A sok rosszindulatú embernek miért jó, hogy mást földig tiporjanak? (beszélgetés)

Na várjunk csak ,szerintem az ilyen ember nem igazán "áldott ,jó lélek".

Ez egy szerep,ami önzőségből fakad,úgy hívják "Mártír" és jócskán megköveteli érte a jussát,még ha úgy is tűnik ,hogy nem!:))

Frászt!Velem ugyan ne érezzen együtt senki,ezért nem is panaszkodnék-dom igazából semmikor,csak igen ritkán ,de akkor sem az együttérzés miatt,csak mert épp akkor kibuggyant,mert nem tudtam türtőztetni magam.:)))

Szóval hogy nekem hogyan esik ,az lényegtelen ,csak az a lényeg számodra ,hogy mit éreztél te ,amikor együtt éreztél velem pl,és nálam pedig az lesz a lényeg ,hogy én mit éreztem akkor,sajnálatot,vagy együttérzést,vagy lekicsinylést...?:))))

Lehet ,hogy simán másképp fogunk érezni!:))

Szerintem ezek egy tőröl fakadó érzések, de más-más a szinezetük.

Ha én szégyellem, hogy elestem, mert mondjuk égőnek tartom, akkor a szimpla sajnálatot, együttérzést is hajlamos vagyok negatívan fogadni, míg ha önmagamat nem tartom szerencsétlennek miatta, akkor nem lesz ezzel problémám.

De olyan ember is van, aki pont a sajnálatból merít erőt, mert pozitívnak éli meg. De persze olyan is van, amit Te mondasz .... szóval szerintem többféleképpen működnek ezek a dolgok.

Neked sem esne jól, ha sajnálnálak :)

Az igen, ha együtt éreznék veled.:)

A túlzott mértékű jóindulat is egyenes út a rákhoz.

Amikor valaki mindig csak ad. (közben nem hajlandó kapni).

Sokszor hallottam már, hogy az élet nem igazságos, hiszen a nagymamám egy áldott jó lélek volt, mégis rákos lett.

Szerintem oly mindegy ki ,milyen indíttatásból érez sajnálatot ,a lényeg ,hogy a másiknak hogyan jön le,vagy épp jól esik-e neki vagy sem.

Önmagából fakadó érzések alapján ítéli majd meg ,hogy is nevezi majd ..."lesajnálásnak",vagy "megértésnek","együttérzésnek","szánalmasnak"...stb.

A sajnálat nem segít. Az együttérzés igen.

Ha van valami gondod és valaki sajnálkozva néz rád, az inkább gyengít, mintsem adna bármit is. Ezért negatív, bár az indíttatás nem negatív, az eredménye és a kisugárzása az.

Képzeld magad elé, hogy mondjuk elesel az utcán és valaki kétségbeesetten, sajnálkozva néz rád emiatt.

Ha mi sajnálunk, akkor nem érezzük, ha minket sajnálnak, akkor válik világossá, hogy miért nem jó a kisugárzása.

A lesajnálás egész más.

Nem mindegy hogy, sajnálatról, részvétről, együttérzésről van szó, vagy lesajnálásról, megvetésről.

Szerintem az első hárommal semmi baj nincs, igaz, nem mindenki tudja elfogadni őket.

Te nem az én kolléganőm vagy?:)

Pont van egy ilyen kolléganőm, bár ő még nem volt férjnél, csak nem rég ment hozzá a pasijához.

Én már a főnököt is megkérdeztem, hogy jár e fizetés emelés vagy prémium, ha valótlan dolgokat állítunk a kollégákról? Mert ha van ilyen, akkor szóljon, mert erről mi többiek nem tudunk és nekünk is jól jönne egy kis plusz pénz:)Persze azt mondta, hogy nem érte semmi, így megkértem, hogy ezt mondja el a kolléganőnek is...

Nekem nem nyitja meg.

:(

Egyébként vannak olyan személyiségtípusok, ahol tényleg az válik be, ha keményebben odaszólnak, a körbenyalogatásnak pedig nincs értelme... plusz kórképtől is függ a dolog.

A folyamatos érzelmi játszmákba meg felesleges beszállni-két embert akár itt virtuális térben is tudok mondani, aki tökélyre fejlesztették ezt, évek óta ugyanazt csinálják, és folyamatosan foglalkoznak velük mégis.

Mint azt már mondottam volt;

Minden gondolat,minden vélemény hívság,nem egyéb mint mentális folyamatokkal táplált, érzésekkel és érzelmekkel fűtött ÖNKÉNYES NÉZŐPONTOK KOLLEKCIÓJA.Minden álláspont azon a vélelmezésen alapul,hogy beteljesülése boldogságot fog hozni. Tehát – azon kívül, hogy boldogságot fog hozni – valójában a semmit értékeljük. Ez alátámasztja annak fontosságát, hogy Szókratész kijelentését szem előtt tartsuk, miszerint minden ember csak a mellett tud dönteni, amit jónak lát. A probléma az, hogy nem tudja mi az „igazi” jó. :)

Láttam:)

Néha van, mikor tényleg ilyen kritika a hatásosabb. Csak ha nem tud hova menni, akkor őrlődik tovább szegény.

Na léptem, good bye:)