“Bizony bizony egy szép napon,kopog az ősz az ablakon”., (beszélgetős fórum)
Majdnem egyidősek vagyunk. Én majd februárban töltöm be.
Én sem voltam éltanuló, de már 9 éves koromtól tudtam, hogy gépírást szeretnék tanulni. Ott már éltanuló lettem. Jó döntés volt. Csak minden második nap mentünk iskolába 2 éven keresztül. De olyan közösségünk volt, hogy már évek óta minden évben "osztálytalálkozunk". Életem legfontosabb barátsága itt kötődött. Utána levelező tagozaton érettségiztem munka mellett.
Igen igazad van.. Vittük a sámlinkat,és elég sokan elfértünk egy igen nagy szobában.. Jó érzés volt,hogy a lakótársainkal voltunk..Én mindig élveztem ezeket a napi programokat -:)) Arra emlékszem hogy nekünk is lett egy Orion 505 tévénk. Előjegyzésre tudtuk megvenni..
Azt én is. Meg szerintem mindenki. Mi nem voltunk gazdagok, inkább csórók mint a többi környékbeli, de az utcában elsőnek volt tv-nk. Orionra emlékszem, de lehet hogy nem az volt. Jöttek az emberek sámlival... ez nagyon aranyos volt.
Az iskolatévét meg úgy néztük, hogy átvonultunk szemben egy osztálytársunkhoz, ott leültünk a földre.
Egy kicsit visszamennék az időben.. A biciklizést én is több esetben,nyereg alatt tanultam.. Rollerem azonban volt,és boldog voltam avval is. Tízes éveimben visszaemlékszem,hogy kiemelt program volt a televízió nézés..A házban nagy dolog volt egy tavasz vagy egy kékes televízió. Ilyenkor este egy-egy családnál összejöttünk,és ámulattal néztük az adást.. Jó érzés volt,mert akkor még volt a családoknál kommunikáció.. Szívesen idézem fel ezt az időszakot -:))
Én is azon tanultam meg. Nagy férfibicajon, váz alatt. A tyúkudvar nagykapuját kinyitottam, akkor volt elég hely, csak időnként nekimentem a másik kapunak. Aztán ezt a nagy bicajt elvittem, elkerekeztem a falu másik végébe a nagyanyámhoz, de otthon valahogy pont akkor kerestek. Pedig nemigen szoktak. Megtiltották, hogy a nagyihoz menjek, pláne nem biciklivel. A nagyapám (a másik) viszont mellémállt. Elérte, hogy ne tiltsanak. :-)
Mi is váz alatt bicajoztunk:-) Akkoriban nem volt senki annyira bővében a pénznek, hogy legyen külön bicikli a gyereknek is (legalábbis a legtöbb családnál nem), így aztán a felnőttek bringáját kunyeráltuk el este, mikor már ők hazajöttek. Mert nekik ugye közlekedési eszköz volt a bicikli - nem sportszer, mint manapság :-)
3 éves korom óta tudok biciklizni. A városban mindig bringával járok/jártam suliba dolgozni vásárolni temetőbe stb.
Gyalogolni utálok, motort, gk-t közepesen szeretem.
Néhány hónappal ezelőtt volt egy fórum, hogy a kerékpározás fogyaszt-.e. Én, aki világéletemben kerékpárral jártam, állithatom, hogy nem, de nem is volt célom soha a fogyókúra.
Én legjobban a nagyapám férfikerékpárján szerettem bicajozni, a váz alatt. Főleg, mikor ebéd után ledőlt félórára, így dupla izgalom volt. D
3-15 éves koromban minden nyarat náluk töltöttem, Nyíregyháza melletti faluban.
Hetente 1x jött a fagyis, 1x volt mozi.
És soha nem unatkoztunk.:)))
Majdan atyai tanácsra : Fiam,legalább egy szakmád legyen”.. 3 év szakmunkásképző emelt szinten,vizsgát követően szakmám lett. Talán 3-4 évet dolgoztam.. Jött estin az érettségi,a boldogság kapuja.. A feleségemet ott ismertem meg,41 éves házasok vagyunk -:))😊
Csavargások, bicajozások, belémivódott a fatornyos falum minden szöglete. Játék az utcagyerekekkel az agyagos gödörben, vagy magányos órák a réteken, erdőkben, szabadság, szabadság, és egy ponton annak az érzete, hogy mindenre képes vagyok.
Az 50-es évek elején születtem,ha teremtő is úgy akarja,akkor holnap töltöm be a 65.évemet 🙏🏻Harmadik gyerekként születtem a családba.. Felcseperedtem,és elkezdtem az általánost. Én voltam a családban a “ libling’ Mert nagy volt a korkülönbség a testvéreim hét képest. Nem voltam éltanuló,kijár tam a súlit.. Fiatal voltam,magam sem tudtam hogy mi szeretnék lenni 😮 Kezdésnek nálam is ennyi..
Én tudok bicajozni, de nagyon nehezen tanultam meg nyaranta amikor a nagymamámnál nyaraltunk a testvéremmel. Nagyon jó volt, szerettünk a Pest megyei kis faluban lenni. Kint játszottunk az udvaron, erdőben, mezőn a falubéli gyerekekkel. Vasárnaponként templomba mentünk. A kis tó azóta már rég kiszáradt, fák, bokrok nőtték be.
Kezdjük a gyerekkornál? A húgommal és a barátnőmmel leterítettünk a domboldalban egy plédet, levittük a babáinkat és nagyon jókat játszottunk.
Mai napig él bennem nagyszüleim zalai háza. A hegyen a pince. A határban a forrásvíz íze. Az, hogy nagyapám lovaskocsival jött elénk a vasútállomásra és sár volt, szegény lovak lába csúszkált, de hazaértünk a haranglábas kis faluba. Pár utcából állt, ismerték egymást az emberek. Minket is. Az udvar lejtett az utca felé. Kipróbáltam a kerékpározást. Azóta sem tudok biciklizni. Egyelőre ennyi.
Szia ! Köszönöm az elismerést !-:))Nem vagy korunkbéli,de szívesen vesszük hozzászólásaidat !!
Szia!
Én nem vagyok Ti koroktokbeli, de azt fontosnak tartom megjegyezni, hogy nagyon örülök a témaválasztásnak, végre nem betegség, rosszullét, gyógyszerek...
Kellemes beszélgetést kívánok! 🌞
“Egy reggel már a hajadon csillog a dér”.. Mi korabeliek,emlékezzünk,beszélgessünk az emlékeinkről,és mindenről ami szép volt..
További ajánlott fórumok:
- Az a bizonyos 9 hónap (kezdetek)
- 40-es csajok, nem unjátok még, hogy mindig bizonygatni kell, hogy még mindig fiatalok vagytok?
- Miért ciki Istenben hinni, és miért menő szellemekben, horoszkópokban és minden egyéb, hasonlóan bizonyíthatatlan valamiben hinni?
- Eldobni a régit, a biztosat, az új, bizonytalanért?
- Felfüggesztett büntetés szerepel-e az erkölcsi bizonyítványban, és el lehet-e így helyezkedni valahol?
- Csak nekem furcsa, hogy albérletben, bizonytalanságban élő, minden Ft-ot nehezen kiadó nők esküvőt rendeznek a párjukkal, és gyereket vállal