A Suttogó módszerről őszintén, egy anyától, aki kipróbálta (beszélgetős fórum)

De legalább "jó" alkalmazottak lesznek belőlük. :(

Az utóbbi könyvet az agykontroll tanfolyamon is nagyon ajánlják!

Tetszik a gondolatmeneted.

Nekem is vannak elveim. Majd hosszú távon dől el úgy is, hogy mik válnak be. :)

És az utolsó soraiddal nagyon egyet értek!

nem olvastam végig a sok hozzászólást, csak az első 4 oldalt, de néhány dolog:

1) a szoptatás MINDENáron és a tej elapasztás között van egy egészséges középút... vajon azok a szuperanyuk akik MINDENÁRON szoptatnak, mennyire veszik figyelembe a gyerek igényeit????

2) néhány hozzászólásból kiderül hogy van aki úgy fikázza le a suttogót, hogy nem olvasta (vagy olvasta, de nem értette :-/) a könyvet.

3) ne vadítsátok már egymást, a suttogó NEM MONDJA hogy

- ne szeresd a gyereket, ne babusgasd,

- ne vedd fel, ha sír,

- ne szoptasd,

- kényszeríts szigorú időbeosztásra.

4) mondja viszont, hogy

- figyelj minden rezdülésére, az apró jelekre, hogy jobban megértsd mit szeretne,

- TARTSD TISZTELETBEN a gyerekedet, a személyiségét, a mentalitását.

nem azoknak a szuperanyuknak szól a könyv, akik mindent zsigerből tökéletesen tudnak... persze ilyenek szerintem nincsenek is, hisz aki jó anyuka, az néha el kell bizonytalanodjon, hogy biztosan a legjobbat teszi-e a gyerekért...

Nekem az a véleményem, hogy mindenki nevelje úgy a gyermekét, ahogy jónak látja. Sok gyermekpszichológiával,-neveléssel kapcsolatos szakkönyvet elolvastam, mert így az első gyermekemnél jók az ilyen tanácsok. Nem minden jön zsigerből...:)

A Suttogó c. könyvről azt mondta a védőnőm, hogy messzire kerüljem el....

Én nem ítélem el az cikkírót, sőt, alant direkt ezért írtam le én is a tejcsis sztoriainkat, hogy 2 gyerkőccel én is bizony "befürödtem" e téren...

Ha direkt elapasztja a tejét, az akkor is az ő dolga, max. a gyereke fogja lehet megszívni, de attól még boldogok lehetnek.......

Csak kívánni tudom neki, hogy ha esetleg lesz 2. babójuk, akkor biztosabb legyen önmagában és legyenek nagyon boldogok! :)

Állítólag az lll-nél tudnak ajánlani a legtöbb gyógyszer helyett olyat, ami szoptatás alatt is szedhető.

Sajnos az orvosokat nem érdekli, hogy valaki szoptat. A Húgomnak is azért kellett abbahagynia a 16 hós fia szoptatását, mert a doki valami brutál erős antibiotikumot írt fel neki. :(

Igazad van! Én még nem tapasztaltam hisztit, hiszen 1 év alatt nincs hiszti. Az én kisfiam még csak 9 hónapos. Nem tudom hogy reagálok majd. Ezt csak a mostani eszemmel, most olvasva tudom állítani, hogy nem tetszik.

De láttam anyukákat akik kötődédes neveléssel nevelték a csemetéiket és láttam hisztiző gyereket és tetszett ahogy kezelték. Valószínűleg előbb tőlük kérek tanácsot.

Amúgy meg remélem hogy lesz elég türelmem és kitartásom a dackorszakhoz.

Ízlések és pofonok. Van egy eladó példányom.:-)

Van benne pár okos ötlet, de összességében ez is csak idomítás. De ez csak az én véleményem.

Ez így van, én is akartam, de mégsem ment.

Nem értek egyet az elapasztással

Amúgy az az anya vagyok aki mindennek utána jár. Van pár kisgyermekes anya (itt a hoxán is) akinek nagyon adok a véleményére, netes cikkek és nem kevés könyv segített, mert az anyai ösztön tényleg nem varázsütésre jön. Viszont bízni kell benne, vagy sosem jön.

