Anyósokról (beszélgetős fórum)
Hááát igen!
Még mindig kétesélyes a dolog. A férjednek kellene beszélni vele, de a férfiak hamar rájönnek, ha semmi esély az anyjuknál változásra. És nem koptatják tovább a szájukat. :(
Tégy mindent úgy, hogy neked jó legyen!
Sértődjön meg, ha nem ért a jó szóból.
Nekem ez annyira meglepő dolog, hiszen én is anyós vagyok.
Bár egyelőre csak a lányomnak vannak gyerekei, de én oda sem szoktam odaszemtelenkedni. Megkérdezem, menjek-e segíteni? Ha kell, megyek, ha nem, nem megyek.
Örülök, hogy meg tudja oldani a dolgait.
Én is meg tudtam oldani, és ha kértem, a szüleim, és anyósomék is vigyáztak a gyerekekre.
de nem volt semmi gondunk egymással. Már csak anyóskám van, és mindannyian szeretjük őt. Úgy, ahogy van, mert mi sem vagyunk hibátlanok.
Ne engedd, hogy bármit is csináljon! Ő vendég lesz, ha meglátogat. Nem nyúlhat semmihez, amihez te nem szeretnél. Szeretetből sem.
Majd meglátod, hogy viselkedik, ha megérkezik a kicsi. Még ő is megváltozhat. Talán előnyére is.
"azon kaphatja magát, hogy csak karácsonykor láthatja az unokáját."
Ezzel ne büntesd!
Biztosan nagyon várja már ő is a picurkát.
Ne engedd, hogy bármibe is belekezdjen, amit te nem akarsz! Már otthon leszel, semmit sem tud csinálni a hozzájárulásod nélkül. Jobb, ha nem mérgesedik el a helyzet.
A nagyik szeretik az unokájukat - általában...
Köszönöm a megerősítést! Szigorú határokat fogok szabni, azt biztos (azóta még nem látogatott meg minket).
Amúgy vicces, hogy a kiírásokat említed, mert a férjem múltkor már írt neki egy listát, hogy mihez nem nyúlhat hozzá :D De úgy látszik, van még mit hozzáírni...
Na hallod!
Ez a nő egy tábornok! Kinyírtam volna az anyósomat, ha nekem a szennyesemhez nyúl, és elkezd ránk mosni! Szüleimmel együtt laktunk annak idején, anyukám csak akkor mosott ránk, ha beledobáltam az ő szennyesébe a mi ruháinkat, mert nekem még nem volt mosógépem. Aztán külön mostunk, le se tojta, hogy a mi szennyesládánk tele van-e, az az én dolgom volt.
Én egyszerűen fogalmazva egyenesen a szemébe mondanám, hogy "Anyuka drága! Máskor ne nyúljon a szennyeshez, én akarom kimosni!" aztán felsorolnám az összes többi kívánságomat. A férjemnek szólnék előre, és kérném, hogy adjon nekem igazat, ha szeretne velem élni a jövőben, mert ennek jó vége nem lesz.
Továbbá (de én harcias típus vagyok) felcímkézném a lakást, mikor jön: Ne nyúlj a szennyeshez!!!; Tedd vissza a helyére, amit elveszel!!!; Ne takaríts!!!; Ne gyomlálj!!!. Jó rikítós színű papirosra írnám, hogy lássa a tábornok.
:)
Sok szerencsét!
Meg türelmet...
Ha a jelenlegi helyzetedet rendbe tudod tenni, utána talán egyszerűbb lesz. De ha hagyod tovább zsarnokoskodni, elvesztél!
Mert, ha megszületik a pici, mindent jobban fog tudni, és ott akar majd sokat lenni.
Még szerencsére van tényleg időd rendezni a soraidat. Férjeddel, ha tudsz ezekről beszélgeti, jót tenne mindenkinek.
Csak ugye ez nekem is egy új helyzet lesz, ezért nehéz előre kitalálni és lefektetni a szabályokat. De gondolom addig még elégszer fogom látni anyósomat, hogy így vagy úgy rendezni tudjam a helyzetet.
Még nem mutatta meg a nemét. Elvileg október 2. a dátum :)
Mielőtt megszületik a picid, jól gondold el, mit és hogyan szeretnél, mert nem lesz egyszerű dolgod!
A barátnőd jó emberismerő.
Tényleg, már tudod, hogy kisfiú vagy kislány lesz-e? :)
Ja és mikor várható az érkezése?
Nem semmi az anyósod, sok gondod lesz még vele...
A te kertedben azt, és oda ültetsz, ahova te akarod. Ha egyértelműen nem kiabálod le a fejét, az lesz mindig, amit ő akar! Nem hozzá mentél feleségül, hanem a fiához. Inkább mondj le a segítségéről, mert annak fejében zsarnokoskodik. A baba miatt se aggódj mert, mint sokan mások, anyós segítsége nélkül is mindent meg tudsz majd csinálni. Amúgy meg, ha hoz valamit, ami nem testszik, dobd ki, akkor is ha elültette, vagy ajándékozd el valakinek.
Ha nem vigyázol, nem vagy résen, elvált anya leszel! :(
Koptasd le, minél kevesebbet legyen nálatok.
Rossz ilyet mondani egy leendő nagymama társamra, de látom, hogy tudnak a kedves mamák egy családot tönkretenni. Sok ilyen van, és igen, az egy gyerekes fiús mamákra jellemző! :( :(
Férje van, vagy egyedül van? - mert az már régen nagyon, de nagyon rossz - mert még unatkozik is...
Férjemnek nincs testvére, úgyhogy szerencsére nem kell osztoznunk a figyelmen.
Köszönöm, ezek tényleg jó tanácsok, csak ugye igazából nem is ez a problémám. Én egy elég türelmes ember vagyok. Nem érdekel, hogy mit tör össze, nem érdekel, hogy tökre tette a kedvenc fehér blúzomat, ezredjére is visszateszem a kiskanalakat a helyükre, stb. És azért néha tényleg segít. De az a lelki terror, amit mindemellé folyamatosan nyom, azt már nem bírom. Egyrészről hiába kérek bármit, csak azért sem úgy csinálja. Mintha az én szavam egyáltalán nem számítana a saját házamban. Pl. egyik nap mondom neki, hogy légyszi ne szedje ki a szomszédból átnőtt málnát, mert meg szeretném tartani. Másnap mire megyek, a málna sehol, mert gazolás címszó alatt csak eltüntette. De ha nem veszem észre, nem is szól, hogy ne számítsak málnára. Meg időnként hoz egy-egy random bokrot, hogy ültessem el, mert neki az úgy tetszik. Megjegyzem neki is van kertje. Aztán rámutat egy helyre, hogy oda ültessem el. De mondom ott lesz a bográcsozó. Ja, akkor oda vagy oda ültessem el. De mondom ott is más lesz, és csak úgy egy hónap múlva tudom majd megmondani, hova lehetne majd elültetni. De akkor ültessük oda, és rámutat a bográcsozó helyére ismét. És ez a vita eltartott egy negyed órát. Majd mire másnap reggel kimentem, büszkén mondja, hogy elültette a bokrot...
És ehhez hozzátartozik, hogy eleve van egy olyan agresszív stílusa, ami kiszívja az ember energiáját. Alapból csak hangosan tud beszélni, és szinte be sem áll a szája. Ha jó napom van, és nem figyelek rá mit mond, amikor végre elmegy, csak azt érzem, hogy mi ez a hirtelen csend és béke, és miért zsong a fejem. Akkor jövök rá, hogy megszűnt az egész napos zajártalom, pedig én nem vagyok érzékeny rá, mert olyan helyen dolgozom, ahol egész nap mennek a szerszámgépek. Tehát csak beszél és beszél, de az sem utolsó, amit mond. Soha semmi sem tetszik neki. Sokszor úgy érzem, hogy csak azért keresi a dolgokban a rosszat, hogy tovább beszélhessen. Pl. azt mondja, hogy az a kis fa, amit tavaly ültettünk, meg fog halni, mert nem locsoljuk rendesen. Férj: kétnaponta meglocsoljuk. Akkor azért fog meghalni, mert túllocsoljuk. Férj: kell neki ennyi víz, de amúgy jól tűri a szárazságot és a sok vizet is. Akkor árnyékoljunk neki, mert túl erősen süti a nap. Férj: Ez a fa jól tűri a tűző napot és a félárnyékot is, direkt ilyet választottunk. Akkor elviszi egy gombafertőzés. Férj: ez a fa egy nagyon ellenálló fajta, még a beton közül is kinő, van, ahol kiirtani nem tudják. Akkor mi ezen ilyen drága? Férj: 2000 Ft volt kiszállítással együtt. Azt se tudja, miről beszél, de valaminek rossznak kell lennie. És ezt alkalmazza mindenre. Úgyhogy ez így már sok nekem.
