Anyósokról (beszélgetős fórum)

nem!!!sok anya magának szüli-neveli a fiát.Az én anyósom azért utál engem,mert "elszerettem tőle a fiát" ,szó szerint ezt mondta.

Sziasztok!Ismét "kifogtam" egy anyós jelöltet.Az első anyósommal sem volt fenékig tejfel a dolog,de a mostani pfff.Párommal úgy döntöttünk összeköltözünk az ő házába.Mivel nekem van már egy Manókám /az ex férjemtől/ némi átalakításra szorult a ház,hogy legyen mindenkinek külön szobája neki estünk beleöltünk egy csomó pénzt,majd "élveztük" kemény 1,5 hétig.Az első hét vége fele elindult a lavina,de hagytam,hogy megbeszélje a párom,meg a kedves mama a dolgot,nem szóltam bele.Manókám 3 éves se volt még,így egyértelmű volt,hogy idő kell neki,míg megszokja az új környezetet és így folyamatosan a fenekemben volt,mivel egyetlen biztos pont voltam,míg a párom haza nem ért,akkor már kettő volt neki.Éreztem Manón,hogy kicsit nyűgösebb,meg nem olyan felszabadult,mint otthon volt.Minden esetre állandóan hallottam,hogy anyós beszél telefonon és folyton szidta a gyerkőcömet.Látta a párom,hogy valami nem stimmel,nem mondtam neki semmit,de jobb is volt,mert anyós elkezdett neki szidni minket.Mindegy,úgy döntöttem adjunk még egy esélyt a dolognak,hisz mindenkinek idő kell,meg ha nem fogad el bennünket továbbra se az hamar kiderül.Így is lett.4 nap múlva robbant a bomba.Szerencsére a párom is otthon volt,így látta,hallotta mit művel az anyja.Minden voltam,csak tisztességes nem.Gyermekemet nem normálisnak nevezte,közölte rosszul nevelem,ezen apám,mikor mondtam neki,jót nevetett és közölte,ez érdekes ő nem talált egyenlőre kivetni valót az irányban.Közölte anyós,hogy csak azért vagyok a fiával,mert jól keres.Abban az időben épp nem jól futott annyira a szekér.Erre visszakérdeztem,miért maga szerint csak a pénzéért lehet szeretni a fiát,erre bólogatott,nah ebből levontam a következtetéseket.Majd közölte,hogy elcsábítottam a fiát,de ugyan már,hogy indul egy párkapcsolat,szerintem úgy,hogy az egyik elcsábítja a másikat.Közölte,hogy az isten verjen meg engem mégjobban,mert nem vert meg eléggé.Nah a páromnak nem kellett több,mondta csomagoljuk össze a legszükségesebbet és együtt 3-an menjünk el innen.Majd erre megkaptam a mamától,hogy biztos én uszítottam erre a fiát.Én abszolút hagytam,hogy a párom mondja ki a végszót,mert nem akartam felbújtó lenni.Ez szeptemberben zajlott,de a mamánál még mindíg műsoron vagyok,kitárgyal a szomszédokkal.Én Pesten nőttem fel háziállatokhoz nem sokszor volt szerencsém egyedül a nagynéném tanyáján.Mondtam szeretnék mindent megtanulni pl:a csirke vágást,szétdarabolását is.Mondtam mutassa meg.Megmutatta,mondom jó megnézem mégegyszer legközelebb és harmadszorra felügyelettel majd belevágok.A szomszéd elkapta a páromat mostanság,hogy azt hittem talpra esett a csaj.Mondta a párom az is,de mit vártok el 1 hét után tőle,vágjon disznót is?Ti hány évig tanultátok,mit hogyan kell csinálni?Szerencsére a párom kiállt mellettem végig,mert ismer milyen is vagyok.Közölte egy idő után a mama menjünk vissza ő bezárkózik a szobába meghalni,de menjünk vissza ő csendben marad,nem szól bele semmibe.Majd közölte adjunk neki 1 hónapot és megneveli a fiamat,de nem fogja bántani.Nah mondom persze,a párom is kiröhögte.Végignézvén a másik 2 fiát,köszönöm abból nem kérek.Nem tudom egyesek,hogy veszik a bátorságot,hogy megítéljenek valakit,akit nem is ismernek,lehü...ézzen egy 3 éves gyereket,meg közli,hogy az Isten verjen meg mégjobban.Megkérdezte a mama,hogy fontosabb a mucsai ku..va,meg a hü..e gyereke,mint a "beteg" anyád,nem is a te családod.Erre mondtam,hogy 4 éve nem lakok Pesten,meg attól nem ér kevesebbet valaki,mert vidéken nő fel.A párom azt mondta,hogy igen fontosabb,meg ők az én családom már.A mama közölte,hogy tőlem neki nem kell unoka,mondtam nem kötelető elfogadni,ha lesz gyerekünk.Azért akart minket elüldözni,mert uralkodni akar a fián és félt attól,hogy elmúlik a jó időszak,mikor valamit kiejt a száján és megkapja.Iszonyatosan lehúzta a páromat anyagilag.Elköltöztünk,de a rezsit kifizetjük minden hónapban,de azt híreszteli,hogy ott hagytuk minden nélkül és nem jön ki a nyugdíjból.Fizetjük a rezsit a mélyhűtőládák tele hússal,zöldséggel,a kamra feltöltve,meg mikor "hazaugrik" a párom,mert kell valami szerszáma,mindíg felhívja kell-e valami,ezek után ne mondja senki,hogy a szarban ott hagytuk és nem jön ki a nyugdíjából.Mi a fiammal kevesebből éltünk,mint az ő nyugdíja,és sokan kevesebből élnek.Semmire nincs gondja,de mi vagyunk a szemetek.Nem jött be az elüldözési stratégiája,mert ezzel a fiát is elüldözte.Nem tudom megérteni egyes anyák,miért mérgezik meg a fiúk életét,ha egyszer azt látja boldog valakivel?Nem az a cél,hogy a gyermekünket boldognak lássuk?

Köszönöm! Igazad van egyébként a felejtéssel kapcsolatban! Azon elég nehéz túltenni magát az embernek, hogy pontosan a legnehezebb helyzetben nem állt mellettünk! Nehéz félretenni mindent, de csakis a férjem kedvéért tettem, meg a saját lelki nyugalmamért. A tüskét most már soha nem fogja tudni kihúzni a szívemből, de szerintem ezt ő is tudja! Bár...ki tudja!

Nem értette meg, hogy Neked ez ezerszer jobban fáj, mint ahogy neki valaha is fog??? Talán ha kicsit belegondolt volna, milyen érzés lenne, ha az o gyerekével torténne meg ilyen, nem tette volna még nehezebbé a helyzetedet. Igaz az a mondás, hogy megbocsájtani lehet, de felejteni soha. Szerencsés lehet, hogy ilyen menye van :-)

A szivem szakad meg attól amit írtál. Mióta gyerekem van rettegek a gondolattól is, hogy beteg legyen...vagy ne adj isten rosszabb. Szerintem egy anyának nincs ennél nagyobb fájdalom. És hogy erre még valaki rátegyen egy lapáttal, ahelyett, hogy családtag módjára segítsen enyhíteni a fájdalmat...na ez már nekem sok. Nem ismerem ugyan az anyósodat és a Te helyzetedet se, de felnott ember módjára neki is tudnia kellett volna, mekkora fájdalmat okoz a viselkedésével. Természetes, hogy egy nagyszulonek is fáj az unokája elvesztése, de attól semmi sem oldódik meg, hogy bunbakot keres és mindenért az anyát hibáztatja. Szerintem én az ilyet nem tudnám megbocsájtani. Le a kalappal elotted, amiért ezt kibírtad és végigcsináltad.

Sziasztok. Szerencsére nekem arany ember volt az anyósom, nagyon jól kijottunk egymással. Sajnos már jópár éve eltemettuk, de a mai napig visszasírom. Sajnos a hugomnak már nincs ilyen szerencséje, az anyósának valótól a falra mászok pár mondat után. A leendo sógoromnak alapsulis korában az osztálytársai tanították, hogy mindennap kell furodni, nem csak heti 1x. Most meg már felnott 26 éves férfi, de anyuci még mindig buzerálja, hivogatja állandóan, hol van, kivel, mit csinál, minek mennek dszkóba, minek mennek csavarogni, rokonokat látogatni. Hugomat lenézi, amiért fogyókúrázott és sikereen leadott 30 kg-ot, náluk olyan nincs, hogy maradékot hagyhatsz a tányéron, kotelezoen tele kell pakolni a tányért és mindent megenni, kulonben beszólogat és megsértodik. Azért nem csípi a hugomat, mert mellette a leendo sógorom onállósodott, illemet tanult és egészségesebb, jobban vigyáz magára. Tudom van ennél rosszabb is, de ha már most ilyen náluk a helyzet, mi lesz késobb???

sziasztok!hát én igazából nem is tudom,konkrétan nincs már bajom anyóskával,de..........3 éves a nagyobbik fiam és azt veszem észre,hogy anyós tökre rátelepszik,vagyis ,hogy ...a gyerek már egyedül eszik,de ha anyós itt van ül a padlón a gyerek széke mellett és hiába mondja neki a gyerek,hogy ne etesse,akkor is nyomul és etetni próbálja.Nyávogós hangon duruzsol neki közben,és puszilgatja(nyalja-falja),csünng a gyereken.A játék úgy zajlik,hogy anyós játszik a gyerek hejett,ő meg nézi.Szóval úgy érzem nem engedi a gyereket önállósodni??túl nyomul,így talán azt hiszi mindíg kell majd a gyereknek(rá lesz szorulva).A férjem nem nagyon tud önállóan dönteni,szerintem pont ezért.Úgy nevelte,hogy örökre szüksége legyen rá,mert majd anyu mindent eldönt,megcsinál...stb!Nem szertném ha a fiam ilyen lenne.Én az önállóságra tanítom őket(amennyire még lehet őket),szeretném ha tudnák milyen siker ha valamit egyedül oldottak meg,legyen az a leg apróbb dolog is!Vagy már túlreagálom a mult miatt?Kicsit ilyen "majomszeretetnek" érzem anyós részéről,persze örülök ha szereti a gyereket.hm???

ősi anyósfórumozó vagyok, de anyóssal már 2 éve nem találkoztam, sőt el is költöztünk tőlük több mint száz km-re. Nem is beszélünk. De szoktam itt is olvasgatni. Közben lett egy klubbom, anyóssal kapcsoaltos, ha bárkit érdekel jöjjön. Csúnyán fogalmazva jó ilyen történeteket olvasni, mert felelevenedik bennem az a sok dolog ami még velem és anyóssal történt. Nálunk a fürdőbe szó szerint sorban állás volt, még amikor a legelején ott laktam anyóséknál. egy házban 7-en. egy fürdőre... de minden probléma volt bármit is csináltunk, vagy éppen nem csináltunk. Azok után, hogy összeházasodtunk férjemmel, és lett egy gyermekünk, egyre jobban kiéleződtek a dolgok. egyre több dologba beleszólt, gondolván, hogy ha már menye vagyok, mindenbe beleszólhat. A gyerekneveléstől kezdve, a szobatisztaságig, az etetésbeli dolgoktól kezdve, lépteimig mindenbe. Mondjuk úgy, hogy mikor tetőtérbe épitkeztünk hozzájuk, lábujhegyen kellett volna közlekednem, mert elvileg elhalatszott, ahogy lépek... xD Na ez csak egy kis izelitő volt a mi kis életünkbő. Most már 2 éve nem láttam anyóst, nem is hivjuk egymást, nem is tudja a számomat, nem is látta a gyerekemet sem. Azt sem tudja,hogy lakunk, csak sejti. Nem is érdeklődik irántunk, felőlünk. És az az igazság, hogy már szinte megfordult a fejembe, hogy találkozni kéne vele, velük, hogy lássák az unokájukat, de az eszem erős és azt sem tévesztem szemelől, hogy anyós olyan,hogy ha összefutnánk, akkor tuti egyből a sérelmeket hozná fel, és cirkusz és orditozás lenne újra. Na jó lehet nem elsőre, mert lehet előtte a gyerekeimet megölelné, de ez csak feltételezés... Régen is olyan volt, hogy először babusgatta a fiamat, aztán utána jött a cirkusz, és tudta,hogy én meg simán eltiltom a gyerekemtől, és hogy be sem engedem az ajtón ha legközelebb jön. Egyszer felhivtam békülni, hogy lássa a kislány unokáját, életében először, születése után majd fél évvel, és mikor feljött, egyből jöttek a sérelmek, meg hogy miért kell ezt ...Hogy mért vagyok ilyen, meg olyan.. .stb.

