Baj, ha eltart a férj? (beszélgetős fórum)

Amúgy nehéz azt megmondani, h közömbös e irántam.

Ugyanis bármit rábízhatok, h vegyen a boltban például. Gyerekékkel törődik. Szóval segít pl takarításban is.

Nincs ilyesmire idom.

Mármint köbméteremre. Meg azt is nehéz megoldaniuk h itthon tornázzak.

Mit csinálsz egész nap, hogy úgy érzed, mégsem törődsz a ygerekekel eleget? :O

Alacsony az önbecsülésed. Kéne keresned magadnak valami húzós társaságot, pl. konditeremben vagy valami alkotókörben. Ahol a saját teljesítményedre büszke lehetsz

Értem. Szóval akkor konkrétan semmi köze a tisztelethez, a munkához? Engem nem frusztrál, h ferfi tart el. A két kisgyerekünkkel vagyok otthon. De amikor megismerkedtünk, nem sokkal utána szűnt meg a munkahelyem.

Bár igaz, pénzen nem veszekszünk soha.

Csak azért merült fel, mert régen volt egy kapcsolatom, amiben ugyanilyen feleslegesnek éreztem magam és akkor szinten pont nem dolgoztam alkamvizsgara készülés miatt.

Én elkezdenék találkozgatni az exszel. Sőt: még a lepedőt is összegyűrném vele párszor.

Rögtön éreznéd, hogy ember vagy, nő vagy, szabad akaratod van és önálló gondolataid.

Felmerült bennem, hogy talán jobban tisztelhető egy feleség, ha neki is van munkája, ezért érdeklődöm a véleményetekről.

Korábbi fórumomból kiderülhetett, h nem kerek minden. Gondolkozom sokszor, mi lehet a baj.

Soha nem tudtam elképzelni, hogy négy fős családban lehet az ember ilyen magányos.

Sokszor kértem a férjemet pár dologra. De valahogy nem akarja érteni. Az egyik például, hogy ha azt látja, h valami bajom van, vagy esetleg tudja is, mi bajom, akkor próbáljon megnyugtatni, vagy valamit kezdeni velem. Én helyrejönnek, és mehet minden a rendes kerékvágásba. Ehelyett ő olyankor jó messzire elkerül hozzám se szól, levegőnek néz, és amúgy tesz mintha a gyerekeimet mentené meg. Szép dolog, h foglalkozik velük, de én is ember vagyok létező ember.

Máskor meg lusta még válaszolni is a gyerekeknek.

Innen merült felm h talán nem jó, h ő tart el. Persze kicsi gyerekekkel vagyok itthon, és sose veszekszünk pénz miatt. Inkább a tiszteletre gondolok. Vagy a fejem tetejére is állhatok, akkor sem fog többet törodni velem?

Mióta ismerem őt őszintén mondom, azt sem tudom, ki vagyok. Szó szerint.

Egyetlen egyszer tapasztaltam ilyet korábbi kapcsolataimban. Akkor történetesen ugyanez volt, a fiú csendes volt. Azt hittem, örül nekem, de szituációkból kiderült h simán hülyének tart. Akkor épp államvizsgáztam, és nem volt munkám. Ott sem zavart, h ő tartott el. De talán részben ezért is nézett le?

A férjem kapcsán ugyanez a helyzet h alapvetően azt gondolnám, nagyon örül nekem - ezer dolog miatt. De közben soha, de soha nem állna ki mellettem.

A magányt úgy értem h például egyszer amikor elmentünk nyaralni, az első napon a tesóm felhívott, és telefonon kiosztott engem. De úgy!.... Eredetileg jókedvem volt, épp étteremben voltunk amikor tesóm hívott. Férjem is tudjak milyen tesóm. Szóval csak szidott, szidott, én éreztem, ahogy melyzuhanasba kerül a hangulatom, próbáltam parancsolni magamnak. A férjem annyit nem kérdezett, h ki telefonáltam vagy hogy mit akart tesóm. Pedig látta, mi zajlik bennem. Alig vártam, h elmondhassam nekik de nem kérdezte. Bánatomban az evesbe menekültem. A férjem pontosan tudtam h soha nem eszem cukrot, erre olyan megbantva éreztem magam, és nem volt kinek elmondani, h sütiket kezdtem enni. A férjem annyit kérdezett, mit eszel?

Vagy amikor egy expasi irt, h találkozna velem.......l hozzáteszem,ez külön fórumot érdemelne. Ugyanis a fiú nem akárkim hanem olyan ember, akit ugyan száz éve nem láttam, de még aspirin túl is szeretni fogok valamiért. Ezzel együtt nem létezik olyan, h én a férjemet megcsaljam velem vagy akar csak beszélgetés céljából találkozzam vele a férjem nékül. De annyira meghatározó ember volt az életemben, h nem kell ahhoz találkozzam vele életem végéig, h ott légyen a szívemben, a puszta létezése elég hozzá.

A férjemnek azonnal elmeséltem h irt a fiú. Azt is tudjak ki ők mert csak ismeri a múltam. Teltek a napok hetek, megkérdeztem a férjemet, h hogy lehet h nem kérdezte meg, h én valaszoltam-e vagy mit válaszoltam. Kisültem h nem is emlékezett, melyik exfiu irt!!!...... Olyan szomorú szerintem. Tény, h jopar fiúval jártam, de ő nem akárki volt.

A férjem azt mondtam azért nem figyelt ódám mert azt gondolta, h csak őt akarom bántani.

Köszi l ha írtok véleményeket, eddig is sokat segítettetek. Egyedül érzem magam, és felek minden naptól. Hogy lesz lelkierőm mindenhez?