Mennyire fontos nektek a rugalmasság, rugalmas munkaidő egy munkahelyen? (beszélgetés)

Amit mondtam.

Régen minden be volt csomagolva, és akkor még sminkeltem is. Felhuztam a gunyam, és 20-30perc alatt a vonaton voltam 5.14-kor. Ott sikáltam fogat, sminkeltem, aludtam.

Lllllya, a hazatérés... Néha egy pasi, de beroroltam őket a munka után.

Dolgozni akkor kell, mikor van mit. Rinyálni meg egy ror folott

Az én munkahelyemen rugalmas munkaidő van. Senkit sem érdekel, mikor és hogyan, de legyen kész a munka, mire kell, hogy mást ne hátráltassunk vele, határidők ne csússzanak meg.

Viszont ez szigorúan nem jelenti azt, hogy a szabadidőmbe bele lehet telefonálni, stb. Kialakult egy rendszer, hogy mikortól nem zavarjuk egymást a munkatársakkal, mert mindenkinek kell a pihenés. Jó dolog.

Más kérdés, hogy a fizetést és a lokációt nem előzi meg ez nálam. Tekintve, hogy a "csak 40 perc utazás" az oda-vissza 80 perc naponta.

6.5 óra hetente.

Valamivel több, mint egy teljes nap havonta.

13 nap egy évben.

Ez rengeteg.

A fizetés fontosságát pedig nem kell magyaráznom.

Munkaköre válogatja. Sokszor jó ám a fix, mindenki tudja mi az elvárás, nem kell agyontekerni a munkaidőnyilvántartást és simán számíthatóak a bérpótlékok is, valamint tervezhető minden.

Én legutoljára kötetlenben voltam, ami fuuu de faca, kívülről, nyilván azt senki nem veszi számba hogy bizonyos feladatok miatt kötve vagyok az általános munkarendhez, de ha a főnök 7-8 óra időeltolódás miatt este/éjjel/hajnalban hív a telefont akkor is illik felvenni. Az volt a deal köztünk hogy bármikor is felvesszük egymásnak a telefont. Én egyszer éltem vele, ő azért többször. Na meg mikor már épp utálta az aktuális házasságát előszeretettel dolgozott pl két ünnep között, én meg annyira nem utáltam otthon lenni, szabit meg ugye nem írtam ki. De hál Istennek gyakran váltogatta a feleségeket, így viszonylag ritkán "randiztunk" számomra alkalmatlan időben.

Az új helyemen csak pár hónapja vagyok, simán eltunhetek a háttérben (akkor viszem a telefonom, és elvileg ramcsoroghettek volna, hogy kellek). Ha "ramnyitottak" egyszer nem volt, hogy ne a munkát csinálnám, a végeredményt meg látták.

Máshol meg rá sem kérdeztek, hol kovalygok a 2-3 szint között, mert az volt a látható, ha nem voltam ott. Meg másnak is kiadtam pár feladatot, aztán ellenőriztem őket, és ezért nagyon tudtak utálni az angol tinik :P

Most az egyik főnököm olyan, mint egy kis caros. Kovalyog, mint gólyacar a levegőben, de a pofája nagy. Elvileg assistant manager, de fogalma sincs soha a keszletunkrol, a redeleseket rosszul adja le, a menüt nem ismeri, a redeleseket rossz asztalhoz viszi, nem tudja a ticketeket követni, rendezni hónapok után sem. És egy bunkó, mert inkább ralep a elesett salra, minthogy felvegye a vendégnek. Nem köszön el. És basszus, én adok néha szalvétát meg evőeszközt a vendégnek miközben 20 kg cuccot lecipelek, mert kupacban hárman-negyen beszélgetnek, a vendég meg integet nekem, mert egyenruhában vagyok.

Szerintem legtöbben azt sem tudják, hogy milyen a rugalmas munkaidő, sokan csak elképzelnek valamit és azt hiszik, hogy arról szól.

A rugalmas munkaidő úgy néz ki, hogy van egy törzsidő, pl. 9-16 óra között mindenképp kell dolgozni, elérhetőnek lenni, ott lenni. Ez 7 óra munkanapokon, a maradék 1 óra 20 percet, pedig vagy a törzsidő előtt vagy a törzsidő után vagy elosztva előtte és utána is kell ledolgozni, azaz minden nap 8 óra 20 percet dolgozni kell. 20 perc az ebédidő.

Tehát, Magyarországon a rugalmas munkaidő nem azt jelenti, hogy bármikor ledolgozhatod a havi 168 órát, hanem azt, hogy meghatározott törzsidő van.

Ráadásul, ha olyan a főnök, akkor nem érdekli, hogy valaki a törzsidő után akarja ledolgozni azt az 1 óra 20 percet, hanem azt akarja, hogy a törzsidő előtt is és utána is dolgozzon legalább 1 órát;)

FI! Milyen rugalmas munkaidőre gondoltál?

Nekem nagyon. Soha nem tudtam szigorú keretek között dolgozni, nem áll le az agyam, amikor vége a munkaidőnek, van, hogy vasárnap késő este ültem le dolgozni, sose zavart, hogy felhívnak munkaidőn kívül. A magánéletemben sem veszem fel a telefont, amikor nem alkalmas, de amint tudom visszahívok mindenkit.

Sose derült ki, tudnék-e "blokkolóórával" dolgozni, sose éltem vissza a szabadsággal, olyan munkáim voltak, ahol a végeredmény volt a fontos, nem az hogy mikor és hogyan csinálom meg.

Az iskolában, a honvédségnél megszoktam a pontos megjelenést. Számomra ez nem gond.

A bankoknál töltött éveim során volt hely, ahol nem vették szigorúan a munkaidőt. A munkáltatónak volt ez kedvező, mert szinte mindenki túlórázott.

Jelenleg távmunkában akkor állok fel a géptől amikor akarok. (pl. egy órát havat lapátolni 🌨️🙁, orvoshoz, boltba, etetni) A munka legyen kész és ne várjanak rám a kollegák.

Már megtehetem azt a nyugdíj mellett, hogy azt mondjam, hogy nem vállalnék bejárós munkát.

" A mai generációkra jellemző"

öööö hát én az 52 évemmel ezt bóknak venném, de hát nem vagyok mai generáció...

és hatalmas bölcsesség hogy van a pénz... hát van!! csak azt nem adják meg... itt bruttóban olyan 400.000ről van ám szó. bruttóban!!

Biztos van AZ A PÉNZ, amiért mennél. A mai generációkra jellemző, hogy már a minimális kötöttség miatt is sírnak. Az alap elvárásuk az lenne, hogy napi 1-2 (és nem fix) órával havi 1-2 milliót szeretnének nettó keresni. És ha lehet, legyen évi 50 nap szabi is.

Engem nem zavar a fix munkaidő, így legalább tudom, pontosan hánykor dobhatok el minden munkával kapcsolatos problémát és élhetem az életem többi részét aznap.

A bérezést és a lokációt meg pláne nem előzi meg fontosságban.

Nálam ez a tényező lokációt bért és mindent megelőz.

Kőmerev műszakos beosztásba fix tól ig keretbe semmi pénzért nem mennék.