Antidepresszánsok, gyógyszerfüggőség (beszélgetős fórum)

Ismertek valakit,aki ha fokozatosan is de leszokott a xanaxról?

A remotív esetleg segítene?

Szia!

Ha tudunk, biztosan kapsz választ is a kérdéseidre!

Sziasztok!!

Én ebből a témából írok szakdolgozatot, a gyógyszerfüggőségből, és a homeopátiás szerek iránti függőségről.

Ha nem bánjátok lehet lesz 1-2 kérdésem.

Előre is köszönöm!!

Kitartást mindenkinek

Sajnálom, hogy ezeken keresztül kellett menned.. Nem is tudok mit mondani róla!

De ügyes vagy, hogy minderre mgad is rájöttél és el szeretnéd hagyni a rémes gyszereket!

ehhez érdemes tudni, hogy egy félvs rehabon voltam -depresszió miatt - és három hünap után azt mondta a doki, hogy elég, ő rám kiváncsi és nem a bogyókra egyszerre tetett le mindent: xanaxot, effektint (velafaxin) stilnoxot,wellbutrint, gerodormot.) Éjszakára csak egy altatót hagyott a dormicumot.

Egyiknapról a másikra....

Na ekkor volt az, hogy miközben elindutunk bp-ről haza, olyan rosszullétem volt, mint még soha az életben.

aztán otthon két év fekvés vigyázzállásban, mert ha megmozdultam a fejem szét akart menni és szédültem. De fekvés közben meg éreztem magam körül az elektromoságot, meg az agyamban a kisüléseket. És minden apró zaj ezerszeres volt rémisztő,a frászt hozta rám. A szem csukva, hogy minél kevesebb inger érhessen, mert azt sem tudtam elviselni. a kemény időszak két hét volt, de még egy hónap is voltak +ksölések a fejemben". ja meg hülye zzzzz hangot hallottam sokszor....sztán elmulott.

Xanaxot nem akarok tobbé bevenni, antidepresszánsokat és hangulatstabilizálót szedek, meg marokszámra altatót...(most csokkentem azokat is.)

Én már arra a felismerésre is eljutottam, hogy a gyógyszereket nem a tüneek elen szedem. Nem azért szedek altatót, hogy egy egészségeset aludjak, hanem hogy átaludjak mindent.

Na, ezt nehéz lelkileg legyőzni.

Na ez nekem érdekes.. Mivelhogy az Aurorix Roche 1000mg-os ugyanezeket a tüneteket okozta. Bár én nem tulajdonítottam nagy odafigyelést ennek, de elviselhető volt. Csak anyámnak jeleztem, hogy milyen dolgokat érzek tőle. De hála égnek ezt a gyógyszert egy gondolatra letettem és nem voltak elvonási tüneteim, kivéve amíg kitisztult belőlem, az áramütések..

A xanax hasonló a rivohoz, sajna, a leirás is mutatja! De mégse az mint a rivó. Elhagyni szinte kész fájdalom! Tudom miken estél át, nagyíon hasonló mint nálam!

nekem a legszarabb elvonási tüneketek a velaflexin okozta, aztán a xanax. a valflaxintól renszeresen áramütések votak az agyamban és ugy feküdtem vigyázállásban, hogy közen két nagyfeszültségű vezeték közt éreztemmagam.

Ráadásul a hangok is felsosorozott erővel képződtek az agyabmban, rémisztő volt.

a xanaxba csak simán beleakartam halni. :-)) (tényleg...olyan rosszul létem volt, hgy azt hittem itt a vég, dde az legalább nem tartott sokáig)

Azt hiszem nem jó gyógyszert szedsz.

ritka az, hogy elsőre sikerül eltalálni.

Án is próbáltma sok mindent, most a lamitrin és a cymbalta az ami, ugy ahogy kordában tartja a hangulatomat...

