Anorexia és bulimia (beszélgetés)

ettem most úszás után(ok,8kor:D) egy félbögre rizst(úgy fél bögre, h kifőzött állapotban) meg egy szelet olyan kenyeret amiben nincs élesztő és ilyen barna:D tisztafini^.^

még tornázok:D

hát igen...az egyetem az dúrva...de ha nem tudom megcsinálni...úristen...akk nemtom mi lesz:( max elmegyek művészetire:D(mondjuk az is van olyan nehéz,csak más szempontból :s)

Lilimia: az dúrva,ha medrol mellett nincs étvágyad O_O attól az ember még az asztalt is megeszi :D...általában...

nahpussz:)

Ennyi kajával amit megeszel tényleg bele fogsz rokkani a tanulásba az orvosin, és ezzel nem elkesríteni akarlak....Tapasztalatból mondom, ott nem az megy mint gimiben, hogy elég ha kitűnő vagy, ott "szenvedni" kell. És a szenvedést csak úgy lehet elviselni ha minél több barátot szerzel, lehetőleg mindenkivel jóban kell lenni, mert egy orvosit különállóként nem lehet elvégezni. Muszáj összefogni másokkal. Nagyon más mint a laza fösulis büfésszakok. Itt van pár napod (max 4-5)hogy megtanulj többezer oldalt, amiben nem az áll hogy kék az ég és zöld a fű, hanem mondjuk értelmezni sem tudod a mondatokat egymás után.

Tanuláshoz kell majd a kaja mindenképp. Most csak egyszerű dolgokat mondok: ha nem eszel nem fogsz tudni éjszakákon át fennmaradni tanulni, miután mondjuk reggeltólestig bent vagy gyakorlaokon, állandóan fáradt leszel, nem tudsz koncentrálni semmire, és semmit sem fog majd fel az agyad se gyorsan, se lassan (mert mondjuk alig kap ch-t...csak az agyad óránként 6g ch-t éget el hogy működjön, és ebben még nincs semmilyen más életfunkció benne....) Tudom hogy most azt gondolod hogy persze én könnyen beszélek, meg hülyeségeket mondok, de ez a valóság. Aki orvosira megy annak lelkileg és testileg sem árt ha rendben van.

És a vizsgák....Jókor kell lenni jó helyen, sokszor sokminden nem azon múlik a dolog ki mennyire okos, vagy ki mennyire szorgalmas, vagy szerencsés, a szorgalmas nonstop tanulás édeskevés ahhoz hogy jó doktor legyen valaki. Az ilyen sulikban szembesülnek sokan azzal hogy nem egészen olyan a világ mint ahogy azt ők elképzelték. Hát én ezért tisztelek mindenkit aki elvégzi az orvosit, felvétert nyerni könnyű oda , ott bennmaradni és végigcsinálni , na az a művészet... A másik baki az az hogy a tiniket szerintem nagyon nem világpsítják fel arról hogy mi is pontosan a választott szakmájuk, hogy ahova jelentkezik, ott mi várható, miylenek a lehetőségei, és ezért van az hogy az orvosin is az első két évben a felvettek 2/3-a vagy lelép magától mert nem bírja az iramot, vagy azért mert másra számított, vagy egyszerűen kirúgják mert nem tud eleget letenni az asztalra. Mondjuk 3 SIKERES év után már elég esélyes hogy bennmarad, elvégzi (de azzal még sehol sincs attól hog ő jó doki).Én csak azt nem értem hogy miért tojnak a betegre, miért próbálnak mindenkit ugyanúgy kezelni, miért nem látnak kihívást 1-1 betegben? (ez persze megint nagyon nagy általánosítás tőlem, a kivételnek pedig a legnagyobb tiszteletem....)

Azt viszont jól látod hogy miért van orvoshiány,stb... erról megint lehetne könyvet is írni, meg nem is fórumtémaitt.

Nem lekopogom nincs autoimmun betegségem. Amiket írtál nem valami szívderítőek. Ilyenkor érdemes belegondolni másoknak, hogy valaki örülna ha egészséges lenne, és örülne ahelyett hogy nincs semmilyen genetikai betegsége, ahelyett hogy magát rombolná (najó, persze tudom nagyon jól hogy ezek az étkezési zavarok nem önrömbolások/sanyargatások csak egyszerűen, csak leegszerűsítettem)

Csak azért kérdeztem, mert láttam debreceni vagy,és volt egy ismerősöm, aki Debrecenbe járt kezelni az izületi gyulladását, és őt szinte teljesen sikerült meggyógyítani, nem volt semmi panasza, pontosan diagnosztizáltak és kezeltek. Gondolom már mindenfelé próbálkoztál, mindenféle orvosnál, de én azt mondom ne add fel! Biztos van doki aki pontosan megállapítaná a betegséget, és akkor mág könnyebben lehetne kezelni.

(Nem tudom pontosan, mert nem sokat beszéltem anno azzal az ismerősömmel, de neki valamilyen specifikus ellenanyagot injektáltak kb. félévente)

Nem tudják pontosan megállapítani, azt nem értem hogy miért, de mindegy.

Úgy gondolják hogy több fajtája is jelen van, mert több tünetei jelentkeznek nálam.

Ok nélküli magas, lehúzhatatlan láz, steril gyulladások sorozata, polineuropathia (idegek öngyilkosdit játszanak), ízületi gyulladás, stb...

Szóval ennyi tünet mellett nehéz megállapítani.

Évek óta szedek Medrolt, és plazmaferesis-t is csináltak, de semmit sem használt.

Csak nem te is "klub-tag" vagy? :/

igen énis meglepődtem h meglepődtemXD... de nem utasítottam el csak...érted... azért kaptam puszit,mert anuym csuklója bemondta az unalmast ésborzasztóan fájt neki,bedagadt nem tudodd vele mit kezdeni azt megfőztem a családnak,mindent megcsináltam egy mukkanás nélkül...kicsit lassabban mint anya szokta-kiabált is kicsit mikor már idegesítettem xD-de minden kész lett meg finom:)

Daisy-baba:totál nem mondassz hülyeségeket, ezen énis el szoktam elmélkedni...ezek komoyl dolgok, és jó,hogy ezen agyalsz:) tényleg nem jó az ana. csak kihasznál,elmerod magad mellől a barátaidat(az igaziakat is!) azt nézhetszmint rozi a moziban és örülhetsz a "szuper" képzeletbeli barátnőcskédnek-Anának :(sokan megteszik!de nekünk nem kell:)) (am nem azért írtam úgy h "örülhetsz"-mármint h Te, h TE, hanem csak úgy általánosságbam.. mint "örülhetünk" vagy ilyesmi xD...érted:Dcsak nem hallatszik a hangsúly...-.-)továbbá-szívesen látunka fórumon:) (L)

és a dokik:orvosleszek:D sztem a magyar állam egy nagy köcsök smucig gyökérség. senkit nem fizetnek meg rendesen,mindenki csak csór, a dokikat sem,bezzeg ha valaki külfökdön doki akk rohadtul jól keres!egy rakás magyar doki aki ittmarad azmeg NEM.van pár jól fizető szakma, de vana aki azért megy orvosnak mert tényleg az a célja ogy segítsen,de van pár kretén aki meg nem:( és enm is ért hozzá...vtam sokat dokiknál és kb fele-fele..."majdénmegmutatom" :D az orvosi rohadtul nehéz,bele lehet rokkanni a sok tanulásba,de az h valaki átmegy minden vizsgán az nem 100%h jó orvos is lesz... :( rendőrből,eladóból,buszvezetőből,tanárból és mindenből is van ilyen.nem az orvosokra kell általánosítani h mind "pénzhajszoló-kreténköcsög" hanem azokra az EMBEREKRE akik ilyenek:)(->nemcsak dokik:) )->tyűdeszép(hosszú) beszédXD

nah pussszancs

(ma 4kocka csoki->100kcal,1natúrjoghurt->100kcal)3 aszaltszilvaszem

Ismerős ez a határátlépős dolog...feljön fél-1 kg kicsit normálisabb kajától, aztán bepánikolsz, és lemegy a duplája. Ha ez az a határ amire gondolsz, akkor tudom miről beszélsz. Annyit mondok hogy a legeslegeslegnehezebb ezt a határt átlépni. Ha egyszer sikerül tartósabban majd átlépni, nem csak 1-2 napra vagy hétre, akkor gyakorlatilag rendbejössz, igaz nagyon sokszor kell ennek nekifutni majd hogy átlépd, iszonyatosan sokszor, és addig sok idő el is telhet, de meglátod, egyszer sikerülni fog. Nekem is ez volt a legnehezebb anno. Én is eljutottam odáig hogy láttam magam a tükörben, tudtam hogy csontváz vagyok, hogy már ruhát sem tudok venni magamnak, mert az xs-be is kétszer beleférne a karom, vagy a nadrágomba mellettem mégvalaki elférne, kiállt minden csontom, úgy néztem ki mint egy élőhalott, szégyenérzetem volt strandon, nem mertem sehova elmenni, semmi pozitívumát nem láttam,és folyton próbáltam kitörni, aztán mindig visszaestem ugyanoda, mert egyszerűen képtelen voltam enni. De muszáj próbálkozni,minél többször próbálsz kitörni , annál nagyobb az esélye hogy sikerül, és hamarabb leszeltúl rajta.

Nálam ez valahogy úgy volt hogy előjött az a gondolat hogy "na ez a pici kaja még belefér...". Tényleg nem kell semmi nagyra gondolni, kb 1 doboz joghurtra, vagy 1-2 falat sovány húsra. És aztán valahogy egyre többminden kezdett beleférni, és egyre nagyobb mennyiségben.

Majd néha,mikor vmi értelmes eszembe jut,azt beírogatom ide,mert nekem pár apró gondolat is sokat szokott segíteni.Tudjátok,mi az,ami ilyenkor jó?Én el szoktam vonulni a kis szobámba,lefekszem az ágyba,és iszonyat mélyen belemerülök a valóságba.A kívülről való ránézés mind magamra,mind a dolgokra,szokott segíteni,csak fontos,hogy racionálisan tegyük!Pl. rakja fel mindenki magának a kérdést:A Te saját esetedben kinek a hasznára válik az,hogy anorexiás vagy?Vkinek a javára válik ez a fogyókúra?Mert azért lássuk be,még azt sem mondhatjuk,hogy Te ettől jobban érzed magad,hiszen mindig többet és többet akarsz fogyni,és semmi sem lesz elég és jó...Jobban szereted magad attól,hogy vékonyabb vagy?És mások jobban szeretnek?Szerintem pont ellenkezőleg történik minden,tehát akkor lehet,hogy tényleg a mi elképzelésünkben van a hiba???Csak egy pozitívumot említsetek,ami az ana mellett szól!

Szerintem van elég probléma mindenki életében,nem kell még plusszban generálni ezeket.Még ha pl. nincs is a legjobb viszonyod a szüleiddel,az csak egy lapát erre,ha elgyengülsz és belemerülsz az önsajnálatba.Igen,vannak olyan szituk,mikor a szülőkkel nem a legfelhőtlenebb a kapcsolat.De akkor miért rontjuk el még a saját kis privát életünket is ilyenekkel?Inkább azon munkálkodjunk,hogy akkor legyen egy saját terünk,amiben jól érezzük magunkat,és nem vagyunk rászorulva másokra,hogy pátyolgassanak,meg vigyázzanak ránk.

Hm,asszem most már le fogtok lőni,ha ezt folytatom:)

Sziasztok!

Köszönöm szépen a bíztatást,azt hiszem,az mindig elkel!

Nekem az a legnagyobb kérdés,hogy nálam van egy határ,amit valahogy az istenért nem sikerül átlépnem......És most az a problémám,hogy ezt hogyan tudnám átlépni.Elvileg most találtam vmi doki félét,akit a tv-ben láttam még múltkor,fel is tudtam vele venni a kapcsolatot,hétfőre volt megbeszélve,de nem tudtam elmenni...Az oka pedig az volt,hogy kicsit sokat kér,persze minden magánrendelésen kell ennyit minimum fizetni,de én ezen mindig fel tudok háborodni.Most nem csak magamra,hanem általánosságban mondom,hogyan lehet ilyen lelkiismeretük a szakembereknek,hogy beteg emberektől ennyi pénzt kisajtolnak????

Aztán kedden hívott apum,hogy mi volt a dokinál...Én meg mondtam neki,hogy én nem fogom a pénztárcáját bővíteni,mikor nálunk meg pl. nincs cipőre,meg alapvető dolgokra.És ennyiben le is tudtuk a témát,szerintem apukám is vmennyire igazat adott ebben.

így megint maradt az önterápia:) És a fórumozás.....

Browning, szinte fáj, amit mondtál. Meglepődtél, hogy kaptál egy puszit anyukádtól ... El sem tudom képzelni. Lassan be kell látnom, hogy micsoda szerencsém van a szüleimmel.

