2008 júliusára babát várók (beszélgetés)

Bár, az én méretemhez ez sokkal inkább passzol;-).

De a nagyobb dudák mindig divatban maradnak...szerintem...;-DD

Tuuudooom...láááttaaaam:-))...kicsit irigykedem is;-).

Bár mindig kissebbeket szerettem volna...aztán most itt van;-)).

Szió! Szerintem nem lesz gond, ne aggódj:-)! Réka úgyis érzi, mennyire szeretnéd még, ha sokáig cicizne...meg Te is teljesen erre vagy hangolódva.

Nekem csak az első alkalomkor volt egy kis tejpara, de hozzáteszem, mi éppen akkor költöztünk is. Most visszagondolva, nem is tudom, melyik volt negatívabb hatással a menyiségre:-). De sikeresen átvészeltük a nehezebb napokat, és elmondhatom- legnagyobb boldogságomra én is - hogy most már túl a 6. hónapon, csak szopi van még, kicsi kóstolgatásokkal:-)). Bár a védőnő szerint (ma voltunk) lassan kicsit többet kellene majd neki adnom, egy-egy lépéssel, mert mást is igányel a szervezete. Hááát...erről azért megoszlanak a vélemények.

De szerencsére, mo9st egy ideje én is már csak azért fejek időnként, hogy ne durranjon a cici;-).

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem már majdnem kisebb, mint terhesség előtt (ha üres) :-((, de tejci igen sok van benne. Kíváncsi lesze, szopi végére majd hogy fognak festeni, de "ej, ráérünk arra még" - Pató Pál úrként ;-).

Lehet, hogy változott picit a tej íze, Rékának nem kell annyira...:-((( De a mennyiséggel nincs gond, most is kénytelen voltam lefejni, miután Réka nem sokat evett, mert már durranóban voltam.

Csillu, sose bánd meg a hozzászólásaidat, lehet, hogy most csak neked van 3 gyereked, de talán nekünk többieknek is lesz majd valamikor... Szóval csak okulunk a te példádból is.:-)

Szerencsére nekem se volt semmi változás a tejciben, bár csak egyszer volt meg eddig, remélem Gabka, Cash, nektek se lesz semmi baj.

Miután elküldtem az előző hsz-t, kicsit megbántam, mert speciális helyzetünknél fogva én eléggé kilógok a fórumból és egy kicsit feleslegesen traktállak Benneteket a 3-gyerekes lét örömeivel és nehézségeivel.

Száz szónak is egy a vége, az én Ágim harmadik gyerekként - mióta elmúlt a hasfájás, kopp-kopp-kopp - kiegyensúlyozott, mosolygós, nevetős kislány. Szeretetből éppannyit kap, mint bármelyik baba itt, ugyanakkor figyelemből csak fele-harmada jut, remélem ez nem válik majd kárára a jövőben. Nálunk ritka a hordozás, inkább babaülésből vagy játszószőnyegről szemléli a családját maga körül, ha kézben van, akkor inkább ölben és játszunk vele. Bár én is virtuóz vagyok egykezezésben, mióta megritkultak a pocifájós esetek, nem sokat mászkálok vele, igyekszem inkább csak vele énekelgetni, mozgatni vagy bevonni a nagyok szórakozásába.

Szijjasztok!

Anyukák örömmel tölt el hogy íly szép és tartlamas hozzászólásokat alkottatok...

Anita gyógyulóban van már??? Sok gyógypuszi neki!!!

Cash nekem amikor megjön, aznap egy kicsit kevesebb a tejci, de utána olyan, mint máskor..ilyen szempontból ne félj, de amúgy elég fájdalmas nekem...megviselt múltkor is, hogy most nem veszek be semmit rá.

Bumbukám számolod vissza a napokat?

Sziasztok!

Julimami, köszönöm, amit leírtál, nagyon becsüllek ezért a hozzáállásért! És jobbulást Anitának!

Az én Annám is 3 évesen kezdett ismerkedni a betűkkel, elkezdte őket lemásolni, pedig rajzolni még szinte semmit se tudott akkoriban. Én is vettem mágneses betúket a hűtőre és elneveztük őket. Motanában (5 éves) a számok érdeklik, el tudja őket olvasni 100-ig és a nagyobbak felől is kérdezget. :-)

Valahogy így gondolom én is, mint Julimami, csak nem mindig sikerül. Pl. nálunk a dackorszakkal (2,5 év körül) elkezdődtek a tiltások, mert arra jöttem rá, hogy legalább olyan rossz a gyereknek, ha minden szeszélyének engedek, mint ha tiltok ezt-azt. Persze akkor kezdődtek csak el az igazán meredek dolgok, előtte szinte csak finoman irányítani és szeretni kellett Annát. Laci viszont egész más személyiség, rendkívül öntörvényű, magabiztos, mindent kibrusztolna magának. Ugyanakkor bújós, szeretnivaló kis pasi. Mostanában elég kajla, nagyon kell rá ügyelnem, ráaádsul nem fogadja el a nemet, időnként rá kell kiabálnunk, mert fejjel megy a falnak.

A páromnak az az elve és ezt én is átvettem, hogy a gyerekeknek egészen kicsi koruk óta igyekszünk megmagyarázni mit miért csinálunk, hogy értsék a világot. Érdekes, hogy Anna nagyon érdeklődő, állandóan kérdezget, néha szégyenben is maradok, mert utána kell nézni, amire kíváncsi. Ugyanakkor banális dolgokat nem hajlandó megérteni, megtanulni. Nálam ilyenkor szokott elszakadni a cérna, mert látszólag megérti, amit tényleg századszor magyarázok el, de csinálni azt nem hajlandó. Sajnos rá szoktam kiabálni, nekem is nagyon rosszul esik, amikor elsírja magát. Erre még nem találtam megoldást a rengeteg türelmen kívül.

Mi is mindenhová visszük a gyerekeket, nagyon ritka is, hogy tudnak rájuk a nagyszülők vigyázni, meg mi sem szeretnénk. Sokszor azonban nagyon nehéz mindhármuk igényeit összeegyeztetni a miénkkel. Engem ez akaszt ki és fáraszt a legjobban. A héten is lesz egy napunk, amit még nem tudom, hogy fogok megoldani. Bár ha lesz vasutassztrájk, apa nem utazik és minden ok... Álmodozom.:-()

Még lenne sok megosztani való gondolatom, csak így nem lesz ebéd.

Áááájájj... akkor én is várhatom most már... neeeem akarooom!!! Mondjuk annyira nem érdekelne, csak a tejemet féltem... Kíváncsi vagyok Te megérze-e...? Majd számolj be!!!

Julimami gyógyuljatok!!! Anita nagyon ügyes, én totál elhiszem, nálunk is hasonlóképpen ment a dolog.:)))

Sziasztok drágáim!:-) Igen, megint szuper a téma!:-)) Rékám már ébren van, most apájával bújtak össze és beszélgetnek. Ilyenkor hétköznaponként ugye apája elmegy dolgozni - érdekes, de Réka valahogy pontosan tudja, mikor van hétköznap, mikor hétvége - ezért reggel vannak együtt egy kicsit, mert aztán a párom sokszor csak fürcsi idejére ér haza. Ezt Réka el is fogadja, amikor viszont hétvége van, akkor egyszerűen kiharcolja magának, hogy az apja foglalkozzon vele. Édesek!:-)

A nap rossz híre: éjjel megjött.:-(( Most már kénytelenek leszünk jobban figyelni a dolgokra, nehogy Rékámnak mégis hamarabb legyen kistesója, mint tervezzük... Persze ha besikerülne korábban, akkor váruk szeretettel, nagyon örülünk neki. De ha én döntöm el, mikor jöjjön, akkor várnék még egy évet.

Julimami, Anitádnak jobbulást!

Sziasztok Lanyok!

Vegre volt egy kis idom visszaolvasni.Amit Vani bemasolt cikk az teljesen illik rank,csak annyiban nem, hogy en nem hordoztam kendoben.De sosem hagytuk sirni a babat es nagyon jo osszhang alakult ki kozotunk.O megbizik bennem igy en is megbizom benne.Azaz ritkan sir de annak tudom, hogy oka van.Az egesznapot egyutt toltjuk.Itt nincs kire "lepaszoljam".Se nagymami se unokateso senki.Csak O meg en.Igy a kezdetektol osszedolgozunk.Meg en fozok a pihenoszeket mindig beforgatom a nappaliba a konyha iranyaba.Beszelek hozza ,enekelek stb.O meg nyugodt mertr lat engem.Komolyan jobb kisbabat nem kivanhatnek.Mar regota este 8-tol reggel 8-ig alszik egyhuzamba.Akkor egy nagy reggeli majd odaveszem a nagyagyba.Azt nem O igenyli,hanem en.:-)Es alszunk 10-11-ig egyutt.;-) az a legjobb az egesz napban.Elmegyek lefekszem en is.

Sok pusiz nektek es jo ejt.

Igencsak meghatott Vanet hsz-a. Bár sokat foglalkozom a témával, eddig kevés embert találtam, aki ennyire céltudatosan és tudatosan alakítja gyermeke jellemét. Mi nem követünk "egy bizonyos" elvet. Individualisták vagyunk, tehát alkalmazkodunk a gyermekeink igényéhez. a két lány, két jellem, két hozzáállás, az alapelv azonban egy: szeretet. A gyerek érezze, hogy örülnek neki, tisztelik, szeretik, értékelik a véleményét, nem hazudnak neki. Ez főként az idősebb lányomnál jut kifejezésre, a babánál azt tartom fontosnak, hogy válaszoljak a kéréseire (ne hagyjam sírni egyedül), sokat mosolyogjak rá. Ó, a mosoly csodákra képes. Mindkét gyermekem alapvonása a széles mosoly - engem is erről jegyeztek meg sokan. Anitának, amikor már egy kicsit nagyobb volt, szinte mindent megengedtünk - és most mielőtt még a fejeteket csóválnátok, had magyarázzam meg. Igen, vannak tilalmak, és azokat MINDIG be kell tartani, de ami a testi és lelki biztonságát nem veszélyezteti, mindent megengedünk neki. Igen, ez életforma. A gyermek születésével az egész élet megváltozik és ezt az életstílust szeretni kell, különben a gyermek sínyli meg a dolgot. Mi mindenhova együtt járunk. Visszük a gyerekeket is és élvezzük a jelenlétüket. Olyan rövid az élet, a gyermekkor filmjét többé nem forgathatjuk vissza. Most kell élvezni. Anitámon látom már az efajta nevelés gyümölcsét. MAgabiztos, bátor, önálló, de azt is tudja, mikor kell visszavonulnia, engednie. Önfejű is ám, de nagyon, de ezzel is valahogy kijövünk. Összehangolódtunk mi négyen, hála istennek. Örülünk a szülőségnek, egymásnak, a gyermekeinknek. Nagyon vigyázunk arra, hogy soha ne becsüljük le őket (főleg Anitát a kora miatt), és sohasem engedünk meg magunknak olyan kommentárokat, hogy: te hülye vagy? illetve: normális vagy te? stb. Nem szabad elfeledni, hogy a gyermekek legalább tíz éves korukig nem képesek az absztrakt gondolkodásra, tehát mindent szó szerint értenek.

AZ együttalvásról: Anita "bejáratos" a mi ágyukba és roppant élvezi ezt a lehetőséget, de egyedül is akar aludni. A döntés az övé, és úgy látjuk, ez boldoggá teszi. Mi mindig megörülünk neki.

Különben képzeljétek: Anitám ismeri az összes betűt és le tudja írni a nevét, meg azt, hogy tati, illetve: maja. Higgyétek el, nem forszíroztam a dolgot. Én még korainak találtam (most három és fél éves, de már fél éve tudja), de mivel nagyon érdeklődött, vettem neki mágneses betűket, amiket föl lehet rakni pl a jégszekrényre. EGyszer-kétszer játék közben elmondtam neki a betűket (a mint Anita, t mint tati, l mint lapát, f mint fóka stb)és megjegyeszte. Tudom ,hogy hihetetlen, de tényleg így történt. És meg a dolog mindkét nyelven, szerbül és magyarul is. Tegnap egyébként "írásban adta", hogy ha fölnől, a tatival nősül meg(igen így: nősül meg).

Kívánom, hogy ti si élvezzétek az anyaságot, és tegyétek magatokat túl a nehéz napokon. engem is néha szorít a nyakörv, én is csak hús-vér ember vagyok, de tovább kell lépni folyton csak előre.

Vanet, sok sikert kívánok a babaprojekthez! Mielőtt azonban belekezdenétek, gondolkodj el azon, nem lesz-e fizikailag túl megterhelő egyik terhességből a másikba ugrani. Később pedig a két piciny gyermekkel törődni.KEttő az mégiscsak kettő és nem egy. Vigyázz a pszichikai erőnlétedre is. A gyermeked növekedésével egyre több szükséged lesz rá. De én most tényleg nem elriasztani akartalak, pedig nagyon úgy hangzik. Én egész kis különbséget akartam a gyermekek között, ez nálunk nem jött be a pajzsmirígyem miatt. Ezért van nálunk három év korkülönbség. Most viszont nagyon-nagyon örülök, hogy így van. Szerintem elég nehéz lett volna kevesebbel. De mindenki igazítsa az igényeihez.

szurgo, én előrelátó voltam, és nyáron fagyasztottam le barackot, most azt kezdjük felélni.:)

na, úgy látom, mire ideértem, már senki sincs onlány.:(

Vani, köszönöm, hogy leírtad ezt a kötődésalapú nevelést és örülök, hogy ilyen hasznosnak bizonyult fórumilag is a dolog. ;)

Az együttalvás kivételével én is igyekszem ezeket az ösztönös dolgokat követni, de gyakran elégedetlen vagyok magammal. Általában túl sokat akarok egy-egy naptól, így szinte mindig kudarcként élem meg, mert csak egy része sikerült. Ezektől most épp elég rosszul érzem magam, de dolgozom magamon, hogy ne így legyen.

Tudom-tudom..;)))

Azon a cikken én is felhúztam magamat.. plusz valamikor még volt egy celeb, valamelyik időjós (?) talán, ecsetelte az igény szerinti szopit, mint hülyeséget, és a pár hetes baba "nevelését". Megdöbbentett a csaj.

Szijasztok! Úgy van ahogy a Vani írta, sokan anélkül, hogy nevén neveznénk szeretetközpontúan próbáljuk nevelni kisgyermekünket. Egy-egy dologban eltér esetleg a nézetünk, de a legfontosabb, hogy csupa-csupa szeretet veszi körül a csöppségeket. Én mindig ezt mondtam anyukámnak, mert szerencsére csodálatos gyermekkort varázyoltak nekünk, hogy hiszek abban, hogyha egy gyermek sok szeretetet kap, nem lesz belőle bűnöző, drogos stb...

Ja Timcsikém nemrég jöttünk haza Pécsről, sajna tudtunk volna randizni, ha nem épp reggel mondták a szüleim, hogy jöttök, indulunk... így sajna most elmaradt, de ami késik....Gergőkének vettünk kiscipőt, olyan vagesz..meg ruhákat, mert anno 68-ig vásároltunk, most meg nagyobból csak pár volt, de sikerült egy-két szép szerzeményre szert tenni..

egyetértek veletek!

megmondom őszintén, nem is tudnám elképzelni máshogy...azon még nem gondolkoztam, hogy azért ilyen nyugodt, mert szeretve neveljük (most a szomszéd szobában kacagnak éppen az apjával), vagy eleve kiegyensúlyozott. Timi, az én fiam is olyan bátor idegenek között és barátságos, állandóan nevet :-)) remélem, ez egy boldog generáció.

