Baj, ha eltart a férj? (beszélgetős fórum)

Akkor miért nem tesz valamit?

Ja tudom. Egyszerűbb picsogni....

Nem.

Neked más bajod van.

ezt meséld azoknak, akik évek óta hiába várják, h elvegyék őket feleségül..

kicsi gyűrűvel...uramatyám....örülj, h elvettek.

ahogy írod, szerintem egy tök aranyos férjed van, akit a gyerekek imádnak.

ne hecceld az exekkel, mert megjárod.

Sajnos az jön le az írásodból, hogy belekeseredtél az életedbe. Egy ilyen nem egyik napról a másikra történik, így én elkezdenék kutakodni magamban. Elég lassú folyamat ebből kimászni.

Először is leülnék ezt megbeszélni a férjemmel, ha a helyedben lennék és még nem történt meg. Elpanaszolnék neki mindent, ami ilyen lelki gondokat okoz, de azért a boldog dolgokat is belevenném, ha élsz meg egyáltalán olyat. Ha nem hallgat meg, akkor írd le neki levélben. Ha az sem működik, akkor a probléma egyik forrása meg is van. Bár már az érdekes számomra, hogy ő ilyen volt és mégis kényszerítetted a házasságra. Akkor miért vársz változást? Mindenki formálódik, de az alaptermészetünket nehéz legyűrni. Az meg szerintem nem azt jelenti, hogy nem áll ki melletted, amiért nem utálkozva néz azokra, akikkel konfliktusod volt. Az én férjem nem folyik bele az én ilyen ügyeimbe, de persze a véleményét mindig elmondja nekem.

A rossz anyaságot pedig felejtsd el. Nem emlkékszem a konkrét mondatra, de létezik egy olyan, hogy a valódi rossz anyáknak meg sem fordul a fejében, hogy ők azok és rosszul csinálnak valamit. Ez szerintem igaz. Csak azok az anyák kételkednek magukban, akik szeretik a gyereküket és mindent odaadnának értük. Ebből látszik, hogy jó anyák, mert kételkednek, hogy azok e.

Nem tudom mennyire hiszel a pszichológusokban? Én igen, mert nekem van pozitív tapasztalatom. Segítettek már kiláballni olyan dolgokból, amiktől depressziós voltam és a családom sem tudott már hatni rám. Én fél éve megint járok, mert akkor kezdtem azt érezni, hogy megint süllyedek és nem szeretném a családomat elárasztani nap, mint nap a panaszkodásommal. Most nem vagyok depressziós, de mégis sokkal nehezebben megy a javulás, mert legbelül nem bírom elengedni a félelmemet.

Szerintem egy próbát nálad is megérne, de szigorúan csak akkor, ha hiszel benne, hogy szakemberrel ez menni fog. Ha nem 1 év alatt, akkor több. Valamit tenned kell, mert egyre boldogtalanabb leszel, ami mindenkire hatással lesz körülötted és akármennyire szeretnek, egy idő után megunjàk, hogy téged és a lelki bajaidat, félelmeidet pátyolgassák. Durvàn hangzik, de így van és igazuk van, mert egy idő utàn azt vennék észre, hogy tartanak lefelé veled a lejtőn.

Nyilvàn a legjobb, ha támogatnak, akkor neked is könnyebb. De sajnos nem tudják megoldani a gondjaidat, csak segíteni tudnak.

SOHA nem védett meg.

Nem, anyunak már előtte szóltam a traskeresosdirol, tudott amúgy is róla. Én sem azonnal szóltam be, csak akkor, amikor már arra az időre se hagyta abba, amikor én ott voltam náluk. Férjem akkor nem volt ott.

Engem nem véd. Egy másik sztori: van egy barátnő szerűségem, fiainak nagyhaverok lettek mostanra. Azonban amikor megszültük őket, a hormonok vagy a kezdeti anyai bizonytalanság miatt egyszer összerúgtuk a port. Azért írom, h mára jóban vagyunk, nehogy valaki azt higgye, mindenkivel veszekszem. Szóval ez a lány kiakadt rám anno, én persze igazságtalannak éreztem, nagyon megrázott. Egy helyen lakunk, és volt hogy szinte panikrohamot kaptam, amikor megláttam. A férjem ugyanolyan bűbáj maradt vele!!!!!! De a lány anyja (neki nincs férje) ereztette velem, h mi a helyzet. Szóval nem nagyon szolt hozzám. Magyarul ő lojális volt a lányához. Ami helyes. De a férjem nem. Nagyon nehezen viseltem.

Miért érzed úgy, hogy nem megy a gyereknevelés? Mert nem vagy tökéletes? Ne butáskodj már, az a lényeg, hogy szereted őket! :) Márpedig biztos, hogy szereted, különben nem lennének kétségeid az anyaságoddal kapcsolatban. Meg akarsz felelni.

Úgy sajnálom, hogy így érzel! :( Nem tudom mi váltotta ki ezt belőled, de biztos vagyok benne, hogy nincs miért szégyenkezned! Mindenki úgy éli az életét ahogy akarja. Ha ez nem tetszik valakinek az kapja be! Senki nem ér annyit, hogy értéktelennek érezd magad, hogy szégyenkezz, mert senki nem tökéletes!

Erre még nem gondoltam , h meg is lehet oldani.

Annyi tüske van a múltból.

A kezdetek kezdeten sem érdekeltem szerintem.

Már elvenni se tudta, h el akar e. Én kényszerítettem. Persze azt se mondta, h nem akar esküvőt. Emlékszem, állandóan az időpontot tolta volna.

Emlékszem, ahogy megkérte a kezem..... siralmas. Már eleve előtte összevesztünk, h meg fogja e kerni a kezem..... Aztán egy nyilvánvalóan kis méretű gyűrűvel kérte meg a kezem. Máig nem érti, miért fáj ez nekem!

Az esküvő szervezésről már nem is beszélek.

Summa summarum, ezért érzem, h nem tudom, ki vagyok, mióta vele vagyok.

Úgy tudnám megfogalmazni, h állandósult bennem a szégyenérzet. Már meg se tudom mondani, miért szégyellem magam, csak érzem. Eszemmel tudom, h tudok jól is kinézni, de amit mondok, ahogy mondom.. oly gyenge, erőtlen, természetellenes. A gyereknevelés nem megy, rettegek, h ezt észreveszik.

Nem tudom megmondani miért felek, de felek. És hidd el, oly jól meg tudom játszani magam, h talán nem is sejtik mások, mi van bennem. Bár az embereknek jó megérzéseik vannak.

Nem csal meg. Nem olyan. Előttem alig volt nője. Ezért gondoltam, biztos örül nekem... De .... ki tudja.

Nem csal meg, ideje se lenne. Mindig rohan haza. A gyerekek nevelésébe eléggé be van fogva.

Eszembe jutott valami. Lehetséges is volna, h valóban ő amolyan igazi férfi típus, nem ért a nők nyelven. De. Azért ezt a nőt, aki én vagyok, már ismerhetne.

Ami meg fontosabb, eszembe jutott egy eset. A barátnőm gyereke állandóan rálépett a fiamra, a barátnőm mesélte, h a férjem olyan csúnyán nézett rájuk emiatt, h ő mar tart a férjemtől. Szóval ebből is látszik, h szereti a gyereket, vele gyűlik meg a baja, ha vki bántani meri.

Egyszer anyu élettársat rajtakaptam hogy tarskeresozik a gépen, beszóltam neki, erre nekemjott, meglökdösött tiszta erőből. A férjem, amikor legközelebb látta, kezet fogott vele! :-((( Ezt a történetet is írtam már, akárhányszor eszembe jut, el tudnám bőgni magam. Pedig pont azért vágytam férjre, h ő majd megvéd és kiáll mellettem.

Summa summarom, a gyerek kapcsán mégis fel tudott benne ébredni az ösztön, méllyel védjük, akit szeretünk, szóval akkor képes rá.

Pedig lehet, hogy pont az tenne jót, hogy a téren tudnál más anyukákkal barátkozni. Miért nem szeretsz kijárni? Ennyire gátlásos vagy? Azt hiszed, más megvan elégedve önmagával vagy tökéletes az élete?

Gratulálok a fogyáshoz egyébként! :)

Ahogy leírod elsőre, nekem úgy tűnik, itt nem a pénz a fő gond. Ha utána el is rontottuk, de nekem is sikerült helyrehozni ilyen érzelmi nem törődés problémát. És lekopogom, a züleimnek is sikerült sokadjára nemrég (60 fele! és már dátum meg új lakhely konkretizálása volt napirenden). Szóval türelem, és rengeteg energia. Ami a saját tapasztalatom is, és előttem álló példa is: minimum heti rendszerességgel kell legalább pá órát csak egymásra szánni, és amit akkor megbeszéltek, mit kell máshogyan, ahhoz tartani magad türelemmel, higgadt hanggal, ha egy péklapáttal oldanád meg szíved szerint. Akkor is, ha te szólsz, hogy a másik hülye, és átharapná a igád, és akkor is, ha te voltál a hunyó. Nem vágni vissza, hogy ígymegúgyéstemitbeszélsz-sablon, meg kell hallani mit mond.

Csak ügyesen ;)

Jókat írsz. Na most ez az új frizura stb.. tulajdonképp mind megtörtént. Fodrásznál voltam, nagyjából le is barnultam, szép ruháim megvannak, fogyni is sikerült, amiről az előző fórumban még panaszkodtam. Most már szinte nincs is felesleg rajtam, maximum fél kiló. Izom is van valamennyi. Hozzáteszem, most sértettem magamnak, de belátom, kihoztam,amit lehetett.

Gondoltam, és így is lett, h boldog azért nem leszek a fogyástól. De fogyás nélkül végképp nem mertem még a gyereket se vinni játszira. Most se nagyon. Imádom, ha esik az eső. Előre rettegek, h holnap is vinnem kell játszira.

Nagyon köszi,h figyelsz arra, amit írtam. Komolyan.

Hat igen. Rossz, h megint itt tartok.

Könnyű kibillenteni engem az egyensúlyból.

Mai napunk remalom volt. Tegnapi jól sikerült, senki nem sejtette, h a mai nem lesz jó.

Annyi történt, h 9-re kellett menni egy rendezvényre, a kisebbik gyerekkel beküldtünk fel8-ig. Férjem és nagyobb gyerek 2 órája fent volt, nem csináltak semmit se fogmosás, se öltözés, csak elé hajított valami reggelit. Pipa voltam,h nem ébresztett fel a férjem, h legalább én haladják a teendőkkel. De aztán se sietett, látszott, h nem fogja fel, h késésben vagyunk. Pedig az ő munkahelyen volt jelenésünk! Tök kényelmesen elvolt, néztek hárman a mesét nagy boldogan.

Hat mondom nem hiszem el, és majd az utolsó percben a gyerekeket fogja siettetni? Közben rájött az őrület a nagyobb gyerekre. Mondjuk ez ismeretes lehet, hisz erről írtam az előző fórumban. Hat szóval hozta a formáját. Gondolom, én is bal lábbal keltem fel, mert azt éreztem, megbolondulok, ha még egyszer azt mondja, kaki. Elkezdett mindent dobálni. De őrült módjára. A szomszéd mit gondolhatott?

Na mindegy, másfél órát késtünk. Hat már az élettől is elment a kedvem. A férjemnek nem, ő tök jól elvolt. Én senkihez nem tudtam szólni, annyira szomorú voltam, h így kell megjelennünk, meg a gyerek reggeli viselkedése... Szégyelltem magam!

A férjem a nagyobbikkal nagy bratyiban elvolt, tök külön voltunk. Na mindegy, ennyi történt. A kölyköknek semmihez nem volt kedvük, szóval sok értelme nem volt. A férjem volt ma is a családban a legboldogabb.

Mindig ilyen volt? Vagy a gyerekek után változott meg? Nem hiszem, hogy a nem dolgozásoddal lenne baj, vagy veled, igaz itt a másik felet nem tudjuk meghallgatni. A megcsalás szerintem sosem vezet sehova és nagyon szimpatikus a hozzáállásod, ami szerint nem is tennéd.

Sokat dolgozik a férjed? Nem lehet, hogy nagyon ki van merülve és egyszerűen nem tud figyelni rád? Az is lehet, hogy túl stresszes a munkahelye. Egyébként ismerek egy nagyon jó könyvet. Mikor arról írtál, hogy nem kérdezte meg, hogy mi a bajod, rögtön eszembe jutott. A címe A férfiak a marsról a nők a vénuszról jöttek. Egy csomó hasonló péda van a könyvben. Pl mi nők azonnal elmesélnénk, hogy mi a bajunk, anélkül, hogy tanácsot akarnánk, egyszerűen csak megakarunk nyugodni. A férfiak bezárkóznak mikor bajuk van, mert erősnek akarják magukat érezni az által, hogy egyedül oldaják meg a bajukat. Lehet, hogy ő nem érti ami benned, mint nőben zajlik és azt hiszi, hogy egyedül akarod megoldani.

Vagy... vagy tényleg nem érdekled és megcsal. Bocsi, nem akarom a bogarat a füledbe ültetni, nem is ismerem az egész történetet, de én ezeket tudom elképzelni. Szóval vagy nagyon ki van merülve, vagy alapból nem is ért és félreértitek egymást vagy van valakije. Szerintem kizárt, hogy a munkádhoz lenne köze. Viszont tényleg nem ártana egy kis önbizalom. Egy új hajvágás, szín, egy-két új ruha? Hm? Miért nem mentek el vacsizni kettesben és beszélitek meg? :)

Arra gondolsz, h azt írtam, nekem a férjem kell?

Most is ő kell. Ezért írom, h nem csalom meg semmi szín alatt.

Elválni se fogok életem végéig. Bár bevallom, gondoltam már rá, h imádkoznom kéne istenhez, h mihamarabb itt légyen az a bizonyos életem vége. Sokszor gondolom h rossz hatással vagyok a gyerekeimre, úgy érzem, jobban nevelnék nélkülem.

Anyagilag jelenleg jól állunk.

Megtehetném, h itthon maradjak örökre a két gyerekkel. Persze akkor nem élnénk olyan jól. Mert most meg kapom a gyedet. Azzal együtt mondom, h jól kijövünk anyagilag

Hiába mondaná egy pszichológus, h a férjem nem illik hozzám. Nekem ő kell. Meg ha kiakaszt is.

Mindenkinek más az alma. Van biztos, akin az segít , h elmegy dolgozni. Meg a gyerekek előtt se szerettem dolgozni, nem hogy most ..

Egy hónapja ezt írtad. Változott valami?