Ne add fel, a komoly depresszióra nem megoldás a gyógynövény. Viszont a csak gyógyszer sem. Mozgás, sport! (amikor cak rá tudod magad kényszeríteni)

Szia, mindenképpen menj orvoshoz, mert egyedül ezel nem fogsz tudni megküzdeni, csak ideig-óráig.

Ki kell deríteni mi az oka annak, hogy önsorsrontóvá váltál? Miért akarsz magadnak ártani?Mert itt erről van szó, szerintem te is tudod.

Nem merném megigérni, hogy örökre é állandóan be tudod fejezni, de a "normálkisan" elelt ank egyre tovább tarthatnak.

irány a doki -elöször pzsichológus, bár szerintem ez inkább már pszichiáter dolga, csak ő is elkezd majd bogyókat írni. De inkább a kontrolláltan szedett gyógyszer - és ez kicsit megnyugtat - mint a kontroll nélküli, ham bekaplak!

nem vagy szánalmas, csak kicsit más mint a többiek. :-)

Szia!

Az akarat nagy hajtóerő! Úgy legyen ahogyan szeretnéd, és soha ne add alább! Egy pillanatra se másítsd meg a mostani álláspontodat, ne hagyd magad meginogni! Ügyes leszel, és utólag rájössz, milyen jó ezek nélkül és bűntudat nélkül!

Mindent bele!

Pussz: Dony

Szia/sztok!

Nem is tudom mi lenne ilyenkor a leghelyesebb reakció erre a leveledre?!

De látom a hozzászokás, és a függőséged ellenére, megjött a "józanabbik" eszed! Ha már rájöttél, hogy ezek a vackok nem oldanak meg semmit, csak függőséget okoznak, már jó úton haladsz az abbahagyására is! Keress fel minél előbb egy jó dokit és mondj el mindent neki őszintés. Segítséget kapsz és végre, magad leszel, nem amit a gyógyszerek bűvöletében kapsz/érzel. Ez kicsit azért más mint akinek muszáj szednie mert neki az orvosok javasolták a kedélyek javítása érdekében.

Persze mondanom se kéne, hogy ez sem a megoldások szere! Sajnos ez a függőség is olyan mint egy alkoholizmus, vagy játékszenvedély, csak éppen magadnak, a szervezetedben ártasz vele. Vegyél nagy levegőt és tedd le, ha segítséggel is! Én magam szemszögéből, nagyon nem vagyok jó gyógyszerevő, és ha kapok is valamit, előbb teszem le mint ameddig szednem kéne. Tán félek kicsit tőlük, mert amennyit némelyik használ, annyit árthat is! Magamtól viszont ilyen gyszereket nem mernék szedni, mert félek tőlük. Gondolj arra, hogy van melletted valaki aki úgy fogad el amilyen vagy, és melletted áll! Ez nagyon jó, ezután se veszítsd el ezt a bizalmat, sőt ha kell kérd a segítségét a leszokáshoz. Talán figyeljen oda, hogy ne nagyon kerüljön a kezedbe semmilyen depresszáns, és öntsön lelket beléd, hogy erre valóban nincs is szükséged!

Mit veszíthetsz? Az egészséged, és a vele járó bűntudatot. Mert biztosan van benne az is! Örülj annak, hogy jó a párod, rendezett és boldog életed lehet, ha Te is úgy akarod! Márpedig ahogy látom, rájöttél a hibáidra, és ez jó! "Segíts magadon, Isten is megsegít"! Legyél nyitott és ne ess vissza a gyógyszerek csapdájába, ha mégoly "jól" érzed is akkor magad tőle. Azt a mámort amit ettől kapsz, sokszorosan kapod meg a szerettedtől, nincs pótlásra szükséged! Legyél ügyes és nagyon elszánt ebben, menni fog!

Sok sikert hozzá, és legközelebb azt is írd meg, végre túl vagyok ezen a kényszeren!

Puszi neked, jó, hogy ezt is leírtad nekünk. Tanulhatunk ebből is.

