Anyósokról (beszélgetős fórum)
:(
Azt gondolom, tévedsz ebben a 100% férjmellettedállásban...
Tudom, hogy van olyan anyós, akivel nehéz dűlőre jutni.
A férjednek az anyja, és lehet, hogy anyósról minden lepereg, bármit is mondana a fia.
Van, akinek meg kell mondani, majd szólok, ha segítséget kérek.
Ha nem akarod, hogy elfajuljanak a dolgok jobb, ha már most tisztázod a helyzetet.
A helyedben én biztosan megtenném, mert később már egyre nehezebb lesz.
És vigyázz, mert ha otthon leszel, szerezhetsz még sok váratlan dolgot, mert az ő unkája.
Tapasztalatból írok, mert ugyan én is anyós vagyok, de a lányomnak van egy anyósa...
Nehéz dolgok ezek, de mindent helyre kell tenni!
Én csak akkor mentem mindig segíteni, amikor megkértek rá. Nem kotorásztam a holmijuk között, ha leszedtem a szárítóról a cuccokat, összehajtva letettem, hogy el tudják tenni a helyére. Csak olyat csináltam meg, ami nem okozhatott vitát, de nekik segítség volt. Ja és, ha megtettem amit kértek, el is húztam, nem ültem a nyakukon. Ezért engem szívesen hívtak.
Tedd csak helyre a drága mamát, azon az áron is, ha kicsit összekaptok. Ne hagyd magad!!!
Sok szerencsét kívánok!
Elképzelni sem tudom, hogy ezek közben mit gondolnak magukban...
Ha a férj 100%-ig kiáll a felesége mellett, akkor nincs is probléma. De az enyém mintha sokszor meg sem látná, hogy már megint milyen erőszakos velem az anyja. Engem is az tart vissza attól, hogy határozottan helyretegyem a drága mamát, hogy nem akarok a férjemmel összeveszni. Amúgy nem szoktunk veszekedni, de múltkor anyós egy fél nap alatt elérte, hogy összekapjunk a férjemmel.
Köszönöm a jókívánságokat!
Hát persze...
Mindenképpen békésen kell megoldani a dolgokat, ahogyan irod...én sem akartam, hogy így elfajuljanak a dolgok, de amikor a saját otthonomban a testvérem re, a rokonaimra húzza a száját + hogy kaszinozni jönnek hozzánk, ő meg a mártír, elszakadt nálam a cérna.
Sajnos a férjem sem állt ki 100%-ig mellettem, illetve az sem érdekelt senkit, hogy szültem egy gyereket és talán én is lehetek fáradt és kimerült. Annyit mondtam neki, hogy nagyon csúnya dolog a segítséget felhánytorgatni és én inkább nem tartok igenyt ilyen segítségre.
A lényeg, hogy okosan, ügyesen, diplomatikusan
(de azt ne hagyd, hogy rátok telepedjen, hiszen külön kis család lesztek) vigyázz nehogy a férjeddel való kapcsolatodat kikezdje.
Jó egészséget, könnyű szülést kívánok!
Gondolom azóta is szentül meg van győződve róla, hogy te vagy a kiállhatatlan dög.
Azt hiszem, amíg meg nem születik a kicsi, megpróbálom békésen rendezni az erőviszonyokat. Ha meg nem sikerül, akkor hangnemet váltok megkockáztatva a sértődést.
Nem akarlak elkeseríteni, de ha megszületik a baba ez csak még rosszabb lesz, ha már most így rád telepszik. Szerintem még idejében tisztázd vele, hogy majd szólsz, ha segítségre van szükséged.
Én konkrétan kiraktam az anyósomat a házból miután a kórházból való hazajovetelunk 2. napján az volt a legnagyobb problémája, hogy én ingerülten válaszoltam neki az előző nap, pedig ő milyen fáradt, mert nekem főzött és különben is az én kisfiamra mennyit vigyázott, amíg én a kórházban voltam, és nélküle semmire sem fogok menni. Nahát azóta sem kértem a segítségét...