Én nem is tudom mit tennék a helyedben... (irtam privit) Igazából azzal, ha nem mennék többet, anyóspajti nyeregbe érezhetné magát, hiszen sikerült elérnie amit szeretett volna. Ez csak akkor lenne hatásos számomra, ha a párom is inkább nálam tartozkodna többet és otthon kevesebbet. Amit az anyukája idővel észre is venne, és rájönne, hogy a fiának igenis fontos vagyok, attól függetlenül, hogy esetlegesen nem szimpatizálunk egymással. És kompromisszumot kötnénk talán, vagy jobban elfajulna a dolog. De mindez két emberen múlik. Azaz inkább három emberen. Lehetséges, hogy az igazi megoldás abban rejlik,hogy le kéne ülni kicsit beszélgetni egymással. Ha olyan anyósod, mint az enyém, akkor k fizikai képtelenség nyugodt hangnemben beszélgetni, és a folytonos sérlemeket hozná fel, akár több évtizedre visszamenőleg, és olyanokat, amik már valójában nem is hozzám fűződnek. De remélem nem olyan anyósod mint az enyém.

Régen jártam erre, mivel már nem vagyok az ex-szel 1 éve, de miután elolvastam Vájvi "történetét" hát el kell mondjam, az én exanyósom ugyanilyen volt. Úgy megundorodtam az egész familiától, hogy hálisten azóta nem is hallok felőlük, bár én egy felnőtt (32) emberrel "jártam" 6 évig, az anyja mégsem tudta elfogadni, hogy én vagyok, és létezem, sokmindenben irigykedett, ha a fia vett nekem valamit, és ő nem kapott, a fürdőhasználatnál is voltak gondok, már fürdeni sem mertem, szóval az ilyen anyóstól mentsen meg mindenkit a jóisten. Pedig aztán mi sem taliztunk sokat, egy héten 1-2 napot voltam nála, meg más városban is lakott mint én szóval....na mindegy, emlegetni sem érdemes, mert már szeretném kitörölni az emlékemből az egész családot, sokmindenben ártottak nekem, anyóssal egyetemben, áskálódásának eredményeként, lett a szakítás, de nem bánom, mert 1 éve boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek. Vájvi, vedd fel a kesztyűt anyóspajtival, és ne hagyd magad. Velem az volt a gond, hogy nem mondtam meg neki a frankót, nem akartam a páromat megbántani, hogy lealázom muttert.

Ezek után milyen érzésekkel mész az anyósod házába? Én tuti nem mennék többet, keresnék más megoldást, hogy a barátommal találkozni tudjak.

Olvasom a hozzászólásokat,és kicsit megkönnyebbültem ... Bár nem hinném,hogy az én "drága" anyósomnál van rosszabb! Nem olyan régóta vagyok a párommal,de már most ki nem állhatom az anyját ! Eleinte nagyon jóba voltam vele,sokat beszélgettünk,örültem neki,hogy kedvel! Aztán egyszer a párom és ő összevesztek,mire rám nézett és közölte,hogy elege van abból,hogy állandóan ott vagyok ( ez az állandóan heti 2 nap),és takarodjak haza ... Na a barátomnak több se kellett,és elküldte melegebb éghajlatra az anyját. A legközelebbi alkalommal mikor ott voltam,nem is köszönt nekem ... Na de ez még semmi !!! Mikor a párom elment tusolni,én a szobájában maradtam,és hallottam hogy az anyósom mondja a lányának,hogy elege van abból,hogy azthiszem ez egy szálloda,meg abból is hogy ott mosom a pi..mat stb ! Mindezt gusztustalan stílusban,ugyanis eléggé közönséges egy nő ! Pedig rám tényleg nem lehet rossz szava,mert mindig kitakarítok barátom szobájában,elmosogatok stb...

Az én anyósomnak csak két hibája van: 1. egy udvarban lakunk. 2. szereti beleütni magát mindenki dolgába, úgy a szomszédéba, mint a rokonéba, mind az enyémbe, mindig mindent jobban tud. Amugy segítőkész rendes, néha megértő.

Szerintem lehet jó barát és ellenség is, ez attól is függ én milyennek akarom látni, de az a legfontosabb, a párunk hogyan alakítja ki a kapcsolatot a legelején.

Akkor te nagyon szerencses ember vagy.

Elmerengtem, de hiába, nem tudok magamban hibát találni olyan anyóssal szemben, aki két éve meg sem kérdezte, hogy van az unokája, nemhogy megnézte volna....

Nekem csak 5km-re lakik de igazából az sem zavar ha jön mert ha olyat mond Párom hamar leállítja.

:D

Úgy hogy ritkán látom:))

nekem talán könnyű elviselnem, mert 600 km-re lakik és szóba sem állok vele)) nem muszáj)