A cicáim (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: A cicáim
Igen egy tekintetében, de 4-5 cica tartása már nem kevés, mondjuk 4-5 kutyám még sosem volt egyszerre.
Nem is lesz, kivéve, ha nyerek a lottón, mert akkor a nagy részét állatokra fordítom.
Valóban nagyon sok téves nézet alakult ki a macskákkal kapcsolatban sajnos.
És mintha nem is nagyon mozdulna ez jó irányba.
Pedig hihetetlenül sok jó tulajdonságuk van.
És a tartásuk is sokkal egyszerűbb, mint a kutyáké.
Nekem van és mindig is volt kutyám és imádom, de az biztos, hogy Ő sokkal többet igénybe vesz, mint a négy cica.
Én mindig is kutyásnak tartottam magam! A cicák számomra közömbösek voltak.Főleg azért, mert mindenhol azt halllani, hogy a gazdához nem kötödnek, csak a helyhez.
Aztán úgy hozta a sors, hogy nem lehetett kutya ,így a cica mellett döntöttünk. És nem bántam meg!:) Megdöbbenve láttam, hogy igen is ragaszkodnak a gazdához. Utána olvasva, nem is tudom , hogy sok ismeretetrjesztő film miért súlykolja ezt. :/ Ezenkivül már csak ráadás, hogy Hihetetlen aranyosak. :))
Igen, mert valójában a reklámokban nem maga a cica fontos, hanem az eladandó termék, így a macska csak díszlet...
Sok helyen látom, hogy kiscicát, kiskutyát ajándékoznak a gyereknek, de csak ideig-óráig érdekes, ahogy nőnek, öregszenek már nem kellenek:((
A gyerekek macska-szeretete azért más.
Játszani szeretnének Velük, megfogni, dögönyözni.
Ezt a macskák nem mindig tolerálják, a gyerekek pedig ezt nem értik. Pont emiatt van szükség bizonyos fokú érettségre, és ahhoz, hogy teljesen értsük Őket együtt kell élni Velük.
:))
szerintem is, egyfajta érettséget követel a macskák szeretete felnőtteknél. a gyerekek automatikusan imádják a kiscicákat...
nálam pl. több fázison is keresztül ment a macskaszeretet. volt, amikor kifejezetten elegem volt a macskáimból, és a kutyáimat sokkal jobban szerettem. de most egyensúly van, és ez a jó. és örülök, h ennyien vannak, és gyászolom a három eltűnt társukat...:(
Szerintem a macskákhoz meg kell érni.
Elárulok egy titkot! Én néhány évvel ezelőttig meggyőződéssel állítottam, hogy nem kedvelem a macskákat. Igaz nem is volt, mert mindig olyan kutyáink voltak akik nem mondhatóak macska-kompatibilisnek.
Aztán amikor megtaláltuk Milát, vagy Ő talált meg minket, minden megváltozott.
Rájöttem, hogy én a macskákkal rokonlélek vagyok.
És most már csak sajnálom azt a sok elvesztegetett évet amit macska nélkül töltöttem el.
Ismeritek? :)
Bálint György:Egy macska naplójából
Tudom, hogy népszerűtlen vagyok. Miért? Nem haragszom senkire, mégis vannak haragosaim. Kedves vagyok és csendes - talán ezt nem tudják megbocsátani, egy dühös és zajos korban.
Ezért aztán folyton más állatokhoz hasonlítanak, és a hasonlat az én rovásomra dől el. A kutya fürgébb és szolgálatkészebb, mint én, a baromfi szaporább, a birka szelídebb, és a disznó kiadósabb. Még a hangyát is többre becsülik, mert ha másnak nem is hajt hasznot, legalább magának gyűjt vagyont, és az ilyesmi elragadtatást kelt az emberekben.
Az én bűnöm, hogy nem keresem a sikert. Nem versengek sem a kutyával, sem a hangyával. A derék eb humanizmusát némi szánalommal szemlélem. Mindenkihez jó, mindenkinek segít, minden munkát elvégez. Mindig azt ugatja meg, akire a gazdája haragszik, mindig ott van, ahol lennie kell, minden rúgást eltűr, és minden falatot hálásan megköszön. Mint általában a humanisták, minden érdeket tisztel, kivéve a magáét. Nem irigylem.
De nem irigylem a hangyát sem, ezt az agresszív és nyárspolgári tömeglényt, mely rovarokat, csigákat, lepkéket és növényeket pusztítva menetel, zárt sorokban, a vagyon felé. Fullánkja mindig célba talál, raktárai mindig dúsak. Dorombolni viszont csak én tudok.
Nekem nincsenek nagy ambícióim. Nyugodtan ülök a küszöbön, és derűsen szemlélem a nyüzsgő világot. Csak annyi kell nekem, amennyit fáradtság és megalázkodás nélkül tudok megszerezni. Ezért érem be olyan kevéssel. De egyhez ragaszkodom: a függetlenséghez. Én vagyok az egyetlen állat, amelyet még nem sikerült idomítani. Nem végzek mutatványokat, nem "szolgálok", és nem adok kezet. Ezért sokan butának tartanak. A tárgyilagos közvélemény döntésére bízom, hogy ki a buta.
Nem igaz, hogy nem szeretem a ház népét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet.
Szememre vetik, hogy költözködés után visszaszököm a régi lakásba, hogy nem az emberekhez vagyok hű, hanem a helyhez. De el kell ismernem, hogy az új környezetet nehezen szokom meg. Néhány zajos, fecsegő ember társasága nem kárpótol a régi falak, fák és tejesköcsögök elvesztéséért. De nem becsmérlést, hanem elismerést érdemlek, amiért elsősorban intézményekhez ragaszkodom, és nem egyénekhez.
Kegyetlenül bánok az egerekkel?
Beismerem. De megfigyeltétek-e már alaposan az egérjátékot?
Nem vettétek észre, hogy pontosan úgy játszom az egerekkel, mint a fiaimmal? Elkapom, és újra elengedem őket, hadd tanuljanak rugalmasságot, erőt, kitartást, merészséget. Megkísérlem a lehetetlent: macskát szeretnék nevelni belőlük. De mindig csalódom. Nem értik meg a szándékomat, nem akarnak túlnőni nyomorult kis egyéniségükön. Ragaszkodnak a dohos, puha egérlyukhoz, az örök rágcsáláshoz, a serény kis nyüzsgéshez.
Elveik vannak, pocakot eresztenek, nagyképűek, gyávák, unalmasak, és azt hiszik, hogy a szürke a legszebb szín a világon. Mindenhová eljutnak, mindent kiszimatolnak, mindent kirágnak, és erre rettenetesen büszkék. Hiába minden kísérletem, reménytelenül egerek maradnak. Mit tehetek hát? Elszomorodom és megeszem őket.
Ha lenéző véleményt mondanak rólam, ha félreértenek, ha támadnak ,nem felelhetek mást, mint egyik ősöm, a Fekete Macska, mikor színe miatt ócsárolták: "Lehet, hogy sötét vagyok, de mégis az én szemem világít a sötétben."
Jaj, de jó! :)))
Barátnőm cicájánál azt vették észre, hogy két napig nem volt pisis az alom. Elrohantak kórházba ,ahol azt mondták, hogy hólyagköve van.
Vagy elaltatják, vagy 45 ezer forint lesz a műtét.
Ez 15 éve volt, amikor azért 45 ezer nagyobb értéket képviselt, mint most.
Megjegyzem nekem most se kevés. :/
A cicát megműtötték , úgy hogy a barátnőm utolsó idős terhes volt és még semmijük nem volt meg!:P
Akiknek nem volt állatuk azt mondták Ti nem vagytok normálisak! :/ A cica még élt utána 16 évet, tavaly kellett elaltani.
Lényeg, hogy mivel fiú cica volt le kellett műteni a fütyijét is,- nem tudom mi okból-, így újra meg kellett tanulnia pisilni. Addig meg.... :P minden úszott! :D
De jó:))
Csak maradjon is így!
Vöri cicám egy jó nagyot pisilt itt az alomba mellettem!
(ezt csak azok érthetik, akiknek van hugyúti problémákkal küzdő macskája). reggel még nem ment a pisilés, de estére helyre jött!:))
Nem semmi!:O :D
Elgondolkodtam, vajon Micit mire tudnám megtanítani. Gyanítom semmire!:D
Olyan öntörvényű, hogy simogatni is csak akkor lehet, ha ő akarja!
Minden állatnak, -ahogy az embereknek is- más az egyénisége. Én még nem láttam, hogy macskát bármire is meg tudtak volna tanítani, de ilyenkor szokták mondani, hogy a "kivétel erősíti a szabályt". Bár ezt soha nem értettem, szerintem hülyeség. ;) :D
Nem válik be úgy néz ki a szilikonos alom.Idáig bírta.Azt írják nem porzik még,hogy nem:(
Maradunk inkább a hagyományosnál.