Az én anyósom nagyon normális, szeretjük egymást, nincs csezsegetés vagy türelmetlenség egyik oldalról sem.
De ettől függetlenül úgy látom, hogy a konfliktusok többségét az anyósok okozzák azzal, hogy folyamatosan beleszólnak a gyerekeik döntéseibe és életmódjába, mert nem bírják elviselni, hogy a gyerekük nem azt az életmódot folytatja, amit otthon átadtak neki.
Ez elsősorban ugyenár fiús anyáknál fordul elő, mert a nők még mindig jobban formálják a háztartást, jobban részt vesznek benne, tehát inkább a férfiak idomulnak a feleségeik életmódjához, mint fordítva. Itt apróságokra kell gondolni, ki hogy főz, takarít, mit tart fontosnak gyereknevelés során - az anyósok nehezen fogadják el, hogy másképp is lehet csinálni a dolgokat, mint ők megszokták.
És akkor beleszólnak. Ami rendben van, bizonyo fokú beleszólást mindenki eltűr, de van, amikor már nagyon sokat szólnak bele és sokszor elképesztő dolgokba.
Néha csak kapkodom a fejemet, mikor olyanokat olvasok, hogy anyós nem hajlandó mondjuk Borbálának szólítani a gyereket, mert neki az Anna tetszik, meg nem bírja megérteni, hogy nem kell kaját csomagolni a gyereknek, mert otthon tele a hűtő.
Üdvözlök Mindenkit!
Én anyós vagyok (papíron), de nekem is voltak anyósaim!
Az első Anyósomat nagyon szetettem, Ő is hasonló képen engem!
Nagyon sokat köszönhetek Neki, sokat tanultam Tőle és Ő is míg élt, hálás volt, hogy összehozott minket a sors.
A fiától elváltam, suttogtak is a falubeli mágjára való némberek, de! MEGVÉDETT!
Azt mondta: "Ne bántsátok azt az asszonyt, Ő nem tehet semmiről és mindent megtett a fiamért, de nem csodálom, hogy nem bírta! Tájszólással beszélt. Majd folytatta: "Ne bántsátok, úllehet, hogy abba az asszonba még az epe sem keserű"!
Ez volt a véleménye rólam.
Mindenki elhallgatott és a válásomról szóló pletyka a volt férjemmel, tényleg csak 3 napig tartott.
A második anyósomat is szerettem, 180 km elég távolság volt ahozz, hogy egymást szeretni tudjuk.
A vejemmel sincs semmi gond és Neki sem velem.
Én csak akkor megyek hozzájuk amikor már hívnak és érzem, hogy azt szereteből teszik.
Naponta beszélek mindannyiukkal, dolgoznak és be kell látni, hogy a napi 10-12 órai munka után, nem kíváncsi az Anyósára!
Egyébként meg: "Az anyós akkor lakik jó helyen, és elg messze, ha papucsban nem tud átmenni a fiatalokhoz"!
Mert mikor jön az ötlete, hogy jaj, valami eszembe jutott és átszaladok, az a harmadik estnél már terhes lehet a fiataloknak!
Ha, viszont olyan messze lakik az anyós a fiataloktól, hogy a papucsot, cipőre kell cserélni, akkor az anyós meggondolja, hogy jaj most nem, most megcsinálom előbb ezt, vagy azt és utána, de megint közbe jön valami és a cipő a helyén marad!
Nem zavarkozik 5 percenként a fiataloknál, nem kell neki elnézéseket kérni, hogy már megint itt van meg.......
Tehát, a távolabbi otthonok összehozzák a családot és olyankor a szeretet és a jó kerül felszínre!
Kívánom mindenkinek!
Én azt vallom, hogy úgy nem lehet élni, hogy az mindenkinek tetsszen, ezért úgy élek, hogy nekem tetsszen!!!
