Miért ciki Istenben hinni, és miért menő szellemekben, horoszkópokban és minden egyéb, hasonlóan bizonyíthatatlan valamiben hinni? (beszélgetős fórum)
Nem ciki.
Mindenki abban hisz, amiben akar.
Én hiszek Istenben, de a szellemvilágban is. Agykontrollozok majdnem egy éve és az eredeti foglalkozásom asztrológus.
És tökéletesen megfér a két világ egymás mellett az életemben.
Amikor az agykontrollos meditációmat végzem, Isten mutat meg dolgokat. Ezt biztosan tudom.
És nincsenek dogmatikus megkötések a hitemben. Egyik irányban sem!
google :)
egy kis segítség:
*****
*****
ha tudsz angolul, németül, vagy oroszul, Máriáét is elolvashatod:
* Automatikusan eltávolított tartalom.
köszi az idézetet, korábban már olvastam Júdás evangéliumát angol fordításban. amúgy is vonzanak az apokrif írások, Tamás evangéliuma a kedvencem. valahogy mindkettőnél azt éreztem, hogy igen, itt a hiányzó láncszem, mert valami nagyon nem stimmel a hivatalos tanításokban.
azt meg, hogy a hitelteneségük miatt maradtak volna ki az Újszövetségből, nem tudom elfogadni. azért maradtak ki, mert nem erősítik (sőt!!!) az egyházak hatalmát. Dan Brown-t azért nem fogok olvasni :)
És egyéb érdekességeket.
Jónás Tamás blogjából koppintott idézet.
" Van a meggyőződés. Van a hit. A hit, tömören, a tudás hiánya. De vajon a meggyőződés milyen viszonyban van hittel és tudással? Nekem meggyőződésem ugyanis, hogy egy éjszaka, amikor nehezen, hol mélyen, hol felszínesen, hol rémálmokkal tarkított küzdelmekkel aludtam, felriadtam, szinte elszorította mellkasomat a lakás sötétsége, mozdulni se mertem: meggyőződésem, hogy halott anyám ott volt mellettem. Izzadtam félelmemben. Ha megérint, megszakad a szívem. Ezzel az érzéssel lelepleztem magam magam előtt. Úgy gondoltam, mégsem anyám az a valami vagy valaki, aki ott van, és olyan, mintha anyám lenne. De talán mégis. Ha ő, nem ártana nekem. Ugyan tudtam, hogy anyám nem szeretett engem, csupán igyekezett, de szerencsétlennek nem sikerült, ugyanakkor abban is biztos voltam, hogy még halottként sem ártana nekem. Elernyedtek izmaim: legyen, aminek lennie kell. Ha megérint, megöl; ha megöl, öljön meg, bízom benne. Bízom benne, hogy nem öl meg, illetve bízom benne, hogy ha megöl, meg kell ölnie. Fél perc telhetett így el. Meggyőződésem, hogy az a valaki vagy valami is bizonytalankodott, talán nem tudta eldönteni, a túlvilági bizonyság átadása fontosabb-e – sokat panaszkodtam neki leküzdhetetlen halálfélelmemről – vagy zavartalan életem, tévedéseim és kétségeim meghagyása. Talán abban sem lehetett biztos, hogy túlélem a vele való találkozást. Habár nem hiszek sem kísértetben, sem anyám elszántságában, hogy hozzám halottként is visszajönne, meggyőződésem, hogy ott volt, és úgy döntött, nem szól, nem jelez. "
Figyelj, Kotyesz!
Tényleg nagyon kedves vagy, hogy ilyen komoly anyagokkal ellátsz minket.
Kérdésem: Mit szeretnél ezzel mondani? Pro és kontra...
Általában a kereszténységre.
A véletlen (+a gogle) hozott egy érdekes cikket néha mindent elolvasok az ezotériáról is, és persze a kereszténység (szakértői) véleményét is róla. Mivel kb. egyidősek, csak az ezo-nak a divat új ruhát szabott de a lényege semmit sem változott. Ajánlom figyelmetekbe.
Balicza Iván: Júdás evangéliuma
Létrehozás: 2008. november 19.
Júdás nem áruló volt, hanem Jézus legkedvesebb tanítványa, az egyedüli a tizenkettő közül, akinek Jézus elárulta a titkot, hogy ki is Ő valójában. Ezt írja le egy, a korai kereszténység idejéből származó kézirat, amelyik Júdás nevét viseli: a Júdás evangéliuma.
