Antidepresszánsok, gyógyszerfüggőség (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Sajnos Én is ezen problémával küzdök, de csak akkor tudatosult bennem amikor olvastam róla. Azt írták ezzel kapcsolatban, hogy igazából ez egy bizonyos egzisztenciális betegség, amely 50-60 éves korra elmúlik. De akkor végig pánikolom a fél életem:) Ez nem valami bíztató!

Nem éppen nagy segítség,de együttérzek Veled...

Miután sok év elteltével megtanultam kezelni a "szörnyet" már éreztem hogy mikor jön a roham.Olyankor elkezdtem magam győzködni,szinte szugerálni,hogy van levegő,rengeteg levegő van,annyi,hogy nekem is jut,és meghalni meg nem olyan egyszerű dolog,nem megy könnyen,és ez most nem az az idő,mikor menni kell...

Visszaolvasva kicsit ijesztőnek tűnik,de nekem bevált.:)

Egyébként az ideggyógyásztól kaptam egy (használhatatlan)tanácsot is erre:zacskó.

Biztos nem volt még így,mert amikor az ember gyereke bepánikol,és éppen a "halála" ellen küzd,nem éppen zacskót fog keresni,vagy ha van is a közelben,eszébe se jut.

Legalábbis én így voltam vele.

A legkülönbözőbb helyeken,és időben,minden előzmény nélkül elkezdtem levegő után kapkodni,és teljesen rémülten belekapaszkodtam a legközelebb álló emberbe,hogy azonnal hívjon mentőt,mert én most meghalok!Ilyenkor úgy éreztem,hogy összezárul az engem körülvevő világ,és ez itt már a halál előtti állapot...

Képzelheted,hogy pár ilyen eset után már nem mentem el itthonról sehová.

Aztán már itthon is szégyeltem magam,hogy milyen cirkuszokat csinálok,de átsegítettek ezen.Megértették,hogy ez egy betegség.

A legdurvább az,amikor a sok hülyén vett levegő után hiperventillál az ember,beszédül,lilul a feje,á,nem kívánom senkinek.

Azta 18 évig? Hogy bírtad?:( (Hát gondolom mondjuk..)

És nálad hogyan nyilvánult meg a pánik?

Hmmm...tök furcsa az emberi agy mennyi mindenre képes..felfoghatatlan!:)

Hogy tönkre mehetünk a saját agyunk által és nem tudunk uralkodni rajta. (Én legalábbis jelen esetben)Ha elhagyom magam, belém tapos és kinevet:-Háhhá és megint nem haltál meg!

Kezdek megbolondulni?:)

Azta 18 évig? Hogy bírtad? (Hát gondolom mondjuk..)

És nálad hogyan nyilvánult meg?

szia!

Úgy érzem, egykutyára veszik pánikbeteg valaki, aztán hozzávágnak antidepreszánsokat meg nyugtatót, és el van intézve.Viszont én ezt évekig nem bírnám ki.Gógyszerek,meg hogy évekig ezzel éljek áá...:( Meddig tart még ez?Már nem bírom! Eddig kiegyensúlyozott normális lány voltam, aztán jött egy rossz korszak, aminek véget vetettem édesanyám segítségével erre bumm!

Hát igen: Isten nem ver bottal!(Inkább verne azzal)..:)

Mindenkinek ajánlom Shirley Trickett :

Csak semmi pánik !(hogyan birkozzunk meg pánikrohamainkkal)címü könyvét, sokat segit.

18 évig voltam pánikbeteg,rengeteg gyógyszerrel.

Aztán az utolsó 5 évben nem szedtem semmit.

Elmúlt! :)

Igen, de volt már ilyen többször is.

Rengeteget olvasok, mert az segít megérteni sok dolgot,és nem érdekel hogy ez valakinek, (akinek állati jó üzlet az antidepresszáns felírása) nem tetszik.

Nekem meg az nem tetszik hogy az elmúlt évtized alatt lassan fél millát ráköltöttem pszichiáterekre és gyógyszerekre, mégse lettem soha jobban. Hm?

Általába az orvosok nem nagyon szeretik ha a beteg "plussz" inf. rendelkezik!

Szoval akkor most" orvosi felügyelet" nélkül vagy?

a kezelőorvosomat otthagytam, mert nagyon elszaladt vele a ló.

Meg nem szerette, hogy én is olvasgatok a témában, és nem hagyom magam minden marhaságra rábeszélni.

Én olvastam a könyvét ( Depresszióipar), azután tettem le végleg ezeket a veszélyes szereket.

Köszönöm az elismerést, sajnos teljesen sose leszek egészséges, ebbe bele kell törődnöm.

De ha csak így leszek, mint lassan 4 hónapja, már nagyon elégedett leszek magammal.

Üdv: Fáni

Kedves Jazmin1!

Én is depressziós vagyok 15 éve( vagy több), és hiába szedtem gyógyszert, nem nagyon segített.

Én is csak elhíztam,-ahogyan Te is írod- és már a látványomtól is depressziós lettem-. Aztán abbahagytam minden bogyót, lefogytam 22 kilót, és kicsit megnőtt az önbizalmam.

Bár azóta ha rámjön a "pokol",sajnos még mélyebbre süllyedek mint előtte,cserébe viszont vannak hosszabb jó időszakaim is.

Nálam bevált a zenehallgatás és versolvasás, meg az írogatás, ezzel általában le tudom csillapítani magamat.

Meg az se mellékes, hogy szerető nagycsalád segít mindenben...

A szerotonin hiányról meg csak annyit, hogy még ezt sem tudták mérésekkel alátámasztani- csak feltételezik hogy így van.

Üdv: Bolondfáni