Apa külföldön a család meg itt...gyertek beszéljük ki, mi fáj... (beszélgetős fórum)

Szia ez elég borzalmasan hangzik!

Én sokot kaptam amikor szerdán kiderült hogy vasárnap utaznia kell, órákon át csak zokogtam, szerencsémre a fönökei kedvesek voltak és vettek neki egy wifis laptopot igy már tegnap este tudtam vele beszélni, nálam a két lányomat nem vették fel sem oviba sem bölcsibe egyedül a fiam jár iskolába. Biztosan könnyebb lesz majd neked, nem tudtok interneten beszélni egymással??

Szia!

Én most nagyon kivagyok! Lényegében én is egyedül vagyok a három gyerekkel, és minden gondjukkal. Most a kicsit szoktatom a bölcsibe. A naggyal oviváltás van. A mégnagyobb már sulis...

Most nagyon közel járok az idegropihoz, nagyon sokat sírok. Egy idő után marhára elég.

Az segít, ha nagyon rendszeres az életetek, és épp nincs váltás, csak "csinálni kell". Az a nehéz, hogy hónapok óta beszélni se beszéltünk szinte, és alig szóltam emberhez..

Már a zárt fórumból is kiraktak, mert még arra is képtelen voltam, hogy leírjam a bajaimat..

Bár talán, ha majd mindenki beszokik, jobb lesz..

Sziasztok

Hát én is betársulnék ide a csevegésbe, a párom most megy ki vasárnap Németországba dolgozni, elég fura mert még kavarognak a gondolatok, félek és egyben örülök is ennek a lehetöségnek. 3 gyerköccel maradok itthon egyenlöre még elég rossz anyagi helyzetben és nagy reményekkel várom a későbbieket is.

Sziasztok, jelentkeztem én is azárt klubba (köszi, Gligi).

Az én férjem Ausztriában dolgozik, most csak május közepéig van kint, de szeptembertől úgy néz ki, hosszútávú lesz a dolog. Febr.végén ment ki, mert itthon semmi lehetősége nem volt!!! Ezt a pár hónapot úgy-ahogy kibírtuk, mondjuk hétvégéken haza szokott jönni, de a sok utazás (is) iszonyú sok pénzt elvisz.

Van egy 3 éves kislányunk, illetve nekem itthon (Pesten) van egy fix állásom, szal nálunk is kettészakadt a család.

A többit majd a zárt klubban :)

Szia :)

Szerintem jelentkezz a klubba is, ott nyíltabban ír mindenki :)

Sziasztok Kedves Sorstársak!

Április 2-án nálunk is megkezdődött. Apa elment dolgozni Németországba. 6 éves nagylányommal vagyok itthon + egy 20 hetes pocaklakóval.

Nagyon megörültem, hogy rátaláltam erre a fórumra, mert valóban igaz, hogy csak az értheti ezt a helyzetet, aki benne van.

Férjem nagyon nehezen szánta rá magát, de osztottunk-szoroztunk és úgy döntöttünk megy. Annyiból talán szerencsések vagyunk, hogy nála fix időpontig tart, pontosan decemberig közepéig-végéig, tehát 9 hónap. Ez volt a feltétele az új munkahelyének. Nekem nagyon jól esne őszintén beszélgetni, mert bizony ismerősöknek nem merek szomorkodni, mert én is azt kapom: Dehát tudtátok mibe vágtok bele!!! Hát persze, hogy tudtuk: elméletben. Gyakorlatban viszont kegyetlenül nehéz átvészelni a napokat.

Úgy néz ki 2 hetente járhat haza hétvégére. Tudom, hogy sokan közületek hosszabb távon is kénytelenek kitartani a párjuk nélkül (minden tiszteletem a Tiétek) de azért remélem befogadtok engem is. :)

Akárhogy is, mindenkinek sok kitartást és lelki erőt kívánok az elkövetkezendő időkre!

Köszönöm, ha olvastatok!

Emő

Sziasztok!

Hamarosan az én férjem is kénytelen lesz Németországba menni dolgozni..Felvennétek engem a zárt klubba??

Köszönöm!!

Anita

na csaj kezdőként adjatok tanácsot. apa a jövőhéten megy. 10 hétre kapásból. ki mennyit mit tettoda elsőre?? a szállásn mosni tudnak , ágy lesz.

amit gondolok. kaja,(mennyi??) tisztálkoási dolgok, ágynemű, sok sok melós ruha, meg valamennyi hétköznapi,vasó, hajszárító.....

még mit tegyek???

A másik meg, amin túl kell tenni magunkat, az a jó magyar irigység..

Mert bár ma már nagyon sokan vannak kint, de még mindig az van, hogy a szomszéd azért irigykedik, és a rosszat fogja a füledbe duruzsolni..

Sz.d le. És élvezd, ami jó..

Én egyébként már ott tartok, hogy azért küzdünk, hogy ne kelljen elmenni, vagy itthon "külföldi" munkát vállalni, mert én szeretek itt élni, a családommal együtt.. Már könnyebb lenne külföldre menni, mint ittmaradni.

