A világ változott vagy a szülők nevelnek "lazán" gyermeket?!! (beszélgetés)

Ez egy nagyon jó mondat: ,,a szülő tagad, és hárít, a gyerek meg szenved.,,

A keresztlányomat juttattad eszembe. Ő 27 hétre született, császárral. Most 11 éves, de amióta visszaemlékszem, mindig problémás volt. A szülei meg mintha nem vennének róla tudomást. A napokban volt egy családi összejövetel, mindenki el volt tőle szörnyülködve. Az a gáz, hogy senki nem mer nekik szólni, mert akkor hatalmas lenne a sértődés.

Nem csinál igazából semmi ,,rosszat,, hanem ahogyan beszél. Nem trágár vagy ilyesmi. Hanem a stílus, a hangok alakítása. Nem tudom elmondani, látni kellene.

A sulit 8évesen kezdte el, így a kisebbek között jól teljesít, de a hétköznapi problémamegoldása, a szociális kapcsolatok kialakítása nagyon rossz.

Fejlesztésekre nem hordják (alapvetően az a hozzáálás, hogy amíg nem beszélnek róla, addig nincs probléma).

Nem tudom, hol lehetne utánanézni hogy ezek a tünetegyüttesek mire utalhatnak?

Paromnak igenis joga van arra hogy kritikat alkoson a hazajarol - nagyon is !ott elt ott szenvedett sokat.

Tanuja volt rengeteg dolognak ami mas kulturaban nagyon ritkan törtenik meg.

Banasmod az emberek köszt empatia hiany egymashoz es amikor mar lassan ugy nezett ki hogy valami meg is törteni fog akkor tessek es hogy mi törtent az ugy te es a többi honfitarsad is tudja .

Senki de senki nem bantja a kis hazad ! az hogy a hazadrol elvan terjedve egy bizonyos velemeny arrol nem tehetek sem en sem a parom. Ott elt tudja , es igaza van . Hisz tele van a Hoxa is forumokrol hol a mai orszag helyzetet targyoljatok.

Tehat meg egyszer senki de senki nem bantja az orszagod.

Miert ha ott vagyunk csak mogorvasag ,savanyu arcok es goromba banasmodal vagyunk szembesitve ?

Sehol egy mosoly egy jo kedely vagy egyszeruen josag ?

Amikor parom segitett egy beteg alaton akkor azonal a penzröl jött a szo , hol ott a parom el sem fogadott egy fillert sem.

En nem szovjetunioban szulettem teljesen mashol de az oroszt beszelem es irom mind anyanyelvet de egeszen masokbol sokal szomorubal mind az hogy ott szuletem volna.

Én is ugrom, ha a hazámat bántják.

Ha jól emlékszem, akkor te a régi Szovjetunió területéről származol, ugye?

Nekem is van sok népről rossz véleményem és nem is túl jó...

Miért beszélgetsz az általad oly utálatos nép embereivel?

Miért nem azokkal beszélgetsz, akiket szeretsz, kedvelsz?

A párodról pedig meg van a véleményem. Aki saját népét így lehúzza az ne is éljen itt és jobban tenné, ha nem venné a szájára sem...

Amíg ott vagy jópofiznak de, ahogy nem vagy ott...

Mesélt a gyerekem épp eleget és volt is belőle probléma.

A fiamnak pl a fülét akkor vizsgálták meg amikor nem voltunk ott. Onnan tudtam, hogy utána vér folyt a füléből. Megkerestem az orvost utána...

Aztán a fiam mesélte egy másik alkalommal, hogy ez a műtős bácsi csak ilyenkor vicces, ha ott vagyunk.

És pont a balesetiben volt.

Ez mekkora baromság!

Nem érzésteleníteni a tejfog kihúzásnál. Pedig ugyanúgy fáj, ahogy a csontfog kihúzása. Én ezt is arra a tévhitre fogom, hogy a gyerekek nem éreznek fájdalmat, így nem kell érzéstelenítő.

Megalapozzák a fogorvosi félelmet idő előtt.

A doktornéni egy végtelenül kedves néni volt. Minent elmagyrott gyereknek. Molt belenézek a szemecskédebe, ide nézz.........

Csak a tollat figyeld....

Most belecsöppentek a szemedbe.

És itt nem készült fel a doktornő a karmolásra, harapára, rúgásra...................

Erre mondtam az alacsony peremet. Hogy legyen merszünk felülvizsgálni.

A legtöbb esetben az a baj, hogy a szülő tagad, és hárít, a gyerek meg szenved.. 100-ból 90-szer ez van, bent a Vadasban is ezt láttam.

Mert egyébként kiderült mi a baja?

Mi az amit valtozasnak lehetne ott nevezni ? voltam a paromal kis hazajaban es sokat csalodik minden hazalatogatasanal.

Igen eltalaltad , de nem csak azert nem kell kelet eu -us orvos de anyam orvos volt anno ezert sok dologban jaratos vagyok ez nem visszavonulo fujas hanem egyyszeruen valasztasi lehetöseg .Eleg a tudot hogy ezek a boritekos dokik kik onnan jönnek kb. milyenek is lehetnek.....( hala penz szokas stb nem beszelve a orvos glorifikalas ) ne feledd a orvos is ember ugyan oöyan mind mas !

It egy nehany magyar vagy hasonlo szarmazasu doki kivel az ember az eletben összefutott ( nem mind paciens hala egnek ) mind csilli villi razom a rongyott kategoriaba sorhatnam . Sajnos maskep nem tudom leirni azt a atitidat amit kifele mutatnak alandoan az a fontoskodas. Plane ha nem tudjak hogy a körötte levök ertik a magyart ( paromal nem magyarul konverzalunk)

Nem mindig rossza az a skatulya, sőt, szinte sohasem..

Pont ez derül ki a Marslakóból.. Ezt olyan emberek írták, akik érintettek. Köztük is volt olyan, aki hivatalosan nem auti, "csak" furcsa.. Pont azért jó, mert őket egy új közösséghez csatolja őket, és megtudják, hogy van neve a problémájuknak, és másnak is van ilyen gondja..

Csak mi, "normálisak" használjuk rosszul a skatulyát. Pedig, ha kicsit alacsonyabb peremmel gyártanánk őket, akkor sokat segítenének nekünk is, meg az érintetteknek is.

Én a 10 dolog amit minden autista szeretnél ha tudnál c.-ű könyvet olvastam, amit szintén egy érintett anyukája írt... Azért meg kell állapítsam, hogy a szülőket is kifordítja rendesen egy ilyen helyzet...

Ha már könyvek, rám nagyon nagy hatással volt Debra Ginsberg Blaze c. könyve, amit a fiáról írt. Tanulságos, hogy a fiúra, akinél a születésekor fellépő oxigénhiány következményeként jelentkeztek különféle problémák, hogyan próbáltak ráhúzni autizmustól kezdve mindenféle skatulyát, csak hogy valahová be lehessen sorolni... Ez a fiú ugyan nem volt alkalmas arra, hogy olyan munkát végezzen, ahol másokkal kooperálni kell, utasításokat végrehajtani, stb., viszont sikeres és elismert író lett belőle. Bizonyos területeken hiányosságai voltak, más területeken viszont átlagon felülit tudott nyújtani.

És anyuka előtt le a kalappal a végtelen türelme, empátiája és kitartása miatt.

Pedig csak egy kis kiborulás kell egy autistának, egy olyan hatás, amit mi nem is érzékelünk. Egy kicsit több fény, egy ilyesztő hang, vagy egy általuk sértőnek vélt, férreértett megjegyzés. Mivel szenzorosan túl, vagy alulérzékenyek. Így jártunk tegnap is. Meg is szúrt a kezén egy kislányt, pedig két fiúra volt dühös, akik csúfolták... Tehát csak óvatosan. Egyébként szerintem a Marslakó a játszótéren című könyvet mindenkinek el kellene olvasni. Nem csak az autistákat értenénk jobban, hanem úgy általában a gyerekeket is.