Erre van is egy nagyon tanulságos klasszikus tanmese is:
LaFontaine: A molnár, a fia, meg a szamár
Szegény volt a molnár, s nyakán élt a fia.
Egyetlen szamarát el kellett adnia.
Hogy kényes bokáit kőben meg ne zúzza,
lábainál fogva fölkötik egy rúdra,
vállukra veszik, és mennek a teherrel,
a molnár és fia. Szembejön egy ember,
s elkezd hahotázni:"Viszik a szamarat!
Nem a csacsi hármuk közt a legszamarabb!"
Hallja ezt a molnár."Némi igazsága
van a jó embernek - mondja. - Mégse járja,
hogy míg mi izzadunk, ez rúdon hintázzon.
Coki, szürke!" - mennek: fiú a szamáron,
s csak úgy gyalogszerrel utánuk a molnár.
"Nézd a lapajt! - szól egy szemközt jövő polgár -
pöffeszkedik fönn a csacsiján, és hagyja,
hogy gyalog kullogjon utánuk az apja!"
"Így igaz" - gondolja a fiú, leszállva
maga helyett apját ülteti szamárra,
s ő utánuk ballag. - Szól megint egy ember:
"Nem szégyell így bánni egy szegény gyerekkel!
Maga szamáron jár, s fia holtra fárad!"
"Igaz" - szól az öreg, s hátraint fiának,
üljön föl mögéje. Így kocognak most már
egy szamáron ketten: fia meg a molnár.
Mennek egy darabot. Jön valaki ismét.
"Nézzétek! - kiáltja. - Milyen eszenincs nép!
Szerencsétlen jószág! Hogy is nem sajnálják?
Addig hajszolják, míg betörik a hátát."
Leugrik a fiú, lesegíti apját,
a csacsi vidáman ugrándozik. Hagyják,
hadd élje világát, mórikáljon, fusson.
Szaporán lépkednek utána az úton.
Újra jön egy ember. "Szavamra! - kiáltja -
úgy látszik, a világ a bolondját járja:
úrrá lett a szamár, kedvére poroszkál,
s lohol a nyomában fiastul a molnár!"
Erre már a molnárt elfogja a méreg.
"Bolond, ki megfogad minden szóbeszédet!
Nem érdekel eztán senki fecsegése.
Mától nem adok, csak a magam eszére."
Eddig is tudtam, de most igazolva látom, hogy én vagyok a világ legjobb anyósa!:)))))
1., Ne menj fel a lakásba! (ne pakolj, ne takaríts)Ha a párod kérdezi miért nem mész, mondd meg, hogy amíg másnak is kulcsa van, te nem teszed be a lábad.
2., Ne keresd a társaságukat, ha ők keresnek, csak röviden : Igen, nem,! Éreztesd, hogy neheztelsz.
3., Ne védekezz !!! A védekezés mindig a gyengeség jele. Neked semmi dolgod velük, a párod tárgyalja meg velük a dolgokat.
4., A sógornőddel meg ne tárgyalgass meg semmit, mert aki hírt hoz, az hírt visz is, csak lehet, hogy eltorzítva adja le a dolgokat és ez minden baj forrása!
A lakáscsere nem lesz megoldás, mert ugyanúgy fognak mászkálni, hiszen látszik, hogy magukénak vallják a lakást a Mama pátyolgatása miatt!...és sajnos ebben van is igazság, de ezzel nem vásárolták meg a jogot, hogy benne éljenek az életetekben.
Szépen húzódj a háttérbe, míg a párod haza nem jön és rendezze Ő a dolgokat a retyerutyájával.
Te nem vagy egy elveszett kislány, van saját normális családod, ne hagyd magaddal törölgetni az udvart. Megfelelni pedig nem kell mindenkinek!!! Különösen nem egy bunkó, alkoholista pasinak, meg a hülye családjának!
Hát, kedves, meglesznek még a harcaid, sajnálom!
De okosan kell őket megvívnod!