Dony

Sziasztok! Nagyon örülök, hogy megtaláltam ezt az oldalt, és látom, nem reménytelen, mint az utóbbi hetekben hittem....:(

Az én gondom, úgy látom, kicsit kilóg a sorból, de megosztom veletek, hátha tud valaki valamit hozzátenni.

30 éves vagyok, 10 éve függetlenedtem a szüleimtől. Nem volt mindig könnyű az élet, és én sem vagyok kifejezetten erős alkat, így korán s könnyen rákaptam a gyógyszerekre. Gyakorlatilag mindegy mire, amihez éppen hozzájutottam. Ez 10 éve folyamatosan így van. Mindezidáig úgy gondoltam, én vagyok az "Ő" ura, de sajnos mára látom, hogy ez épp fordítva van. Nem szedek, soha nem is szedtem rendszeresen semmit. Eleinte, ha valami rossz ért, gondoltam enyhítem....Bekaptam 1-2 bogyót, általában Xanax, Frantin, Andaxin, Seduxen volt az étlapon. Idővel a pár szem mindig több lett párral. Aztán néhány év következett, amikor rendeződött az életem, a kapcsolatom rendbejött, megteremtettem a függetlenségemet. Ma működőképes, átlagosan jó kapcsolatban élek, nagyon-nagyon jó munkahelyem van és tulajdonképpen mindenem megvan. Mégsem tudok leállni. Visszaestem vagy sosem álltam le igazán, nem is tudom. Nemrég ismét volt egy olyan hetem, ami a gyógyszer bűvöletében telt. Nem tudok pontos számot mondani, mennyi gyógyszert vettem be, mert nem tudom, nem emlékszem rá.... Jött egy gondolat, felirattam az orvossal Frontint, 0,25mg-t 100db-ot. Háromszor egy szemet kéne szednem, nekem elfogyott 2 nap alatt. Van, mikor meg tudom állni , és 3-4 szemnél stoppolom magam. Most nem ment, egyszerűen én nem is értem, szedem, szedem és egyszercsak elveszítem a kontrollt......Ez az ámokfutás és a rákövetkezendő 3 nap nyomor rettenetesen megijesztett. Megundorodtam magamtól, megijedtem magamtól. Eddig nem gondoltam, hogy rajtam orvos segíthet, mert ugyan mit tud velem csinálni, ha én magam nem tudom összeszedni, akkor senki nem tud segíteni. Most is ezt gondolom valahol legbelül. Mégis...felkeresek egy orvost és megpróbálom. Mit veszíthetek? Tulajdonképpen az életemet, na azt elveszíthetem, könnyen, hiszen nincs kontolom, már látom, egyszerűen eszemet vesztem. Talán, ez az undor, ez az ijedelem most lendületet ad, remélem:( Félek, mindent, amit eddig elértem, amiért megküzdöttem, elveszíthetem. A páromat okolhatom sokmindenért, de a szívem az övé, nem gondolom,, hogy kitartana mellettem más, mikor ilyen állapotba hozom magam.

Mindenkinek szép napot!

Szia!

Sajnos ennek mindig is meglesznek a hátulütői! Ha egyszer már az akarat elhagyott, nehéz nagyon visszaszerezni!

Ilyenkor kell gyorsan kilépni a problémás helyzetből és újraépíteni egy másik kapcsolatot!

Szia!

Sztem nagyon is jó, hogy ilyen hosszúra sikeredett a levél, mivel igy többet tudtál írni magadról!

Nem akarlak elkeseríteni, de van egy olyan nagy gyanúm, hogy valóban nem a megfelelő a.depit szeded! Ha van jó dokid, beszéld meg vele, és kérj másikat helyette! Ha viszont még ezek ellenére sem tudsz munkába állni, ne is próbáld letenni a gyógyszeredet. Ahhoz idő kell, és teljesen úgy kell érezned, hogy már jól vagy nincs többé szükséged a segítségére! Csak ezután határozd el magadban, hogy eddig volt, most leakarok szokni róla. Addig csak rontanál az egészen! Legyél óvatos, és csak mindent a maga idejében tegyél!