Egyébként a legtöbb ilyen gyerekből felnőttkorára szakmája legjobbja lesz, és legtöbbször családos ember...

Respektáltam, hogy összekevertél minket, de az utána következő mondataid már nekem szóltak. Ennyit az értelmezésről.

Mivel ott álltam a gyerekek mellett a dobás pillanatában is, a büntetés első hirtelen reakció volt , a vérzést csak aztán vettem észre. Nem mondom, hogy a büntetés frankó, de az adott szituációban igenis szükségszerű volt. Egy óra múlva, vérzéscsillapítás után nem lett volna értelme büntetni…

És így van, mindenki maga alakítja a gyerekét. Panna most 5 éves, okos kiegyensúlyozott gyerek. Az oviba minden probléma nélkül beilleszkedett, 2 év alatt csak egyszer szóltak miatta az óvónők, hogy ma gond volt vele (pedig rendszeresen rákérdezek). Számomra ők és a nagyszülők az elsődleges visszajelzők.

Bence most 3 éves, feszegeti a határait. Hogy ezeket hol húzom meg, létfontosságú a későbbi életében.

Te liberálisan neveled a gyerekeidet, én egy kicsit szigorúbban (De megint hangsúlyozom, hogy RITKÁN kapnak ki). Nem fogjuk tudni megérteni egymást, mert te ilyen vagy én meg olyan. Ebből fakadóan a gyerekeink is másmilyenek. Ha ismét eszmét cserélnénk úgy 20-25 év múlva, lenne miről beszélni. Most nem nagyon van.

Ha már értelmezésről beszélünk, légyszíves értelmezd már te is a hozzászólásomat, amiben leírtam, hogy összekevertem az orvosos sztorival (értelemszerűen hozzászólóval is), kár itt hőbörögnöd meg negatív energiákról beszélned.

A saját gyerekét, akit ő nevelt és ő alakított, mindenkinek magának kellene tudnia kezelni, komolyan azt várod, hogy egy idegen mondja meg, hogy mit kellett volna tenned? Épp elég, ha a saját gyerekeimet megfelelően tudom kezelni.

Nekem már az fura volt, hogy miközben vérzik a tesó feje, te azzal foglalkozol ápolás helyett, hogy a másikat elfenekeld. Ha meg utólag kapta a verést, azt inkább nem is kommentálnám. (Testvérféltékenységnél, veszekedésnél különben is ez volt a legrosszabb megoldás.)

Azt megértem, ha valaki begurul és odacsap a gyereknek, mert nem tud magán uralkodni, emberek vagyunk, megeshet, de ezt sem tartom helyesnek, csak elfogadom. Azt viszont nem, mikor valaki lehiggadva veréssel bünteti a gyerekét, illetve a verést következetesen és tudatosan alkalmazza nevelési módszerként, és meg sem bánja utólag, hanem örül magának, hogy milyen frankó dolgot tett.

Mint minden szakmában, az orvosiban is vannak kóklerek, mekk-mesterek. De szerencsére nem ez az átlag.

Magyarországról is nagyon sok orvos vándorol ki külföldre a jobb megélhetés reményében. Nem tudom, te hol élsz, da ha megtudod hogy az éppen rendelő orvos magyar, akkor inkább visszavonulót fújsz?

Abból ítélve, amit elmondtál a párod mandulaműtéte is min. 30-40 éve volt. Komolyan gondolod, hogy azóta itt nem volt semmi változás?

Megértelek, nem lehet könnyű.

