A sok rosszindulatú embernek miért jó, hogy mást földig tiporjanak? (beszélgetés)

Klassz hír, köszi!

Szeretek ÉN ÉN lenni, senki mással nem összetévesztendő ...:)

Hűha!

Szép napot Neked is! (Mifelénk így szokás ...)

Csak nem veled kevergetnek itt engem?!

Sebaj, nekem elég, ha tudom, hogy én ki vagyok ... ;)

Egyet tanulj meg és lépj túl a rosszindulatú embereken, nem érdemlik meg, hogy bosszankodj miattuk.

Aki különb nálad, az nem fog veled foglalkozni, hidd el, aki meg a te nívódat meg sem közelíti, azt meg te ne vedd észre. Mond nekik, nem veszed észre, hogy nem veszlek észre???

Valaki említette, hogy a rosszindulatú nem fogja leírni a véleményét.

Na most, én az vagyok. Annyiszor rámsütötték már, hogy sokszor elgondolkodom rajta. Tényleg az vagyok? Miért is? Azért mert más a véleményem bizonyos témákban? Azért mert nem hívok senkit drágámnak? Azért mert nem nyalizok senkinek?

Én általában igyekszem egyszerűen fogalmazni és pont azért, hogy mindenki megértse, így a hozzászólásaim tárgyilagosak szerintem, de vannak akik csak a sorok között olvasnak. Természetesen nem létező dolgokat, ugyanis én a sorok közé nem írok semmit.

És miután az ügyes sorok között olvasó rámsütötte, hogy rosszindulatú vagyok, jönnek a virtuális barátai, hogy ők is jól megmondják nekem.

Én soha nem fogalmazok ködösen, mindig egyszerű példákot hozok fel egy-egy véleményemhez, sajnos csak saját példákat tudok megosztani itt, mert azt gondolom, hogy így kell csinálni, hiszen ez esetben tudok csak tapasztalatról beszélni. Ilyenkor szoktam azt kapni, hogy nem csak rosszindulatú vagyok, de unatkozó .... is aki mellesleg tökéletes és nem elég, hogy én tökéletes vagyok, de a gyerekem is bezzeg gyerek, de ezt senki nem hiszi el, mert nekem igen is hiányom van valamiből és itt kiélem a jellememből fakadó, velem született sötétségemet és még írhatnám hosszan, hogy miket mondanak, írnak rám, pusztán azért, mert olyan témához szólok hozzá, amihez szerintük semmi közöm, valamint nem is tudhatok róla semmit, mert nekem csak 1 gyerekem van, mert én már régen szültem, mert én már öreg vagyok és egyébként is gond van az agyammal és forduljak orvoshoz, mert csak elképzelem azt, hogy elégedett vagyok magammal és az életemmel.

Na, természetesen nem vagyok egyedül ilyen, hiszen többeknek van ilyen problémája itt, de én csak magamról írthatok...

Hogy mire jó az, hogy többen állandóan ugyan azokba belekötnek? Fogalmam sincs. Bár én rosszindulatú vagyok, de sosem viszek át egyik témából a másikba vitákat, igyekszem nem példálozni senkinek egy másik témában leírt véleményét, csak abban az esetben teszem meg, ha valaki szintén ezt használja ellenem. Tudom nem jó az ilyen, de sajnos én is emberből vagyok és hajlamos vagyok én is időnként túlreagálni dolgokat....

És, ha már említettem a saját példákat: a való világban nincs haragosom, nem szoktam veszekedni senkivel. Persze van aki nem szimpatikus, de vagy legyőzöm ellenérzéseimet vagy elkerülöm az illetőt. Nem vagyok bosszúálló (egyébként itt sem), nem piszkálok senkit, stb.

Igen, csak itt kezdődik az ördögi kör. Ők nem veszik magukat észre, azt viszont nagyon is, ha kapnak. Ekkor kezdik el görénykedésnek nevezni az én viselkedésemet. Másrészt meg, nem az a cél, hogy leperegjen rólunk mindez? Hogy tudjuk, mik vagyunk, hova tartunk...blablabla?

Hát, megnézném én azt az embert, aki folyton kap, de vissza nem adja.

Legyen, én is azt mondom!

De ha én becsülöm magam, akkor nem veszem fel a kesztyűt, mert nem ér annyit, hogy idegesítsem magam, hogy más nyomorultsága miatt ne becsüljem magam annyira, hogy rossz érzések keletkezzenek bennem ... Persze, mindannyiunknak más a problémamegoldó módszere.

De azt tudom, ha valaki bánt, sokkal nagyobb "fegyver" ellene, ha csak szó nélkül rámosolygok, mintha belemennék számomra nem méltó gyalázkodásba.

Akiket az utolsó mondataidba említettél azokkal szemben kell felvenni a kesztyűt és adni nekik ami rájuk fér.

Lehet, hogy ez sem valami bölcs meglátás, de én ezt csinálom.

Mert ilyenek az ILYEN emberek, és ilyen az élet ... :)

Én kívánok mindenkinek lelki egészséget, pozitív gondolatokat, elfogadást,

a HOXA - tagoknak pedig sok jó, építő "beszélgetést".

Sajnos nem kerülhet el mindenkit az ember. Bár én is ezt az elvet vallom, tartanom kell a kapcsolatot olyan emberekkel, akik pl. a rokonaim, mégsem szívelem őket különböző okokból kifolyólag. A barátaimat megválogatom, a családomat nem tudom.

És van igazság abban, amit itt többen írtak. Szoktam kapni beszólást, és igen, el szoktam rajta gondolkodni. Találok benne igazságot, csak a beszólás miértjét nem értem. Mert oké, hogy te is pl. csúnyának találsz valakit, esetlen nem túl okosnak, vagy egyéb bajod van vele, attól még nem adod ízléstelenül a tudtára, ha nem kérdezik, akkor meg pláne.

Ilyenkor elgondolkodom, miért kaptam, és rájövök, hogy van némi valóságalapja. De rájövök még egy fontos dologra: a beszólogatónak nemcsak velem van baja, hanem saját magával is. Mert ha kiegyensúlyozott lenne, akkor nem törődne az én életemmel, hanem a sajátját egyengetné. Ha boldog lenne és elégedett önmagával, akkor nem keresné máson a fogást, hogy önigazolást nyerjen, hogy lehet, hogy béna, de én is az vagyok. Magyarán: csak mások tökéletlenségei árán érezheti saját magát többnek. Mások befeketítése árán kíván kitűnni, jobbnak látszani.

Nagyon nehéz ezekkel az emberekkel, mert kettős mércével mérnek. Ők mindenkit megbánthatnak, de őket senki ne bántsa meg.

Szerintem mindenkinek mérlegelnie kell, hogy min tud "felülemelkedni" és törekednie kell arra, hogy legalább azoktól az emberektől peregjenek le róla a rossz dolgok, akik nem számítanak az életében. Persze sok munkában ez nehéz, én is voltam pl. "ügyfeles" munkakörben (gyakorlatilag féligmeddig most is abban vagyok itt) és sok gyakorlással már több dolgot tudok magamról lepattintani, mint régen.

Embertpróbáló dolgok ezek, de a saját lelki egészségünkért meg kell tenni, hogy nem veszünk magunkra mindenkitől mindent.

Na jó, de mindenhez két ember kell, nem? (minimum)

Az agyamentek nem tudnának működni, ha nem lenne partnerük benne.