Ennek a II. században keletkezett görög nyelvű írásnak egy későbbi, III. – IV. századból származó kopt nyelvű fordítását találták meg kb. harminc évvel ezelőtt, és kalandos, hosszú vándorlás után végre szakértő kezekbe került, restaurálták, lefordították és ez év virágvasárnapján a National Geografic tudományos ismeretterjesztő cég nagy szenzációként a világ harminc országában Tv csatornáján és később folyóiratában is nyilvánosságra hozta. Mivel ebben üzletről van szó, természetesen nem hiányoztak a szenzációhajhász megállapítások, hogy ezáltal meg lehet ismerni Jézus halálának valódi okát, újra lehet majd írni a kereszténység alapjait, lelepleződik az őskereszténység összeesküvése, amely meghamisította az evangéliumot, és a hatalmát féltő egyház, amely eltitkolja az emberek előtt a valóságot.
Persze, nem a Júdás evangéliuma körüli felhajtás az egyetlen, amely a kereszténység alapjait ki akarja kezdeni, és az egyházat el akarja hitelteleníteni. Ugyanez a célja Dan Brown szenzációhajhász könyvének és filmjének, a Da Vinci kódnak. Úgy tűnik, hogy a szekularizált, elvilágiasodott társadalom, már csak ebben a bulvár, leleplező stílusban hajlandó Jézussal, az evangéliummal és az egyházzal foglalkozni.
Arról már nem nagyon lehet olvasni, hogy elismert szakemberek, történészek és teológusok, régészek és más tudományágak kutatói nem jöttek izgalomba, mert a Júdás evangéliuma semmi olyat nem tartalmaz, amiről már ne tudtak volna. Tudták például, hogy a négy, a Bibliában szereplő evangéliumon kívül a korai kereszténységben tucatszámra voltak más iratok is, amelyek Jézusról szóltak, amelyek azonban többnyire hiteltelenségük miatt nem kerültek bele az Újszövetségbe. Sőt, azt is tudták, hogy Júdás evangéliuma is létezett, Ireneusz püspök, az első egyháztörténet írója 187-ben már említi és óvja híveit a zavaros mű olvasásától.
A Júdás evangéliuma egy úgynevezett gnosztikus irat, amely abban az időben nagyon divatos gondolkodási irányzat volt. A gnózis a magasabbrendű tudást, titkos ismeretet, világlátást jelenti, amelyet mesterektől, titkos beavatással lehet megkapni. Ma is van ilyen, az ezotéria vagy a szcientológia ugyanilyen. A gnózisra is az volt a jellemző, hogy a világ szellemi létét tekintette valóságosnak, és az anyagot romlottnak, alacsonyabb rendűnek. A gnózis szerint az anyagi világot nem az igazi Isten teremtette, hanem csak egy alsóbbrendű istenség. A világban az az igazi valóság, ami nem látható, a szellemek szférája, és minden fölött ott van a végső tökéletes szellem. Az embernek is az igazi lénye a szelleme, amely azonban a test börtönébe van zárva, és csak a megvilágosodás, a gnosztikus ismeret, a beavatás szabadíthatja fel az igazság megismerésére. Jézus titkos tanítást ad Júdásnak a világról, az ember teremtéséről, az angyalokról és égi birodalmakról, aztán azt mondja neki: te leszel a tizenharmadik és az elkövetkező nemzetségek el fognak átkozni, de te eljössz, hogy uralkodj felettük.
Ezeknek a tanításoknak az ismertetése a Júdás evangéliumának tartalma, Júdás személyéhez annyiban kötődik, hogy őt tartja Jézus elég értelmesnek, hogy neki elmondhassa ezeket. Nincs szó Júdás személyéről, arról, hogy miért és hogyan árulta el Jézust, arról meg végkép nincs, hogy Júdás Jézus kérésére árulta volna el őt. Minden ilyen állítás alap nélküli, és erről bárki meggyőződhet, hiszen mostanra már a teljes szöveg fent van az Interneten. A Júdás evangéliuma tehát csak a média reklámkampánya nyomán lett szenzáció, a kutatók számára nem több, mint újabb forrás az első keresztények világának, gondolkodásának, szellemi irányzatainak megismeréséhez.