A játszóterünkre havonta egyszer - kétszer jönnek autista fiatalok (14-18év) egy közeli otthonból. Mondjuk rajtuk azonnal látni, hogy probléma van – elérő a viselkedésük. De tudod, mit mondok neked? Ha a játszótéren ott van egy csapat átlag tizenéves és egy csapat autista, nem az utóbbiaktól féltem jobban a gyerekeimet. Sokkal kedvesebben közelítenek a kicsikhez, mint az egészséges társaik, és míg egy autistával sem fordult elő, hogy lelökte volna az enyémet a mászókáról, a hétköznapi gyerekkel ellentétben.

A megelőzéses problémamegoldással tökéletesen egyetértek.

Példa: Bence a közeli békástóban MINDIG meg akarja nézni a kis aranyhalakat, ha elmegyünk mellette. Mivel ismerem a gyerekemet, ha sietnünk kell valahová, tuti hogy másik útvonalat választok, mert ezzel időt és hisztit spórolok.

Én meg azt látom, hogy te nem tudod értelmezni az írásaimat vagy nem is akarod.

Nem minden szituációt fenekeléssel oldok meg, a legutóbbi is 1-1,5 hónapja volt. Azóta azért eltelt némi idő és ezalatt is kellett nevelni a gyerekeket.

Hajtod mint a pereces a mantrádat, hogy csak verem és verem és verem …. Hiába írtam már le olyan helyzetet, amit én máshogyan kezeltem volna, de úgy látszik elég nagy szemellenződ van és csak bizonyos információkat vagy képes befogadni. Csak azokat, amik a Te elgondolásodban léteznek. Én ezzel nem tudok mit tenni, nem is akarok.

Ahelyett, hogy a fórumot előrevinnéd, konkrét gyakorlati tanácsokat tudnál adni napi szituációkkal, példákkal – csak reakcióid vannak, akcióid nincsenek. A reakciók is elsősorban csak beszólások, + negatív energiák.

Egyébként pedig arra tanítom a fenékre ütéssel, hogy szélsőséges viselkedés szélsőséges reakciót vált ki.

Kiváncsi vagyok, hogy pl. te mit tettél volna, ha az egyik gyereked kishíján betöri a másik fejét a vonattal? Sarokba állítás nem válik be, mert kijön, szobafogság szintén nem jó, mert vékony üvegek vannak az ajtókon, és a dörömböléssel félek, hogy betöri?

Őszintén és kíváncsian várom a véleményedet.

Némely embernél sok sok állat sokkal értékelhetőbb is, ezen nincs mit szépíteni.

De főképpen nem baj, ha valaki így gondolja, nyilván megvan rá az oka.

Nem mondom, hogy semmiben sem értek veled egyet, hozzám közel állnak a természetes emberek...

De van egy autista fiam, akin nem látszik, hogy az, még a pszichológusa se szúrta ki egy éven át.. És nagyon sokat szenved ettől... Pedig ő nem nem akarja, hanem képtelen megcsinálni dolgokat. Viszont érdekes, érzékenyebb emberek, - és sokszor a gyerekek!!! - azonnal rájönnek, hogy gond van, és nem csak "roszz".

Én monst tanulom, hogy hogyan lehet minél kevésbé fizikai dolgokkal nevelni. Ez nem azt jelenti, hogy eddig agyba főbe vertem őket. De tény, hogy a gyerekem állapota miatt azt is másként oldom meg, ami miatt eddig meglegyintettem volna... És láss csodát, - nekem ugyan jelenleg nehezebb - de így is megy..

Arra viszont nagyon kell figyelni, hogy aki robbanékonyabb, "rácsapósabb" természet, a saját haragját, nehézségeit valahol tudatosan adja ki. Sporttal, jógával, pszichológussal, akárhogy.

A szülő is ember, akitől balgaság mindig kizárólag áldozatot várni, és azt, hogy saját jellemét tartósan tagadja meg. Mindenkiben vannak jó tulajdonságok, inkább azokat kell erősíteni.

De ez nem könnyű, az biztos.

Ami fontos, hogy ismert a gyereket, és előre lásd, hogy milyen szituációban mi fog történni.

Minél többet kell megelőzni, és dicsérni. Nekem ezek segítenek egyenlőre..