Nem akartam ilyen hosszú lenni, és ilyen részletesen elpanaszolni a problémám, de elhiheted, hogy tudnám még folytatni.
Legyél kreatív!
Ha megy hozzátok, legyen készen a hűtőben valami kaja, hogy ne kelljen főznie. Vedd el ezt a lehetőséget.
Ha erősködik, megmondhatod, hogy nagylány vagy már és tudsz magatokról gondoskodni.
A mosásnál meg simán megmondhatod, ha te mosol, mindig szebb a cucc.Tehát ha ő kimos, neked még egyszer ki kell mosnod. Vegye észre magát!
Vannak olyan szülők, aki nem tudják elengedni a gyereküket, és ez bizony általában a fiús anyukákra jellemző...
Itt a házban azért jó példát is látok. Van, aki megérti, hogy felnőtt lett a gyereke és nem kell róla már gondoskodni. Férjednek van testvére?
Nem csinálsz semmit rosszul, ahány ház, annyi szokás! ;)
Dugd el, ami éppen még mosásra vár... :D
Csak nem keresi meg!
Fogok vele beszélni, csak 1, még emésztem a múltkori látogatását, 2, még végig kell gondolnom, mit és hogyan mondjak, hogy ne csak még nagyobb sértődés legyen a vége. Csak sajnos az a tapasztalat, hogy semmit sem elég elmondani neki egyszer, sem háromszor. Ha azt nem szokta megérteni, hogy mondjuk megkérdi, ne főzzön-e nekem nemtommit, én meg annyit felelek, hogy köszönöm, nem kell, de ő erre tovább erősködik, és még vagy ötször elmondja, hogy de főz, én meg ötször elmondom, hogy tényleg nem kell, akkor nem sok reményt fűzök hozzá, hogy egy komolyabb beszélgetés eljut a tudatáig.
A mosás csak egy dolog. De ezt sem tudom (és nem is akarom tudni), hogyan csinálja, hogy egy fél nap alatt mindent kimos, még akkor is, ha 5 adag ruha van, és csak két pár fehér zokni. Én sosem tudom teljesen eltüntetni a szennyest, mert szelektálom a ruhákat szín és mosási igény szerint, tehát egy fajtából össze kell várnom egy adagnyit. De biztosan én csinálom rosszul. (Bár nálam vele ellentétben nem szoktak koszosak maradni a ruhák.)
Megkérném őt, hogy ne csináljon meg semmit, mert nem szeretem, ha más kotorászik pl. a szennyes között. Vagy legyen üres a szennyes tartó, ne tudjon kontárkodni.:)
De tudtára kell adni, hogy semmi köze a ti dolgaitokhoz.
Így nehéz, mert nem lehet kitiltani. De megkérni igen!
Ő vendég, nem avatkozhat bele a dolgaitokba. Főleg, ha békességet akar.
Nem irigyellek! :(
PöttyösPanka!
Ha olyankor megy be a házba, amikor nem vagytok otthon, cseréljetek zárat!
Egy házban laktok? - azt írtad feljön.
Nem jót akar...
Jobb akar lenni, mint te! :( Vetélytárs a fiánál...
:)
Velem biztosan kijönnél...
Menyjelöltem is van, de az ő életükbe sem szólnék bele soha.
Szeretem a családi békét! :)