50-es férjem dobott egy 29 éves csajért. Hogy éljem túl? (beszélgetős fórum)
Milyen a csaj? Számító!
Én még nem láttam olyan 50-es pasit aki biztos egzisztencia nélkül kellett egy huszonéves csajnak.
És igen,a nők szemetek és nyomulnak.
A párom nem egyszer mutatja a mobilját milyen sms-eket kap fiatal csajoktól.Szégyentelen felajánlkozások.Szerelmes levelek.
Csak azt nem tudják,hogy amit látni vélnek,semmi nincs a férjem nevén,még az autójának a fele is az enyém.
Na megyek aludni, mert félrepötyögök már. Még javítom:
Kettőn áll a vásár. Lehet, hogy a csaj kellette magát, elcsábította. Lehet Bakkara férje fel se figyelt volna rá. Nem tudom. Egyértelműen a férj a legnagyobb hibás, de a csajt sem kell félteni.
Alattomos egy LÉNY a nő, sajnos kezdek rájönni, hogy betegebbek vagyunk a férfiaknál.
Keetőn áll a vásár. Lehet, hogy a csaj kellette magát, elcsábította. Lehet Bakkara férje fel se figyelt volna rá. Nem tudom. Egyértelműen a férj a legnagyobb hibás, de a csajt sem kell félteni.
Alattomo egy lány a nő, sajnos kezdek rájönni, hogy betegebbek vagyunk a férfiaknál.
Lehet, hogy apakomplexusa van a csajnak... érdekes lenne tudni, hogy valódi érzelmek fűzik Bakkara férjéhez, vagy csak szórakozik.
Mindenesetre nem a lány a cinkes a sztoriban, hanem egyedül csak a férj. Ő az, aki felrúgta a házasságát. A lány fölött én nem ítélkeznék, ő nem tartozott senkinek számadással, nem fogadott örök hűséget - az más tészta, hogy nekem más férje nem kellene, a betyárbecsület azt diktálja, hogy házinyúlra nem lövünk. Ha támad, akkor se.
Úristen! Borzasztóan sajnállak!
Ki is mentem rágyújtani, ahogy beleolvastam a katasztorfális sztoridba. Dohányzás közben elgondolkodtam:
Milyen lehet a 29 éves lány? Valami gond lehet a csajjal. Rettentő lelki szegény lehet, ha a saját korosztályából nem talál/talált magának párt.
A második dolog ami eszembe jutott, hogy egy munkahelyen??? És ilyen korkülönbséggel??? Annyira nevetségesek lehetnek. Elképzelem magam egy nálam 20-25 éves férfivel a munkahelyemen, hát kisülne a szemem. Egészségére.
Előfordul ritkán, de szerintem nem jellemző, hogy hosszú távú kapcsolat lenne... Férjed eldobta a közös életet egy jött-ment kis fruska miatt mindenféle hirtelen fellángolás érzete miatt: meg se érdemelt már Téged (bár szokták azt is mondani, hogy amit otthon nem kap meg, azt máshol fogja keresni...). Én ilyenkor csak azt szoktam mondani, hogy egyedül fog megdögleni, mert a 29 éves fruskánk lelép előbb-utóbb. Vagy esetleg közös gyerek? Van egy ilyen pár ismerősöm. Megvan a 25 év korkülönbség és közös gyermek született. Apuka 60-at üti. Minden esetre a leányzó bátor belevágni így az életbe. Persze azt elmondom, hogy ez a lány hót igénytelen. A 60 éves emberünk meg festi a haját, hogy fiatalítson rajta. Ühümm... Mulatságosan néznek ki.
És még azzal a lehetőséggel számolva, hogy szétmennek és tovább együtt dolgozni. Ez ütős lesz, de a munkatársak jól fognak szórakozni.
Elveszett ember a Te férjed!
Ami Téged illet: sírjál csak reggeltől estig. Add ki magadból. De ne omolj össze. Legyél kitartó. Téged valószínűleg a fenti dolgok nem fognak vígasztalni soha, de keseregni túl spkáig és emiatt összeroskadnod nincs értelme. Neked van még remény, sok ilyet is látni a világban. Ilyen páros is van a környezetemben. Nekik volt eszük, ugyan az a korosztály. Pasasnak meghalt a felesége, nőt szintén el lett hagyva egy másik nő miatt. Ők ketten összeálltak, hasonló korú fiaik vannak és boldogan élnek együtt. Ez egy kis faluban. Neked is van remény!
Nem tudom tudtam-e segíteni. Én is 29 éves vagyok, de ahogy fentebb is írtam, kisülne a szemem egy 25 évvel idősebb férfi oldalán :)
Ha vinnem kellene magammal a haverokhoz :D
A munkahelyemen nem tudnám elviselni a szégyent :D
Röhögne rajtam mindenki :D
Szerintem ez betegség!
Bakkara!
Csak azért írom le a történetemet, mert egy ismeretlen esetét tisztán látja az ember, talán egy kis segítséget ad ahhoz, hogy tárgyilagosabban ítéld meg a férjed húzását.
38 voltam, amikor a férjem 16 év után összecsomagolt és elment. Ráadásul nem volt senkije, könyörögtem, hogy maradjon, „hozzuk rendbe az életünket”, de ő elhagyott, „mert már nem volt szerelmes” belém.
Évekig vártam, hogy majd megtörténik a csoda, és visszajön, mert mi egymásnak vagyunk rendelve, csak sok lett a 16 év, pánikol, hogy elmúlik az élet, de majd rájön, hogy én szeretem, úgy, ahogy senki más. Őszintén hittem abban, hogy megbánja és visszajön.
Hát a nem! Ledobott 20-25 kilót magáról, mert rájött, hogy kövéren nem kell senkinek. Felvette azokat a ruhákat, amiket előtte soha (mert amikor én vettem neki, akkor az nem volt elég férfias) stb.
Azóta (6 éve) szinte folyamatosan kapcsolatban él (különböző korú 25-30-as csajokkal, sőt volt nálam idősebb többgyerekes nő is az igazi szerelmek között), keresi azt, akivel újra családja lehetne. Én sokáig bármit megtettem volna, hogy visszajöjjön hozzánk (van egy közös gyerekünk), de egy percre sem kellettem neki. Bárki más igen, csak én nem.
Evvel csak azt szeretném mondani (saját tapasztalatomból kiindulva), hogy amennyire csak lehet, légy racionális, ne ringasd magad illúziókba, a férjed elment és lehet, hogy ezt soha nem bánja meg. Ha tudsz, ne várj rá!
Nekem 4 év pokol jutott avval, hogy 7/24-ben ezen rágódtam, semminek nem volt értelme, az életnek különösen nem.
A mai napig nagyon fáj, kapcsolatom nem volt azóta, pedig 1-2 éve már sokkal jobban vagyok, sokszor jobban élvezem az életet, mint azelőtt bármikor, mégsem jön szembe a nagy ő, az élet eddig nem adta meg azt, hogy én is boldog legyek mással…jó lenne néha nem egyedül ébredni, de ez nekem valami miatt nem jön össze.
Sebaj…. viszont halkan, csendben, talán magam sem hiszem, őszintén ki tudom mondani, hogy ez így volt rendben, és nem kívánom vissza a közös életünket. Sajnálom az elvesztett 4-5 évet (vagy talán azt a húszat???) és a rengeteg könnycseppet is, amit emiatt kisírtam magamból.
Van aki nagyon lassan gyógyul egy efféle történetből, de ma már látom, hogy ha kínokkal teli, hosszú és fájdalmas az út, de az idő tényleg mindent a helyére tesz.
A gyógyszereket tedd le, csak tönkreteszi a szervezetedet.
Nagyon nagy lelki erőt kívánok és azt, hogy bízz magadban, egyedül is talpon tudsz maradni. Túl kell élni és túl is fogod élni!
Jó éjszakát mindenkinek!
Köszönöm a jó szavakat.Sokat segítetek, segítettetek.
Akkor rajta, eljött az idő, kényeztesd magad, foglalkozz csak saját magaddal. Az hogy kimozdultál már tök jó, első lépés.
Erős vagy, ez biztos, mert az írásodból kitűnik, hogy méltósággal viseled a dolgokat, ami ilyen esetben a legnehezebb, le a kalappal előtted és csak így tovább!
Persze, hogy nem. Nekem is volt olyan, aki megalázott, sőt ... vártam rá, mert hülye voltam, hitegetett, majd összejött velem, együtt jártunk és közben megcsalt egy másik nővel. Kamuzott a nőnek is, nekem is, ketten voltunk egyszerre, sőt mint kiderült, volt olyan, hogy este 9 kor ment el tőlem, 10 - től meg már a másikkal volt.
Rájöttem. Értesítettem a másik csajt. A pasit rögtön dobtam, mert iszonyúan fájt, és megalázott. És képzeljétek, a másik csaj amikor elmondta neki, hogy tud rólam, letagadott a hapek engem. Azt merte mondani, nem is ismer.
Ezt a megalázást... persze, mutattam egy - két sms-t egy, a csajjal közös ismerősnek, csak kiderült, hogy ismer, de akkor meg azt tagadta le, hogy egyszerre voltunk neki.
Pedig igen.. iszonyú. Ilyenben sosem hazudnék. Sőt... a csaj nagyon naív, mert ha először abban kamuzott a pasi, hogy nem ismer, és kiderült, hogy hazudik, gondolhatná, hogy az ilyen gátlástalanul kamuzik mindenben.
Azóta az utcán nem köszönök neki. Ez életem nagy fájdalma. Őt nem neten ismertem meg, egy városban élünk, ismerem kiskorától. Köztiszteletben álló személy, jó híre van, a barátnőim is mondták, meg mindenki, hogy Ő tuti nem fog megszívatni. És a legnagyobb pofont tőle kaptam.
Nem adtam vissza, szépen az igazságot közölve leléptem. A másikkal együtt van. Hogy meddig? Ki tudja. Hazugságra nem épülhet hosszú távon semmi. Erre mondják azt, hogy sz.rból nem lehet várat építeni. (már bocsi)
Az viszont biztos, hogy nagy tapasztalat volt.
Ugyanmár ez szánalmas lenne... odamenni a másik nőhöz? Aki épp nyertes pozícióban van? Ááááá ismered te a nőket? Tudod milyen kegyetlenek tudnak lenni egymással?
Másrészt az új barátnő biztos megemlítené a férjnek, tuti nem pozitív fennhanggal és csak szánalmat váltana ki.
Én sem beszélgetek az exfeleséggel, mert miről? Nincs témánk, pedig a mi viszonyunk még egész barátinak mondható, de eszembe nem jutna sohasem felhívni, hogy téged hogy csókolt, mert engem így... ugyanmár, ez vérciki; másrészt kíváncsi sem vagyok a kettejük korábbi életére. Tudok amennyit tudnom kell és ha összefutunk az utcán, köszönünk és ennyi. Párom persze továbbra is tartja vele a kapcsolatot, hisz van egy közös gyerekük, pl gyerek szülinapját közösen tartják, nélkülem, úgy érzem nekem nem lenne ott keresnivalóm, tiszteletben tartom a kettejük kapcsolatát, pl mikor 2 éve exfeleséget műtötték és pár hétig nem tudott járni, nem frusztrált, hogy párom látogatta a kórházban, ő vitte haza, vásárolt be neki, segített ügyintézni stbstb... és mindezek ellenére nem érzem azt hogy nekem beszélnivalóm lenne vele, bármiről is nemhogy párkapcsolati vagy szexuális témákról
A sminkeléssel baj lesz!
Eddig sohasem csináltam, most nemigen menne.
De gondolkozom rajta. Amint egy profi megmutatja, mert magamtól nem kezdek bele.
Elég határozott színeim vannak, nekem a smink eddig úgy hatott, mint egy múmiaálarc. Nyilván mert nem volt elég hozzáértő a kozmetikus, aki rá akart venni.
De dolgozom magamban az ügyön!
Én sem tenném, én is nevetségesnek érezném magam. A nőnek ehhez az egészhez semmi köze, nem kell szerintem vele kommunikálni egyáltalán.
Légyszíves, mielőtt egyezkednél a férfivel és bármit is odaadnál neki, ügyvéd!
Mert a vagyoni dolgokba biztos beleüti az orrát a nő.
Gyerek nekik? Pár év múlva? Mikor szülne? Amikor a pasija 60 éves lesz? Mire a gyerek felnő, meg 80? Na ennél felelőtlenebb döntést el sem tudnék képzelni.
Pontosan. Szívemből szóltál. Nem játszunk szerepcserét.
Pasiért nem harcolunk, sosem, egyikért sem, azért meg még gondolatban sem, aki ilyet tett.
Itt a legnagyobb harc szerintem amit lehet tenni, az az, hogy a férfi előtt összeszedni minden erőt, méltóságot, és megmutatni, hogy egyedül sem jött el a világvége.
Huuu nagyon nehéz, hosszú folyamat ez, de sikerülni fog, mert Bakkara már kimozdult :) és ez az első lépés.
Harcoljon értünk a pasi:) én ugyan soha, egyért sem...
Benned van méltóság, és ezért le a kalappal!
Ahogy elképzellek, "jó nő" is vagy, tehát vár még rád boldogság az életben.
Ismerek nem egy, nem két 50 feletti nőt, aki szintén megtalálta az igazi párját egy válás után.
Ez legyen a mottód!!!
Amikor nagyon rosszul vagy, vedd fel a legjobb ruhád, sminkelj ki, a legjobb cipőd, ékszerek, stb. és így állj a világ elé! Ne add meg nekik azt az örömet, hogy letörték benned a lelkesedést. Meg amúgy is, így ha vacakul érzed magad, de tükörbe nézel, csak a legjobb külsődet láthatod és ez már önmagában mosolyt csal az arcodra:)
Igazad van! Kár lenne ilyen helyzetbe hoznod magad. A helyzeten nem változtathatnál.
De! Te vagy a sértett fél.Nagyobb anyagi biztonságot viszont ki tudnál harcolni!
Ne legyél annyira nagyvonalú!Itt nem csak az exedre gondolok,hanem a csajra is.Mert Ő a Te vagyonodra is pályázik!
Csak vesztes lehetek egy ilyen helyzetben.
Nevetségessé tenném magam. Nem, nem, semmiképp.
Esküszöm, hogy eszembe sem jutott.
Ez a dolog, nem közte és köztem, hanem a férjem és köztem játszódik.
A férjem közölte, hogy kedvese tud rólam, meg a gyerekről.
Nem tudhatom, hogyan állította be előtte a kapcsolatunkat.
Az általad beállított kép nem illik a profilomba.
Valószínűleg kishitű vagyok, vagy nem is tudom.
Egyetlen percig sem jutott ez eszembe.
Semmit sem használna a házasságomnak, a volt házasságomnak, pontosabban.
A telefonra nem válaszolt.
Azóta beszéltem vele. Pénzügyekről.
Most már kevesebb dolog lebeg, a helyzet tisztább, és így még világosabb, hogy egyedül vagyok.
Igyekszem emelt fővel kikerülni a helyzetből, mindent tisztázni, aprólékosan, hosszú távra.
Nem könnyű úgy tárgyalni, hogy ne törjön meg a hangom, de ne legyek agresszív se.
Pl. megkérdezhetnéd kiskolleginától, h mégis mit gondolt felőled akkor amikor először finom csókot lehelt férjedurad pofijára...nem részletezném annyira nagyon...de én a helyedben biztosan elmagyaráznám neki, h ha ő akkor azt gondolta, h Te nem vagy a világon akkor rendesen nagyot tévedett...:)
Ne mondd, h nem bolygat, h honnan vette a bátorságot?:)
Nem értek egyet! Minek harcolna? Elköltözött,eldőlt!
Én ebben a pasiban akkor sem bíznék többet,ha visszajönne!
Saját magára kell odafigyelnie.Arra,hogy talpra álljon mind szellemileg,mind fizikailag.Miért kellene még megaláznia magát?
Nagyon jó ötlet volt a színház.Jó az edzőterem is.Kényeztesd magad,hogy az önbizalmad is helyreálljon.Nincs itt a világ vége!Lehetsz még sokkal boldogabb,mint voltál!
Nem Te vagy hibás,hanem így jártál.Nem hiszem,hogy megakadályozhattad volna!A munkahelyen egész nap együtt vannak.
Előre nézz!Ebbe az anyagi lezárás is benne van!
Továbbra is az a véleményem,hogy kérdezz meg egy ebben jártas ügyvédet.Ne engedd kisemmizni magad!
Engedd el a férjed,ne hívogasd!Ne legyen meg az az elégtétele,hogy nélküle nem tudsz élni!
Nehéz lesz? NAGYON!!!! De csak az áll talpra,aki talpra akar állni!
Én is feszülten olvastam végig, fájdalom a köbön, a vége mégis az lett, hogy otthon töltötte a férj a karácsonyt.
A baba még várni fog, előbb "élni" akarnak, utazni, szórakozni szerintem.