Amúgy nem csak a Suttogót ítélem el, sok hasonló könyv van. Sajnos meg is vettem a Gary Chapman gyerekekre vonatkozó könyveit, vagy Joe Frost: Szuperdada c. könyvét is. Lehet, hogy van akinek ezek beváltak, akadnak benne jó mondatok, de összességében inkább felháborítóak.

Én végig követtem az egész fórumot, és nagyon kevés megértő embert találtam.....mindenki megpróbálta a sárba döngölni a cikk íróját.

Most én is érezzem magam sz@r anyának, mert nem tudtam szoptatni a kislányomat???

Igazad van abban, hogy az elejét a jószándékú rokonok is tönkre tudják tenni. A jótanács áradat nekem is megkeserítette az elejét, de kb. 3. hónapra úgyis lemorzsolódnak a rokonok és ismerősök, hirtelen eltűnnek és addigra megismeritek egymást a kis jövevénnyel, addigra talán ő is hozzászokik a környezethez és el lehet kezdeni együtt kitalálni hogyan tovább.

Bocs, de én nem a levegőbe beszélek. Én úgy ítélem el hogy olvastam. Az egyetlen ami hasznosítható volt, hogy az újszülöttnek be kell mutatni a lakás minden szegletét és beszéljünk hozzá folyamatosan. De ezt sem Tracy találta fel, ez alap minden anyukánál. SZERINTEM.

Teljesen egyetértek veled....végre így estefelé megérkeztek az értelmes hsz-ek is:-)

A "SZERINTEM" tényleg nagyon fontos!!!

Sajnos a jótanácsáradatban nekem is volt részem, és én készülten mentem szülni: Suttogó megvolt, és a nagy elhatározás is.

Majd jött a fiam és átírta. Nincs gond a könyvekkel, de pl. biztos ütközni fogsz a könyvvel ha szoptatsz. Én nagyon ragaszkodni akartam a könyvhöz és sokáig bűntudatom volt, hogy nem tudom betartani az elveimet. Majd feltettem a kérdést: mi fontosabb hogy a gyermek anyatejet kapjon, vagy, hogy legyen időbeosztása? Vagy cicin elaludva szépen csendben elaludjon, vagy bőgjön órákig mert nem tud magától elaludni, mert én betartom a könyvet.

Fő a rugalmasság.

Amugy már keresem a Suttogó 2őt, mert tény ami tény, az írónő konyít valamit a gyermekekhez, és sokmindenre felkészít, még ha tudom, hogy nem fogok mindenben hallgatni rá.

Szoptatás:

Első babánkat megpróbáltam úgy szoptatni, ahogy javasolták, és azért hallgattam rájuk, mert 1. nekik már volt gyerekük, 2. védőnőként gondoltam jobban tudja, mint én.....Babócánk folytonalvó volt, és amikor fent volt, vagy keltettem, akkor sem akart szinte semmit enni - dokinéni csak "levegőgyereknek" hívta, persze egyébként kedvesen....Mint már írtam, 4 hónapos és 1 hetes korára teljesen tápszeres lett, a tejemet már nem lehetett egmenteni, hülyeségem miatt teljesen elapadt.

Második babót elhatároztam, hogy szoptatni fogom ha törik, ha szakad. Nem kezdtem el szedni a szoptatás alatt megengedett fogi gátlót, mert az elsőnél nagyon bezavart, 7 hetesen meg is jött, babóca egyetlen nyeletet sem volt hajlandó onnan kezdve enni/inni - azonnal tápszeres lett, persze hagytuk, kicsit éhen, hátha...próbáltuk majd' egy napig, de június volt és pont baromi meleg nap, kicsi fiú hajnaltól egy korty valami nélkül, még a tea/víz sem kellett neki.:( Délután 4 körül jutottunk tápszerhez, doki mondta, hogy zonnal kezdjük el...és megitta rögtön! Próbáltuk még pár napig a cicit, a lefejt tejet - semmi...:( Ilyen is van. A tejemet el kellett apasztani.

