Apa külföldön a család meg itt...gyertek beszéljük ki, mi fáj... (beszélgetős fórum)
Az én férjem is külfölön dolgozik a gyerekek 2 hónapos korátol.
Én arra lennék kíváncsi, hogy a Ti gyerekeitek ezt hogy viselik.
Az enyémek most 3 évesek.
Szinte semmit nem engednek meg neki.
Itt gondolok a pelenkázásra, etetésre.
Üldözési mániád van?? Gondolod veszem a fáradságot, hogy más néven írogassak...? :-) Észbontó.... Sajnos ez van, vannak negatív tapsztalatok... Senki se mondta, hogy a te párod ezt csinálja... , egyszerűen nem minden fekete és fehér és sajnos nem minden keményen külföldön dolgozó apuci szent.. Ettől függetlenül őszintén remélem, itt senkinek a párja nem játszadozik. Csak pozitívan!
ez egy topik és én is leírtam, amit láttam..
Ennek a dolognak is két oldala van- Ha nem tetszik amit írok, ne olvasd el.. de ne nevezz gusztustalannak, mert van véleményem. Senkit szándékosan, személy szerint nem bántottam, ellenben veled..
Írt végre!
Későn értek vissza a szállásra és az autóban nem akart smsezni
azért egy kicsit megnyugodtam!
Aranyos vagy, hogy biztatsz, köszi:) hidd el átrágtuk ezt már, én is arról álmodozom, hogy kijutok egy magyar családhoz, ahol házvezetőnő, lehetnék, vagy egy éttermet keresni, ahol magyar a tulaj, mert remekül főzök, voltak éttermeink is.Próbálok keresni kinti lehetőséget, azért nem ülök a seggemen, de nem egyszerű.Apa annyit mond, hogy nyugi.Most tehát nyugiban vagyok, együtt a sok vacak dologgal.Nehéz, mert februárban halt meg a fiam23.-án, most mászok ki a depiből, ami mindig elkap.ilyenkor a gyerekek vigyáznak rám, mert nagyon labilis vagyok érzelmileg.szóval nem vagyok egy egyszerű eset sajnos. írtam régebben egy cikket itt a Hoxán, a címe:Túlélni a lehetetlent. olvasd el, sok mindent megtudsz, és megértesz belőle.mégegyszer köszi a bíztatást:)
A nagyobb fiad bárhol remekül fog boldogulni informatikusként. De jó! :) Nem kikaparni fog majd kelleni neki munkát, hanem keresett szakember lesz.
És ha tanulnál angolul? Biztosan menne, az internet nagyon jól fel tud készíteni, segítek szívesen én is, sok időm van.:) Szerintem nektek is sikerülne kijutni, nemcsak az ismerőséknek sikerült.:)
nyugodjál le.ami nem öl meg az megerősít.naponta bírkózok a problémákkal, rosszindulatú emberekkel.ne stresszelj, bízz a párodban,ők nem csajozni mennek ki, hanem keményen dolgozni.én ezt tapasztalom.A páromék néha 15-en is laknak a házban amit bérelnek, de egyik sem csajozik, inkább piál amelyik olyan.nagyon őszíntén beszélünk mi erről a témáról is.az én férjem 35 éves, jól kátod 12 évvel fiatalabb őrűlt jó pasi.de eszembe se jut féltékenynek lennem, mert bízom benne.és ez a legfontosabb, a bizalom.úgyhogy még egyszer csak annyit:mély levegő, tiszta fej és NYUGI
Nagyon drága kint az élet, az ő egyetlen fizetése kint kevés lenne.Norvégia Európa legdrágább országa, ezt tudni kell.Egy kiló csirkehús 5000 Ft az albérleti szobája havonta ami 9 nm 120000 Ft, ami 4 napi bére.A kinti kereset itthonra nagyon jó.Ha a nagyfiam végez informatikusként ami még egy év, megpróbál neki is kikaparni valamit.A kicsim most 2.as, nem tudom, hogy kint a sulit hogy oldanám meg, csak magántanuló lenne, tehát haza kellene hordanom vizsgázni.Én nem tudok angolul, munkát találni pedig nyelvtudás nélkül szinta lehetetlen.Vágyom én is ki az egész családdal, persze, vannak álmok, de egyenlőre a realitás talaján maradva úgy gondolom, hogy nekünk itthon a helyünk.Van kollégája aki már kivitte acsaládját, de annak is 3 évébe került, ők már norvég állampolgárok is. szerencsések.Most gyakrabban fog hazajárni 5 hetente, úgy beszéltük meg.sok volt a 8 hét nagyon amit tavaly nyomtunk.Most leptem meg hétfőn egy repjeggyel amit a Ryanairnél sikerült vennem oda-vissza 22800 Fz-ért.Most hogy csődbe vitték a Malévot, jönnek a jobbnál jobb ajánlatok repjegyre, ami jó.március 1-én ment vissza, 27.-én meg már jön is haza.igaz, csak 31.éig, de ez akkor is csodás.szeretni, és feltöltődni, ez a lényeg mindenkinek:)
Akkor olvasd el most a 76-ik hozzászólásomat.
Szeretettel küldöm.
Nagyon sajnálom, amit átéltetek.
Kimenni a férjedhez nem tudtok esetleg? Norvégia csodálatos hely.
Most nem tudok írni,mert remegek az idegtől...
Apa nem ír vissza és van még egy személy aki kicsinált idegileg!inkább csak olvasok,az előző kommentet is azért írtam mert nem akarok ilyen hozzászólásokat látni!
sziasztok!új vagyok, végigolvastalak benneteket. Én 4 gyerekkel vagyok itthon, igaz az egyik közülük a lányom barátja, aki lassan 2 éve itt él velünk, ő 23 éves.a legkisebb srácom 8, de van egy 21 éves fiam és egy 19 éves lányom.Apa lassan 2 éve Norvégiában dolgozik.lehet minket ,,irigyelni" de erre azt mondom, hogy csinálják utánam.47 éves vagyok, 9 éve temettem el a 19 éves nagyfiamat.Addig jól menő építőipari vállalkozásunk volt, aztán összedölt minden egyik napról a másikra a tragédiával.A vállalkkozás csődbe, én meg a pszichiátriára kerültem.Egy évre rá megszületett Öcsi aki most 8 éves.Ő úgy nőtt fel, hogy teljesen természetes neki az, hogy az apját ritkán látja, mert másfél éves volt amikor Svájcba kijutott, utána Hollandia 2 évig, közben Ibiza, ahol ki sem fizették.Sok mindene keresztülmentünk, de az ad erőt, hogy valaki tud annyit keresni, hogy ha nehezen is, de ne nélkülözzön a család.Igen , ezért nagy árat kell fizetni.Nincs aki mellett az ember este lepihen, elmondja az aznapi történéseket, vagy éppen erőt ad, ha fáj valami.Mi vagyunk azok az egyszerű hétköznapi hősök, akik megtesznek mindent azért, hogy a gyerekek lelke ne sérüljön, mi tudunk összeszorított foggal is mosolyogni, vagy úgy nyelni a könnyeinket, hogy azt senki ne lássa.kitartást kívánok mindenkinek! :)
Én értelek. És ne is törődj semmilyen negatív támadással. Erős leszel, túljuttok ezen. És kimentek ti is hozzá :) Erről írj inkább, a kimenési tervekről.
Még jobban elmagyarázom. Fiktív történet: valaki felhívja a barátját, hogy elszomorkodja neki, hogy a kisfia kórházba került. Mire a barát azt mondaná: a szomszéd kölyke is most pusztult el ugyanabban a kórházban. Hát... durva lenne. Noha tény, hogy a barát esetleg igazat mondott, meg több szempontból kell minden vizsgálni és hasonló baromságok. Aki ezt nem érzi...
Na jó!Lányok!Ezt a topikot azért indítottam mert belekerültem egy olyan élethejzetbe ami borzasztó nehéz!
És én el hiszem hogy szegény harmadik szeretőnek a legnehezebb de a francba is!!!
Én meg mi maradunk itt,gyerekkel vagy a nélkül de egyedül!
Engem nem érdekel senki csak az hogy átvészeljük ezt az időszakot valahogy és úgy gonhdolom hogy az életben igen sok nehézségbe ütközünk és sok kemény véleményt kapunk!Itt nem ennek van a helye!hanem annak hogy segítsünk legalább szavakkal TÁMOGASSUK
egymást nem kellenek a negatív vélemények!Mindenkinek adott a lehetőség hogy nyisson ilyen olyan fórumokat ahol olyan témát indít amilyet akar!
Megkérek minden negatív fórumozót hogy ne ossza meg a negatív véleményeit velünk!
Köszönöm!!
mea culpa.. nem tudtam hogy csak pozitiv gondolatok jöhetnek.. csak pár kommentet olvastam amiben pont a harmadik nőt (azt a galádot) szidták.. szóval az sem volt túl pozitiv.. ezért bátorkodtam leirni a saját történetemet ..
Itt, ebben a topicban nem igazán korrekt. Nem igaz, hogy valaki nem érti, hogy itt egymásnak szeretnének támaszt nyújtani azok, akiknek a párjuk messze van. Senki nem kért olyan sztorikat, amilyeneket írtok. Ennyi erővel a döglött patkányotokról is mesélhetnétek, úgy jön ide az is...
Nem akartam senkit kiábránditani.. ezért ne haragudjatok.. az viszont csapkodja a biztositékot amikor mindig a harmadik nő a hibás.. pedig el lehet hinni nem a nők szoktak harmadiknak bekéreszkedni egy kapcsolatba... és igen ma regeltem ,de nem is értem hol van ebben a probléma??? nem az a korrekt ha mindent mindkét oldalról megvizsgálunk?!