Pussz, Dony

Sziasztok!

Beleolvastam a fórumba, és adott egy kis reményt, hogy ennyi tapasztalt és segítőkész ember jött itt össze. Talán nekem is tud valaki segíteni...

Floxetet szedek már lassan 2 éve. Mást nem, mert altatót,nyugtatót elutasítottam, pedig néha szükségem lenne rá. Úgy tudtam, az antidepikre nem lehet rászokni, én még nem próbáltam abbahagyni, de szeretném. Az a furcsa, hogy sokszor hallom, az emberek nem akarnak leszokni róluk, mert olyan jól érzik magukat tőle. Én pedig épp azért, mert szerintem nem sokat ér. Lehet, hogy nem a megfelelő gyógyszert szedem, de a legelsőtől nagyon rosszul voltam, azután ez már megváltásnak tűnt, mert legalább nem volt annyi mellékhatása. De hatása sem sok. Most ott tartok, hogy 2 éve nem dolgozom, járok pszichoterápiára, de az se sokat ér. Továbbra is vannak őrült rossz napjaim, ráadásul rémálmaim vannak és egész nap fáradt, kedvetlen vagyok. Nem akarok más bogyót sem, mert tudom, hogy másképp kéne rendbehoznom az életemet. A doki nem örült, mikor felvetettem, hogy abbahagynám, mivel nagyon régóta vagyok depressziós, csak azelőtt nem kezelték. Azt mondta, csak akkor hagyjam abba, ha gyereket szeretnék. Amúgy szimpatikus orvos, lehet, hogy hallgatnom kéne rá, de nem akarok mindig ilyen "nyomott" lenni, dolgoznom kéne már, de nem hiszem, hogy kibírnék napi 8 órát, és a korán kelést (ez már a bogyók előtt is nehezen ment). Próbáltam az omega 3-at, nem sok sikerrel, most aurum metallicum után nyomozok, egyelőre hiába. A Floxetet nem lehet felezni, mert kapszula, napi 1-et szedek egyébként, csak úgy lehetne csökkenteni, hogy 2-3 naponta veszem be. Van valakinek tapasztalata ezzel? Netán egy jó tipp, hogy milyen gyógynövényt, homeopátiás szert szedhetnék helyette? (Orbáncfű kivételével) Előre is köszi a segítséget, és bocs, hogy ilyen hosszúra sikerült...

-?

+,

Minden jó, vigyázzatok magatokra! Holnap benézek!

Pusza? Dony

Szia Vanda!

Ez biz' az! Egyébként ne szeretnélek elkeseríteni, de tőlem egyszer egy erős drogos, "már leszoktatóban" (de ma is csinálja) dr. Csernuss volt

