A sok rosszindulatú embernek miért jó, hogy mást földig tiporjanak? (beszélgetés)

Oké, szerintem az kioktatás, ha valamit még esetleg nem tudsz, más meg lehet, hogy igen, akkor azt mondod neki, hogy ez azért van, mert alázatosabbnak kellene lennie.

Lehet, hogy pusztán csak arról van szó, hogy te még nem tudod, ő tudja és ez neked megdöbbentő, hogy magabiztosan jelenti ki. De ha úgy van, akkor miért is kellene ezt sokkal szerényebben, mint ahogy az illető gondolja?

Te sem azt fogod mondani, hogy szerintem az embernek kell levegőt vennie ahhoz, hogy életben maradjon, mert már tudod, mi a helyzet. Ezért biztosan fogod állítani. És ez nem nagyképűség, csak meggyőződés.

Ohh pardon ez nem oktatás volt,most mondjam azt hogy sajnálom hogy annak vetted.Nem tudom tettem e

olyan említést,hogy én a helyzet magaslatán állok?!Ellenkezőleg,hosszú út áll még előttem. :)

Szerintem könnyen összekeverhető a két érzés. Vannak sokan, akik elmondják, hogy hogyan sajnálnak valakit, erre valójában az együttérzés mondják el. Itt lehet a bibi szerintem.

Míg ha éppen bajban lennének és lenne, aki sajnálná őket és más meg együttérezni vele, akkor érezni lehet a különbséget.

Na... most egyetértek veled.

Magamból kiindulva.

Miért lenne nagyképű? Ez neked komplexusod? Mi van, ha valaki tudja? És ha ezt mondja, akkor egyből nagyképű neked?

Ez fura.

Ezzel viszont teljesen egyetértek :)

Az igazság útja :) Bezony :) Azt felismerni érdemes.

Elismerem,lehet hogy nem jól látom.:)

Tényleg én nem is mondtam hogy így látom,azt mondtam tudom,hogy valami magasabb cél érdekében vagyunk itt,de pontosan kijelenteni hogy miért?!

Egy kissé nagyképűen hangzik,azért említettem meg az alázatot.

Biztos is, hogy összekevertem valamivel:))

Teljesen egyetértek, a kiegyensúlyozottság a legfontosabb. Talán pont az az igazsághoz vezető út...?

Szerinted. Sokan mondanak sok mindent. Hogy szerinted ő tudás alapján mondja, ez a te feltételezésed.

Az alázatról szerintem ne oktass mást, mert ez neked messze nem az erősséged. :)

Nekem sem, de én nem is oktatok ki benne mást :)

"Mire jó a sajnálat?

Semmire…illetve valami, mindig jó valamire, de egészen biztos nem arra, amire valójában használni szeretnéd. A sajnálat és az együttérzés nem ugyanaz, sokan keverik a szezont a fazonnal. A sajnálat statikus és változatlanságot feltételez. Együtt érezni, empátiát gyakorolni valakivel, lehet szép és kegyes is, mert megértésből fakad. Érted és látod a másik fájdalmát, képes vagy átérezni az érzelmeit, “sorsát”. Az együttérzésben van változási lehetőség és dinamizmus, mert az egyenlőséget és nem a különbséget érzékelteti a két fél között. A két fél, egészként képes együtt működni és a fájdalmakból, együtt képes örömöt fakasztani vagy egy minőségibb életet.

A sajnálat egyoldalú. Van a Te “egy” oldalad és van a másik “egy” oldala. Ha valakit sajnálsz, azt jelzed felé, “Nekem milyen jó és neki milyen rossz”. A sajnálat, különbségeket, alá és felé rendelt szerepeket oszt meg. Akit -sajnálnak, valahol a porban fetreng, aki -sajnál, pedig kiemeli magát és érzékelteti ezzel a felsőbbrendűségét. Megerősítve azt, hogy kilátástalan a helyzete a másiknak."

"Ugyanis az emberek magukat elkülönültnek és korlátozottnak látják, így hiányérzetük nyomása alatt élnek. Az embereknél mindennapos, hogy szükségleteik kielégítését önmagukon kívül keresik. Ez sérülékenységük megtapasztalását vonja maga után, ugyanis elégtelek önmaguk számára.

Ennek következtében az elme egy túlélő mechanizmus, és elsősorban az érzelmek használata a túlélés eszköze. Az érzelmek g

ondolatokat vonnak maguk után, így végül az érzelmek a gondolatok „kiskapui” lesznek. Egyetlen érzelem több ezer vagy akár több millió gondolatot is helyettesíthet. Az érzelmek még a mentális folyamatoknál is alapvetőbbek és primitívebbek. Az ésszerűség az eszköz, amit az elme arra használ, hogy érzelmi céljait elérje. Az intellektus használata során az alapvető felszín alatt meghúzódó érzelem általában tudattalan marad, vagy legalábbis a tudatos-figyelmen kívül esik. Az emberek mikor a felszín alatt húzódó érzelmet elfeledik, vagy nem vesznek róla tudomást, és nem tapasztalják meg, akkor nincsenek tudatában tetteink miértjének és mindenféle lehetséges okot találnak ki. Valójában, igen gyakran nem tudják, hogy miért teszik azt, amit tesznek.

Van egy egyszerű módja annak, hogy tudatában legyünk bármely tevékenységünk mögött meghúzódó érzelmi indíttatásnak, ez pedig a kérdés: „Minek?”. A „Minek?” kérdést addig kérdezgetjük, míg az alapvető érzés kendőzetlen lesz."

/Dr.D.R.H/

Jájjjjjjj én amúgy nem tudok semmit! :)

Csak a hsz-ei alapján merészeltem ezt kijelenteni,mert egyet értett azzal a kijelentéssel amit valaki olyan mondott aki tudás és nem hit alapján szólt. :)

Ilyenkor hol az alázat? :)))

Nem csak mondani kell ám :)

Van igazi jó és rossz. Te másképp gondolod, de ha elég alázatos vagy :) akkor elhiheted, hogy lehet, hogy nem jól látod :)

Te így gondolod én másképp. Ha nem úgy gondolom, ahogyan te, attól még nem biztos, hogy ez az alázat kérdése. :)

Nincsen olyasmi hogy igazi jó vagy rossz,a dolgok őnmagukban csak vannak.Részemről túl nagyképűség lenne csak így lazán kijelenteni azt hogy pontosan miért élünk,de abban biztos vagyok hogy sokkal magasabb fokú az elhivatottságunk,mint ahogy azt te hinni véled. :)

Egy kis alázat nem ártana doki! :)

A legfontosabb hogy jól érezd magad a bőrödben! :)

Nincs jobb dolog,mint a kiegyensúlyozott állapot.

Az igazság útját valamivel összekeverhetted,mert

arról marha könnyű letérni. :)

„Egyenes és keskeny az út"

"elképzeltem a szülőkben milyen érzések vannak."

na innentől már együttérzés és nem felületes sajnálat.

Van, aki szeret ilyenkor egyedül lenni a fájdalmával. Az is az empátia és az érzelmi inteligencia, ha ezt a másik megérzi és nem erőlteti rá a másikra, hogy "neked most együttérzésre van szükséged" :)

Szóval szerintem a topic cím úgy lenne korrektebb, hogy

Miért lesznek az emberek könnyen rosszindulatúak

vagy

a fórumon miért keményebbek az emberek egymással

vagy

miért van több rosszindulatú reakció a hoxán :)

Mert az, hogy sok rosszindulatú ember lenne, ezt én nem így látom. Csak mindenkiben benne van egy ilyen oldal is és bizonyos helyzetekben ez könnyebben előjön. Mint pl. névtelen fórumozás, következmények nélküliség.

Nálam ez a sajnálat, mikor elgondolkodok és nem libbenek túl rajta pillanatok alatt.

Mondok egy példát. A Bándy Kata ügy napokig foglalkoztatott, mert az egy értelmetlen halál volt elképzeltem a szülőkben milyen érzések vannak. Marhára sajnáltam őket, hogy elvesztettek egy sikeres okos, sokra hívatott embert, aki nem mellesleg a lányuk volt és biztos nagyon szerették.

De én közel sem érezhettem azt, hogy a szülők min mennek keresztül.

Én ezért nem szoktam temetések után sem odamenni az elhunyt hozzátartozójához, hogy fogadd őszinte részvétem.

Tudom ez az önzőségemből is fakad, de miért kellene azt éreznem mint az elhunyt családjának.

De azzal is tisztában vagyok, ha nekem meghal valakim a legjobb barátom sem fogja átérezni az én fájdalmamat, bár biztos nagyon sajnálni fog.

Ezért nem is várom el, hogy odajöjjenek hozzám körbepuszilgassanak, kezet fogjanak velem és egy mondatot odasuttogjanak a fülembe.

Az érzéseimmel jobban szeretek olyankor egyedül lenni. És azt gondolom ezzel más is így van.

Az együtt érzés nem azt jelenti, hogy pontosan tudnod kellene, hogy mit érez, csak nem sajnálat van benned, hanem egy kicsit megállsz és nem tullibbensz rajta, hogy ja fáj? És akkor mi van. Na ennél még a sajnálat is jobb, ez tény.

Az együttérzésben pont az a lényeg, hogy nem "csak felületesen" sajnálom, hanem megpróbálom elképzelni, hogy milyen érzés lehet. Ez egyfajta ráhangolódás a másikra. A sajnálat ennél kevesebb.

Biztos bennem van a hiba, de én együtt érezni nagyon nehezen tudok bárkivel is, mivel nem tudhatom a másikban milyen érzések vannak.

Mikor valakit kirúgnak a munkahelyéről, meghalt egy közeli hozzátartozója, vagy hasonló kellemetlen dolog történik vele, csak sajnálni tudom, az illetőt, de együtt érezni a fent leírtak miatt nem.

Én ezért nem szeretem, mikor valaki elkezd nekem magyarázni, hogy tudom mit érzel. Tudja egy frászt.