Mégis, a Júdás evangéliuma valami hasznos dologra jó nekünk. Arra, hogy megpróbáljuk helyre tenni Júdás személyét, hogy két évezred ítéletét felülvizsgáljuk, és tényleg másként lássuk. Ha ugyanis van sztereotípia, előítélet, az mind jellemző arra, ahogyan Júdást kezeljük. Könnyű lenne most gondolatolvasót játszani, hogy én kitalálom, mi jut eszébe a testvéreknek, ha azt mondom: Júdás. Áruló, júdáspénz, harminc ezüst, öngyilkos, júdáscsók. Az iskolában is így csúfolkodtunk: Árulkodó Júdás. Ha valakinek vörös haja volt, arra is Júdást mondtunk, merthogy a pokol lángja is vörös. De ezeknél sokkal, sokkal nagyobb tragédia volt, hogy Júdás lett a Krisztusgyilkos, és a gonosz krisztusgyilkos zsidó jelképe. És ez már nem csúfolódás maradt, ez már a pogromokhoz, a holokauszthoz vezetett. Júdás sztereotípiává válása egy nép bűnbakká válásává lett. Tényleg ennyire egyszerű a kép? Tényleg Júdás felelős Jézus haláláért?
Igazából végig kellene most néznünk, hogy ki volt Júdás, mit tudunk a személyéről, mit írnak róla az evangéliumok, hogyan látják tettét a tanítványok, nincs erre idő. Higgye el nekem a gyülekezet, hogy amikor készültem az igehirdetésre, mindezt megtettem. Most csak a végeredményt szeretném elmondani.
Első látásra egyszerűnek tűnik a Júdás történet. Ő az áruló, ő szolgáltatja ki Jézust ellenségeinek. Jézust keresztre feszítik, Júdás pedig, amikor ránehezedik tettének súlya, öngyilkos lesz. De éppen itt, ebben nincs logika. Ezek szerint Júdás nem így, nem ezt akarta. Mást akart, de valami félresikerült. Ezt mutatja az is, hogy Máté evangélista úgy emlékszik, hogy Júdás elmegy a főpapokhoz, és vissza akarja adni a Jézusért kapott fejpénzt. Megmondja nekik: Vétkeztem, ártatlan embert árultam el. De mi az a más, amit akarhatott? És ezzel az egész történet kezd bonyolulttá válni.
Mit akarhatott vajon Júdás? Mi volt árulásának az oka? Az evangéliumok erről nem mondanak semmit. Máté a pénzzel hozza kapcsolatba, de ez legfeljebb csak színezi a dolgot, önmagában nem elegendő indíték. A háttérre vagyunk utalva, és az elég hihető magyarázatot ad. Ezek szerint Júdásnak más volt a felfogása, elgondolása a Messiásról, Izrael eljövendő királyáról. Mellesleg a többi tanítványnak is, csak közülük Júdás képviselte a leginkább, hogy a Messiás király igazi politikai uralkodó lesz, aki elűzi az országból a rómaiakat, függetlenné, erőssé teszi Izraelt, igazságos rendet teremt az országban. Ezt várta Jézustól Júdás, csakúgy, mint Keresztelő János, a tanítványok, sőt maguk a farizeusok és írástudók is. Csak egy gesztus kellett volna, és az egész együtt indul harcba Jézussal, a Messiás királlyal. De Jézus nem indul harcba. Megbocsátásról, békéről, az ellenség szeretetéről prédikál. És egytől-egyik elhagyják őt. Volt olyan, hogy még a tanítványait is meg kellett kérdeznie: Ti is el akartok menni? Júdás azért lelkesedett, amit Jézus elutasított, azt az erőt, amit Jézus szeretete képviselt, a bűnösök, az ellenség iránti szeretetet, azt Júdás utasította el. Itt kezdődhetett Júdás csalódása. Ebben a csalódásban tesz egy kísérletet. Ő tényleg Messiásnak tartja Jézust. Elárulja hát, abban a tudatban, hogy a Messiást Isten nem engedi elbukni. Kényszerhelyzetbe hozza hát, ha elfogják, kénytelen lesz harcolni és győzni. Az árulással tehát provokálni akarja a messiási harcot. Amikor pedig Jézus ennek ellenére nem harcol, hanem engedi magát megszégyeníteni, megkínozni és megfeszíteni, akkor Júdás arra a következtetésre jut: nem ő volt a Messiás, és én egy ártatlan embert szolgáltattam ki. Itt teljesedik Júdás tragédiája, amelyben kivétel nélkül mindannyiunknak volt már részünk: Én jót akartam, de tragédia lett belőle. Nincs gonosz Júdás. Júdás olyan, mint mi: jót akarunk, de rossz lesz belőle. Ez nem mentség, ez a mi felelőségünk, amely azt mutatja, mennyire jobban meg kellene értenünk egymást, az adott helyzetet, a világot magunk körül, és főleg mennyivel jobban kellene imádkoznunk, Istenre, az Ő Igéjére figyelnünk. Akkor talán kevesebbet tévednénk, kevesebbet vétkeznénk. Júdás egészen olyan, mint mi. Volt egy elképzelése, egy ötlete, egy jónak tartott terve, amit maga gondolt el, és valósított meg. Csak Istennel nem beszélte meg, csak Jézust nem kérdezte meg, hogy jó lesz-e, Ő hogy látja. És mi meg szoktuk kérdezni, meg szoktuk beszélni, szoktunk-e imádkozni, mielőtt elkezdjük megvalósítani azt, amit elgondolunk?
Júdás tévedése azonban beleépült Isten tervébe, mert Isten még a bűnt is felhasználja akaratának véghezvitelében. Ez nem menti fel Júdást, és nem ment fel minket sem a bűn felelőssége alól. A bűneink a mi bűneink, az Isten tervei az övéi. Kegyelem az, hogy Isten a rosszat is beépíti jó céljai megvalósítására, de nekünk felelni kell azért, amit tettünk. És itt a kérdés: Mi lesz Júdással? Ő elítélte önmagát, öngyilkos lett. Az egyház a középkortól fogva egyvalakire mondta ki, hogy elkárhozott, Júdásra. De van egy egyedülálló, az általánostól eltérő vélemény, amely Vezelay, egy francia kisváros templomában látható, az egyik oszlopfőn. Két, díszítés, mindkettő Júdást ábrázolja. Az elsőn az öngyilkos Júdás, a kötélen függ, a szeme lecsukva, a szája tátva, mintha borzalmas kiáltásba dermedt volna. A második faragvány Jézus, ahogyan Jó Pásztorként ismerjük, de nem bárány van a vállán, hanem a halott Júdás. Kinyomtattam ezt a fényképet, vigyük haza. Nem magyarázom, nem kommentálom. De otthon vegyük majd elő és gondoljuk végig, hogy mit jelent ez a kép. Nem is Júdásnak, hanem nekünk.
(Balicza Iván evangélikus lelkész szerintem.)
eresszük össze egy bunyóra az összes isten és meglátjuk ki nyer a végén :)
attól mert van 3 bestseller könyves még nem biztos hogy ők nyernének :D
Aki hisz a horoszkópban az valóban a napi ajánlatnak megfelelően él? Igen, néha, de a legtöbbször megválogatjuk a (papot) a horoszkóp készítőjét, hogy kinek hiszünk? Szerintem a legtöbb embernek az ezotéria egy intellektuális játék agytorna, pótszer stb. Ha egy pap miatt nem hiszel istenben akkor istenben lehet valami hiba? Mai kultúránk 2000 év alatt emésztette meg az előző római/görög/egyiptomi/stb kultúrák termését. A kereszténység nélkül az emberi jogok kartája, az ENSZ-nek még a gondolata sem valószínű, hogy létezne!
Itt egy jó kis vers, nem mi vagyunk az elsők akik ilyen kérdéseket teszünk fel, már jézust is ilyenekről kérdezték.
Pap Lajos: Az én miatyánkom.
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor, kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!
Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a rossz: - Merre van Istene!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram, SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!
Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor a Pokol szabadul a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram, JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!
Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, hajtsd meg homlokod,
S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen,
S millió szegény a nincstől hal éhen,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!
Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, - sőt, ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy tagadd meg ŐT,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram, segíts, S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!
Mikor hittél abban, hogy téged meg becsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...
Ó lélek, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram, MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!
Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják,
Mikor a béke sehol, csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt? ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a rossz, támad, s tombol...
URAM, MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
ÁMEN.
UTÓHANG
S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,
Távozz Sátán - szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!
Miért féltek kicsinyhitűek?
BÍZZATOK! Hisz' én megígértem Nektek:
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig - VELETEK MARADOK!
Ciki - nem ciki...
Csak az a ciki, amit te annak érzel. Nem olyan bonyolult ez.