A világ változott vagy a szülők nevelnek "lazán" gyermeket?!! (beszélgetős fórum)

Azt elfelejtettem, hogy biztosan a verés után is megvárt volna, de miért lenne jobb az?

Nekem sem kötélből vannak az idegeim, tény, de nem a verés a nevelés.

Hmm, az én fiam is megértette, hogy ha biciklizik a járdán, a kereszteződésnél megvár.

Jah, hogy legelőször nem várt meg? Igen, gyorsabban oda kellet lépnem.

Nem ütöttem meg, elmondtam neki, hogy egyrészt miért nem szabad ezt, másrészt holnap nincs bicajozás, majd csak akkor ha legközelebb már szót fogad, és megvár. Azóta megvár, és nemcsak a kereszteződésnél, hanem útközben is, ha már kicsit le vagyok maradva. Következetesen betartottam, hogy nem mentünk bicajozni, nem azt kellett mondanom, és következetesen betartani, ha legközelebb sem vársz meg, ráütök a fenekedre. És még szépen fejeztem ki magam, nem pedig azt, hogy "anyának meg kell vernie". Húúh, még olvasni is rossz volt, belőlem biztosan félelmet váltana ki, pláne, ha már volt benne részem, nekem nem az a célom hogy féljen, hanem hogy megtanulja, hogy ezt meg azt miért nem szabad!

ez az imidzs-ápolás tetszik :-)

bár biztos vagyok benne, hogy az enyémeknél nem jönne be

Persze elgondolkodtatott a fórum idnító kérdése. Bizos eddig már százszor ki lett ez tárgyalva, de leírom.

A világ változott, ettől egyes szülők lazábbak. Ettől nehebb a dolga a nem lazáknak is mert gyakran árral szemben kell evezni a "csordaszellem" miatt.

Régen is voltak lazák, de akkor nem terjedt olyan könnyen. Nem tudtunk annyit a világról mint most az internet és a "bevállalós" média jóvoltából.

én igazából azt nem értem, hogy olyan magabiztossággal becsmérlik szülők egymás nevelését ahogy egy tapasztalt gyerekpszichológus nem tenné. Én feltételezem, hogy mindenki ismeri a saját gyerekét és idővel kitapasztalja, hogy náluk mi a célravezető. Elkerülhetetlen, hogy közben követünk el nevelési hibákat hisz mi is emberből vagyaunk. De egy szertő, figyelmes szülő végül meg fogja találni az utat. És a gyerekünk nem feltétlen fog minden cselekedetünkre pozitívan emlékezni (még utólag sem), de ő majd abból is tanul.

Szerintem próbáluk meg egymást nem még jobban elbizonytalanítan az útkeresésben. A magabiztosság pedig néha eltakarja amit valóban látnunk kell.

Érdekes, én beszéltem baba nyelven a kisfiammal "baba" korban, olyan 1,5-2 éves koráig, míg nem beszélt. Semmi baja nem lett belőle. Két évesen még nem iagzán beszélt, de abszolút nem elvárás, hogy két évesen beszéljen egy gyerkőc.

Érdekes módon, most 3,5 éves, és néha olyan "komoly" mondatokat mond, választékosan megfogalmazva, a megfeleő mimikával, átéléssel, hogy csak lesek.

Tehát a baba nyelv nem volt rossz hatással rá. Pedig mondtuk, hogy duduci, vauci, meg ilyenek......

Persze az hozzá tartozik, hogy nem a TV neveli, sokat meséltünk, mesélünk, mondókázunk, énekelünk. És jó "megfigyelő" a gyermekem.

A számítógéphez pl. oda sem ül. Nagyon sok gyerek ilyen korban, és már előbb is, számítógépes játékokat játszik.

Szóval nem a baba nyelvvel van a baj szerintem, hanem a gyerkőc képességeit folyamatosan fejleszteni kell, ami persze idő befektetés a szülő részéről, sokaknál ez a gyermekre fordított idő kevesebb a kelleténél, ez az ami hiányzik.

Ez így van. Nem szabad gügyögve, hibásan beszélni.

Tudom, az én fiam a bezzeg gyerek:)

2 évesen már szépen, választékosan beszélt.

Ami persze a sulival kicsit visszafogott lett:)

Meg még az alapvető fő hiba a gyereknevésnél, hogy mindig az a szülő marad alul a gyerekkel szemben, aki a kevesebb szeretetet, törődést adja neki. Illetve halmozza el ajándékokkal, csinál meg a gyerek után mindent.

Nevelni kell egy gyereket, nem helyette gondolkodni, kiszolgálni mindenben, mert később vagy egy maffiavezér lesz belőle, vagy egy otthonülő, anyuka szoknyája mellett élő nagy semmi.

Csak hát együtt kell nevelni egy gyereket, és nem hagyni, hogy beleszóljon nagyszülő, nagynéni, szomszéd, stb...és nem úgy, hogy én mindent megcsinálok egy gyerek után, mindent megveszek neki, amit meglát, a párom meg ezt nem nézi jó szemmel, mert igaza van, később egy nagyon erőszakos valaki lehet belőle, ha valamit nem kap meg, illetve el fogja várni ezeket a dolgokat az életben másoktól is, hogy megtegyék helyette.

Vannak szülők, akinek viszont komolyan vérnyomáscsökkentőt, vagy nyugtatót kellene szedni, mert alapból az a hozzáállásuk mindenhez, csak az a jó, amit én csinálok...

Engem sosem bántottak gyerekkoromban, viszont apámnak akkora hangja volt, hogy bárkit az asztal alá üvöltött, emlékszem, a moziban síri csend volt, valaki elővett az első sorban egy zacskó ropit, elkezdett vele zörögni, akkor apám az utolsó sorban ráüvöltött, hogy otthon vacsorázzál...

Szóval egy ilyen dinamikus ember mellett élni egy gyerekkort nem biztos, hogy előremutató egy gyerek későbbi élete folyamán. Vagyis kis eséllyel fut be komolyabb karriereket, az biztos.

A fizikai bántalmazásról meg az a véleményem, hogy aki gyerekkorában látott maga körül ilyesmit, vagy ő is elszenvedte ezt, később nagyon könnyen, és akár ok nélkül is alkalmazza ezt. Emlékszem régen volt, gyerekkoromban, hogy valamit viccelődtem egy évfolyamtársammal, egy akkor pofont adott, hogy lila lett a fejem tőle, csak néztem ki magamból...

Illetve a párom is mesélte, hogy a volt férje is próbálta többször megütni őt, pedig ő aztán sosem adna okot semmi ilyesmire.

Hiába vannak a pszichológiát tanult tanárok az iskolákban, ha otthon a debil szülő elront mindent.

Azt gondolom, hogy csak nem jól fogalmaztad meg, amit le akartál írni.

2 éves a kisfiad, így megpróbálhatnál más módszereket, mint azt, hogy azért megverd, ráüss, mert már megígérted. Ne ezzel fenyegesd és akkor nem kell megtenned.

El nem tudom képzelni, hogy nekem olyan gyerekem legyen mint egy hétördög, de azt sem, hogy mit tennék...

Lehet, hogy általánosítás, de én ezt tapasztaltam.

Nekem amit leírtál, borzasztó, higgadtan, nyugodtan odaütni a gyereknek, erre én képtelen lennék.

Főleg hogy olyan kicsi... Sosem ütöttem meg a lányomat (remélem, nem is fogom), pedig nagyon eleven, de mindig arra gondolok, hogy ő még nem szándékosan "rosszalkodik", hanem egyszerűen nem tanulta még meg, mi a jó és mi a helytelen.

Nagyon szépen megtanulta, hogy az út szélén megállunk, és akkor is, ha autó jön, pedig sosem ütöttem a fenekére, csak mindig elmondtam neki, megfogtam a kezét, vagy ha hisztizett, akkor magamhoz szorítottam és úgy magyaráztam neki, hogy az autó miatt kellett megállni, és megértette.

Szerintem azért, mert Ferike még nem beszél és ráadásul első gyerek, kicsit alábecsülöd és sokkal kevesebbet nézel ki belőle, mint amennyi valójában benne van. Én is így voltam a fiammal, most a lányomnál látom, milyen nagyon okosak már ilyen pici korban is, mivel ő elég szépen beszél már és ki tudja fejezni magát szavakkal, hát ledöbbenek, milyen összefüggéseket tud már.

Ezt most abszolút jó és segítő szándékkal írom, nem szeretnék már a témán vitatkozni, te alkalmazod néha a verést tudatosan, én nem, de ettől függetlenül lehet, hogy összességében véve sokkal jobban neveled a gyerekeidet, mint én.

Meg amit írtál a névmásokról: ennyi idős korban már nyugodtan beszélhetsz hozzá "rendesen". Talán kisebb korban fontos, hogy valahogy meghatározd magad a számára és úgy beszélj magadról, hogy anya", de most már nem. Ezt én is csak most látom a lányomnál, ő simán használja a személyes névmásokat, legtöbbször magáról is E/1-ben beszél, azt mondja, "én", "én is", "nekem is", "kérek almalét", "papucsom", "én is jövök"... Ha másról beszél, akkor meg E/3. Nyugodtan beszélj hozzá rendesen, hamarabb megtanulja a helyes alakokat. (Mondom, én is elkövettem ez a hibát a fiamnál, hogy mivel nem beszélt, túl sokáig babanyelven beszéltem hozzá.)

Mondtam, a nevelési módszerek mások.

És a gyerekek leggyakrabban pontosan tudják, mikor voltak rosszak. Olyankor már az is elég lehet, ha szigorúan néznek rá.

Nincs tévedhetetlen módszer. Általában azok buktáznak a legnagyobbat, akik azt hiszik, feltalálták a spanyol viaszt, és az ő módszerüket kellene terjeszteni a világon. Nekem mindkét lányom jó természetű, kedves, nyugodt, nagyon kevés bajom van velük. Nem csak nekem köszönhetően. Szerencsém volt, ilyen a természetük. Nekik már elég az is, ha szigorúan nézek, megváltozik a hangom, mert mérges vagyok.

Látom, ahogy sorra dőlnek be a különböző módszerek. Mindegyik. Egyszerűen azért, mert nem a gyerekhez megfelelőt alkalmazzák. Van egy sablon, amit az összes gyerekre rá akarnak húzni, pedig mindegyik másmilyen, mindegyiket máshogy kellene kezelni. És ez nagyon nehéz. Nem könnyű jó anyának lenni. :) Főleg manapság, mikor rögtön azzal kezdik, mert az anyja rosszul nevelte.

Az alább nem meglegyintésről volt szó... megverésről és ráütésről...

Egyébként szerintem a paskolást, legyintést stb. jobb megtartani a játék számára. Ha bünti gyanánt használja valaki, az csak abban az esetben bír jelentéssel a gyerek számára, ha már megtapasztalta korábban, hogy az igenis fáj. Elég furcsa gondolat, hogy ugyanazt a legyintést, paskolást alkalmazom ha játszom vele, viccből mint ha büntetni akarom. A gyerek számára a kettő csak akkor különbözik, ha tudja, a rossz vagyok megüthetnek annyira hogy az fájjon.

Ha viszont soha, egyetlen egyszer sem ütötte meg úgy, hogy az fájt, akkor nyugodtan lehet más gesztust alkalmazni, visszatérni a felemelt mutatóujjhoz, épp annyira hatásos lesz.

Soha eszembe sem jutott egyes szám harmadik személyben beszélni magamról a gyerekkel... mégis mindent megértett, sőt nagyon hamar megfelelően is használta ezeket a formulákat.

Nem egészen értem, hogy miből gondolod, hogy aki nem üti meg a gyerekét, az "kígyót-békát" kiabál rá. Nagyon normális hangnemben tárgyalok a gyerekemmel, aki mellesleg egyáltalán nem egy nyugis típus, mégsem kell "szeretetből" megütnöm, sőt érzelmi terror alatt sincsen és nem szoktam megalázni sem. A szabályokat mindig előre tisztázzuk, pl. azt is hogy hol engedheti el a kezemet és hol nem (nemcsak most hogy nagyobb, hanem akkor is így volt amikor 2 éves volt). Ha nem tartja be amit megbeszéltünk, annka vannak következményei, de sosem ütöm meg. Ez az egész csak arról szól, hogy a szavadnak nincs súlya, meg kell támogatni egy kis veréssel is, kell hogy félelmet ébressz a gyerekedben, különben nem tudod irányítani... ennyi csak, semmi több.

Az elvárásaid meg egyensen elképesztőek egy 2 éves gyerek számára... Te komolyan gondolod, hogy kétyzer elég valamit elmondani??? Ráadásul ha tényleg olyan helyen mentek, ami veszélyes, akkor nem is a gyerek kell fogja a Te kezedet - nyilvánvaló, hogy bármelyik pillanatban elterelheti bármi a figyelmét, elkapja a kezét és kész a baj... Te vagy a felnőtt, Neked kell az Ő kezét fognod úgy, hogy ne essen baja. Ezt a felelősséget nem háríthatod át egy kicsi gyerekre. Nálunk pl. bevált, hogy ha nagyon nem akarta fogni a kezem, és muszáj lenne, egyszerűen átfogok a csuklójára. Nem kell ehhez megverni, csak egy kicsit gondolkozni...

Azert mert tudtommal egy alig 2 eves aki alig mond par szot nem erti meg azt hogy en te o mi ti ok, az alanyokat csak megnevezes szerint ismeri.

Igen szeretetbol is lehet verni. Es megalazobb az, ha kigyot bekat kiabalsz a gyermekre mint az, ha tudatositod, hogy nem turod el az olyan viselkedest amivel veszelybe sodor masokat vagy magat. Es ez a tette kovetkezmenye, hogy kikap. Ami jobb mintha baja esne, tehat ez szeretetbol jon.

Ez eloitelet altalanositas, hogy akik tudatosan buntetik veressel a gyermeket kiabalosabbak. En is utalok kiabalni. Nem is kell. Mikor valami rosszat tesz a fiam eloszor annyit mondok: Ferike ezt nem szabad, tudod a kisfiunak ez faj, vagy tudod ha elengeded anya kezet ez vagy az tortenhet. Masodjara ha nem hallgat ram azt mondom: Ferike, anyuka meg kell verjen, ha elengeded a kezet, es nem hallgatsz a szora. Es ha ezek utan sem hallgat rautok a fenekere. Ilyenkor neha sir. Akkor azt mondom, hogy Ferike tudod anyuka azt szeretne, hogy szofogado legy, mert ha nem hallgatsz ram es elengeded a kezem eluthet az auto, es akkor anyuka nagyon fog sirni, mert nagyon szeret.

Amugy a vicc az, hogy mindenki tul lazanak tart, mert sokmindent rahagyok, vizezhet, mocskolodhat. Csak akkor tiltok ha magaban vagy masokban kart tehet.

Igy ugy tunhet, hogy folyton verem a fiam, pedig nem, mert par esetbol megtanulta, hogy ha anya azt mondja kikap akkor ugy is lesz ezert szot szokott fogadni. Mostanaban kicsit hisztizik elotte, es sirva ugyan, de odaadja a kezet.