És nézzétek csak, ma regisztrált:
Regisztráció időpontja: 2012-03-14 17:21
Utoljára ekkor volt itt: 2012-03-14 21:16
Megjött, mindenkit kiábrándított a férjéből, s megy. De ezért minek idejönni?!
Nem volt egy leányálom... de már túl vagyok rajta.. És rájöttem külföldön magyar pasi a legtöbbször nem egyedülálló mint ahogy előadják..
"Kedves" 2-ik negatív hozzászóló hasonló írásmódot alkalmaz, mint "jeva". Vagy ugyanaz, vagy az ikre :)
Gondolom nagyon rossz volt...
szerintem meg realitásra van szükség és akkor nincs annyi pofára esés... bizonyosan van pozitiv példa is.. de a fiúkat akiket itt kint ismerek hááát ... inkább most már csak megmosolyogtat... de egyik sem a megbizhatóság példaképe... akkoriban azért mikor pofára estem nem volt olyan vicces az eset..
Én is tudok sok negatív példát, de itt most a pozitív gondolatokra van szükség!
És még ezt a kis szösszenetet amit kifelejtettem az exem is napi 12-14 órát dolgozott ,és minden estét velem töltötte mégis.. lehet kényelmi szempontokból tette:) mert jobb volt velem aludni mint gipszkartonos munkatársaival egy szobában... szóval találékonyak a pasik ha kamuzni kell.. a legtöbb nő meg szemellenzőt hord...
Sziasztok. Én is szeretnék veletek valamit megosztani Én Ausztriában élek és csodák csodájára itt Ausztriában ismertem meg(Magyar) páromat vagyis most már csak az exemet. Hihetetlen módon de a pasik túlnyomó része itt külhonban szólónak állitja be magát. Ebbe sikerült nekem is mint oly sok nőnek belefutnom. És ha hiszitek ha nem ha tudom ,hogy otthon őt valaki várja eszembe nem jutott volna belemászni . Lehet kicsit zavaros a történetem ,csak ez most a gipszkartonosokról ugrott be... ugyhogy ne feledjétek nem mindig a fránya harmadik nő a hibás:)
Ezt egy másik fórumban olvastam éppen most. Hátha valakinek segít. Én ezt már tapasztaltam néhányszor.
"Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket" (Ézs 66.13).
Anyai vigasztalás! Ez maga a gyöngédség! Egy anya mennyire együtt tud érezni gyermekével a bánatban. Hogyan öleli keblére, mennyire szívére veszi szomorúságát! Gvermeke mindent elmondhat neki, és ő úgy együtt érez vele, mint ahogyan senki más! Minden vigasztalója közül anyját szereti legjobban a gyermek, és sokszor így van ezzel még a felnőtt férfi is.
Ha Isten így lehajol hozzánk, hogy mint egy édesanya vigasztaljon minket, akkor jósága semmivel sem mérhető össze. Mert azt könnyen megértjük, hogy Isten olyan, mint apánk, de olyan is lenne, mint gyengéd anyánk? Bizony, így van ez: szent bizalmasságban élhetünk vele, határtalan bizalommal fordulhatunk felé, és vigasztalást, végtelen szent nyugodalmat találunk nála. Ha maga Isten a vigasztalónk, a fájdalomnak nem lehet többé helye a szívünkben. Mondjuk el neki minden bánatunkat, még akkor is, ha panaszunk csak sóhajtásba és (vagy) zokogásba fullad. Ő nem veti meg könnyeinket, hiszen anyánk sem tette ezt, Ő is ismeri gyenge voltunkat és megbocsátja bűneinket, csak ezt még bizonyosabban, tökéletesebben teszi, mint arra anyánk képes volt. Ne próbáljuk hát egyedül hordozni fájdalmunkat, szomorúságunkat, mert ezzel bánatot okozunk ennyire kedves és jóságos Urunknak. Kezdjük minden napunkat szerető Istenünkkel való közösségben, és ugyanígy végezzük is be. Az anyák sem fáradnak bele a gyermekeikkel való törődésbe, hát még akkor a mi Urunk!
C.H.Spurgeon - Isten ígéreteinek tárháza
Nem bírtam volna... Egyébként akinek a párja kiment külföldre, a család nem tud vele menni? Mik a lehetőségek ilyenkor?
Én is egyedül csináltam végig...
Talán ez a legkeményebb élethelyzet, amit itt olvastam.
Segíthetünk valahogy? Ha más nem, lelkileg. Pl. megírhatnád mindig, mik történnek épp, megmozdult a kicsi stb. Mi lesz a neve? Hogy érzed magad? Írj mindent.
További ajánlott fórumok: