A világ változott vagy a szülők nevelnek "lazán" gyermeket?!! (beszélgetős fórum)

Te ugy kepzeled, hogy arrol szol az eletunk, hogy " en utlek te kekulsz? " . Tevedsz. A kezemet 99,9999% ban jo dolgokra hasznalom, pl. kepeskonyv lapozasra, labdazasra, simogatasra. A szamat is. Nem hiszem hogy kethetente egyszer kikap. De nem az a celom, hogy mossam magam. Annyi lenne a celom, hogy ne fossza meg a tarsadalom azokat akik szeretik a gyermekuket es fegyelmezni csak igy tudjak, ettol a lehetosegtol a sok eloitelet miatt. Mert lehet szeretettel nevelni igy is, ha az ember a gyermek javat keresi mindenben. Mert tanusitom ettol lehet boldog gyermekkora, es lehet szeretet a csaladban. Es ez nem olyan halalos bun mint ahogy itt ezt beallitjak. Ennel nagyobb nevelesi hibak is vannak. Egy duhbol jovo szo sokszor tobbet art. Nem beszelve a kozonyrol.

Nem szandekozom mindig igy nevelni, de ugy erzem most ennek van foganatja. Kesobb jobban megerti a magyarazatokat, a bunteteseket, hogy pl. nem nezhetsz tevet. Ez hatastalan lenne, nem tudna miert nem engedem.

Szerintem igenis sok szülő túl lazán-vagy sehogysem neveli gyermekét...!

Én már nem vállalok épp ezért 2-3 évesnél idősebb gyermeket vigyázásként,mert nem tudok azonosulni a sok lazulással...!!

Teljesen elitelem en is ezt. 1. Mert minden buntetesnel alapszabaly, nem masok elott.

2. Mert agressziv volt az anya, durva , rangatta, utotte ha kell ha nem.

3. Mert csunyanbeszelt a gyermekkel.

Ezek azok a peldak ahol a szeretetrol szo sincs. Ez nem fegyelmezes, hanem terror. Ilyen esetek miatt hiszik azt sokan, hogy aki rateszi a kezet a gyermekre az rogton terrorista.

Én azt mondom, hogy ha már ilyen stílusban nevel, akkor jobb, ha nem csak otthon, titokban teszi, legalább látják és esetleg ha valaki úgy érzi kiküldi rájuk a gyámhatóságot.

Mert az ilyen simán megérdemli, hogy elvegyék tőlük a gyereket. Idegbetegek, már elnézést...

Nekem is van egy sztorim: a barátnőm óvónő és volt egy kislány a csoportjában, akit rendszeresen vert az alkoholista anyja, valamint nem látta el rendesen (kevés étel, nem fürdetés, stb.) A barátnőm többször szóvá tette a vezetőnek, hogy mit vett észre, de ő csak annyit mondott, hogy ez van, nem jelentjük. De egyszer beállítottak az oviba a gyámhatóságtól és a barátnőm elmondott mindent.

Kirúgták ezután a barátnőmet.

Ja, ez most a gyámhatóságról jutott eszembe.

Ez nagyon szomorú eset,láttam már én is ilyet. :( Pedig nagyon fontos lenne, hogy ha már ilyen csúnyán beszél vele és veri (amit ellenzek), legalább ne mások előtt tegye, megalázva ezzel a gyereket. Ilyenkor mindig félre kell hívni, hogy mások ne lássák, ne hallják és maximum büntetésből ültesse a padra egy kicsit, vagy menjenek haza. Miért kell az ilyet másoknak látni, hallani? Olyan, mintha büszke lenne rá, és direkt beszél jó nagy hangon, hogy mindenki hallja, szörnyű. Nálunk is van egy anyuka, ő is szokta meglegyinteni és minden 2. szava az, hogy ha még egyszer ezt csinálod, akkorát kapsz a fejedre, hogy elájulsz, meg ilyenek. Miért kell ilyennel fenyegetni szegény gyereket mások előtt? és ha már ilyeneket mond, biztos kap is rendesen otthon is, szegény. Ezt mindenképp elítélem, nem lehet másképp nevelni, mint veréssel való fenyegetéssel és veréssel? Főleg, 2 percenként?

Az én fiam is mostanában sokat rosszalkodik, 4 éves, de még a fenekére sem kapott soha. Nehéz sokszor kitalálni, mivel hassak rá, de általában sikerül találni olyat, ami használ. Nem megalázót, csak olyat, ami neki fontos, azt esetleg megvonni tőle. Nehéz a gyereknevelés, de verni tényleg nem kéne egy gyereket sem, nem érdemlik meg, szegények tehetetlenek, nem tudják megvédeni magukat!

Leírom, mit láttam múltkor a játszótéren, passzol a témához.

Jött egy anyuka két kisfiúval, olyan 4-5 meg 1-másfél év körüliek voltak. A nagyobbik rögtön elkezdett kakaskodni az én fiammal, csak úgy meg is ütötte egy kicsit, szóval rögtön látszott, hogy elég agresszív gyerek. Aztán a homokot szórta a homokozóban. Az anyja rászólt. Mikor megint szórta, az anyja durván kirángatta a homokozóból, persze a gyerek hisztizni kezdett, mire kapott egy nagyot a hátára, aztán leültették egy padra büntibe. Közben az anyja olyanokat mondott neki, hogy "akkora pofont adok mindjárt, hogy hazáig gurul a fejed", meg "ha meg mersz szólalni, itt fogsz megrohadni a padon". A kistesó is odament a padhoz, és valahogy leesett róla, az anyjuk meg rögtön ütötte is a nagyot, bár az kiabált, hogy ő nem csinált semmit, és én is úgy láttam, hogy nem lökte le a kicsit, mindenesetre a nő nem hitt neki, és azt mondta, ne a kicsin töltse ki a haragját (pedig még jó, hogy rajta fogja kitölteni), aztán bocsánatot kellett kérnie a kicsitől úgy, hogy a szemébe nézzen, és meg is kellett ölelnie meg puszilnia. (Így kell megutáltatni a kistesót.) Nekem úgy tűnt, hogy a kicsivel teljesen máshogy bánt, sokkal türelmesebb volt vele, mindig őt védte, vele nem volt durva. A nagyobb fiú aztán ugyanúgy szórta végig a homokot, mint előtte, csinált mindenféle rosszaságot, nem fogadott szót, szóval nagyon sokat használt a büntetés.

Mindig meg tudom mondani, melyik gyerekek azok, akiket rendszeresen büntetnek veréssel (kézre csapás, elfenekelés, mindegy). Az agresszív gyerekek kivétel nélkül ilyenek, én legalábbis kizárólag ilyenekkel találkoztam, ezt tapasztaltam. (A hangsúly a rendszeresen van.) Mivel ezt látja, tapasztalja, és így büntetik, ő is így "büntet" más gyerekeket, így intézi el a konfliktusokat. Semmivel sem lesznek jobbak vagy szófogadóbbak, mint akiket nem ütnek meg, sőt...

Mikor az anyuka a gyereket megütötte és leültette a padra, az összes gyerek szinte lebénult, és dermedten figyelte a jelenetet. Annyira kínos volt, hogy az egyik anyuka próbálta oldani a feszültséget, és nevetgélni kezdett, hogy "úgy csinálnak, mintha ők sosem kapnának, pedig kapnak ám ők is..."

Gondolhatjátok, hogy érezte magát a kisfiú, sütött róla a szégyen és megalázottság, meg is sajnáltam.

Persze itt nem kizárólag fizikai bántalmazásról volt szó, de valahogy összefügg szerintem a kettő.

Abban én nem hiszek, hogy a gyereknek nem az fáj, ha megütik, és nem azért sír. Dehogynem fáj és azért is sír. Aki a verést rendszeresen és tudatosan használja, az nem "csak meglegyinti" jelképesen a gyerekét, hanem akkorát üt, hogy a gyerek azt érezze és fájjon neki és tartson a veréstől, hiszen pont ez a cél. Nyilván nem valami elviselhetetlen nagy fájdalomról van szó, de fáj az testnek, léleknek egyaránt.

Engem nem fogsz meggyőzni, de nem is ez a lényeg.

Egyébként meg a gyerek "féljen rosszat tenni" de "tölem nem fog".

Hát akkor mitől? A kezedtől, mert üt....attól az még te vagy, hiába is mosod magadról.

Még csak két éves, boldog gyermek, szereti a szüleit, írod. Persze, így is van, de majd később, ha továbbra is CSAK VERÉSSEL tudod a "jóra" nevelni, garantálom hogy nem ezt fogja érezni. A csak verréssel-t azért írtam nagy betűvel, mert Te írtad, hogy te így látod jónak, " neki ilyen jutott"

Szerinted a bicajozáson kívül nincs más ami lefárasztaná?

Visszatérve a hsz-edre, ha elfelejtette volna, hogy miért kapta a büntetést, gyanítom legközelebb sem várt volna meg.

Ezért nem kell megverni!

Amúgy meg inkább nekem fájjon, mint szegény gyereknek!

:-)

tényleg egy rugóra járt az agyunk

Ez szerintem is nagyon fontos. Nem minősítjük a gyereket, csak a cselekedetet. Én sem mondom soha, hogy rossz voltál, hanem pl. "most rosszalkodtál" vagy "most buta dolgot csináltál". Mindig próbálom hangsúlyozni, hogy ő jó gyerek. Ha este ez szóba kerül, mindig elmondom, hogy ugyan szokott néha rosszalkodni, de attól ő még egy nagyon aranyos, jó kisfiú.

Ha a gyereknek sokáig mondogatják, hogy rossz, akkor az is lesz.

vannak dolgok amikor komolyan beszélgetünk, ezekre az alkalmakra nagyon el kell csípnem a pillanatot. Ekkor szoktam velük olyaat megbeszélni (mert ilyenkor tuti figyelnek), hogy ők nem rosszak csak olykor rosszaságot csinálnak. És erre én azért haragszom mert nagyon okos gyerekek és tudom, hogy többre képesek.

A jó szülő-rossz szülő újabb kényes kérdés, nem mennék bele

Orsi, írt itt ilyet valaki, hogy kevesebb lenne?

Amennyire tudom, nagyon okos, értelmes kisfiú, semmit nem jelent, hogy még nem beszél. Az én fiam 2,5 évesen kezdett szavakat mondani, most meg idegenek elcsodálkoznak, milyen választékos szókincse van.

Azt hiszem, hasonlóan vagy Ferikével, mint én voltam vele. Mivel nem beszélt, nem tudtam felmérni, pontosan mennyit tud és mi lehet a fejében, és kicsit alábecsültem. A lányomnál már tudatosan úgy beszéltem hozzá olyan 1 éves korától, mint a nagyobbikhoz, mert tudtam, hogy úgyis megérti, és próbálok minél választékosabban, minél többféle kifejezést használva szólni hozzá.

Nem azt mondom, hogy gügyögtünk egész nap, hanem volt pár szó, amit így használtunk.

Nem maradt le semmiről, hogy nem két évesen beszélt, hanem 2,5 évesen. 3 évesen meg már rendesen. :)