Gondolj arra, hogy mi itt vagyunk Neked, és ha nem is öleléssel - azt csak virtuálisan tudunk küldeni - de minden mással itt állunk mögötted, és szívesen segítünk mindenben.

Nagyon szépen köszönöm a válaszodat - egyáltalán nem voltál terjengős. Sőt, nagyon szívesen olvasom az ilyesmit. Sokat tanulok ám ilyenkor! Neked is ferőzni kellene az itt lévő csajokat, mint Lilimiának. Így vállvetve hátha sikerülne eltéríteni legalább néhányakat az önrombolástól.

További sok erőt és kitartást kívánok Neked ehhez a "projekthez"!!!!!!!!!!

Szia!

Én csak bele-bele olvasgattam itt néha,és csak annyit kérdeznék milyen autoimmun betegséged van?

véletlen nem rheumatoid arthritis?

Sziasztok!

Nos igen,szerintem is elég nehéz eldönteni azt,hogy mi a helyes a szülő részéről,illetve hogyan kéne kezelnie ezt az egész helyzetet.Nálunk főként sajnos az "engedés" érvényesült,és nem vagyok így utólag biztos benne,hogy ez túlzottan hatásos módszer lett volna a szüleimtől.De ők világ életükben olyanok voltak,hogy mindig csak úgy mondták a dolgokat,a büntetéseket,aztán a végén mindig elröhögték magukat,mert nem bírták komolyan betartani a fegyelmezést.Volt mondjuk,hogy apukám megpróbált erélyesen fellépni ebben az egész anorexia kérdésben,de vhogy az sem volt túl megnyerő.De száz szónak is egy a vége:a lényeg,hogy akérmerről közelítették meg a témát,mindig veszekedés lett a vége.És ez a feszültség mindig is ott lappang köztünk,most már 8. éve......Ha már másért nem,ezért érdemes lenne felhagyni ezzel az egésszel,mert rühellem,hogy a családban akárhová megyek,mindig ez jön szóba,ráadásul a nagyszülőknek ez teljes mértékig elképzelhetetlennek tűnik,hogy ilyen betegség létezik.Szörnyen utálok erről kiselőadást tartani,mármint hogy miket érzek,stb,mert mindig csak néznek ki a fejükből,és az értetlenség csak úgy árad belőlük....

Kérdezted a taktikákat....Igen,ez a legmegfelelőbb szó talán,amit használni lehetne.az első felében a betegségemnek nálam is a pszichodokik és a kórházasdi volt a "módi",szüleim szentül hitték,hogy ezek lesznek a kulcsok a gyógyulásomhoz...Hát,ez marhára nem jött össze,mert a tüneti kezelésen kívül (ergo hogy rám aggattak jó pár kilót és teletömtek mindenféle hülye gyógyszerrel)semmi nem történt,arra durván mindenki szart,hogy mit érzek belül,vagy milyen problémáim vannak,amikkel egyszerűen nem tudok megküzdeni.És ugye hiába voltak jobb időszakok ezalatt az idő alatt,mikor aránylag jól néztem ki,és nem voltam depis,mindig jött a visszaesés.Na,aztán egy idő után megelégeltem az egészet,és úgy gondoltam,hogy vagyok talán annyira értelmes,hogy magam próbáljak a kis "taktikáim" által talpraállni.Idestova ezt a módszert alkalmazom,ha mélypontra kerülök,és hellyel-közzel egy ideig sikerül egy picit gatyába rázódnom,de a bizonyos holtponton még nem sikerült átlendülnöm,mert akkor talán most sem 40kiló lennék....

Hogy mik ezek a praktikák?Hát,ezt nehéz elmondani.Próbálom egyrészt magam kívülről nézni,női és férfi szemmel egyaránt.Ha pl. méregetem a kaját evés előtt,gyorsan átfut az agyamon,hogy mi lenne,ha vki titokban figyelne,vagy én látnék egy ilyen jelenetet.A szó,ami ekkor megfogalmazódik bennem,az a szánalmas szokott lenni,és ilyenkor gyorsan elhajítom a mérleget,mert én nem akarok szánalmas lenni.Vagy a vékonyság.Hát,mit ne mondjak,nekem nem jó érzés,hogy azért néznek meg esetlegesen,mert ilyen undormány vagyok,és nem tudok egy jó rucit sem felvenni,mert sehogy nem állnak rajtam.És jön a nyár,egyre kevesebb dolog fedi el pondró kis testem:) És ez engem taszít!

Másrészt meg belegondolok,hogy ki akarna barátkozni egy olyan vkivel,aki olyan,mint a citrom,és állandóan dekázza azt a keveset is,amit hajlandó megenni.Meg az ilyennel sehová nem lehet elmenni,mert mindent visszautasít,és ez olyan lelohasztó tud lenni.....

Meg van egy kis faliújság előttem a falon,azon fel vannak írva dolgok.Pl:miért érdemes meggyógyulni,milyen pozitívumok származnak az anorexiából (ezekre persze mind jó pár válasz).Így erősítem magamban a pozitív gondolatokat.Meg elég csak pl a rákos gyerkőcökre gondolnom,és hogy ők soha nem lehetnek egészségesek,én meg rombolom saját magamat,nem hogy inkább hálát adnék,hogy egészséges vagyok.Meg az is erősít,hogy a fiatal éveim csesződnek el,és ezeket fogom a leginkább bánni...

Gondoljatok bele!Lehet,hogy 30pár évesen rádöbbenünk,mekkora barmok voltunk,de akkor már nem tehetjük meg azokat a dolgokat,amiket most még igen.

És még az is,hogy én félek az elmúlástól,és tényleg most kéne sok mindent megragadni ebből a rövid életből....

Na,ilyenekre gondoltam,meg persze még ezer más apróság is van:)

folyamatosan próbálom...

válasz: "de akkor sem eszel,ha nem mondjuk, meg ígysem"... -.-

holnap viszek tízórait :@ :D xD... nemérdekel.

elegem van, mert vannak a "zsófik"->2hülye csaj,útálnak,-és mindig ÚÚÚÚGYY néznek ha eszek vmit O_O ("a!hogy gondolja ezt?!"-kb rosszabb mint egy "ana-bűntudat-megnyilvánulás" brr) meg "PETRA TE ESZEL?!:O dehát nem félsz h elhízol?!"-ilyen beszólások mellet egyek suliban... -.-"

felrugom,aki mégegyszer beszólXD... najónem:) nem vok én olyan agresszív:D

am sztem ha a szülők jófejek lennének,akk nem is biztos h kialakulna az ana...pl -.-" nem?:O (gonossz beszólásvt tőlem...)

mert ok, hoyg "mindent megadnak".aha.adnak kaját,ruhát(ok nem "guccsi" meg "sánel" meg tuggyaafranc milyen,de normális cuccok :D) de a 'többi"?:O h megölelgetnek? meg az együtt töltött idő?:O

múltkor adott anya egy puszit, aztsetudtam mibaja xD már...már "leszoktam" róla,és nem is vt olyan jó mint kiskoromba,mikor ez normális vt h mindig foglalkozik velem...fura...

nahpusz:D ígérem ma már nem sorvasztom itt többet az emberek agyát:D

Lilimia:komolyan le a kalappal előttted:) de ha baj van,szólni KELL!!nehogy még rosszabb legyen:( az elején még minden bajt könnyebb "fülöncsípni"...megelőzni meg méginkább;)

napuszi:D

Miért nem mondod meg a barátaidnak hogy a piszkálással nem érnek el semmi pozitív változást? Csak azért mert cseszegetnek még nem fogsz többet enni...

Szerintem próbáld meg elmagyarázni nekik.

Teljes mértékben egyetértek veled a szülői felelősséggel kapcsolatban. Én is nagyon kíváncsi lennék azokra a szülőkre akik nem veszik észre ha baj van a gyerekükkel.

A fogyás azért igen csak látványos jelenség...

Első sorban nem a "nemtudokenni" dolog eltitkolásáról van szó.

Elég sok betegségem van, és régen sokszor nem szóltam ha elkezdtem belázasodni, vagy ha epis rohamom volt, vagy ha előjött az ízületi gyulladás. Mindig reménykedtem benne hogy elmúlik magától, vagy elég ha beveszek valami lázcsillapítót, pihenek, stb...

Fokozatosan kezdődött a nemevés. Eleinte csak zsírosat nem tudtam enni, aztán rövid idő alatt mindenféle étel elmaradt. Amikor már csak zöldséget és gyümölcsöt tudtam enni szóltam hogy valami nem stimmel. Mindenki azt mondta hogy direkt nem eszek. Az nem számított hogy már bármilyen ételnek csak a szagától is hánytam. Egyedül a férjem értette hogy nem koplalok, hanem tényleg képtelen vagyok enni, mert ő volt ott amikor próbáltam valamit enni, és rögtön hánytam.

Azt hitték anorexiás vagyok, pedig már a pszichiáteremtől kezdve a belgyógyászomig mindenki mondta nekik hogy ez nem hagyományos étkezési zavar, hanem a szervezetem teljesen természetellenesnek tartja az evést. Csak az után értették meg hogy reflexből hányok és nem "segítséggel", hogy bemutattam nekik.

A szüleim felfogták, a nagyszüleim nem.

Valószínűleg az autoimmun betegség miatt szokott felborulni a szervezetem, és semmit sem lehet ellene tenni.

Önmagam nem rombolom, már alapból defektesen születtem, és mire rájöttek már lejárt a garancia...

Sokszor mondták már ki az orvosok hogy meghalok, de a nyáron azért érintett meg nagyon Anya fájdalma mert erősebb volt mint korábban. Más betegségeknél gyógyszerekkel, kezelésekkel lehet befolyásolni a szervezetet, de ennél nem, és emiatt még tehetetlenebbnek érezte magát. De látta hogy küzdök, élni akarok, és nem elsorvadni, így ő is talpraállt.

Konkrét nászúton nem voltunk. Táborokkal, és fellépésekre utazgatással pótoljuk.

De ha van valakinek két felesleges repülőjegye pl Törökországba, akkor szívesen elfogadjuk :)

Sokan azt hiszik, hogy azzal segítik át a másikat a mélyponton, ha piszkálják. Általában egyébként hat. Ám sokan nem, vagy csak későn veszik észre, hogy elhibázzott hozzáállás is lehet ez. Mert ugye sokan csak megjátszák, hogy terhes nekik a piszkálódás ... Nehéz eldönteni, hogy hiszti, vagy sem.

Nem vagyok még anya, de úgy gondolom, hogy a szülő szerepe nagyon komoly az ilyen szituációban - mármint az evészavarral kapcsolatban. Alig hiszem, hogy egy anya nem veszi észre, hogy gond van, hogy a gyerek gondterhelt, gátlásos, önértékelési gondjai vannak stb. Az meg végképp nem megy a fejembe, hogy hogy nem segít ilyen szituban a SAJÁT gyerekének, hiszen az szenved. Ki a fene akarja végignézni, hogy a gyereke szenved pfffffffff Nem akarok én minden felelősséget a szülőkre hárítani - de azt talán érezni kell, hogy gáz van, és abból a gyereket kirángatni kötelesség. Na jó, ez az én magánvéleményem, nem kell egyet érteni vele, de szeretném azért olyan szülők válaszait hallani, akik akkor értesültek a gyerek anorexiájáról, amikor az kórházba került harmincvalahány kiósan.

Látom, Brown, nálad a cseszekgetés nem műkszik - de legalább ettél egy kicsikét.

Dance???????????

Csillag, ugye nem csináltál semmi baromságot?

Daisy - baba, Te mit teszel, hogy kitörj ebből az ördögi körből? Van valami tuti taktikád?

emgem folyamatosan piszkál mindenki.

poénból küldtem egy sms-t haveromnak-aki megint alig akar hozzámszólni mert nem ettem meg az egész ebédet-,hogy mikor lesz szíves elhinni,hogy nem vahyok anorexiás. erre->soha.

hátkösz...így nehéz lesz elvonatkoztatni a kajától,ha egy ideje már eszek is, hogy mindig azt kell hallgatnom h hülye anorexiás...

nem bántani akarnak,tudom.de akkoris.ezzel nem érnek el sok jót-.-" majdnem megettem az egész kaját!!a husiszelet felét-ami akkora vt mint egy mobiltelefon ami olyan tologatós(összetolt állapotú méret!)- meg főttkrumplit...hát...kb 1-1.5krumplinyit... aztán egy szelet pizzát a büféből-.-" mostmeg egy almát egy pici maggal...valami búzaszerű xD...

Dance: ÍRJ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!jól vagy,ugye?! nincs semmi bajod?!?! ugye már tudsz enni,és kezdessz megint "alakot ölteni"?:)

Lilimia:tényleg!mien vt a nászút?:P

nah pussz