Baj, ha eltart a férj? (beszélgetős fórum)

ha megbeszéltek egy konkrét időpontot, akkor ne mást csinálj, hanem nyiss ajtót. ennyire egyszerű.

ez e te balf.szságod volt.

A vízfolyás miatt nem hallottam a csengőt.

Igen, elrontottam. Nem szándékosan.

Nekem két gyereket kell készítenem plussz magam. Időpontra mentünk, kész kellett legyek, mielőtt jönnek.

Előző éjszaka sms-ben szolt, h lehet, h meg fog kerni ra. Reggel mondta biztosra.

Alapvető különbség van köztetek.

Az,hogy ő mindenben a jót látja, te meg mindenben a rosszat.

Ő optimista beállítottságú, te meg végzetesen pesszimista.

Ezért látjátok UGYANAZT a dolgot teljesen másképpen.

Szóhoz sújtottam kábé, amikor ezzel az anyukával beszéltünk telefonon. Mondta, h nem haragszik, de ugyan már,kisebb dolog miatt is úgy összeveszett velem pár éve. Amióta újra jóban vagyunk, azóta rettegek, h teszek vagy mondok valamit, ami kiveri nála a biztosítékot. Úgyhogy eleve úgy kommunikálunk, h én semmiről nem mondok véleményt, ha nem értem, amiről beszél l inkább nem kérdezek vissza nem akarom bosszantani.

Hogyan is mondhatnám el ennek az anyukának, h nem így akartam, h eleve rossz passzban vagyok,h a kölykök reggelt verekedéssel kezdtek, h azért készültem a fürdőszobában, mert az az egy dolog amitől még embernek érzem magam.

Szerintem hazudozol össze-vissza. Amit leírtál, biztos a világvége, nem is értem, hogy élhetné túl bárki. De a hazug kitalációidban is menjél fülészetre, a sok csengetést hallani kellett volna a krémlecsavarás és vécéfogdosás közben is.

Taplóság, hogy írod a kitalált hülyeségeidet, mások meg próbálnak segíteni és jó tanácsokat adni.

Ma reggeli sztorit ha megengeditek röviden leírom.

Szerintem a mai eset is mutatja, h ha az ember lelke nem oké, rossz rosszra jön. Le kéne nyugodni.

Szóval. Pont az a barátnoszerusegem, akit írtam, h egyszer rosszban voltunk , megkért vigyem el oviba a gyereket. Örömmel. Férjem korán ment dolgozni.

Én mondtam a nagyfiúmnak, ha kopogtatnak, szóljon már be fürdőszobába, mert valószínű , ott nem hallom meg.

Még nyomatékosítottam is a fiamba, h jöjjön is be a fürdőszobába szólni, ne a nappaliból szóljon, mert nem fogom hallani. Még mondtam is neki, h ismételje el, mit mondtam, h tudjam, hallotta. Direkt bevittem a telefont a fürdőszobába.

A kisebbik bejött velem a fürdőszobába. Mivel állandóan krémet csavart le, wc-t fogdosott, stb.. figyelnem kellett rá, elment az idő, lényeg, h amikor kijöttem, azt mondja a fiam: kopogtattak. Na rohantam az ajtóhoz. Sehol senki. Mondom a fiamnak, nem ők jötte. Azt mondja, csengettek is sokat! Hű!!!!!! Akkor éreztem, h baj van!!!!!! De a telefonomon nem volt hívás. Kiderült, h voltak ott csengettek rzerrel,, anyuka végül elrohant a gyerekkel oviba , és elkésett a munkahelyéről. Anyuka azt mondta, a gyereke nagyon bőgött, csalódott volt, azt mondtam h ő mondta, hanyra jönnek, ami igaz. És azt mondta a telefon eszébe se jutott. Azt mondta, őt perccel hamarabb kellett volna mennem a fürdőszobába. A fiam azt mondta, azért később szolt, mert épp épített.

Kivagyok. Rettegek. Alkalmatlannak érzem magam. Így tudnám összefoglalni.

Tudom, h nem a gyerekem a hibás.

Mert ő olyan,h azt mondja valamire, h akarja. De a jelekből csak les az ember, h most mi van, akarja-e egyeltalán. Azt mondta első perctől , h akarja a házasságot. Amikor legelőször beszéltünk errol,én komolyan vettem. Kiderült , h ő nem is emlékezett rá kicsivel utána. Benne biztos ez nem hagyót nyomot ez a beszelgetes. Szerintem meg ilyenről nem csacsog az ember komolytalanul .

Aztán jobban esett a lelkének ilyen cifrán megkérni a kezem. Miért? Miért volt neki így jobb. Hogy azért annyira ne örüljek?

Mindegy ism ez rég volt. Csak kérdezted, azért írom.

Aztán az esküvő szervezésnél is mindenbe belekötötték. Az embernek az az érzése támadt, h nem is akarja igazan.

Leírtam már azt a sztorit islamic szerintem jól példázza a fentieket ,h egyszer megbeszéltük,más városba költözünk. Oké volt, úgy tűnt, együtt beszéltük megl sőt ő szolt , amikor a munkahelyen lehetőség nyílt az átjelentkezésre. Be is adta a kérelmet. Én kerestem a másik városban állást, találtam is, felmondtam a munkahelyemen, kerestem a másik városban albérletet. Nekem kellett hamarabb kezdenem az új helyen. Amikor költözésekor pakoltam a ruháimat, nagyon meg volt lépődével h akkor most tényleg???? He???? Aztán amikor én már elkezdtem dolgozni nekik lassan derengett, h ő nem is akarta az egészet. De még akkor sem vallottá be!!!!!!!! Akkor éreztem, h valószínűleg megbolondulok. Nagyon nehezen jutott arra, h ő nem akar költözni.

Én felmondtam egy hónap után, és szépen visszahullottam.

Hogy lehetne boldog, ha szerinted el sem akart venni, és folyton a hisztériáidat kell hallgatnia, kezelnie?

A pszichológus honnan tudná? Járt hozzá a férjed is, és kiadta, mint bizalmas infót?

Gyártod a problémákat unalmadban, agymosás kellene, hogy változtass és boldog életet tudjál élni. Sajnos hiába írna bárki bármit, a hozzáállásodon, jellemeden az nem változtatna semmit.

A férjem nem lenne boldog nélkülem.

Igazság szerint ő tök boldog.

Pszichológus azt mondta, h a férjem a legboldogabb a családban.

Köszi, amiket írtatok.

Nem gondolom, h feltétlen a férjemtől származik a problémám. Csak hangosan gondolkozom. Mint írtam, egyszer volt hasonló kapcsolatom. Amikor az ember benne van valamibe, nem látja, h az még normális, vagy nem.

Te odafigyelsz a férjedre?

Úgy érzi, hogy megkapja tőled a maximális törődést?

Sorry. Tekintsd semmisnek, amit eddig írtam. Ebben a hozzászólásodban mindent leírtál, hogy mi a baj kettőtök között.

Tüneteket próbálsz kezelni, holott a gyökerei véreznek ezer sebből ennek a kapcsolatban.

Nem kellett volna beleszólnom, bocs.

Mit gondolsz arról az elméletről, hogy a gyerekek átveszik a szüleik hangulatát, rezgéseit?

Ténlyeg törődj egy kicsit többet magaddal, a lelkeddel. Ezek, amiket felsoroltál, nem ok arra, hogy ennyire kiborulj, és szégyelld magad. Írták már előttem többen, súlyos önértékelési problémáid vannak.

Hogy másnak baj-e, vagy sem, azt én nem tudom és nem is akarom megmondani. Én nem szolgáltatnám ki magam ennyire még az imádott férjemnek sem.

Olyan dolgokat vársz el a férjedtől, ami a te dolgod lenne. Hagyod magad kiosztani még a nyaralás alatt is, majd ő a hibás, nem mert húz ki ki a hangulatból. Mi a francért nem mondtad a tesódnak, hogy nem alkalmas a beszélgetés, és tetted le a telefont? Ha pedig alig vártad, hogy elmondtasd, miért nem tetted?

Ha segítségre van szükséged, kérj, menj pszichológushoz, kineziológushoz, ha más nem segít. Vagy egyszerűen kezdeményezz egy őszinte beszélgetést a férjeddel, valamelyik barátoddal, mert ennek nem lesz jó vége.

Senki sem szereti ezeket a játszmákat, ha bajod van mondd el. Ha nem annyira fontos, hogy elmondd, akkor ne puffogj még azon is, hogy nem kérdezi meg.

Menj el pszichológudhoz!

Válj el!

Legalább a pasi had legyen boldog.