettel gondoskodom róla. Viszont van egy élettársam (nem tőle van a kislány) akivel nem felhőtlen a kapcsolatunk de ennek ellenére igaz szerelemmel szeretem. Nehéz ilyen érzelmes ember lévén helyes döntéseket hoznom, ezért szenvedek ennyire.
Nem vagyok benne biztos,de nagyon igyekszem.
További ajánlott fórumok: