A világ változott vagy a szülők nevelnek "lazán" gyermeket?!! (beszélgetős fórum)
Én azért emlékszem olyan alkalmakra, amikor a hozzáállásuk, szavaik, tetteik életre szóló példát adtak 3 éves korom után is. Én úgy gondolom, hogy a mai napig nevelnek (én 38 vagyok, a szüleim 70 körüliek...) :)
Szerencsésebb példa lett volna olyanokról írni akik szülői nyomásra kérésre választottak olyan pályát iskolát stb.. amit nem akartak és ezért nem úgy alakult az életük ahogy alakulhatott volna.
Vagy olyanokról akiknek elengedték a kezét és nem végzett el semmit és ezért kallódott el. De azért szerintem elgondolkodtató még így röviden is a történet...
A "rémtörténetet" nem arra értettem, hogy nem igaz, ismerem én is az esetet, valóban megtörtént sajnos. Csak annyira borzalmas...
Abban igazad van, hogy alapjaiban senkit nem lehet megváltoztatni, de talán a nevelésnek nem is kell vagy szabad, hogy ez legyen a célja...
Anyukám egyébként azt szokta mondani nekem, hogy pont olyan vagyok mint 3 évesen... szerinte akkor zárult le a nevelésem, a többi már csak kísérlet volt... :)
Ez nem rémtörténet sajnos. Megtörtént dokumentált esetek.Szélsőség. Nem a legjobb példa de azért rávilágít hogy vannak határok.Szóval nem lehet mindenkiből mintagyereket nevelni ahogy rengeteg a nem minta felnőtt. Azért kell próbálkozni de...
Ne haragudj, de ez a rémtörténet semmit az ég világon nem igazol. A NORMÁLIS nevelésnek nem célja átalakítani a gyerek habitusát, tulajdonságait. A cél sokkal inkább az, hogy a gyerekek megtanulják közösségük normáit, a szűkebb és tágabb környezetükbe beilleszkedve legyenek képesek élni, úgy, hogy közben a saját adottságaiknak, tehetségüknek megfelelően értékes tagjaivá válnak a közösségnek. Genetikai nemi jelleg "neveléssel" való megváltoztatásának semmi köze ehhez. Ostoba és kegyetlen kísérlet, és még ostobább dolog ebből a XXI. században bármire következtetni.
A genetika az alap, nyilván adott, hogy mivel lehet gazdálkodni, ki mit örökölt. A nevelés, az egyént érő hatások, a tapasztalatai pedig azok amik eldönti, kibontakozik-e a tehetség, használni tudja-e az adottságait, képes lesz-e egy ember a szűkebb vagy tágabb közösségébe beilleszkedni, értékes tagjává válni.
Jaj, ez nagyon szörnyű. :(
A hatvanas évekbe nagyon durva kísérletezéseket folytattak pszichomókusok azzal kapcsolatban hogy neveléssel bármi elérhető. Konkrétan fiúnak született gyereket lányként felnevelni stb... Be akarták bizonyítani hogy a természet törvényei nem számítanak és még olyan csekélység is hogy ki milyen neműnek születik megfelelő neveléssel megváltoztatható. Az eredmény a kísérleti alanyok felnőve lelki roncsok lettek mert érezték hogy vmi nem stimmel és elég sok rossz dolgot műveltek magukkal mire rájöttek mi a baj.Persze utána se találták meg lelki békéjüket. A legismertebb eset egy fiúikerpár volt az USA-ban. Féléves korukban fitymaszűkület miatt kerültek kórházba az egyik fiút kísérletképpen árammal műtötték konkrétan leégetve a teljes külső nemi szervét. Ezután a másik fiú operációja elmaradt. A sors fintora hogy a problémája önmagától műtét nélkül is megoldódott. A tragikus eset miatt a család teljesen összeomlott elköltöztek. A férj inni kezdett. Az anya a tv-ben meglátott egy műsort az egyik átnevelő pszichomókussal és felkereste. Így a szerencsétlenül járt fiút lányként kezdték nevelni serdülőként meg is műtötték hormonokkal tömték de ő sose érezte lánynak magát.... Felnőttként rájött a szörnyű titokra próbált utána ffiként élni leoperáltatta a hormonok miatti mellét meg is nősült de igazából sose talált rá önmagára.Könyvet írtak róla dokufilmet forgattak róla akkor úgy tűnt sínen van az élete de mégis öngyilkos lett.
