A sok rosszindulatú embernek miért jó, hogy mást földig tiporjanak? (beszélgetős fórum)

Hát a sajnálat attól negatív, mert az illetőnek magáról szól és nem arról, hogy a másiknak mit ad ezzel.

Egy tudatosabb és empatikusabb reakció az, ha tudom, hogy a sajnálattal senki nem lesz előrébb, ezért olyan energiát sugárzok a másik felé, ami erőt ad neki és nem lesajnálva érzi magát, hogy milyen szerencsétlen, hanem erőt kap arra, hogy ez előfordulhat bárkivel és együttérzek, hogy mennyire fájdalmas lehet, de ez csak egy periódus. Nem vagy ettől kevesebb és nemsokára elmúlik.

Na ez empatikus együttérzés. Nem a "jaj szegénykém, mennyire sajnálllak". Ezzel senki sem lesz előrébb, de nekünk adhat egy olyan érzést, hogy vannak nálunk szerencsétlenebbek és ezt a luxus reakciót bizony sokan szívesen érzik, maguk emelésére.

Persze sokan teljesen jó szándéktól hajtva sajnálkoznak, de a hatása mégsem pozitív az esetek 90%-ban.

Szerintem is így van,egyetértek.

:))

„Imádjuk a (mentális) képeinket, imádjuk a drámát és az összes történetet, ami mindezzel jár.

Hajlandónak kell lenned, hogy mindezt feláldozd, és hajlandónak kell lenned a tévékészülékedet kikapcsolni. Ez nehéz.”

/David R. Hawkins/

Nem te reagálsz rá,hanem a benned lévő büszkeség.

Az energia egy,nincs pozitív vagy negatív,csak a reflektálás az.Ahol nincs büszkeség, ott szintén támadás sincs,merthogy a büszkeség melléktermékeként hamar felüti fejét a harag. :)

Igen,a földhözragadtság kifejezetten látszik,de

semmi baj.Egyszer mindenkinek kivilágosodik,ha ott

az ideje,még nekem is. :)

Kár hogy nem összpontosítottál kellően erre az igen értékes "filozófiai gondolatra",az út az Igazság magasabb szintjeihez gyakran fájdalmas, valójában gyötrelmes,de ha más megtette te is meg tudod tenni. :)

Neem.

Az ,amikor valakivel valami rossz történik,és azt mondod,mert nem tudsz mást ,többet tenni,mondani,csak ,hogy "sajnálom...:((" és valóban sajnálod ,hogy annak az embernek azt kellett megélnie,amit ,az nem negatív.

Mert amikor én sajnálok vkit, akkor ezt érzem. :o))

Amiről Te írsz, az nálam már a lesajnálás kategóriájába csúszik át .... én azt érzem abszolút alá-fölé rendelt viszonynak.

Bennem azt hiszem nem különül el a sajnálat az együttérzéstől, szerintem nem is lehet különválasztani. És én úgy látom, azoknak van gondjuk ennek elfogadásával, akik gyengeségnek, szégyellni valónak tartják, ha olyan helyzetbe kerülnek, hogy más sajnálja őket.

A legtöbb "engem ne sajnáljon senki" mondat mögött általában vmi dac rejlik, az illető kompenzál vmit, vagy nem tudja elfogadni a szeretet, gyengédséget.

:DDDDDDD Igen ,cupp-cupp..édes tőled komolyan ,hogy ezt megteszed értem!:))))

Hát ...ez nagyon szép ,és jó tulajdonság...klassz akiben jelen van,és ezt mások javára is tudja fordítani...:)))

Akkor már értheted, hogy miért dícsérlek olyan ritkán:) mert empatikus vagyok és nem akarlak bántani:))))

Az együttérzés valójában annyit jelent, hogy az ember nem megy el érzéketlenül a másik mellett, ha éppen fájdalmakat él meg. Átérzi egy kicsit a másik fájdalmát, ez pedig segít annak, aki éppen bajban van, mert érzi, hogy nem hagyják magára és nem érzéketlenek a fájdalmára. Ez erőt ad sokszor.:)

Nekem?:))

Ugyan ,nincs gondom vele.Az emberek többsége jó,és kedves,és nagyon empatikus ,és imádni való,épp ezért nem igazán szeretném kiaknázni ezen oldalukat ,úgy is tudom ,mit mondanának adott helyzetben.

Amivel gondom van még mindig ,az a szeretet elfogadása ,kimutatása,és a dicséret ,elismerés lereagálása,amire már nem durva visszautasítás a válaszom,hanem néha eljutottam az "ugyan már "-ig....ehh:DDDD

BDE:D

Frászt:) már van benne tapasztalatom, hogy mit érzel, ha együttérzek veled;))) pont azt, amit a legtöbben, hiszen az együttérzésben semmi negatív nincs. Sőt.

Az, hogy vannak komplexusok, amik miatt emberek még a pozitívat is negatívnak érzik, ez így igaz. Ettől még a sajnálat elsőre mindenkinek rossz érzést ad, persze utána már átgondolva lehet másképp értékelni.

(ha gondod van az együttérzéssel, akkor még dolgozhatsz a témán:)))