A Suttogó módszerről őszintén, egy anyától, aki kipróbálta (beszélgetős fórum)

ez nálunk is így van! A sorrend a lényeg, hogy tudjunk egyezkedni. neki még hiába mondom, hogy félóra és kész. Azt érti, hogy tízórai után, vagy hogy a délutáni séta után.

Anya az órára néz ilyen tájban ez és ez történik, tehát a gyereknek csak ez vagy az lehet a baja.

De ehhez nem kell a gyereket idomítani!!!

Az enyém se hisztizik, pedig nem visszahúzó félénk és csendes! Sokkal inkább egy hurrikán :)

tutira elcseszerintettem valamit, hogy ennyire nem lehet ráhúzni egy skatulyát sem!

Tehát aki nem suttogó anyuka az sz@rral tömi a gyereket és nem fekteti le nyáron időben?

Ez a legnagyobb különbség?

Igen! Én is úgy gondolom a jó anya egyik ismérve, hogy a saját gyerekére szerelemmel néz és őt látja a legjobbnak a legszebbnek és a legokosabbnak ;)

Persze, tudom, hogy mindenki úgy gondolja, hogy az övé jól csinál mindent, és ha valamit rosszul, az is csak a tanulás folyamata.

Nekem hála istennek nincs gyerekem, így abszolút elfogulatlanul és kívülállóként tudom megítélni ezt.

Szerintem nagyon sok anya elvakult, és azt hiszi az övé tökéletes. Biztos így is van jól. De attól még, hogy más más módszer szerint neveli, és szeretné megtartani bizonyos igényeit a magánszférára is, még nem szenvedteti a gyereket. Sokkal inkább az, aki hagyja, hogy álmosan, nyűgösen még kint szaladgáljon nyár estéken ahelyett, hogy lefektetné és kipihenné magát, és aki minden szarral megtömi, mert a gyereknek az kell. Csak sok helyen olvastam erről a módszerről, és a suttogós anyák mintha valami szörnyek lennének, akik rabláncon tartják a gyereket.....

Én is szeretnék még legalább egy évig szoptatni!

Senkinek sem mondtam, hogy nem szereti a gyerekét!

Csak nekem furcsa, hogy bedugjuk a kiságyba akkor is ha anya közelségére vágyik, mert fáj valami, mert rosszat álmodott, mert egyedül érzi magát, akármi!

Ha a külön alvás a frankó, a természetes, akkor a nő miért akar a férjével aludni? Náluk miért nem a külön a jó?

Az én gyerekem nem üvölt a boltban! Nem rohangál!

Ha azt mondom neki tedd vissza azt a játékot, mert a másik boltban olcsóbb és ott veszem meg neked egy szó nélkül visszateszi, pedig csak 2 éves.

Naponta legalább 2 órát van friss levegőn és ott én is szaladok vele, meg van a rohangálás helye és ideje. Ő maga alakította ki a napirendet, persze velem egyeztetve, mert a reggel 6-os boltba járást 2 hét alatt kitoltam reggel 7re :D

Kell a gyereknek a korlát! Igen, nálunk is van olyan, hogy nem gyerekem nem szabad! És hiszti is van, meg toporzékolás. De ezeket együtt kezeljük igyekszem megtanítani az érzései kifejezésére és a frusztráció kezelésére.

Felnőttnél is előfordul, hogy úúúúúúúúúúúgy tudnék ordííííííííítaniiiiiiiiiiii! De nem teszi, mert kezeli a helyzetet. Ezeket is tanulni kell, mint a kanállal evést!

Az aranyközép út! Azt kell megtalálni az idomítás és a "szabadon eresztés" között.

Jah, és nem magam akarom puncsoltatni, de írtam nemrégiben egy cikket a szopatási történetemről, én így gondolom ezt a részét a "nevelésnek".

Jah, és nekem a mai napig nincs napirendben, de ha lenne, akkor sem tudnám tartani, ha az ember kötetlen munkaidőben dolgozik, lavírozik a teendői között - a mai világ legtöbbször nem alkalmas arra, hogy 6-kor kelek, 7-kor reggelizek, 10-kor tízóraizok, 13-kor ebédelek, 16-kor felállok a melóhelyről... stb

Köszönöm, hogy nem vagyok egyedül! :)

Az én lányom 7 éves. Mikor megszületett anyám próbálkozott mindenféle jó tanáccsal ellátni (4óránkénti evés, ne vedd fel ha sír, 3 hósan hozzátáplálni, stb...), de szerencsére SAJÁT MAGAMRA hallgattam és megszoptattam, ha ÉN úgy gondoltam, együtt aludtunk a hajnali ébredése után és így kipihentek voltunk. Nem mindig, mert voltak brutál éjszakáink, de sose gondoltam arra, hogy egy könyvet hívjak segítségül az ösztöneim helyett. A védőnővel jól kijöttem, az ő tanácsait nagyon szerettem, de egyetlen panaszkodásomra sem mondta soha, hogy vegyem meg a suttogót. Nálam alap volt, hogy szoptatni fogok, mert majd tudok szoptatni. (több, mint 3évig sikerült, de nem látom hátrányát) Semmi bajunk nem lett az együtt alvásból, a lányom évek óta egyedül alszik, tehát nem maradt a nyakunkon. A napirend meg igazság szerint nem nagyon érdekelt. Nekem a legfontosabb a baba kényelme volt, nem az enyém. 1 éves korától beállt a napközbeni egyszeri alvásra, amit nagyjából mindig ugyanabban az időpontban volt, de ha ettől eltért nem akadtam ki.

A párommal sem nélkülöztük egymást, Hedonistamamának igaza van, élelmesnek kell lenni. :)

Anno én is elolvastam a Suttogót, és még alkalmazni is megpróbáltam. De az én legfontosabb észrevételem a módszerrel kapcsolatban, hogy szerintem szinte csak tápszeres babáknál működhet! Ugyanis, ha én az elejétől fogva 3 majd 4 óránként szoptattam volna, éjjel pedig még ritkábban, soha nem lett volna elég tejem a gyerekem számára! Azt, hogy most még 16 hónaposan is szopik, annak köszönhetem, hogy az első hónapokban éjjel-nappal szopizott, amikor csak igényelte! És igen, nagyon fárasztó volt, és sokszor fájdalmas is, de megérte!

És a saját napirendjét gyönyörűen kialakította saját maga kb. 4-5 hónapos korára.

Ja! És ne felejtsük azt sem, hogy az anyatej 1,5-2 óra alatt emésztódik, míg a tápszer 3-4 óra alatt! Szóval ez is azt mutatja, hogy ez a módszer anyatejes babánál nem igazán működik!

Igen, nekem is valami ilyesmi jött le, talán nem kegyetlenség... nem is tudom mi a jó szó rá.

Én ösztönösen csinálom, amit csinálok, nem követek semmit, és senkit, max. néha kikérem egy-két hozzáértő nőismerősöm véleményét, tapasztalatát.

Nálam egyébként is kiveri rögtön a biztosítékot a külön szoba, mindenképpen külön ágy (persze én is törekszem arra, hogy a kiságyában aludjon, de ha fogzik, mensi előtt állok és másabb a tejem, ha új mozgásformát gyakorol és nagyon túlpörög - ezekért riad többször, fel-felsír, nem fogom eltaszítani). Én is akkor tudok jól aludni, ha valaki szuszog mellettem, és a pár hónapos gyerekem kit fog a sötétben hallgatni?!?!

Egyetem alatt annyi ilyen idióta mozaikszót, mert baromságot tanultam (csupa amerikai sületlenség volt marketing és szervezéstanból), hogy ha még egy ilyet hallok már feláll a szőr a hátamon - szóval én úgy tűnik előítéletes vagyok a könyv iránt:)