Anyósokról (beszélgetős fórum)

Igaz ezt csak az tudja aki benne van. Istenem de sokszor meg kaptam, hogy biztos én vagyok a hibás mert hát ő a nagymama stb....

De el sem tudják képzelni, hogy én is mennyire szeretném, ha a gyerekeimnek lenne egy igazi nagymamájuk akihez eltudnak menni akár a nyári szünetben ott aludni. Én is imádtam a nagymamámat és nagyon hiányzik. A lányom is szokta mondani nyaranta, hogy a z osztálytársai mennek a nagyihoz egy hétre de ő nem akar mert mindig kritizálja, hogy mazsorettezik mert szerinte az hülyeség. A lányom és a középső fiam azóta nem is akar menni hozzájuk amióta elkezdték azt, hogy ne mondjanak meg dolgokat nekünk amik ott történnek, mert akkor mi mindig neki esünk szegény anyósomnak és, hogy mi milyen szemétül viselkedünk vele. A lányom meg azt mondta, hogy milyen nagyi az olyan aki hazudásra tanítja az unokáit a szüleivel szemben:(

A lányom laktózos és nagyon jól tudja de neki soha nem csinál külön kaját mert azt mondja az nem is olyan nagy baj.

Szia.

Úgy gondolom, hogy ezek a dolgok azok amiket soha nem tud megbocsátani az ember.

Hihetetlen micsoda aljas szipirtyók vannak.

Az én és a gyerekeim közelébe nem jött volna többet az tuti!

Sziasztok!

Jó, hogy újra írnak erre a fórumra, régen én is írtam. Hát sajna azóta sem jött az isteni csoda és nem változott meg az én anyósom sem.

Amikor mi összejöttünk a férjemmel akkor én 14 voltam már ez sem tetszett neki de közölte, hogy azért nem fog befogadni mert nekem csak egy egyszerű szakmunkás képzőm volt és Ő nem egy felszolgálót akar választani a fiának. Én tűrtem és édi-bédi voltam egészen 19éves koromig, (gondoltam biztos bennem van a hiba mert még fiatal vagyok és tapasztalatlan.) amikor is a lányom született mert ott vágta el magát úgy, hogy soha többet helyre nem hozza.

a férjem bejött velem mivel apás szülést akartunk, bent is volt és mikor már vége lett a vajúdásnak és jött a konkrét buli kiment felölteni a köpenyt és vissza akart jönni de anyós azt mondta mivel farosan szülök így ha baj van ő csak aggatna de azért ő bejön mert több évig szülésznő volt azzal az orvossal akinél én szültem. Mikor megláttam kérdeztem, hogy hol a férjem és ő mit keres bent. Erre nekem meg azt mondta, hogy nem akar bejönni a férjem mert rosszul lett és ideges inkább őt küldte be. Nem is volt hála az égnek időm vele foglalkozni mert rögtön jöttek a toló fájások és meg is szültem. De szerencsére még ott kiderült a hazugsága mert amikor bejött a férjem a szülés után megkérdeztem, hogy jobban érzi-e magát akkor bukott ki a dolog. A férjem el is küldte az anyát mert annyira rosszul esett neki, hogy ezt az élmény elvette tőle. Na aztán innen kezdődtek a gondok sajna:(

Azért,mert a férfiaknak nincs annyi lehetőség konfrontálódni anyóssal mint a nőknek.A mi dolgunkba akarnak anyósok bele avatkozni,nem az autó szerelésbe,a fűnyírásba,vagy a favágásba.

Minket akasztanak ki azzal,hogyan kell berendezni a a lakást,nevelni a gyerekeket,főzni,mosni,takarítani...stb.Ránk akarják erőltetni,hogy mit hogy kell,mi hogy jó az otthonunkban.És ha nekünk más terveink vannak,más elképzeléseink,akkor van ám hadd el hadd,hogy micsoda egy elviselhetetlen menyük van.

Ilyenkor ha a férj pipogya,ha nem áll ki a felesége mellett,akkor kezdődik a házasság bombázása anyós részéről.