3 babócával is voltak völgyek, de akkor már tényleg azt mondtam, hogy ha belegebedek is, de megpróbálom, és szoptatni fogom. Először 3 hósan kezdett apadni a tejem. Apának mondtam, hogy gáz van, 1-2 napig szívás lesz és kupi lesz a lakásban, de óránként fogom mellre tenni a babát. Addig ő volt többet a két nagyobbal, munka után hazajőve sokat segített. És elég volt nekem a 2 nap, visszajött úgy, hogy szét is durrantam majdnem. Közben asztmás lett 4 hósan, és mivel egy gyógyszert sem akart bevenni, el kellett kezdenem a gyümiket hogy szokja az ízét és abba kellett belekeverni a gyógyszereket - így sikerült valahogy. Volt még völgy, nem mindegyiket emelném ki, kisebbek voltak, 1-2 nap és több odafigyelés és újra minden happy....:) Egyser kitalálta, hogy ő többet szopizni nem akar, 9 hós volt éppen. 2 napig fejtem folyamatosan, cumisüvgből elfogadta, ciciből nem. Apu nyaggatott, hogy vegyünk tápszert, de nem akartam ezt is feladni. Közben beteg is lettem, tavasz óta valami göth folyamatosan rontotta az immunrendszeremet, doki azt javasolta, azonnal álljak le a szopiról, a szervezetem nem bírja tovább. Nem álltam le, olyan gyógyszert kaptam, amivel lehetett szoptatni még. Közben visszaállt nagy nehezen a cicire, úgyhogy csak 3 napig kellett fejnem, de 10 hósan végleg abbahagyta. Elkezdte harapni a cicimet, mindig amikor oda került a sor és nem volt hajlandó szívni. Próbáltam, néha nagy unszolásomra beleszívott és evett is valamennyit, de már nem eleget. 4. nap akkorát harapott bele, és közben röhögött, hogy tudtam, ez volt az utolsó próba. Megpusziltam, megöleltem és mentünk tápszert venni.......

Nem olvastam el a hozzászólásokat, de az én tapasztalatom a következő.

Panni lányom 3 éve született. Hazajöttünk a kórházból zöldfülű anyukaként, első 2 hétben itt volt édesanyám, de utána csak mi voltunk a férjemmel. Az a jószívű hozzáértő véleményáradat, ami ilyenkor elárasztja az újdonsült szülőket teljes káoszt eredményez. Mindenki ötletel, jobban tudja, ötlet szerűen javasol... Ezt én nem bírtam sokáig. Rengeteg kérdésem volt, de igazán használható információt a baba nevelgetéséről senki sem adott. Azt, hogy hogyan ápoljuk, bármelyik könyvből megtanulható, de ha valamilyen probléma van, akkor nem találjuk a választ és sajnos a védőnő sem tudott a kérdéseimre használható választ adni.

Egy barátnőm ajánlotta a Suttogót. Ennek az elolvasása sokat számított nekem, hisz konkrét válaszokat adott kérdéseimre. Nem is beszélve arról, hogy addig úgy éreztem kifolyik az idő a kezem közül, a napok csak úgy elfolynak. Mindent elolvastam, a lényegét megtartottam, de volt, hogy egy kicsit átdolgoztam, a saját szánk ízére.

Panninak nagyon bejött a napirend, biztonságot adott neki olyan pontosan tudtam, hogy mikor eszik és alszik, hogy tanítani tudtam addig, míg aludt (magántanítványokat).

Ha bármi gond, nevelési kérdés vetődött fel, ahogy növekedett, rögtön felütöttem a Suttogót és elolvastam javaslatait.

Panni lányomnál nagyon jól működött.

Eszter lányom, most 3 hónapos. Nála a napirend nem működik olyan stabilan mint a nagyobbiknál, ő másképp "él". Na és? Gond egy szál se. Biztos időpontokat állítok fel az életében(pontos fürdetési idő és álometetés) és ő is lassan magát beállítja.

Panninál és Eszternél is működött az álometetés. Így 3 hónapos koruktól végigaludták (alusszák) az éjszakát. Így én is kipihentebb vagyok.

Általában, aki elítéli a Suttogót, az nem olvasta a könyvet, mások véleményéből idéz. Ki kell próbálni és igen, a főelvekben nem érdemes változtatni, de saját alakunkra szabhatjuk a módszereket.

Lehet gyereket Suttogó nélkül nevelni? Hát persze! Ha valaki nem olvasta és úgy nevel, akkor na bummm, semmi nincs.

Magamról tudom, hogy az én életemet megkönnyítette, biztos támpontot adott és nem csak ötletszerűen kapkodtam, hanem átgondoltan, tudatosan és következetesen cselekedtem. Ez egy zöldfülű anyukának mindenképp önbizalmat ad. :)

A jótanács áradatban lábon tudtam maradni, hisz tudtam, hogy mit és hogyan tegyek.