Már előre félek a tavasztól, ha kezdődnek a filmek.. Jön egy ajánlat, kb. 12x-es pénzért, mint most a fizetése.. Aztán jöhet a fejtörés, hogy vállaljuk-e, vagy inkább maradjon a biztos cégnél... Ez előző évben úgy oldódott meg, hogy pont kirúgták a fix munkahelyéről...

No mindegy, egyenlőre nem hívták sehova..

Ma viszont, ha minden igaz, itthon van, ilyen se volt már nagyon rég. Az ünnepből 3 napot eddig nem láttuk, pedig most semmi külföld..

Persze.

Ettől függetlenül azért nyilván átfut ez mindannyiunk fején, az lenne a nem normális, ha nem futna át..

De szerintem ez jó esetben erősíti a kapcsolatot, ha azért vagy tud jönni kb. két hetente, vagy amint írtam, van valahol határa a dolognak.

Azért hosszú távon az, ha csak 1-2 havonta jön, azért az előbb utóbb necces a legtöbb embernél. Még ha nincs is megcsalás, olyannyira elszakadnak a mindennapok egymástól, annyira nem látni a másik napi problémáit, gondjait, örömeit, valóját, hogy az már nem nevezhető igazán kapcsolatnak, csak ismeretségnek..

Itt szerintem az önmérséklet, meg a határozott cél nagyon fontos, hogy miért is vállaljuk azt, amit vállalunk, és igazából mi is a végső megoldás.. Mert azért úgy gondolom, hogy azt senki sem szeretné, hogy ez örökké így legyen..

Az véletlenül se jut eszedbe hovy az a jóember ugyanúgyx félrelépett addig is míg itthon dolgozott és nem hajón? Ha olyan gusztustalan volt amilyennek leírod, szinte 100 %.

Szerintem ez ember típustól függ...én is megbíznék a páromba ha külföldön dolgozna .

Sziasztok..

Én azt tapasztaltam, hogy az segít az elviselésben, hogyha van egy végső dátum.. Tudjuk, hogy addig, és utána vége..

Nekem a férjem mindig filmek miatt volt vagy külföldön, vagy itthon 14-16 órában. De azt tudtuk, hogy fél év, nyolc hónap, és lehetett vágni a centit.. Ez erőt ad..

Az úgy extra nehéz lehet, hogy addig, amíg bírjuk, vagy jónak látjuk.. Akkor én arra bazíroznék, hogy valahogy utána menni.. Legalább egy időre..

Mi voltunk kint az utolsó egy hónapjában, és nagyon nagy élmény volt azóta is a gyerekeknek. Mivel egyébként csórók vagyunk, ez volt egy kis világlátás is, amire egyébként nem sok esély van..

De azért ugyanakkor azt tegyük hozzá, hogy azt meg kell tanulni "élvezni", hogy a férj többet keres. Persze beosztani, tartalékolni is nagyon kell, de azért néha bizony meg kell engedni olyanokat, amik segítenek az apahiányon, gondolok itt egy játszóházra, koncertre, vidámparkra, amire egyébként meg esetleg nemigen jutna..

A megcsalásról meg annyit, hogy aki akarja, az itthon is meg fogja csalni a feleségét, családját. Tény, hogy egy kicsit csábítóbb mondjuk kint az alkalom, de én itthon is úgy vagyok a férjemmel, hogy "azt csinál, amit akar", már abban az értelemben, hogy nem számoltatom el az idejével, nem kell, hogy rabszolgának érezze magát, maradhatott ugyanaz a motoros szabadlelkű gyerek, aki volt.. Innentől kezdve inkább az volt a helyzet, hogy sokszor költött repülőre, hogy "hazaszökjön" hozzám...

Mi még nem skypoltunk.De már tervbe van egy telcsi amin van egy program amivel annyit beszélünk amennyit akarunk.Csak gyűjteni kell rá,mert nagyon drága.Utána egy laptop lesz a cél,mert azzal legalább látjuk is egymást...

Így most még csak az sms van.Megértem hogy elbőkted magad...van hogy nekem is olyat így hogy rámjön a sírás...

De a gyerekek elött nem akarom mutatni mennyire fáj...

Aki tényleg ebben a cipőben jár és nem csak a negatív tapasztalatokat akarjátok megosztani akkor gyertek a klubba!

De kérem azokat a "jóakarókat" akik eddig a hogyan csajoznak kint a párjainkk hozzászólásokat írogatták hogy a klubba NE jöjjenek!

Köszi!

Az én párom is külföldön dolgozik.

Hogy mi fáj?? Hát sajnos minden. A gyerekeknek is rossz, nekem is rossz, a páromról meg már ne is beszéljünk. Talán Neki a legrosszabb.

De ha itthon dolgozna talán akkor lenne a legrosszabb, mert éhen haltunk volna.

Igy aztán marad az a pár nap amit itthon tölt, hogy örülünk egymásnak, és jól érezzük magunkat.

Kitartás mindenkinek.

De ok, befejeztem, nem írok ide többet.., maradjon meg ez a topic az egymást segítő gondolatoknak... a negatív oldalt meg egyszerűen hagyjátok figyelmen kívül...

Kívánom, hogy mindenkinek legyen könnyebb és úgy alakuljon az élete a családjával, ahogy szertné.