Szerintem mindenki megpróbál a béke érdekében tűrni ameddig tud.Ez függ a türelemtől is,és az anyós erőszakosságától is ki meddig bírja,sok mindentől.Persze,hogy próbálunk a párunk családjával jó viszonyban lenni,ha lehet.De ha ők ellenségesek,vaskalaposak,mert szerintük minden csak úgy lehet jó ahogy ők azt gondolják,és nem tágítanak,akkor mit lehet tenni?Én vagyis mi a férjemmel akkor sem hagytuk,hogy irányítsák az életünket,hogy ránk erőltessék az akaratukat.

Amit mi másképpen akartunk csinálni,azt úgy is csináltuk,hiába nem tetszett nekik.Én sem mentem sosem oda hozzájuk intézkedni,hogy már pedig ezt így kell,azt meg úgy!Minden család éljen úgy,ahogy nekik jó.Alakítsák ki a saját életüket a saját szokásaikat...stb.Nem kell ebbe bele avatkozni.

Jó tanácsot meg akkor kell adni ha kérik.A kéretlen okoskodásra szerintem sokan allergiásak vagyunk.Én el tudom fogadni,ha más máshogy akar élni mint mi,tiszteletbe tudom tartani.Anyós mondjuk miért nem?!Senkinek nincs joga bele avatkozni más emberek életébe,még akkor sem,ha a felnőtt gyerekéről van szó.Ilyen alapon a meny anyukája is mehet intézkedni,és kész a káosz.

Talán a férfiak kevésbé mondják ki..

Ritkán hallok/olvasok olyan férfiakat akik panaszkodnak. Talán kevesebb a konfrontálódásra okot adható felület (konyha, takarítás, gyereknevelés...)

Persze vannak kivételek.

tudod, én azt szeretném, ha jó lenne a kapcsolatunk, és a gyerek is szeretné őt. ezért visszafogtam magam, nem szóltam be, pedig amúgy mindennek lehet engem mondani, csak tutyimutyinak nem... most jutottam el arra a szintre, amit te is írtál: nem érdekel. mert valóban kölcsönös tisztelet és elfogadás kellene, az egyik oldalról én hiába próbálkozom.

de ki issza meg a levét annak, ha mi fasírtban vagyunk? egy olyan ember, akit mind a ketten szeretünk. na, ezért is fogtam eddig vissza magam. és ezt azért továbbra is szem előtt fogom tartani, de azért a sarkamra is állok. remélem, hogy mindez sikerülni fog úgy, hogy ne utáljon meg, de ha mégis, már egyszerűen nem érdekel.

Olyan helyen dolgozom, ahol 2 óránkénti váltással jön 5 idősebb hölgy kezelésre... Nos, hogy milyen történeteket hallok ez idő alatt az egészen elképesztő (vejekről, menyekről).

Alapjába véve és egy picit általánosítva a fiús anyukák statisztikailag kiemelkednek a "nemszeretemanyósok" közül.

fúúú, én hamarosan leszek ilyen szituban, azt hiszem. etetés közben volt, hogy kikapta a gyereket a kezemből, én meg hagytam, mert nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. van, hogy üvölt a gyerek, de nem enged a közelébe, mert ő akarja megnyugtatni. eddig nem szóltam semmit, a jó kapcsolat érdekében, de rájöttem, hogy ez nem így működik.

ráadásul nekem nem mondja, ha baja van, így nem is tudom vele megbeszélni. csak egyszerűen érzem, hogy van valami bibi.

hmm, ma az enyém azt találta ki, hogy a párom menjen munkásszállóra, én meg csináljak, amit akarok :S

Nem az anyósom (nem vagyunk összeházasodva a párommal) egyébként. :)

Ja, de van még egy anyósom is, mert "Após" újranősült 3 és fél éve

Ver a sors :)))

Erre csak azt tudom írni, hogy öt évig laktunk anyukámnál, míg lakásunk lett, de ő a férjemnek adott igazat, amikor veszekedtünk, hiába nekem volt, mert azt mondta, ő új a családban és neki több segítségre van szüksége, mint nekem.Azóta is kényeztetik, mert szerintük, attól, hogy én vagyok a lányuk, engem szeretnek jobban, de ezt nem szabad kimutatni.

Ráadásul, ha az anyós maga jelent ki, hogy mindent megtesz, hogy ez a házasság tönkre menjen, mert a fiának a feladata az lett volna, hogy őket ápolja és ne előbb nősüljön, mint a bátyja, akkor nem beszélhetünk szeretetről