az első dokija, de elmenekült tőle másikhoz! Igaz, az valamivel kedvesebben bánt vele, de a visszaéléseket ő sem kultiválta. A lényeg, hogy egy ilyen lebukás alkalmával ne kapta meg a szokásos kórházi gyógyszereit és tőlem könyörgött, hogy legalább adjak neki egy Rivot. Én adtam, mert hát miért ne segítenék ha szenved. (Sajna ez egy rokon!) Ő bevette az én 2mg-os Rivomat, és kiakadt tőle. Másnap azt mondta, szemét egy szer ez, mert amit ő kap napi 8 szemet attól nem akadt ki ennyire. Ennyit a segítő depresszánsról. Én napi maximumot szedtem 6 évig 3x 2 mg-ot. Mellette Aurorix Roce-t ezrest napi 3x1 szemet. Emellett szedek folyamatosan szívgy. is 24 órásat, concort és agyvérzés megelőző szereket is. Az Aurorix-et egyből abbahagytam, nem volt semmilyen panaszom, talán a Rivo szedése miatt. Viszont a Rivo valóban kegyetlenül szemét szer, és óvatosan lehet csak leszokni róla. Sokkal visszább nézve megtalálod, milyen elvonási tüneteket okozott nálam. A betaloc tudtommal 5 évig szedhető és váltani kell, mert hozzászokik a szervezet és semmit nem ér. Nem én találtam ki, a dokim mondta. Erről nem igazán hinném, hogy le kéne szokni, hiszen ezt szívritmus beállításra kaptad! A Rivoból nem a max adagot szeded, de ez ne jelenti azt, hogy könnyebb lesz leszoknod róla! Nagyon lassan csökkentve sokáig tart mire el tudod hagyni. Persze le is kell teljesen érned azt amikor már vagy annyira jól, hogy elhatározd magad, nem akarod tovább szedni mert meg akarsz gyógyulni és nincs szükséged rá. Erős akarattal akard, és valóban így is érezd! A rászokás 3 nap esetenként egy hét. Viszont minél tovább szeded, annál nehezebb abbahagyni is! Elvileg a hozzászokás ideje kellene az abbahagyás idejéhez is. De az nagyon sok idő. Vagy befekszel és kimossák belőled, de ennek ellenére elvonási tüneteid lesznek, csak ott helyben kéznél vagy ha valami van! A ketileptet nem ismerem, nincs véleményem róla. A tegretol hasonló az Aurohoz, így sztem le tudod tenni! Itt a legrosszabb a Rivó! Csak óvatosan vele!

Ezért egyáltalán nincs mit megköszönnöd! Ha nem segítünk ahogy tudunk, mit se mér az életünk. HA tudsz adj, de soha ne végy el! Ez csak egy mondás, de sztem igaz! Tudom, valóban vannak olyanok, akik csak félvállról vesznek dolgokkat, hát én nem hiszem, hogy ilyen lennék.. Minden jót neked, és sok sikert!

Dony

Köszönöm a hozzám intézett "emberi" szavaidat:)

Sajnos mostanában egyre kevesebb ilyen emberkével futok össze a VILÁG-ban. Szokássá vált az egymáson átnézés, a nemtörődömség. Ezért esett jól, hogy így ismeretlenül is ilyen kedves és bíztató vagy:)

Alapvetően az lehet a probléma, hogy nem érzem magam jól a munkahelyemen...Innentől kezdve egyre csak rosszabb lesz a helyzetem. Mondták már, hogy próbáljak ellazulni, de most úgy érzem ez csak akkor lehetséges, ha minél előbb váltok. Ami manapság nem könnyű:( De dolgozom az ügyön!:)

Nem mindig tudom eldönteni, hogy most éppen a túl érzékenységemmel állok szemben, vagy tényleg ilyen fura ez a közösség amibe nem túl rég csöppentem. Valamivel több mint egy éve dolgozom itt, és nagyjából erre az időre tehető ez a "tudathasadásos" állapot.

Hú de nagy szavakat használok:)

Pedig általában nem vagyok ám ilyen...ilyen:)

Szia!

Sajnálattal olvastalak, miközben azon tünődtem, hogy valóban nem ezek is elvonási tünetek okozói? Biztosan nem bántanak, legalábbis nem annyira, vagy úgy ahogy Te érzékeled! Ezek a túlérzékenységi tünetek a gyógyszerek mellékhatásai és elvonásai sajna! Az, hogy nem tudsz ellazulni, már magában rossz. Így csak egyre fokozódnak a benned romboló idegi tünetek, míg egyszer sok lesz belőle. Óvatos legyél, nehogy visszaess! Nem mindig jó, ha nem szólunk vissza. De előtte gondoljuk még egyszer át, hogy mi-hogyan is volt. Lehet utána már kicsit másképpen érzékeljük a problémáinkat..