Kell a gyereknek egy idő amíg megemészti azt hogy már nem egyke és van testvére...
Igyekszünk nem előtte, persze.
De ugye nem a gyerek jelenlétében intézitek mindezt???
Mert ez ártalmasabb a gyerek fejlődése szempontjából, mint az, ha sűrűn meg van dorgálva.
Igen, tudom, pont ezért kérem, hogy ne szidja le mindenért, mert elengedi a füle mellett, ha egész nap ezt hallja. De hiába beszélek vele, majdnem minden nap, azt mondja, hogy ez az ő dolga, hadd döntse el ő, mikor szól rá, mikor kiabál vele. Sajnos veszett ügy. :(
Nálunk is apa a szigorúbb. Mivel szinte én vagyok velük egész nap, én már sokszor meg sem hallom a hisztit, nyafogást (valószínűleg már ,,alkalmi süket,, vagyok :-) ). De apa már hamarabb meghallja és szól is érte. Heppje a "nyávogás". Értsd: elnyújtott, királynőcis beszéd. Ettől a falra tud mászni, jó esetben ,,meg sem hallja,, ha így mondanak neki valamit, rossz esetben azonnal rászól miatta a gyerekre. Mondjuk én ezt nem bánom, mert ismerek olyan kislányt, akinél ez állandósult és még 10 évesen is így beszél.
Miért kell a fiadhoz éjszaka felkelni?
Nem lehet, hogy a hisztivel, ,,rossz viselkedéssel,, próbálja magára felhívni a figyelmet? Nem változott a viselkedése a tesó érkezése óta?
Ebben igazad van, ha így van!
Egy idő után a gyerek elengedi a füle mellett, ha folyton azt hallja, hogy ezt ne csináld, azt ne csináld... És az sem jó, ha semmiségekért kap "nagyobb" büntetéseket, ez csak összezavarja. Plusz a szülőknek összhangban kellene lennie a nevelés terén, meg kell egyezni, mit engedtek, mit nem, miért milyen büntetés jár... Különben nincs következetesség. Szerintem le kell ülnöd a férjeddel és ezt át kell beszélni, okosabbat nem tudok mondani...
Persze, azzal nincs is gond, hogy ő a szigorúbb, ha jogos. De mindenért nem kéne rászólnia szerintem és az egész napnak a veszekedésről szólni.
Arra még nem gondoltál, hogy az apák FÉRFIASAN (keményebben) nevelnek mint az anyák?
Ez így volt mióta világ a világ!...normáliséknál:)
Az anya a puhább, megengedőbb, az apa a szigorúbb, keményebb.
Ez néha nem is árt!
Nálunk az a probléma, hogy a férjem eléggé türelmetlen és magasak az elvárásai a 4 éves fiammal szemben, sokat veszekszik vele. Én meg emiatt vele és ez kihatással van a gyerekre. De sajnos a férjem fafejű, makacs, sehogy sem tudom meggyőzni az igazamról, így viszont félek, hogy elrontjuk a gyerek nevelését. Túl sok mindenért rászól, ha hisztizik vagy nyafog, a reakció mindig ez: ha nem hagyod abba, mész a szobádba egész napra és senki nem fog játszani veled és még mesét sem nézhetsz napokig. Nem érti meg, hogy nem ez mindenre a megoldás, hanem el kell magyarázni, mit miért nem szabad, és ha nem így csinálja, akkor ennek lesz következménye és mindezt higgadtan, türelmesen. De mi van akkor, ha nem a gyereket, hanem a felnőttet kéne megnevelni, aki nem hagyja magát, nem is látja ezt problémának? Mindig attól félek, hogy emiatt a gyerek látja kárát és teljesen elrontjuk a nevelését, ezt meg nagyon nem akarom, pláne, hogy van egy fél éves lányom is. Nem szeretném, ha vele is megismétlődne ez. Amúgy nagyon szereti őket, sokat foglalkozik a fiammal, ő altatja este, ő kel fel hozzá éjszaka, reggel is ő játszik vele. Lehet, hogy pont ezért türelmetlen, mert elfárad ebben és túl sok neki. Nem tudom, de jó lenne változtatni és meggyőzni valahogy, hogy legyen türelmesebb és akkor nem lennének hisztik sem.
Nekem egyikkel sincs semmi gondom, ha valami miatt csak egyikükkel vagyok. A kicsi akkor is szokott akaratoskodni meg hisztizni, de nagyon könnyű kezelni, mikor csak egyedül van. A nagy elvan egyébként elég sokáig egyedül, de pl. ebben a kánikulában, mikor csak este tudtunk kimenni, sokszor unta magát, főleg hogy ő ha lehetne, egész nap kint rohangálna. De szerintem ha nagyobbak lesznek, könnyebb lesz, most még a kicsi nagyon kicsi és nagyon sok figyelmet igényel, és játékban inkább zavarja a nagyobbat, de majd nemsokára jobban tudnak együtt játszani.
Azok mondják ezt, akiknek tök nyugis gyerekeik vannak...:P Én főleg a picin látom, hogy mennyire más, mint a nagy, és már olyan kicsi korában hatalmas hisztiket rendezett, mikor még nem igazán tudtuk elrontani.
Ezzel én is egyetértek, de nagyon érdekes, sokan meg azt állítják, hogy mindegy, milyen a gyerek habitusa, a nevelés a minden, más nem számít, minden gyereket meg lehet nevelni.
Feltételezésekbe nem szabad bonyolódni, mert álatánban nem jönnek be. Amikor ott a kész szituáció akkor kell megoldani.
Szerintem is sokkal könyebb 2 vagy több gyerekkel különösen ha kicsi a korkülönbség.
Nem könnyű helyzet, pláne ha a két gyerek mást igényelne...
Érdekes egyébként, egy másik fórumban épp most ment a győzködés, hogy mennyivel könnyebb kettő vagy több gyerekkel, mint ha csak egy van... Őszintén szólva ebben nem nagyon hiszek... az olyan habitusú gyerek, mint az én lányom és a Te kisfiad is (bár csak a naplód alapján ismerem) nagyon sok figyelmet igényel, és ha ez hiányzik, akkor bizony nem ül el magában játszogatva szépen a szobában... Azt kell mondjam, már újszülött korától látszott, ő sosem volt az a szemlélődős nyugodt baba, és azóta is nagyon aktív, mindig le kell kötni ahhoz, hogy ne legyen gond vele. Egyébként viszont hisztiben, dacban kispályás az "átlaghoz" képest... Ha mellette lenne még egy tesó, szerintem nálunk is ugyanaz lenne, mint nálatok.
Nekem a fiammal 3 éves koráig semmi gondom nem volt, tündéri jó gyerek volt, nem hisztizett, szót fogadott... Aztán egyszer csak "elromlott", gondoltam, biztos dackorszak meg minden, aztán rájöttem, hogy akkor kezdődtek a "bajok", mikor megszületett a tesó. És a legnagyobb probléma nem a testvérféltékenység, hanem hogy jóval kevesebb figyelem jut rá, és főleg ilyenkor, mint most, hogy egyszerre kettővel vagyok itthon egyedül, valóban sokszor unatkozik és unalmában csinálja a "rosszat". Ezen nagyon nehéz változtatni, mert nem lustaságból nem foglalkozom vele többet, hanem mert nincs rá annyi időm. Mikor oviba járt, lényegesen jobb volt a helyzet, de most sokat kínlódunk.
Nagyon egyetértek. A gyerek habitusa adott, ezen nem lehet változtatni, max. jobban vagy rosszabbul alakítani, de ugye "az almafából soha nem lesz körtefa"...
Más az elmélet és más a gyakorlat ha odakerülsz majd rájössz :D
Akivel keveset van a gyerek általában annak általában szót fogad :D
Készáru a gyerek lehet próbálkozni a neveléssel az hogy mennyire eredményes a nevelés majd kiderül kb 15-20 év múlva. De alapvetően a gének dominálnak...
Egy időben voltak nyulaink a tulajdonosa ( én csak mint a hülye etettem itattam elláttam mert a tulaj letojta) mondta szedjek akáclevelet mert a szakkönyvbe le van írva hogy azt mennyire szeretik a nyulak.Hát voltam olyan lúzer hogy szedtem akáclevelet és adtam a nyulaknak. Hát rá se néztek. Nem olvasták a szakkönyvet :D Minden növényfélét megettek kivéve az akáclevelet...
:)))
Jól szórakoztam a leírásodon. Elképzeltem, ahogy húzod magad után:))))
Bár tudom, hogy ez nem vicces.
További ajánlott fórumok: