Baj, ha eltart a férj? (beszélgetős fórum)

Egyszer láttam egy filmet, az volt benne, h jött egy lavina, anyuka egyből a két gyereket mentette, apuka saját bőrétől és elhúzta a csíkot. Túléltek.

Anyuka, apuka soha többé nem tudtak úgy egymásra nézni ,mint azelőtt.

Nem veszekedtek, de egyszer a gyerek azt mondta a szüleinek, felek, hogy el fogtok válni.

Itt is ilyen érzésekről írok,ami megmagyarázhatatlan, de sajnos hiszem h emiatt vagyok ilyen. Lehet, h csak nem illünk össze a férjemmel. Mert nem az számít, szeret-e, hanem, hogy én erzem-e, hogy szeret. Rettenetesen más ember vagyok, amióta vele vagyok. Pedig külső szemmel mindenünk megvan.

De azért hadd kérdezzem már meg, mi rosszat mondtam konkrétan róla?????? Azt hogy jószívű, és ad mindenfélét??????

Én saját érzéseimről írtam. Jelen esetben a megbántottság érzéséről és a támogatás hiányáról. Semmi másról nem írtam.

Ha te így látod, h én tudat alatt nem is akartam segíteni, kivetíthetjük a másik félre is, h ő meg tudat alatt nem is akarta átadni a gyerekét.

Látom, vetted a lényeged. :) Miért, te mit mondanál magadra, mikor a fürdőszobában csutakolod magad, lesbe állítva a gyerekedet, és annyit nem tudtok elintézni, hogy csengetésre ki legyen nyitva az ajtó, vagy hogy nem tudod felöltöztetni a gyerekedet, vagy a férjeddel megbeszélni egy egyszerű dolgot?

Bőven elég, ha vigyázol a gyerekeidre, odafigyelsz rájuk, megadsz nekik mindent, amit tudsz, és ez vonatkozik a férjedre is. Ennél többre nincs szükség, de neked fontosabb, hogy mit gondol rólad egy kívülálló, mit mond, hogyan lát, és közben elfelejted azt, hogy számodra mi a fontos és mire kell figyelned inkább.

Nem jobbat kell gondolni magadról, hanem ismerni a gyengeségeidet. Szerintem te ezeket jól látod és el is mondod, de mikor más is alátámasztja, rögtön mentegeted magad. Ne akarja mintaanya lenni és szuper nő, ha még egy gyerekátvételt se tudsz lerendezni a saját lakásodban, ha rettegsz attól, hogy elszúrsz valamit egy nőnek, akit nem is kedvelsz igazából, csak megfelelni akarsz neki.

Igen, ilyen vagy, béna, és sokkal több idő bármit megcsinálnod, mint másnak, a gyerekeiddel se tudsz jól bánni, a férjedet is nyaggatod. Fogadd el, hogy nem dől össze a világ attól, hogy béna vagy, ne a tökéletest tűzd ki célul, csak azt, hogy jobban odafigyelsz. Ha elszúrsz valamit, láthatod, hogyan kellett volna, legközelebb úgy csinálod és jó lesz.

Senki sem tökéletes, és mindenkinek vannak különösen gyenge pontjai.

:)

Betettem 2 jó kis cikk linkjét neked, elolvashatnád!(228.)

Hasznodra válhatna!

Na látod, ez a szemét hozzállás. Pedig már kezdtem pozitívat látni az írásodban.Persze írhatsz bármit, nem vagy az ismerősöm.

Mit is papolok én itt?

Igen, mindenki elhagy, mindent elvesztek? Szerintem menj, és bántsd a körülötted előkét.

Lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, de arra válaszoltál, hogy mi volt az oka, hogy összevesztetek?

Mert végülis leírtad itt már mindennek ezt a csajt, annyira rühelled az egészet, kábé te vagy a mártír, hogy mi a francnak bízza rád a gyerekét. Az "elfelejtett gesztusok" is erről árulkodnak: nem akarsz vigyázni a gyerekére, neheztelsz, ha az ő gyereke miatt korábban kelsz, neheztelsz, hogy bezzeg ő nem kelti korábban a gyerekét, emiatt vannak az elfelejtett gesztusok vagyis úgy csinálsz mindent, hogy véletlenül ne kelljen megtenned egy szívességet neki, de ne tűnjön úgy mintha nem akartad volna, hanem tűnjön csak úgy, hogy nagyon akartál a kedvére tenni de rajtad kívül álló okok meghiúsították ezt (a gyerek, a csengő, csukott fürdőajtó)

Mindeng megteszel, kvázi több energiát feccölsz ezekbe a forgatókönyvekbe, mint abba, hogy szembesítsd őt azzal, hogy utálod valamiért. Miért is? Mert ő dolgozik? Mondott valamit arra, hogy te nem?

Az őszinteséggel mindezt megoldhatnád.

Az elfelejtett gesztus árulkodik a valódi érzelmeinkről de sokszor még maga az ember is bebeszéli, hogy tényleg más volt az ok, nem szándékos volt.

Pl ha megkér a férjed, hogy vegyél neki egy dolgot mert nincs ideje, teszem azt, 20x is elmész más dolgok miatt az üzlet előtt, de elfelejtesz bemenni. Ez egy szándékos gesztus. Az elméd nagyszerű forgatókönyvet gyárt hozzá: elfelejtettem.

A francokat. Amikor szeretsz valakit, minden gondolatod körülötte forog, nem fogod elfelejteni. Amikor utálsz valakit, direkt el fogod felejteni. De nem vallanád be az istenért sem.

Valami miatt utálod ezt a csajt, itt az idő rendezni ezt, mert így a gyereke bánja, szerintem gonosz dolog más gyerekével kicseszni csak mert bajod van az anyjával, épp ezért nem szabadna esélyt adni, hogy ez megint megtörténjen. Jó lenne, ha a barátnőd olvasná a topikot véletlenül, így tudná, hogy mit gondolsz róla valójában és meg se kérne többet semmire. Kell a francnak ilyen barátnő mint te.

Nem csinálsz semmit és unalmadban az egész világot mindenért hibáztatod.

legalább a saját topikodat bírd már követni.

de min is csodálkozom?

Ezen csak te tudsz változtatni, csak magad alakíthatod a magadhoz való viszonyodat.

Kérdés, hogy ehhez van-e benned erő és akarat, hogy szembenézz saját magaddal?

Mert akárki akármit mond, ez a legnehezebb szerintem, saját magunkat megismerni és elfogadni olyannak, amilyen. Sokkal könnyebb másokat okolni és áttolni a felelősséget, mint magunkba nézni.

Az eredeti kérdésre válaszolva nem baj, de hosszútávon nem biztos, hogy jó és hasznos.

Azért kell, hogy a nő is dolgozzon. Egyrészt saját maga miatt, másrészt csak el kell a családi kasszába még egy fizetés. Ha nem, akkor félre tenni, gyerekek taníttatására fordítani, stb.

Sosem lehet tudni mit hoz a sors. És ha a férjjel történik valami? Akkor mihez kezd az asszony?

Azt nem mondtam, hogy ott marad, de nagy valószínűséggel nem fogja felgyújtani a házat.

Hány perc neked reggel a fürdőszobázás?

ebben az életkorban már nem öribarikat gyűjtünk, hanem kedves ismerősöket.

ne ragozd ennyire túl.

Vendég gyereket leülteted??:-):-):-) Az meg már csak olyan, h ott marad!:-):-):-):-):-):-):-) hihihi

Náluk az anyja se mutatkozik meztelen, nem pont én leszek az, aki igen.

Nem tettem meg túl magam azon, ahogy régen bepipult rám. És akkor nagyon kellett volna a férjem támogatása. Ezt a történetet el se akarom neki mondani azt érzem, csak hülyének nézne. Azért írok erről itt.

Szóval ettől a lánytól bocsánatot kértem anno, ő nem kert bocsánatot tőlem.

Nagyon kedves lány, mindenfélét ad állandóan, kedves a gyerekeimhez, de..... engem nem ismer. Nem hiszem, h kíváncsi a valódi énemre.

Szerintem meg nem, mert olyan hülyeségeken pörögsz, amik vagy megtörténtek volna, vagy nem. de jelen esetben nem történt semmi. te meg arról beszélsz, hogy mi lett volna, ha leesik a csúszdáról. Miért leesett? Ott se volt.

Persze én kérdeztem, hogy mi történt volna, de gyakorlatilag semmi, csak te gondolod túl a dolgokat.

Amúgy meg a vendéggyereket leültetem és megmondom neki, hogy oda nem szabad menni, az enyémnek meg megtanítottam már, hogy amíg ekkora, addig felügyelet nélkül nem csúszdázhat, mert megsérülhet, így biztosan nem fogja a barátját sem odavinni, hiszen neki sem szabad egyedül... Nem?

Ha pedig mégis és akármi van, akkor egy szál seggben is odafutok.

[link]

Ha végiggondolnánk, mit szeretnénk, hogyan bánjanak velünk mások, akkor kikövetkeztethetnénk, hogy melyek az emberi erények. Egyszerűen csak gondold végig, mit szeretnél, hogyan bánjanak veled az emberek.

A boldogsághoz vezető utat

sokkal derűsebbé teszi,

ha alkalmazzuk a szabályt:

„Próbálj úgy bánni másokkal,

ahogy te szeretnéd, hogy ők bánjanak veled!”

Szerintem, magadat kellene gatyába rázni, és máshogy állni a dolgokhoz.

Azt írod, nem tisztel a férjed. A tiszteletet ki kell érdemelni, de most szerintem nincs miért.

Te tiszteled a férjed? Te törődsz vele?

Önbizalmad 0. Fogadd el magad, olyannak, amilyen vagy! Tökéletes ember nincs. De te másban sem bízol.

Sok dolgot meg kellene beszélnetek!

Milyen dolog, hogy nem áll ki a felesége mellett, és még gratulál is a bántásért. Mert ő nem merné megtenni, de ha más megteszi, annak örül? Milyen az ilyen?

Ha valamit el akarsz mondani neki, minek vársz arra, hogy kérdezzen? Mondd el és kész!

Ha szeretnéd, hogy valamit megtegyen, szólj neki. Meg a gyereknek is, ha együtt kell valamit megtenni. Szóból ért az ember –általában.

Ha a tesód a telefonban szapul, csapd le a telefont. Ne hagyd magad, állj a sarkadra.

Az önbeteljesítő jóslatok - avagy azt kapod, amit vártál...

Amit elhiszünk magunkról, vagy gondolunk másokról, az sokszor valóra is válik. Ez nem varázslat, valójában nem is jóslat, egyszerűen így működik az elme.

Akár a vonzás törvényének is hívhatnánk, hiszen ugyanabból az alapvetésből táplálkozik: az elme hatalma sokkal nagyobb, mint hinnénk. A gondolatok ereje teremtő hatású, és ha valamit igaznak vélünk, az valószínűleg úgy is lesz. Az önbeteljesítő jóslat a következőképpen néz ki: akár igaz, akár nem, amit egy helyzettel kapcsolatban igaznak vélünk, az így, vagy úgy megvalósul. Ezért sokszor fordul elő az is, hogy egy-egy jóslat csak azért válik valóra, mert az illető, akinek jósolták, annyira hisz benne.

[link]

ha valakit nem kedvelek, arra nem bízom rá a gyerekemet egy percig se.

nem agyalod már megint túl?

De ez nem egy óriási nagy probléma, csak te látod annak. Fogd fel egy leckének és legközelebb jobban szervezd. de ha számodra ez már most ilyen nehéz mi lesz később, amikor majd edzésre+külön órákra kell hordani a gyerekeket, ráadásul totál más helyszínekre, esetleg munka mellett. Azt hogyan fogod megoldani, ha egy ilyen egyszerű dolgot képtelen vagy kilogisztikázni..

Szerintem általában egy anyának egy komplett határidőnapló van a fejében és bármilyen porszem kerül a gépezetbe, percek alatt újratervez. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz anya vagy, csak sokkal jobban kéne szervezni az életet és nem görcsölni meg sem történt hülyeségeken.