“Bizony bizony egy szép napon,kopog az ősz az ablakon”., (beszélgetős fórum)

Ajaj, hát ezt megúsztad. Jó egy kényes gyerek a háznál. :-)

Mindig figyelni kell az anyajegyekre, foltokra, pattanásnak tűnő akármikre. De a hátán azt az ember nemigen látja.

És minden leégés fokozza a kockázatot.

Jó reggelt!

Érdekes, nálunk gyerekkorban a lányom volt rendetlen, a fiam pedig pedáns. Aztán felnőttként a lányom is jobban ad a rendre. Viszont megértő a rendetlenebb unokámmal.A fiam pedig egy tisztaságmániás feleséget talált magának.

Nagyon ötletes ajándékok. Érződik rajta az odafigyelés, törődés, pont azt kapja, amire vágyódik.

Én már régóta csak pénzt adok a fiamnak, mert bármit is veszek, félő hogy mellényúlok. Azért még mindig megkísérlem. Ha látom, hogy nincs papucsa, akkor azt veszek, valami nagyon trendit. Kapott már két hatalmas szennyestartót is, hátha akkor nem dobálja szét a holmijait. De inkább nem megyek be hozzá, csak ha nagyon muszáj. Jobb az úgy mindkettőnknek... :-)

Fiamnak a 30. születésnapi ajándéka Forma1 páros belépő volt. Nem a feleségével, a barátjával ment. Ennél jobbat nem kaphatott volna. Pici korától megszállott autós.

Vajon ki találta ki? Ki más, mint én. Remélem, majd a 40. születésnapjára is lesz jó ötletem. Lányom egy személyre szóló kerámiát kapott, amit egy keramikus ismerősöm készített. A képeim között megtalálható. Már ősszel megrendeltem és május közepén az utolsó pillanatokra készült el.

Az én bőröm se bírja. Fehérbőrű vagyok, csak nagyon fokozatosan tudok lebarnulni leégés nélkül. Mindemellett nap allergiám is van, azon is csak az segít, ha apránként teszem ki a nap sugarainak.

Nem is napoztam direktben, csak szöszmötöltem odakinn, pántos trikóban. De hát dolgom volt, nem foglalkoztam a nappal. Fel is hólyagzott a hátam, még mindig alig győzök vakarózni, pedig már egy hete nem napoztam. Ha esetleg mégis, akkor csak hanyattfekve.

A bőrrák nagyon randa dolog. Alattomos, mire észreveszik, esetleg már áttétes. Na ne is fessük az ördögöt a falra. Valóban nem segít a naptej sem.

Arról sajnos lekéstél. Most májusban voltak a nagy melegek. Akkor voltam Harkányban, leolvadt rólam a bikini. :-)

De kívánom neked, hogy júliusban is szép idő legyen. Ne negyven fok feletti, max. csak 30.

Akkor minden rendben van. Becsülettel megpróbáltad, nem sikerült. Én is azt hittem, mindent megoldok egyedül, hát jól beletörött volna a bicskám.

Legalább anyám megmaradt nekem. Most őt tutujgatom, meg is érdemli. :-) Hálistennek hamar megnyugodott, tesz-vesz, állandóan selejtez, pakol. Mintha megkönnyebbült volna. Tényleg nagyon féltem, hogy még őt is elveszítem.

Na akkor mindenki részéről poén, már leszámítva szegény papát. Nadehát már 82 volt.

Evezzünk derűsebb vizekre. :-)

Emlékszem rád egyébként, én is írogattam eleinte azon a szociális otthonos fórumon. Én is dolgoztam idősgondozóként, az amolyan ujjgyakorlat volt, hátha egyszer a családban is szükség lesz rá.

De akkor is tudtam, hogy ha az apámról lenne szó, ahhoz nekem szakszerű segítség is fog kelleni, így is lett.

Azóta mindkettőnk problémája - így vagy úgy - megoldódott.

Arra is emlékszem, hogy neked lelkiismeretfurdalásod volt azért a megoldásért. Nekem meg azért, mert annyira féltettem az anyámat, hogy nem akartam, hogy az apám hazajöjjön. Szegénykém nagyon hazakívánkozott, elsősorban azért mert a kórházban nem tudott rágyújtani. Miközben tüdőrákja volt. Túl sokat aztán ezen sem kellett gondolkodnunk, az élet hamar megoldotta ezt a gondot.

Az utolsó időszak az nekünk is nagyon kapkodós volt. Apám egyszer kijelentette, hogy azonnal adjuk el a fél házat, mert ő otthonba megy. Én elkezdtem túrni a netet, két helyet találtam ahol fogadták volna, igaz hogy a világ végén. Aztán azt óhajtotta, én költözzem ki hozzájuk. Holott amikor már nem tudott lábraállni, én sem tudtam belerakni a kerekes székbe. Az sem volt jó megoldás.

Fogadtunk gondozót, mindennek ellenére anyám lefogyott vagy 15 kilót egy hónap alatt, és a vérnyomását nem lehetett lenyomni. Akkor már őérte is aggódtam, és szintén futkorásztam a két helyszín között. Én pesti vagyok, ők meg vidékiek.

Aztán papa kórházba került, ott két hét alatt meghalt. Nagyon komoly betegsége volt, azt házi keretek között nem is tudtuk volna kezelni.

Terv van. Augusztus végén 2 nap Debrecenben, majd onnan irány Hajdúszoboszló lányunkkal és a két unokával. Októberben pedig 5 nap Pest.

Sok minden eszembe jutott az "ősszel" kapcsolatban. Alig vártam, hogy nyugdíjas legyek. Boldogan vettem részt az új kapunk készítésében. Festettem a fémet, alapoztam, lazúroztam a fát. Aztán édesanyám belátta, nem maradhat egyedül. Parkinson-kóros volt. Jöhetett volna előbb is, de ragaszkodott az otthonához. Futkározhattam én munka és család mellett hozzá. (25 km) Örültem, hogy megszűnik az állandó aggódás. Egy darabig működött is jól. Aztán minden lettem, csak jó nem. 4 év után közölnöm kellett vele, ha nem tudja tisztelni azt, amit adok, jobb lesz mindkettőnknek, ha más megoldást keres. Természetesen a húgom nem vállalta. Pedig ő 5 percre lakott édesanyám házától. Megoldás egy jó otthon volt itt helyben. Sokat tanultam a saját káromon.

Aha, volt egy Horányban is. Vagy Surány? Ezt mindig összekeverem. Azt hiszem, Horány. A Duna-parton. Komppal kellett átmenni, egyszer azt egy némileg benyomott kollegánk vezette, meghalt már szegény.

Az egy nagyon elvarázsolt hely volt, talán nincs is már meg. Lepukkant volt már 30 éve is, de valami varázslatos. Ott bográcsoztunk, testületileg.

Ja, hogy te még dolgozol.

Azért írtam, hogy csak nyugodtan írj akkor is, ha nincs itt senki, mert majd amikor valaki erre jár, felel a gondolataidra, vagy elmondja ami arról a saját történeteiből eszébe jutott. Eddig is így volt.

Boglár, az nagyon jó hely. Mostmár Boglárlelle. Olyan apartmant én is elfogadnék. Még akkor is, ha csak egy hetet töltenék ott. De azt hiszem, én onnan egész nyáron haza se jönnék... Vagy ki tudja. Hiányozna a kerti bogarászás. Pecázni meg nem szoktam.

És mikorra tervezitek a nyaralást?

A gyerek korodról semmi kellemes retró nem jut az eszedbe? Mi is kíváncsiak vagyunk rád is! :))

Hát, de az az anya akkor is ugyanaz volt, amikor a gyereke még csak 2 napos újszülött. Mit vétett az a kicsi, hogy olyan anyát kapott??? Ha már ezt így fogalmazzuk meg.

Szerintem egy ilyen szövegnél nincs más, mint a szülő a saját viselkedését magyarázza ilyen szöveggel, ezzel menti fel saját magát. Csak abba nem gondol bele, hogy ezzel a saját gyerekének a lelkébe táplálja be azt, hogy: rossz vagyok, nem érdemlek semmi jót az élettől, még egy rendes anyát sem, mert én ilyen vagyok, olyan vagyok... egész életére lelki-nyomorékká tette a saját gyerekét, miközben a saját lelkiismeretét csitítgatta.

Minden gyerek jó anyát érdemel, és szeretettel, türelemmel, odafigyeléssel minden gyermekből ki lehet hozni a jót. Ha ez nem sikerül, annak nem a gyermek az oka!

Azok bizony elég kusza dolgok. Milyen szerencse, hogy kissé távolabb vagy tőlük.

Én azt hittem, azt a kis garzont majd kiadom albérletbe addig is, amíg a szüleimnek nincs rá szüksége, aztán most kiderült, hogy voltaképpen az anyámnak sincs rá szüksége. Hívtam, nem jött, nem szeretne máshol lenni mint ahol megszokott. Talán apám sem tudott volna.

Akkor meg minek az az albérleti hely? Én nem szeretnék itt idegeneket kerülgetni. Majd jó lesz nekem, ha már nincs kedvem az emeletre feljárkálni. Ez is olyan megnyugtató. Nagyon helyes kis bungi. Apróka, de minden van benne, és hihetetlen barátságos.