2008 júliusára babát várók (beszélgetés)

a baba kevesebbet sír, elégedett, ép lelkű, bízik a felnőttekben, harmonikusabb, szeretni tudóbb lesz. Több örömet is ad így a gyerekünk, közelebb érzem magunkhoz, erősebb a kötődés, szívesebben foglalkozom vele, mint egy akadálynak tekintett babával a szülei. Ha nem féltjük a világtól, hanem (szorosan ölelve) belemerítjük, többórás vonatútra, nomád táborba, tengerpartra is el lehet vinni, csak mindig ő legyen a fontosabb, és persze hordozzuk és úton-útfélen szoptatom. Az ösztönöket követő gondoskodás az anyai hormonokat is szabadjára engedi, és onnantól szinte önműködő minden, nincsenek megoldhatatlan problémák. Mindez magától értetődőbb az anyaszerepre éretten, második gyerekel, harminc fölött. Még könnyebb egy derűs, otthon dolgozó, valóban érett, gyerekszerető társsal, akivel a nemi szerepek nem különülnek el élesen. Nekem szerencsére ilyen jutott.

A kötődő nevelés nem jelenti azt, hogy nincsenek ciki helyzetek, vagy hogy a baba sosem sír. Igény szerint szoptatónak vallom magam, mégis Juli, ha enne-bújna már, néha percekig nyöszörög, szaggatottan sír, mert pelenkázom, öltöztetem épp, vagy vécén ülök, zuhanyozom, beteszem a sütit a sütőbe. Ezek apró kompromisszumok, jó, ha minél kevesebb van belőlük, és enyhít rajtuk, ha a baba nem magára hagyva sír, hanem az apja karjában van, amíg jövök. A kényszerű helyzetekhez viszont nem gyártunk ideológiát, hogy nem is rossz neki, ha sír, erősödik a tüdeje.

Épp ez a művészet, hogy kötődve neveljek, de megmaradjon az integritásom valamennyire, teljesüljenek az igényeim ügyes szervezéssel, segítséggel, ne legyek mártír, zsíros hajú roncs. Talán nem is olyan nehéz ez: a gyerek érdekei csak nagyon ritkán ellentétesek a szülőéivel. Futni, biciklizni is eljutok, Juli addig kendőbe kötve sétál az apjával. A hordozáshoz szokott gyerekkel még másfél órás pedikűr is vállalható. Nem lettem ápolatlan, beszűkült, áldozat. Olyan boldog és kiteljesedett az életem, mint eddig soha. Önazonos vagyok: csecsemőm van, anya vagyok, nem akarok most mást csinálni. Jó most félretenni az időt szigorúan számon tartó, racionális gondolkodást, mert ez a létezés időtlen, nagyvonalú, befogadó, elmosódnak az énem határai. Akárcsak a szüléskor, most is szubjektív az idő: csak fény és sötétség, evés, fürdés és pelekacsere tagolja az időt. lényeg az, hogy az elvárásaink, anyósunk meggyőződései helyett a babából induljon ki a gondoskodás. Szeretettel, elfogadóan és mielőbb válaszoljunk a jelzéseire, adjuk át magunkat ennek az ősi erőnek, amely biztosan tudja, mit kell tenni egy síró csecsemővel. Ne féljünk elhinni, hogy a gyerekünk a sírásával testközelséget, anyamellet kér, még és még, nappal és éjszaka is. Nem idegesíteni akar vele. Ha nem is tudjuk éppen megszüntetni a sírása okát, akkor is jobb neki a közelünkben, mint magára hagyva. Ha viszont rendszeresen és sokáig sírni hagyják, az szerintem árt neki. De talán valamennyire jóvátehető ez is: nagy a baba lelke, sok mindent elvisel, hosszú az élet.

Másolok még be részleteket, itt a kötödő kontra Suttogó elvü nevelésről is szó van:

' A kötődő nevelés a baba igényeit jelenti, az anyától nagyfokú alkalmazkodást, önátadást, jókedvű, alázatos babaközpontúságot kíván, tehát, lásd a jekána indiánokat Jean Liedloff könyvében (Az elveszett boldogság nyomában – A kontinuum-elv), nem neheztelek rá kicsit sem, hogy már megint jelentkezik, felébreszt, hanem ezt természetesnek, babaszerűnek veszem. Az nem igény szerinti szoptatás, hogy sok ez nekem, most nincs kedvem, nem érek rá, tessék az én igényeimet is figyelembe venni, hiszen egy babától nem várható el, hogy ezt megértse és alkalmazkodjon: ő egész anyát kíván. A kötődő nevelés persze könnyebben megy egy kevésbé sírós babával, de a sírós babáknak is jót tesz ez a fajta bánásmód. Valójában a sok-sok sírás sem más, mint az evolúciós igény kifejeződése: Vegyél fel! Érj hozzám! Láss el sokrétű ingerrel! A suttogók azt nem értik, hogy épp így, a baba igényeinek kritikátlan és mielőbbi kielégítésével lesz könnyebb az élet:

Ez nagyon érdekes, sok mindennel mi is így vagyunk, de ez a folytonos hordozás ekkora korban nekem már furcsa. Ági nagyon is igényli, hogy letegyük, mozoghasson, játszhasson, nem teljesen világos, mikor van erre lehetősége egy folyton fent levő kisgyereknek. Nem kötözködésül, csak eszembe jutott.

Az együtt alvás pl. nálunk nem működik, egyikünk se tudja kipihenni magát, ha valamelyik gyerek köztünk rugdalódzik. A nagylányunkkal fél éves koráig aludtunk együtt, amikor észrevettük, hogy mi is zavarjuk az ő pihenését.

Sziasztok!:-) Anka, nálunk is ez az elv, eszerint működünk. Együttalvás, sok ölelés, sok ölben tartás, hordozókendő... Réka ennek megfelelően nyugodt és kiegyensúlyozott is. Azt hiszem, ennél maradunk!:-)

Cash, a nagyobbik kicsi fiad valóban - az írásaid és a képek alapján- tökéletes példa arra, milyen klassz kölök válik abból a kisbabából, aki rengeteg szeretetet kap.:-))

Sziasztok!

Ez negyon tetszik Vani!!! Ez nálunk ösztönösen így működik... és Bencénél is pont így volt minden, a szopit kivéve...:( Most pótolok.:) És bevált, mert nála szívet melengetően jó, és kiegyensúlyozottabb, okos gyereket nem is kívánhatnék.

Bazsa sosem sír, mindig vigszt kap, figyeljük és próbáljuk orvosolni a baját, és mindig sikerült is eddig. Velünk alszik, Bencével sem volt másképpen, 3 évesen került külön szobába. Ilyenkos mindig felmerül a kérdés, hogy hogyan lehetünk kettesben Apával. No erre való a hatalmas nappalink.:) Minden megoldható, és egyszerűen nem tudom másképpen elképzelni, minthogy a kezét fogva, a szuszogását hallva aludjak el. Van amikor pici-kicsi.nagyobb-és nagy kifliben alszunk el.:))))

Szóval tetszik nagyon..:)

Zsófi alvásügyileg 3 hósan különválasztotta magát: letettem a párnámra, mint azelőtt, kinyomta magát és nézte a kiságyat meg nyöszörgött. Beletettem, aludt mint a bunda. Azóta is ott alszik, bár a mi ágyunk és a kiságy között én átfárek apa csak lapjával annyi hely van. Ez gáz?

Amúgy majdnem egyetértek a leírtakkal, csak sajnos manapság a legtöbb baba csak és kizárólag az anyukájával egyedül van otthon. És ez ahhoz vezet, hogy van amikor a babának igénye lenne arra, hogy foglalkozzanak vele, de anya nem mindig ér rá.

A koontinum elven alapuló nevelés valójában annyit tesz, hogy merjünk hallgatni az ösztöneinkre,ennek a nevelésnek az alapelveit a következőképpen lehetne összefoglalni kivonatosan:

(Jean L

Liedloff szerint az emberek - különösen a csecsemők - fizikai, szellemi és érzelmi fejlődése akkor lehet optimális, ha bizonyos, az evolúció során kialakult szükségletek teljesülnek. A babák számára ilyen szükségletek többek között:

• Az újszülöttet születése után azonnal az anya karjába helyezik, majd ettől fogva sokat (az indiánok pl. folyamatosan) hordozzák karon, vagy más módon tartják a gondozó (elsősorban az anya) közelében. Eközben a baba megfigyelheti a hordozó tevékenységét (vagy szopik, vagy alszik). A hordozás egészen addig tart amíg a csecsemő saját igénye szerint el nem kezd mászni, általában 6-8 hónapos korában.

• Szülei ágyában alszik, velük állandó testi kapcsolatban, amíg saját elhatározásából nem választja a külön alvást (általában 2 éves kor körül).

• Igény szerinti, azaz a baba jelzéseire válaszoló szoptatás.

• A gondozók azonnali reagálása a testi jelzésekre (arckifejezések, sírás, stb.), rosszallás, ellenérzés,a gyermek igényeinek megkérdőjelezése nélkül.

• Megadni a lehetőséget a babának arra, hogy érezze (és eleget tegyen annak a feltételezésnek), hogy őt eredendően társas és együttműködő lénynek tekintik, erős önfenntartó ösztönökkel, és létezését nagyra értékelik.

A könyv arról szól, hogy Venezuela dzsungelében egy fiatal amerikai nő felkeresi a ma is kőkorszaki körülmények között élő jekána indiánokat. Ezeknek a "vadembereknek" a szemmel látható boldog és kiegyensúlyozott élete lenyűgözi: nincs agresszió, nincs válás, nincs bűnözés, nincsenek elhagyott gyerekek, magányos, boldogtalan emberek. A szerző az indiánok boldogabb életének kulcsát a csecsemőkkel és a gyermekekkel való bánásmódban találja meg. A kontinuum (folytonosság) elve az evolúció alatt kialakult emberi szükségleteket jelenti. Az indiánok a gyerekek eredeti szükségleteit követik, azokat az igényeket, amelyeket a csecsemő magával hozott.

A gyermeket mindenhova magukkal viszik, ott van, ahol az élet zajlik és folyamatosan karban, illetve hordozókendőben tartják. Az újszülöttet nem hagyják egyedül, akár alszik, akár ébren van, és legfőképp akkor nem, ha sír. A folyamatosan karban tartott csecsemő azt érzi, hogy minden rendben van, hogy alapvetően jó és szívesen látott vendég a családban. Mi történik azonban akkor, ha ezek a magunkkal hozott elvárások nem teljesülnek, ha az ember ösztönös igényei nem elégülnek ki? Vajon hiányzik-e ez későbbi életünkben, tovább tudunk-e lépni, képesek leszünk-e egyáltalán egy boldog, kiegyensúlyozott életre? A könyv pszichológus szerzője megfigyelései alapján írja le a kontinuum elvét, amelyben a boldogság nem egy elérendő cél, hanem egy természetes állapot.

.... most ezeket összeollóztam, de a lényeg benne van... mennem kell Lorka sir...

Sziasztok!

Tejpép: én nem adok, tök fölöslegesnek tartom szopis babáknál. Olyanon gondolkoztam, hogy van ez a hipp babakeksz, 6 hós kortól adható, és könnyű pépesíteni, na azt morzsizni szója vagy rizstejbe. Megkérdezem majd a védőnőt, mert szerintem szupi uzsi lenne belőle.

Mosás: csak azt áztatom vanishbe, ami avéttos, áztatás után megy a mosógépbe a többivel, itt tomi kristály gélt használok, de van, hogy teszek még egy kanállal oda is. Használok ilyen színfogó kendőt, s így egyben kimosom az összes gyerekcuccot 3-4 naponta.

Gyümi: nyersen kapja, de főzit is készítek belőle, keverem is az ízeket. Ami nincs a piacon azt megveszem üvegesen (pl barack) Főzit nem sűrítem, csak behabarom anyatejjel (fagyóban felhalmozott készletből)

Kistesó: hallottam olyat, hogy a terhességi hormon hatására megváltozik a tejcsi íze, és a babák elválasztódnak maguktól. Az nem lenne még korai Vani? Eddig hány mensid volt szülés óta, ha nem vagyok túl indiszkrét? Csak szeretném nyomon követni, hogy rögtön szülés után hogy s mint jön össze a kistesó, remélem nem gond.

Pia: kajálás közben adok neki vizet, mert a folyékony táplálékhoz képest ezek a pépek elég fullasztóak, meg nálunk elég száraz a levegő, így napközben is adok neki. Legtöbbször babavíz, de van, hogy babatea, nagy ritkán veszek bébiitalt. Szeret mindent.

Szóval nálunk is csak tejcike van.

A karácsonyi nagy traktában - amellett, hogy nagy bánatomra felszaladt két kiló - annyi tejcikém lett, hogy még délután is feszültek a cicik nemcsak reggel és Áron akkorákat evett, mint még soha. Többször bukott is, pedig ez vele soha nem fordult elő, legalábbis nem ennyire.

Azóta elkezdtem egy kicsit odafigyelni és kiiktattam az édességet. Hiba volt, nagy-nagy hiba, ugyanis nekem is kell a plusz szénhidrát ezek szerint, jóval kevesebb a tejci azóta (evés után lefejt mennyiségből látom és a szopik ismét rövidebb ideig és kisebb lelkesedéssel történnek).

Mérlegünk már nincs ugyebár, a szobamérlegen mérem, úgy látom, hogy mégiscsak meglesz a súly duplázás január 21-re, bár itt minden deka számít és a szobamérleg ugye erre nem alkalmas.

Engem egyébként berendelt a védőnő a szilád étel bevezetése miatt egy extra találkozóra, kíváncsi leszek...

Áronnak még van jó 2,5 hete - ha jól számolom -, hogy betöltse a fél évet. Kóstolgatni már elkezdünk, de még csak az almát kínáltam neki, annak is csak a levét és max. egy-két kiskanállal. Hát nem volt túl lelkes :), mivel szopi után kínáltam és vagy nem volt éhes, vagy nem ízlett neki szopi után. Volt úgy, hogy két szopi között félidőben, akkor jobb volt.

Alexa módszerével viszont Áron is rácuppant az almára, ebből merítem a reményt, hogy majd a pépesített almát jobban fogja szeretni.

Látom napirenden van a hozzátáplálás. Engem is foglalkoztat a téma. A naplómban a legújabb (asszem 71-es) bejegyzésben leírtam az egyik babás szaklap ajánlását, a tavalyi naptáruk hátulján volt egy jó kis táblázat, hogy mit mikor ajánlanak bevezetni. A lap egyértelműen szoptatáspárti és a javaslata az, hogy az elválasztódáshoz szopi után kínáljuk ezeket az ételeket. Meglátjuk.

Gabonaféléknél írta a pelyheket (búza, rizs, kukorica), de fogalmam sincs, hogy ezt mégis hogyan. Hozzáturmixolom a gymölcshöz?

Hú, annyi jót írtatok, s annyi mindenre akartam reagálni, de most alig emlékszem valamire.

Anka, nagyon szorítok a kistesóhoz!!! Egyik ismerősömnél a kistesó az elsőszülött 8 hónapos korában fogant, s miatta sajnos abba kellett hagyni a szoptatást az általa előidézett méhösszehúzódások miatt. Ez vajon törvényszerű? Írtad a kötődés alapú nevelést. Ez mi pontosan?

A hozzátáplálás még nem aktuális nálunk, de már gyűjtöm az infókat. Most a kóstolgatásnál tartunk praktikus, kakacsalogató okokból. Leírni is rémísztő, a 16. kakamentes napnál tartunk, de Emma teljesen jól van: eszik, alszik, mosolyog, semmi jelét nem adja, hogy valami gond lenne. A múltkor a doki megnézte a pociját és puha volt, most is az. Az almát próbáltuk, de nem igazán tetszett. Most próbáltuk az őszibarackot. Ez már sokkal jobban ízlett neki.

Súly: Karácsony előtt volt 6900, talán jövő héten megyünk méretkezni.

Kistesóval még várunk addig, míg Emma egy éves lesz a császáros heg miatt.

Sziasztok!

Nem tudok mindent visszaolvasni,de majd bepotolom.:)

Tejpep:mi adunk,de Marcus majdnem csak tapszeres.

Foltok: V.....-t hasznalunk,jol bejön.

Kisteso:hmmmmm.:)

Gyümölcsök:allitolag mandarin levet lehet adni.Kevesbe vad.Ki tudja?Mi is kaptunk gyerekkorunkban es nem lett bajunk töle.

Suly:nem tudom.Szerdan megyünk oltasra es meresre.Majd beszamolok.

Sziasztok!:-)

Sok mindenre akartam reagálni, persze már a felére se emlékszem... jellemző...

Timi, Arielből nekem a por formula van, régebben az Ariel Kids-et szerettem, de mostanság sehol nem kapok, kivonták volna? Nem tudom, mindenesetre a Mountain Spring verzióval is elégedett vagyok, fehéret is, színeset is szépen mos.

Anka, mindent bele!:-)) Ha visszagondolok, mennyivel másabb "ízű" úgy szerelmeskedni, hogy tudjuk, gyümölcse lehet... Hááát, szinte irigyellek!:-)) Most nagyon kedvet kaptam, de az előzőekben leírt félelmeimen túl még az tart vissza, hogy szeretnék kicsit anyuéknak besegíteni. Nem olyan sok híja van a lovardának, idén kész leszünk, ha a Jóisten is úgy akarja, de annyira nem segítettem mostanság Réka miatt, s bár senki nem kéri számon rajtam, én azért rosszul érzem magam miatta. Apa szegény gyedül kínlódik a pacikkal, segítség nélkül, az enyémekkel is!!! Szóval segítek talpra rántani a dolgokat, aztán jöhet a Csenge/Ajsa illetve Attila/Botond.:-)) Mint látható, nálunk az ősmagyar nevek jönnek be.:-)) Szóval van négy név a tarsolyban, jöhetnek a lurkók.:-)))

Hozzátáplálás/itatás: mi elsősorban csak kóstolgatunk, tejcsi a fő kaja és remélem, az is lesz még sokáig. Inkább csak szoktatásképpen adom a gyümiket, na meg azért, mert Réka kis kíváncsi és szívesen kóstol dolgokat. Az almát szereti, a babán is bejött, de jó sok anyatejjel turmixolva kapta, szóval majdnem inkább banános tejet kapott. Tegnap pedig néhány kanál sütőtököt akartam neki adni (szintén tejjel) de a néhány kanálból fél tényérka lett, annyira ízlett neki. Így sem ő hagyta abba az evést, hanem én vettem el tőle, nehogy sok legyen. Egyelőre nem látok problémát, hasfájás se lett belőle szerencsére.

Itatni csak anyatejjel szoktam, szilárd kaja után jön a nagy szopi, szerencsére pont annyit szopizik, mintha nem is kapott volna semmit előtte. Néha pohárból is kap, csak hogy tanuljuk. Próbáltuk a szopipoharat, de nem hajlandó belőle inni, így maradtunk a rendes pohárnál. Azt viszont - csakúgy, mint a kanalat - ő akarja fogni. Na ez az, ami még nem megy. Ha egengedem neki, akkor garantált az átöltöztetés... De persze ki tud ellenállni az édesen próbálkozó kisbabának? Én nem, tehát inkább ruhacsere. Anyukám javasolta a két kanalas etetést, mert a kanalat is ő akarja. Nem jött be, mert Rékám kizárólag azzal a kanállal akar enni, amit én is fogok. Aztán amikor besegít, akkor lehet takarítani. De olyan édes!

nem tudom, akartam-e mást, majd ha eszembe jut, jövök megint. Addig is szépséges napot mindenkinek!:-))

Sziasztok!!

Tegnap vegre megvettem a jegyet.17-en reszkess Mo,jovunk.Eddig vartam hatha valami halaszthatatlan dolog kozbe jon.De nem.Nalunk itt Angliaban 9 honap a fizetett es 3 honap a fizetetlen GYES.Nekem februar vegeig fizetnek.Aztan juniusig maradhatok itthon fizetetlenul.Nem tudom meg mi lesz.Most a legfontosabb David laba.Ha otthon ugy latom , hogy erdemben tobbet tesznek erte maradok vele amig kell.Anyagilag nehezlesz de hala istenek a ferjemnek eleg jo meloja van.Mi ket napja megint almazunk.Ma mar egy egesz almat kapott.Jovo hettol ismerkedunk a barackal.Kivancsi leszek.

Nalunka teso tema varat meg magara.Sajnos valoban fogynom kell eloszor.

Itt Kanadaban megy a pep, lehet tejpor nelkulit is kapni, amibe tehetunkj anyatejet. Mi ezzel kezdtuk, de amint megy egy ket gyumi, lehet belekeverni. Hogy igazan miert jo a vason kivul, en sem tudom, egyelore esszuk. Talan mar holnap sutok almat es megprobaljuk. Ja es ez egy jo kerdes: itt azt mondjak ne adjunk nyers gyumolcsot 8-9 honapos korukig (kiveve persze banan es avokado). Ti nyersen adjatok?

Timi: a folyadek/viz kerdesben en is tanacstalan vagyok, azt tudom minel tobb szilardat eszi, annal szomjasabb is, de ha tul sokat adunk fogy a szopi mennyisege...es az elso evben meg azert az a fotaplalek. En azert gondolkozom vizen, mert pl. a pep utan csak kicsit szopizik, szomjasnak tunik es utana ket oraval rendesen cicizik (ami nem csoda, mert a pep meg nem igazan mennyiseg...)

Szijjasztok!

Vanikám szívből örülök a döntéseteknek, mi is úgy vagyunk, hogy bármikor jöhet, mivel nem nagyon védekezünk.. Nekem csak a császáros hegem az akadáy, remélem az már lassan rendbejön és mi is várjuk a tesót szeretettel..

Hát nem tudom Anyucik ti nagyon ügyik vagytok bár hozzáteszem még a Tyde-ot nem próbáltam, de amikor Gergőke kicsit hurutosabbat alkot, az biza nem jön ki akármeddig súrolom is...

Ja egyébként az otthon hagyással kapcsolatban nekem is legtöbbször megszakad a szívem, de én tudatosan szoktatom a nagyszülőkhöz, nem akarom hogy olyan csak Anyánál vagyok el típus legyen, mert ha velem valami baj lesz, csak sírna szegény.. Ezért mi már többször hagytuk ott félnapokra, illetve 3x már ott is aludt Mamáéknál.. Imádja a szüleimet, hisz rajongásig imádják, ezt persze Gergőke ki is használja :-)))

Jaj ma olyan édes volt! Ilyet még nem csinált: a cumikát ki-be ahogy szokta, és egy gyors mozdulattal be a számba... könny szaladt a szemembe... Anyának adta a kis kincsét..