50-es férjem dobott egy 29 éves csajért. Hogy éljem túl? (beszélgetés)
Sosem! Ilyenkor mindig felmegy a vérnyomásom.
Diana-Károly herceg-Camilla hármas jut az eszembe. Az utóbbit még bottal sem piszkálnám meg...
Ahogy írjátok, igazatok van, szegényes dolog az, ha így kell mutatni a szenvedélyt!
Nektek nem a vérszívó, szipirtyó jut eszetekbe?
A fenségterület megjelölése meg végképp nevetséges gyakorlat!
Még a legelején se szívtuk egymás nyakát..
80 as évek elején, elvált az egyik szomszédcsaj. Válása után a " svábbálba " járt. Megtehette, szinglinek számított, és ugyan volt már akkor 2 lánya, de a nagyi vigyázott rájuk.
Ez a csaj. egy legényembert talált magának. ( ki tudja lehet már ismerték egymást ). Mikor kis szünetet tartott a zenekar, nyilván találtak helyet ahol elbújtak. És bizony a csajszikánk nyaka szép piros pöttyös volt. A szünet után.
:((
Én nem értem ezeket a mai lányokat se.A lánya lehetne!(ugyan a szülei mit szólhatnak hozzá?)
A férjem 46 lesz, a lányom 20.Mondjuk az ő barátja is 28 éves, de ez még elmegy...
Kedves Bárányka!
Nagyon köszönöm a hozzászólásodat, jól esik ez a csupa nagybetű.
Kifejtenéd részletesebben mit is akarsz üzenni?
Sajnos nem értem. Mindenkit un valaki, akkor tehát teljesen felesleges párkapcsolatot kialakítani?
Vagy el kell fogadni azt, hogy unjuk a másikat?
Vagy nem kell másra nézni, hiszen nemsokára úgyis unni fogjuk?
Ez nem férfi vagy nő kérdése, nem ezen múlik. Emberek vagyunk, mindegy, férfiról vagy nőről van szó.
Megunni egy embert... ilyet egy emberről sem lehetne mondani, megunni maximum egy ételt lehet, miután már két hete azt eszed. Egy embert nem lehet egy ételhez hasonlítani.
Egyébként pedig ugyanígy egy nő is mondhatná a férjére, párjára, hogy megunta. Főleg, amikor azt lehet látni, hogy egy csinos, ápolt nő mellett ott lépked egy jól táplált elhízott hímnemű. Hány ilyen van....
Egyébként a másik megismerése véget nem érő folyamat. Az önismeret is nehéz ügy, hát még egy másik ember teljes megismerése. Az lehetetlen szerintem. Ha kíváncsiak vagyunk rá, érdeklődünk, odatesszük magunkat a kapcsolatba, mindig tudunk újat felfedezni a társunkban. Csak elhatározás, jellem, akarat kérdése, és egy döntésé.
Ezt a témát érzelmi, lelki szinten kezelitek.
Ez csak az egyik nézete.
A másik nézet az ember - akár férfi, akár nő -, mint fizikai lény.
Mi, férfiak szoktuk mondani egymásnak, ha meglátunk együtt egy csinos nőt: "Ezt is unja már valaki."
Ez a közhely mindent elmond.
Fel nem foghatom ezeket, pedig sajnos maga az élet...van egy ismerős csaj, aki 49 éves. Nyáron mesélte, hogy van egy pasija, aki nála fiatalabb jó sokkal, kb. olyan 35 lehet, kétgyerekes családapa, 30 körüli a felesége. És... rendszeresen összejárkál a 49 éves nővel, mert otthon már unja. Persze a feleségére nem tud rosszat mondani, nagyon kedves, aranyos, csak már unalmas.
Pfffff.... jajjjjj. Ez jutott eszembe. Arról, milyen morbid dolgokat produkál az élet, és becsületesnek, tisztességesnek látszó emberek milyen iszonyú dolgokat művelnek, úgy, hogy nem is sejti senki.
Milyen szép hasonlat!
Gyönyörű babaházam volt! Életnagyságú, egy egész üres szoba, amit a barátnőmmel be is rendeztünk. 56-os nagynénémtől Ausztráliából Barbie babám volt, kettő, piros kofferrel. Gyönyörű neylon ruháim, amiket rendre elszakítottam, összekoszoltam.
"Hogy éljem túl?"
HA még egyben van, akkor túlélted:)