Mindenképpen a pároddal kell beszélned. De nem úgy hogy "Mer' apád, mer' anyád" hanem "Figyelj, szívem, szeretnék veled erről beszélni. Kicsit zavar, hogy a szüleid bármikor betoppannak, és pakolásznak. Kellemetlen, hogy ha reggel leteszek valamit, azt este már keresnem kell, mert el van rakva. Nem érzem így magam túl otthonosan." Semmi esetre ne hagyd, hogy a beszélgetés átcsapjon vitába! Hanem hogy korrekten, felnőtt módjára megbeszéljétek. Természetes, ha hevesen védeni kezdi a szülőket! Ők a családja. Ha ilyen védekezbe kezd, ne vedd fel a kesztyűt, hanem citíts "Nem bántásból mondom, valahol őket is megértem."
Nem bíííírom már az anyósom!!!!
Muszáj volt kiírnom magamból és bocs ha már ennyi hozzászólás után épp nem ez a témátok,de ma épp már elfogyott a türelmem!!!! :(
Sokszor az anyós-meny vitának/ellenszenvnek, a féltékenység az alapja.
Mindkét részről!!!
Talán nem is tudnak róla.
Nekem 2 anyósom volt, az egyik imádott, én is őt, a másik utált, én is őt.
Menyem is volt kettő. Az első utált, én inkább sajnáltam őt ezért, a második imád, én is őt, gyerekemként szeretem.
Akkor most döntsétek el, hogy jó meny voltam e?
Vagy azt, hogy rossz anyós vagyok e?
Erre nincs recept, de hacsak nem haltok meg időnap előtt, Ti is lesztek anyósok és majd okulva a történtekből, megmutathatjátok a világnak, hogy milyen az ideális anyós!:)
Én is mindent megtettem,kiejtett valamit a száján és megcsináltam.Mivel nem nagyon mozdult ki max. a szomszédba,meg dokihoz még azt is felajánlottam,mikor mentünk vásárolni,hogy elviszem őt is,kissé vakartam tőle a falat,de azt is elviseltem,hogy ne legyen rossz a viszony,miután egy házban élünk,de semmi nem volt jó,elég neki,pont ezért dobbantottunk el onnan,még ha kényelmetlenebbül is élünk,meg 2 laki életet,de a párom is sokkal nyugodtabb,mióta eljöttünk.Szerencsére ő rájött milyen az anyja,miután megismerte az én családomat,felnyílt a szeme,és esze ágában sincs meghallgatni az anyja uszitásait,közi vele,ha nincs más mondani valód inkább hallgass,mert erre nem vagyok kíváncsi,mert még mindíg én vagyok műsoron,holott már 4 hónap alatt beletörődhetett volna,hogy ő nem tud rajta változtatni,hogy együtt vagyunk.Én se viselném jól,ha az anyukámat szidná valaki,anyós a gyermekemet szidta,az se jobb,elő is tört belőlem az anyatigris :D
Nálunk is volt hajnalban hívogatás,de engem hívott én meg nem vettem fel,így hívta a páromat,mert azt akarta mondani,bocsánat,de nem mindenért,nah ezen jót röhögtem,mert 1 ez ráért volna későbbi időpontban is,meg ha vissza akarta volnaa szerezni a fiát,akkor inkább hazudott volna,hogy mindenért és mindent megbánt,bár ez sem segített volna,azon,amiket a fejemhez vágott,mert képtelen vagyok benyelni.
De jó látom beindult a fórum!
Hát igen, sokan nem hiszik el, milyen rossz is tud lenni egy gonosz anyós.Mert bizonyos körökben az megy, hogy nekünk kell tűrni mert fiatalok vagyunk.Részemről én évekig tűrtem és még 300 km-ről is biztatta a fiát ellenem.Azóta nem beszélek vele, persze előbb szépen, de érthetően megmagyaráztam neki a dolgokat, mióta anyukámat szidta.Nálam erre nincs bocsánat...