Biztos vagy abban, hogy jó anya vagy? (beszélgetős fórum)
A nagyobbik lányom(3 éves) sokszor mondja:
Te vagy anyuka a legjobb,
legszebb,
legokosabb.....
fantasztikus érzés,főleg ha ezt még megpecsételi egy öleléssel,meg egy puszival!!!
Ugye milyen jó érzés amikor a gyerekedtől hallod vissza a pozitív kritikát:)
Én ezt úgy javítanám, hog...van hogy hibázik!
Ugyanis MINDENKI hibázik!
Azt hiszem, mi nagyon hasonlóak vagyunk... :-) Nekem a fiam mondta ma, hogy én vagyok a legkedvesebb anyuka a világon :-D (összetalálkozott az osztálytársai anyukáival... :-P)
Én úgy gondolom igen, de a gyerekeimtől kellene megkérdezni!
Szerintem a legjobb visszajelzeseket a gyerekeinktol kapjuk. Az enyemek /17 a fiu, 15 a lany/,most kezdenek jelzeseket adni, a viselkedesukkel, tetteikkel, es mivel mar ilyen nagyok en is sokat tanulok toluk, mert az iskolaban es ahova jarnak mindenhol erik oket mas hatasok amibol szinten hoznak haza tulajdonsagokat es tortenetek amiket aztan egyutt megbeszelunk. Es a lenyeg azon van hogy megbeszeljuk es lehetoleg egyre jobban partnernek vegyem oket a mindennapi dolgokhoz, akkor ok is partnerkent, baratkent kezelnek, emellett mar csak a szeretet fontosabb.
ma lányom azt mondta, hogy olyan jó hogy én vagyok az anyukája. Ez nekem nagyon sokat jelent.
Szerintem mindenki jó anya,csak vannak akik hibáznak!
Állitólag igen.A barátaim és ismerőseim szerint szigorú vagyok de jó anya.A fiam jól nevelt nem szemtelen igaz néha elszalad vele a ló hiszen csak egy kisgyerek még.Próbálom következetesen nevelni.
A nagyobb lányom nem régen mondta,hogy köszi anyuci ,jól megtanitottál minket a pénzzel bánni,megtanultunk spórolni.
A kisebb meg azt mondta:ki ösztönzött hogy fősulira menjek?Te anyukám,és igazad volt.
Lehet,hogy ezek apró dolgok,de jó ilyet tőlük hallani,és sok van még ilyen,csak most ez jutott példaképen eszembe.))
Szerintem igen,hogy miből gondolom?Mert büszke lehetek a lányaimra,pedig már az egyik 27 éves,a másik 31.Lehet,hogy jó volt az alapanyag és sikerült belőlük a legjobbat kihozni:))
a jó anya olyan, akire a gyerek is azt mondja/mondaná felnőtt fejjel.
Ez szerintem belülről jön, nem nagy ördöngösség jó anyának lenni. Csak szeretet és ész kell hozzá.
Jó neked, csak nehogy csalódj. Szorítok neked, hogy ugy legyen minden ahogy megálmodtad.
Teljesen biztos vagyok magamban.
Viszont van ellenpélda is. Saját tapasztalatból szintén. Egy másik topikban már jellemeztem dolgokat. De ez a téma ide is ide vág. A párom gyerekei velünk vannak ugyan, de mégis az a jó anya, aki alkoholista. Mivel iszik sokszor zsarolja őket. S mégis mellé huznak. S az anyjuk nem beszélget velük, mindig velünk beszélik meg a dolgaikat a gyerekek. S ők is igazán a barátaikkal inkább, mint a felnőttekkel. Bár a párom azt mondta, hogy amíg nem voltam itt nem voltak ennyit nála a gyerekek és ilyen sokat nem beszélgettek, mint mióta bekerültem az életükbe.
Egyáltalán nem hangzik furcsán , sőt a lehető legjobb amit tehetsz. Ezzel ellentétben mégis előfordulhat, hogy nem ismered meg a lányodat. Én ha kellett mig dolgoztam a postán és hajnalban jártam egész éjszakákat kint ültünk a teraszon és beszélgettünk / persze nyáron / télen meg bent a szobában. Egy héten 4-szer mentem ugy dolgozni, hogy semmit nem aludtam. S mégis megtörtént azt, hogy nem is ismerem igazán. Mikor erre rádöbbentem kezdtem el mélyebben vizsgálni a születési jegyét és a sajátomét is, s akkor valami megváltozott és más irányban terelődött, de megérte, mert ha baj van abban a pillanatban hív vagy jön és napokat beszélünk megint át. De még igy is vannak még kétségeim, hogy igazán és elég mélyen ismerem-e hiszen a barátnőkkel /baráttal/ sokkal őszintébbek, még ha ezt nem is mondják vagy mutatják akkor is igy van.
Igen, ez fontos. Mindig legyen időd beszélgetni. A gyerekek azt nagyon szeretik.
Az én meglátásom az, és én majd arra próbálok törekedni, hogy legyek vele őszinte, és legyen rá időm, akármikor ha szeretne velem beszélgetni! Furcsán hangzik talán, de én úgy gondolom, hogy a jó viszonynak ez az alapja.
tényleg?:-(
Pedig olyan jó lenne!
Az én sógornőmnek nagyon jó viszonya van az anyjával.
Soha nem tiltották semmitől, mégis maximálisan megbízhattak benne a szülei, soha nem csinált hülyeséget.
Én is "csak" ennyit szeretnék.
Na ez egy nagyon jó kérdés. Felmerült-e már valakiben igazán? Szerintem csak gondolkodunk rajta.
De milyen is a JÓ anya???
NEEEEMMMM, és szerintem soha nem is leszek, és lehetek ebben biztos.
Sajnos ezt a dolgot nem tudod elkerülni. Az én viszonyom olyan volt anyukámmal, hogy éjfélig ültünk a konyhába és beszélgettünk mindig. És állítom, hogy mind a mai napig nem ismer egyáltalán.
S láss csudát a saját nagylányomnál is ezt tapasztaltam, már én sem ismerem igazán, s mindig azt mondtam, hogy minden rezdülését mozgását a szeme állását is tudom, hogy mit jelent. Igen mig pici volt . De most?
Jó neked... :-) Az én anyukám is ilyen volt, viszont asszem apukám még énekelni sem tudott... :-(((
Nem sokszor vannak kétségeim, de szerintem ez az érzés normális.Ha nem így éreznék, akkor meg sem próbálnék jobb és mégjobb lenni, mert el lennék telve magamtól.
Szeretetemben vagyok 100%-ig biztos.
Nem, de ha biztos lennék, szerintem akkor nem lennék jó anya.
Nekem igazi meseolvasós, jóéjtpusziadós anyukám volt. Mikor még hétfőn nem volt a TV-ben adás, apukámmal énekeltünk.
Egy előző hsz-ban írtam már néhány gondolatot erről:)
Nehéz, bizony. A gyereknek, pláne ha már iskolás, legalább három arca van. Nem biztos, hogy roszabb, mint amit te ismersz, de más. Ezt is el kell fogadni és tudni kell kezelni. És ez őrült nehéz, mert te nem ilyennek akarod látni.
További ajánlott fórumok: