A cicáim (beszélgetés)

Hát ez valóban borzasztó, mindenhol őt keresem... hetek óta beteg volt, az orvos is csak találgatott.

Hibás vagyok én is, mert megakartam várni a jó időt az ivartalanításhoz, aztán késő lett. Hipp-hopp azt vettem észre, hogy párzik a kis barátjával. utána jött a vérzés a hüvelyből. Elvittem dokihoz kapott gyógyszert, mert hüvelygyulladása volt. Természetesen vemhes lett, de csak soványodott... visszamentünk ultrahangra. 3 kicsi cica volt benne, mindegyiknek volt már gazdija. Béres cseppet kaptunk, hogy javuljon. Aztán másnap koraszült, olyan ügyes volt végig. Utána megint visszamentünk a dokihoz ultrahangra. Annyit mondott érdekes képet mutat a méhe, méhösszehúzót kaptunk meg antibiotikumot. Kapott még vitamint, probiotikumot. Evett is már rendesen, de a hasa hatalmas volt ő pedig sovány maradt. Hétfőn visszamentünk, a doki azt mondta nincs mire várni fel kell tárni biztos a kis méhével van gond vegyük ki. Péntekre reggel 8-ra volt időpontunk, de ő negyed 7-kor meghalt. Feladta a kicsi drágám, este mondtam még neki hogy menjünk hamar aludni egy nagyot mert holnap nagy nap lesz, hát az lett...

A biztos haláltól mentettük meg annó, annyi vigasztal, hogy volt velünk pár boldog hónapja. Magamat hibáztatom, hogy nem erőszakoskodtam hamarabb a műtétre, de az is lehet Fip-es volt. Ezt már sohasem tudjuk meg!

Valóban mintha a gyerekem lett volna...el sem hiszem, hogy nincs többé :(

Részvétem!

Szegényke! Sokat nem tudok segíteni, mert nekem még minden nap eszembe jut a december közepén meghalt cicám. Ez soha nem fog elmúlni ez a fájdalom. Még azt sem mondom, amit mindenki mond, hogy majd az idő meggyógyítja a sebeket - hát nem. Nekem nem gyógyította, és gondolom neked sem fogja, mert aki ilyen érzékeny, hogy "képes egy cica halálán sírni" az soha nem heveri ki.

Van cicatartó gazda, aki attól függetlenül, hogy szereti őket, csak "darabnak" tekinti.

Itt ezen a fórumon nem olyanok vagyunk. Itt minden egyes cica olyan, mintha a sajátunk testvérkéje lenne. Aggódunk érte, ha beteg, megsiratjuk, meggyászoljuk. :((((((((((

átérzem amióta Omi beteg csak az elvesztésén örlődöm

ugy érzem ki sem fogom birni ez olyan mint egy gyermek halála ....nem lehet segiteni idővel csökenni fog a kín jaj fülemüle veled érzek és könnyezem!

Sziasztok,

Segítsetek!!! Tegnap reggel örökre elaludt az én szememfénye. . . megszakad a szívem :'(

Fújj! :(

Remélem nagyon-nagyon megdícsérted őket! :D))))

ma kaptam egy halott gyíkot ajándékba...

szeretnek.:)

:)))) Na akkor már ismerik egymást! :D)))

Csinálj majd fényképet róluk. :)

Szia, ne haragudj, hogy csak most válaszolok, de nem sok időm van :-)

Öreg cicuskám nagyon érdekesen viszonyul a kisbabához. Féltékeny, ugyanakkor rohan a szobába, ha sír a kislány és nekiáll keservesen nyávogni:-)

Próbálom úgymond összeszoktatni őket, Petike már megjelölte Biankám lábát és Bianka is megsimizte Petike fejecskéjét:-)

Egyenlőre itt tartunk :-)))

ja! :)

hát akkor sok boldogságot nekik, ez legalább veszélytelen így:)

Szia! :))))

Olyan fiatal arca van, most nő a füle, az orra - és ilyenkor még olyan nagy orrocskája van! :D)))

Erről a kandúrról nem írtál, így más a helyzet!

Gondolod odaadnák a kandúrt?

Utánajártam, nem tudnak macskákról a környéken. Ez a ház nemrég épült fel, nem tapasztalom, hogy járna ide bármilyen másik állat is akár.

A régi háznál viszont van egy hatalmas vörös kandúr a szomszédban. Egészen kicsi kora óta úgymond övé a cicám. Míg pici volt, a kandúr hagyta, hogy Hópi ugráljon rajta, játszon vele, piszéztek az orrukkal, és a kandúr őrült nagy harcokat vívott, hogy elüldözze a többi kandúrt. Mikor az enyémet megműtötték az ablakban ült sokat és bámult kifelé. A kandúr pedig kint ült és nézte az én cicámat. És az én macskám hiába nem engedi magát, ez a "szerelem" vagy barátság nem csökkent közöttük. Lehet meg kellene kérnem a kandúr gazdáit, hogy adják nekünk őt, hátha vele itt maradna. Úgyis nálunk volt mindig a macskájuk. Ha nem jön össze így sem, nem kínzom tovább.:( Köszi a válaszokat!

Minden cicának van területe, amit kijelölt magának. Addig, míg egy másik cica illata van a jelenlegi házad körül, addig nem fogja otthon érezni magát.

Szerintem a legrosszabb dolog, hogyha bezárod. Tudja, hogy ti ott vagytok, ha megvívta a területét, akkor már nem fog elmenni. Lehet, hogy valamilyen erős kandúr van a környéken, akivel nem tud, vagy nem mer szembe szállni. Mivel ő már operált, ezért nincs olyan erős illatanyaga, amivel elriasztaná az eddig ott élteket.

Próbáld figyelni, hogy hova szagolgat, hova jelöltek az ottani cicák - és azt próbáld meg lemosni, leönteni valamivel, hogy a te cicád jelölése legyen az erőteljes!

Most ennyi jutott hirtelen eszembe!

macsek a cicás naplódba elképesztő jó képeket teszel

az a cica aki feláll és elmegy ...hihetetlen

Hú, ez valóban nagyon nehéz helyzet..

Szerencsére nekem még nem volt ilyen gondom, ezért tanácsot nem tudok adni, esetleg azt, hogy próbáljátok meg egy jó darabig nem kiengedni.

Jó nagy távolság lehet, ha 3 napig bandukol, nehogy aztán tényleg valami baja essen.

szia

nem könnyű...anno én is beírtam ide hasonló problémát, anyám egyik macskája közel 100 (igen, száz) alkalommal ment vissza a régi lakáshoz. aztán egy nap abbahagyta. szóval mondhatnám, hogy van remény, csak az a helyzet kicsit más volt, mert egy falu két vége között vándorolt. úgy értelmezem, h nálatok nagyobb távolságról van szó. az is gond sztem, hogy ott etetik, miközben jó is, hisz mi lenne amúgy vele?...anyám példájából kiindulva: mi is próbáltunk mindent, bezárástól a macskaillatig vagy micsodáig, ahogy írod, nem ment. aztán egyszer csak magától.

úgyhogy tanácsot nem tudok adni, legföljebb együttérzést:/

tudom, sokra nem mész vele...

Sziasztok!

Szeretném a segítségeteket kérni, hátha ti tudtok valami ötletet adni. Szóval van egy gyönyörű, és nagyon édes 3 éves cicám, lány. Egészen pici kora óta velünk van, majd 2 évig szobacica volt. Annyira egy húron pendültünk, hogy ha fájó hassal feküdtem le pl, arra ébredtem, hogy ott alszik a hasamon és melegíti. Mikor anno megműtötték, hogy ne legyenek kiscicái, az altatás után ugyebár teljesen kába volt szegényke, de annyira ragaszkodott hozzám, hogy bár 20 percébe és sok borulásába került, de kiszédelgett mellém a nappaliba, csakhogy mellettem legyen. (persze mikor szédelegve járkált, órákon keresztül kúsztam vele a földön, hogy ha elesik, ne verje be a fejét:D), ha beteg voltam végig mellettem volt. . stb. . . ha kiment és behívtam, csak a kulcscsomót kellett megcsörgetnem és már jött is elő. Szóval azt gondoltam, hogy hozzám ragaszkodik.

Aztán most pár hónapja elköltöztünk, és a cica mindig visszaszökik a régi házunkhoz. Pedig itt olyan nagy területe lenne, és mégis. . . próbáltam már bezárni néhány napra a házba, próbáltam különböző játékokkal, csalikkal lekötni a figyelmét, és semmi nem jön be. Egyre csapzottabb szegényke, annyira elfárad, mire visszaér, hogy aztán egy napig alszik. Ott is jó dolga lenne, azt hiszem. . kap enni, van egy kislány, aki szereti, de mi is nagyon szeretjük és a kisfiamnak is hiányzik. Én viszont nagyon féltem, hogy valami baj éri, míg visszaér. Volt, hogy 3 napjába került az út. Valami ötletetek van esetleg, mivel tarthatnám itthon? Vagy el kell őt engednem, és bízni benne, hogy jó helye lesz, még mielőtt baja lenne? (pl elüti egy autó, vagy elkapja egy kutya)

Köszi a választ előre is!