A Suttogó módszerről őszintén, egy anyától, aki kipróbálta (beszélgetős fórum)

Persze, mert jók voltak az adottságai, korán kezdett a szóbeli kommunikációval foglalkozni. Nyilván valamilyen szinten inspirálta a környezete is, de ez általában (beszédes környezet) a legtöbb babának megadatik és mégse egyszerre kezdenek beszélni.

Ott van pl. a járás. Szinte minden baba körül járnak az emberek, ők mégsem azonos napon kezdenek el járni. Nálunk a járás volt az átlagosnál hamarabb (9 hónapos korában már egyedül totyogott, egyáltalán nem segítettem, mert nem akartam, hogy az én erőltetésemre csináljon valamit, amihez még nem érett). Beszélni viszont igazából 2 és fél évesen kezdett.

Gratulálok neked, hogy ilyen jól ment rögtön minden, de miért ítélsz el mást, mert neki több idő kellett, mint két hét? És pláne miért bántod azért, mert segítséget mert kérni egy könyvből azért, hogy jobb anya legyen?

Pont azért keresett választ a könyvben, mert nem volt meg az ösztöne, de utána már tudta, mit kell tennie. Vagy ne tett volna semmit, csak hibáztassa magát, mert nem született úgy, hogy mindent azonnal tudjon? Nem jobb, hogy segítséget kért és ezáltal jobb anya lett és boldogabb gyereket nevelhet?

Elolvastam a cikket és az összes hsz-t is.

Pár dologban nem értek egyet a cikk írójával.......de azt sem értem, hogy miért kell egyből támadni Őt.

Szerintem a cikkel nem azt akarja mondani, hogy könyv alapján kell gyereket "idomítani".

Szerintem a hozzászólók 90%-a már olvasott valamilyen könyvet a babákkal kapcsolatosan, és pont azért mert van, amiben az ösztönök sem segítenek.

Megfogadtam pedig, hogy nem fórumozok, de nem hagyhatom ki.

Könyörgöm ott már nagy a gond, ha valakinek könyvet kell ahhoz elolvasnia, hogy a gyerekének sírását elemezze, rájöjjön mikor miért sír éppen.

Kb. két hét elég volt hozzá, hogy tudjam mikor mit szeretne éppen a kislányom, igaz szinte a nap 24 órájában testközelségben voltunk.

Vagy van ösztön, vagy nincs. Ha nincs el kell gondolkodni mi BLOKKOLJA!!!! nem a gyerekkel van gond kérem szépen, magunkba keressük már a hibát!!!

A fejlődés üteme mindenkinél egyéni, de 6-7 éves korukra, kevés kivételtől eltekintve nagyjából mindenki azonos szinten beszél és mozog.

A gyerekek nem is emlékeznek rá és számukra semmi jelentősége, hogy mikor kezdtek el beszélni vagy éppen járni, ezért sem érdemes szerintem a "versengés".

Az én fiam is inkább a mozgásban élte ki magát, aztán egyszer bekapcsolódott nála a rádió, azóta is keressük, hogy hol lehetne kikapcsolni egy kicsit:))

hát örülök, hogy nektek bevált, de nekem nem igazán tetszett!

például, hogy aludja át a gyerek az éjszakát! A kislányom már éjjel nem szopizik, de még mindig fel kel éjjel, pedig nem veszem ki az ágyából, csak símogatom, hogy tudja, hogy ott vagyok! mégis minden éjjel sokszor ébred...

Csodagyerek...;)

Akkor a könyvvel az agyát is fejlesztettétek?

A szókincset értem, igazad is van...dehogy 1 évesen egy ilyen hoszú mondatot így, minden hangzójával pontosan elregéljen???? Ne haragudj, de ez lehetetlenség.

Az én fiam pontosan ilyen, és még csak 3 éves! :)

Már 2 évesen ismerte a betűket, számokat, és egész nap dumál és minden érdekli. És választékosabban beszél, mint sok felnőtt. Olyanok érdeklik, hogy nem hiszem el, mi az a radar, a robbanómotorok, stb. Meg is kapom sokszor, hogy minek ezeket tudnia egy ekkora gyereknek? De ha érdekli, nem én erőltetem! És ne válaszoljak, ha kérdezi a házszámokat, hogy kell mondani a 213-at? Már össze tud olvasni 3 számjegyet, de nem én tanítom, hanem ő kérdezi, mikor sétálunk, a rendszámokat is. :)

De szerintem ez öröklött dolog, bár valószínűleg nem tőlem örökölte az eszét. :):)

na de ennyit???:))))

Én legyintettem s elintéztem néhány egyszerű mondattal,ám ez nem volt sose elég. A könyv pedig azt mondta,hogy mindent mondjunk el,mert értelmes emberi lény,na de tényleg? és igen Zalán 5 éves és az evolúciónál tartunk,mindent tudni akar,tudományos szinten,én meg mondom,mondom,mondom:)))

Hidd el, nem mindenki tudja. Sokan nem gondolják, hogy már egy csecsemőnek is kell beszélni, hiszen úgysem érti. Sok ilyen ismerősöm van és még 3 évesen sem beszélt a gyerek. Nem mindenki születik anyának, sokunknak igenis tanulni kell anyának lenni, de ez nem szégyen!

Én is mindig azt kaptam anyósomtól, hogy hát neked kell tudnod, te vagy az anyja! Köszi, ha kérdeztem tőle valamit vagy tanácsot kértem, akkor valószínűleg azért, mert nem tudtam a választ. Ő talán úgy született, hogy minden a kisujjában volt? lehet, hogy igen, akkor szerencsés, de nem mindenki tudja ösztönből, mit kell tenni, de az nem bűn. Én még mindig sok dolgot a neten nézek meg, ha valamiben elakadok. Mint mostanában a nyafogás és hiszti kikészít teljesen és nem az kell, hogy anyósom annyit mondjon, hogy hagyd rá, majd abbahagyja, hanem konkrét tanács, hogy mit tegyek, hogy elmúljon. És találtam nagyon jó dolgokat, amiket kinyomtattam és odaadtam férjemnek is, hogy olvassa el és próbáljuk meg ez alapján megszüntetni a problémát. A lényeg, hogy megoldódjon, nem?

Mielőtt elolvastam a cikket azelőtt azt gondoltam hogy annyit írok a fórumhoz hogy nem is értem miért kell beleszólni hogy ki mit csinál a gyerekével , úgysem fog változtatni csak ha érdeklik a kritikák az önbizalma csorbul az anyukának. Elolvastam a cikket lehet nem kellett volna:) Én őszintén nem értem hogy miért van a tejelapasztás.komolyan. Én is szenvedtem, 4 kerek hónapig igaz hamar kapott pótlást de anyatejet egy kedves barátnőmtől. Nekem is fáj, vérzett, a gyerek éhes volt,nemvolt napirend és igen szar volt és szenvedtem de a hormonok miatt amik a szülés után pár hétig még fel vannak borulva.

Én is olvastam a könyvet. Nem tartom hülyeségnek egyéltalán. De pont ilyen szerint nevelni a gyereket háát nem tudom.

Lehet hogy nem egy kalap alá veszi a gyerekeket, valóban nem:ha jól emlékszem 5 kalap alá(5 típus). Na most én a nagy fiamnál hiába próbáltam kitartóan a hisztikezelésre alkalmas módszert nem vált be. Persze hogy 10ből 9 anyuka azt írja hogy ilyen mert könnyebben kezelhető gyereke van.

De, és legfőképpen szerintem ez a lényeg az egészben:(bár biztos írták mások is de nem olvastam végig a fórumot) ezt egy amerikai nő írta ahol 6 hetesen de legkésőbb 6 hónaposan más vigyáz a gyerekre mert anyukának vissza kell mennie dolgozni.Egész más felfogás, más mentalitás.Ha dolgozok akkor persze hogy át kell aludnia az éjszakát meg persze hogy kapja a tápszert meg a z összes többi idomítási technika, de itthon nem ez a jellemző hogy ilyen hamar visszamennek az anyukák.

Mindezt úgy írom hogy nem itélem el a könyvet és találni benne értelmes dolgokat.

Reggel elolvastam a cikket, azóta forgatom magamban a szavakat, hogy hogyan is írjam le, ami a cikk kapcsán eszembe jutott. Mert jutott eszembe számtalan, szebbnél szebb gondolat...

Aki úgy képzeli el a kisbabáját, hogy "időben" eszik, alszik, tudja a rendet, bizony csalódott lesz. Annak az anyukának kell valami mankó, ami átsegíti a kezdeti "rendszernélküliségen".

Aki meg elfogadja, hogy egy csecsemő akkor és annyit eszik, alszik, ahogy neki jól esik, az nem lesz csalódott, hogy szoptatás-büfi-pelus-szoptatás körforgából áll a napja. Érdekes módon ezek a babák és mamák is egy idő után valamiféle rendszer szerint élnek, ösztönből.

A különbség, hogy egyik esetben elfogadjuk a gyerek saját igényét, evés-alvás terén és azt az igényét is, hogy rendszer, állandóság legyen az életében. A másik esetben pedig egy ösztönlényre ráerőszakolunk valmit, ami lényegében a mi elképzelésünk az igényeiről, és a rendről az életében.

A mi tapasztalatunk:

Nálunk a gyerekek igénye érvényesül. Igaz, hogy alig van éjszaka, amit végigaludnék, viszont a gyerekeink így is kiegyensúlyozottak, boldogok, értelmesek. Anélkül, hogy "idomítottam" volna őket.

Nem mondok ítéletet, hogy melyik a jó vagy követendő (a véleményem egyértelmű). A lényeg, hogy maradjunk meg következetesen az általunk választott elvek mellett. Nem a védőnő, anyukánk, anyósunk, barátnőnk elképzelése szerint kell élnünk. Pláne nem váltogatva, hogy mindegyiküknek megfeleljünk.