A Suttogó módszerről őszintén, egy anyától, aki kipróbálta (beszélgetős fórum)

Akkor én is selejtes vagyok. Nem érdekel, hogy ki hogyan neveli a gyerekét, nem akarok beleszólni, el is várom, hogy más se akarja megmondani nekem, hogy én az enyémmel hogyan csináljam. Nem menne könyvből, a fiam 5 hónapos, napirendje van, de nem én alakítottam ki, hanem ő.

Két hónapja nem szopizik, elapadtam. Ettől még nem érzem rossz anyának magam, így alakult, viszont eszembe se jutott volna szándékosan elapasztani a tejemet, bár az első napokban nekem is fájt.

Fogzik a gyerek, szóval néha igenis a mi ágyunkban fejezi be az éjszakát, de ettől én még tudok aludni, cseppet sem zavar, hogy ott van. Az intimitásról meg annyit, hogy bár egy szobában alszunk a gyerekkel, néha hajnalban már ő is ott van velünk, de valahogy nem éreztem fontosnak, hogy az apját napirendre szoktassam, így ha a gyerek éppen alszik és nem közöttünk, akkor megtaláljuk a módját, hogy összebújjunk, nem csak a hitvesi ágyban és nem csak este lefekvés után vagy hajnal egy és hat között.

Ez tök érdekes. Amikor én is vártam a Kisfiamat, nekem is megvoltak az elvek, amik szerint szeretném majd nevelni (Pl. igény szerinti szoptatás, egy ágyban alvás, no cumi, hordozás, mosható pelenkázás stb.). Erre sokan körberöhögtek, hogy honnan tudom én azt, mikor még a gyerek meg sem született, és majd megtudom, hogy...

És most lesz 1 hónapos, és bejönnek az elveim eddig. :)

Igény szerint szopiztatom, és érdekes mód nem lóg egész nap a mellemen. Az oka a helyes mellretétel (sajnos sokaknak azért fáj a szoptatás, mert rosszul teszik mellre a babát, és 10 mp-ig szabadna max. fájni, utána már el kell múlnia), eleget tud enni a szopik alatt, így alszik is rendesen 3-4 órákat. Nem én alakítottam így, Ő magának. Ha hamarabb kér enni, akkor hamarabb kap.

Igénykielégítésről szól a Gyermek első egy éve, ezért NEM IS LEHET ELKAPATNI. Én is azt vallom, én vagyok a gyerekemért, és nem Ő én értem. És nem egy számítógép, akit programozni kell. Én is akkor eszek, ha éhes vagyok, nem pedig amikor a számba nyomják.

Egyetértek, hogy nem mindig a cici a megoldás. Egy kisbaba több dolog miatt sírhat. Meg kell találni, hogy miért. És én is több dolgot megnézek, hogy vajon mi lehet épp az igénye. Aztán orvosoljuk. :)

És igen, a nagy ágyban velem/velünk alszik. Utálja a kiságyat. A kókuszmatrac egy nagy rakás ... Én mindenkit lebeszélnék róla. Jó a marketingje, ennyi. De kemény. Én sem szeretnék olyan kemény vackon aludni. Gondolkodunk, hogy veszünk egy hagyományos matracot. Lehet nem antibakteriális, de rengetegen olyanban nőttünk fel... És egy szobában alszunk. Az egy szobában alvó emberek lélegzete összehangolódik. Tehát a légzésfigyelő is elég korán feleslegessé vált.

És nekem azt mondták,hogy a császárosok teje későn indul be. Én nem adtam meg magamat ennek a gondolatnak. Abban hittem, hogy én mihamarabb szoptatni akarom a gyermekemet. És második nap a műtétre beindult a tejem.

Szóval Gabica, azt mondom, hogy tartsd magad az elveidhez, és azt nézd, hogy mitől lesz ez sikeres, és ne hallgasd meg, hogy mitől nem. Higyj magadban, és magatokban, hiszen tanuló időszak mindkettőtök számára.

Valahol biztos van egy aranyközépút. De ezt mindenkinek magának kell megtalálnia. Nem biztos, hogy a könyvben van leírva. Sokszor jobb az ösztönökre és az anyai megérzésre hallgatni. És ha valami nem megy, segítséget kérni. Én csak olyanoktól kértem segítséget, akiknek sikerült!

A cikkben találtam egy számomra hasznos mondatot: hogy reflux és hasfájás elvileg lehet sírás oka. Ezt lehet jó tudni! Köszi. :)

"Így volt 11 hónapunk amikor a karjaimban altathattam el, és csodálhattam a drága kis gyönyörűséget, ahogy jóllakottan -a szája szélén a tej kicsordult- elaludt, és kiengedte a cicit, de álmában még szopta a nyelvét, azt álmodta, hogy szopizik."

Ezen nagyon meghatódtam. Sajnálom... de 11 hónap is szép idő volt! :')

:DDDDDD

Sziasztok!

Most konkrétan rommá röhögtem magam hedonistamama 138. hsz.-án(asszem, a 138. volt)

Én 2ó31 hetes kismama vagyok, tehát még nincs tapasztalatom, DE ápolónő vagyok és tudom, ha befosik valaki, akkor tényleg arra van a elsőkörben szüksége, hogy kimossam a Fenekét a kutrából, ne pedig vigyorogjak és gondolkodjak :DDD

D ettől függetlenül még nem tudom, milyen lesz a Kis Fiam, az viszont tuti, hogy megpróbálom legjobb belátásom szerint nevelni.

Már most kijelenthetem, mert tudom, hiszen ezért vállaltam, hogy Anya leszek, hogy a Gyermekem lesz az első, nem én és nem érdekel, ha esetleg a Páromat nem tudom minden este kielégíteni. Az intimitás nem csak a kefélésből áll, összebújni meg gyerek mellett is lehet, mint ahogy megcsókolni, vagy átölelni a Kedvesünket szintén nem hat negatívan a gyerekünkre.

Nyilván mindenkinek más módszer jön be. Kinek a pap, kinek a paplan... Ennyi.

Nem ítélem el a könyv olvasóit és alkalmazóit sem, de azokat sem, akik nem a könyv szerint nevelik a gyereküket...

Írok egy szélsőséget. Az én gyerekem cukorbeteg és nem tudom ahhoz igazítani a vásárlást, hogy őneki akkor épp belefér egy kis nasi, így sokszor végigsírja a vásárlást. Szerintem nem tudhatjuk melyik gyerek miért "hisztizik".

Az étterem pedig nem gyereknek való! Miért kéne neki 1 órát várni egyhelyben ülve a vacsorára??? Játszhatna otthon is:)

Nekem tetszett az üzenet. Én is suttogóztam bizonyos pontokban, amikkel boldogabb lett a picurkám is és kis családunk is.

Tetszik, hogy fel meri vállalni a véleményét az író... nekem az a tapasztalatom, hogy az aki nem tud vagy nem akar szoptatni, az legalább olyan mint egy sorozatgyilkos - mármint úgy kezelik többen (itt sem akarnék általánosítani, de jutott elég legyintés és áááááá nekem is bőven).

Én nagyon nagyon nagyon nagyon akartam szoptatni és amikor már nem ment, heteken keresztül magam alatt voltam, azaz kudarcként éltem meg. Még most is nagyon bánt...

A Suttogó segített sok mindenben, most is fel-fellapozom néha. :) de nem kezelem Bibliaként, csak amolyan útmutatóként.

Pár hsz.-t elolvastam, de bevallom félőn írok ide. Én sem vagyok híve a könyvből nevelésnek, ám ebben a cikkben sok jó dolgot is olvastam. Ami a legjobban tetszett, hogy IGENIS FEL KELL VENNI a gyereket ha sír. Én is ennek a híve voltam mindig, mégsem lettek a gyerekeim (3)elkényeztetettek. Én azt tartom kínzásnak, ha valaki hagyja sírni, üvölteni a gyerekét, - majd csak megunja alapon - amíg esetleg már lila lesz szegénynek a feje, mert még levegőt sem vesz.

A többi módszer nálam nem nyerő, de ettől függetlenül másnál lehet az. :)

Valamiféle napirend kialakítása számomra is fontos volt mindig is, de nem görcsösen, órához igazítva. A boltban nincs követelőzés, a 2 nagy

megszokta, a 3 éves picinek meg szerintem a génjeiben van, mert olyan jó nézni, mikor a boltban vagyunk és csak nézelődik, megnfog dolgokat, de automatikusan teszi vissza, és még egy hisztit nem láttam Tőle, pedig sosem szóltunk rá boltba menés előtt, hogy na kérem szépen, így, meg úgy kellene ám majd viselkedni! :) És mikor így elvan, olyankor legszivesebben bármit megvennék Neki, de nem kér. Én ilyen gyereket még az életben nem láttam. (És ezt nem azért írtam, mert hogy az enyém és a legtökéletesebb a földön, pedig amúgy így érzek ám, egyszerűen szerelmes vagyok belé, amióta megszületett!) Kívánom minden anyukának, hogy hasonló élményei legyenek! :)

Az alvásról: mindhárom gyerekünk sok sok éjszakát töltött az ágyunkban, a két nagyról tudok már nyilatkozni, Nekik semmiféle káruk nem származott a dologból, :) a legkisebb pedig a mai napig velünk alszik (10 hónapos kora óta alszik egész éjjel), most készülünk "kitenni a szűrét" :D, de már az is megfordult a fejemben, hogy Én költözöm utána az Ő ágyába. :D Mert onnantól lesznek álmatlan éjszakáim, hogy nem lesz mellettem. :( Persze ez mind két emberes dolog, Apukája imádja, összebújva alszanak. :)

Intimitás: egy kis fantázia...és meg van oldva a dolog! :D

Pont az van, hogy mi mondjuk neki, hogy ehhez még kicsi vagy, nem kell tudnod. De őt akkor is érdekli, és mérgesen követeli a választ. :)

Minket is lépten-nyomon megállítanak az utcán, hogy hány éves ez a gyerek, hogy ilyen szépen beszél és hogy ilyeneket mond? Nem hiszik el, ha mondom, olyan dolgokat tud. Persze hízik a májam ilyenkor, olyan büszke vagyok rá. De tényleg nem én erőltettem soha, csak sokat foglalkoztam vele, őt érdekli minden, kérdez, én meg válaszolok.

Egyszer egy 2 éves olasz kislány kibetűzte boltban a doboz feliratát. Alig hittem a fülemnek. A dobozt én választottam és biztosan nem látta korábban, mert egy fehérneműboltban voltunk és csak úgy kihoztam a raktárból egy akármilyen gyár dobozát, amiben az árukat küldik a boltoknak.

Meg ugye nem új számunkra, hogy vannak gyerekek, akik 3 évesen zenélnek, már-már komponálnak...

Szerintem ez akkor jó, ha ezek a dolgok a különleges adottságok miatt vannak így és nem a szülők erőfeszítéseit és a gyerekek megfelelni akarását tükrözik.

Visszatérve az anyaságtanulás témára, az utóbbi generációk számára egyre kevesebb a lehetőség, hogy családon belül átadják a tudást egymásnak. Hisz a generációk már nem élnek együtt. Az anyák, nagyanyák maguk is dolgoznak, kevés idejük van egymásra, a gyerekekre...

Szóval minden segítség elkel, akár még egy könyv is, ha valaki abban talál megoldást!

Szerintem a mai világban nagyon kevés az "ősanya" típus, bár az utóbbi időben "divat" kezd lenni. Csak ugye más az, amikor valakinek belülről jön és már az, amikor divatozik.

Azt akarom ezzel mondani nagyjából, amit te. A civilizáció ilyen fokán, már nem igen működnek az ösztönök. De az nagyon is jó, ha valaki észreveszi, hogy valami nem úgy van, ahogy kellene és képes rajta javítani. Teljesen mindegy, hogy személyesen kér/kap segítséget valakitől vagy egy könyv útján, de akár a neten keresztül.