Möki köszönjük a múltkori bókot!

Helló:-). Megjöttem én is, de csak pár percre, mert Berci szundizik, és most van egy kis időm egyéb másra. Szerintem nemsokára fel is ébred.

Nagyon jó téma vetődött fel, és örülök, hogy ennyien egy malomban őrlünk...akarm mondani, hasonló elveket vallunk;-). Én is teljesen biztos vagyok abban, hogy Berci azért ilyen nyugodt és nevetős baba, mert érzi a biztonságot, és sosem volt semmilyen bajával együtt hagyva. Tudom, hogy később meghálálják a sok törődést. Az előbb is pl. elég volt, hogy kicsit megölelgettem, ringattam az ölemben (persze előtte már jelezte, hogy valami másra vágyik, mint a játék - csak Anya sajnos nem vette elég gyorsan alapot, mert éppen a telefonon lógott:-)). persze ilyenek azért előfordulnak), majd letettem a kiságyába, megpuszilgattam a kis pofiját, és már aludt is. De tényleg... a legtöbb alvás így megy nálunk. Mondjuk az esti nem, mert akkor oda is bújok hozzá (és olyan édesen Ő is hozzám), és nagyon hamar elalszik:-). Ma is vagy 3 órát töltöttünk a Kikában, és csupa jókedvű, barátságos volt az emberekkel. Nagyon jól esik, hogy ezt többször is megjegyzik ismeretlenek is.

Látszik már az is, hogy nem félős, nyitott a nagyvilág felé. És még amit nagyon fontosnak tartok, és igyekszünk is eszerint nevelni: sokat, nagyon sokat dicsérünk, és megerősítünk. Szerintem ez is fontos ahhoz, hogy önbizalommal teli emberkévé cseperedjen. Bár, én sem tudhatom még, milyen lesz felnőttként, de már most igyekszünk megtenni minden tőlünk telhetőt.

Bazsát még nem tudom milyen "kisfelnőtt":) lesz, ezért tényleg csak Bencét tudom emlegetni példának. Úgy gondolom nagyon sokunknak van itt kiegyensúlyozott, nyugodt babája.:) Tévedés ne essék, vannak nyűgösebb napjaink, az általában olyan, hogy délutánra már eléggé ki van a derekam. A cipelést is úgy érti szerintem a szerző, hogy amikor igényli a baba, akkor "testközelben" van, ha azt igényli, hogy játszhasson a szőnyegen, akkor abban segíti a Család.:)

Nekem kendőm ugyan nincs, viszont remekül ügyes vagyok már egy kézzel is, ha nem megy, akkor gáz lezár és csúsznak a dolgok. A lényeg, hogy Ő az első. Így mondjuk nagyon kemény volt az utóbbi két hét, de megérte.. szinte minden nap éjszakáig sütöttem-főztem-előkészültem a következő napra, hogy másnap már csak kis időt kelljen elvennem tőle. :)

Én nagyon boldog vagyok, és imádom az életemet úgy ahogy van, és nagyon-nagyon vágyom a következő babára, de nálunk még kb másfél év tuti, hogy kell majd, mert én nem tudnám ellátni a picibbet ha ugyanúgy lennék a terhesség elején mint most és Bencénél is. És én is úgy vagyok, hogy szeretném egyelőre kiélvezni az összes Bazsával töltött pillanatot.:)

Viszont tanúsíthatom, hogy a szeretet nem osztódik, hanem sokszorozódik!!!!:)) Ettől ne féljen senki...;DDD

Vanikám, megy a drukk ezerrel, és big hug!:))