2006 szeptemberében szültem (beszélgetés)

Sziasztok!

Én aug. 2-án szültem császárral.

Mi kisfiúnkat Zsombinak hívják. Már összeszoktunk, de bevallom őszintén az első három hét pokol volt. Rengeteget sírtam és tele voltam félelemmel, kétellyel. Nem ismertem a kisfiamat és pokolian megrémitett. Ma is kiráz a hideg, ha eszembe. Nekem sima szülésem volt. Ma már nagy élményként emlékszem rá, a fájdalmat is elfelejtettem (pedig nagyon fájt), de az a 3 hetet soha nem fogom szerintem elfelejteni. Egy másik fórumon olvastam, hogy Te is írtad sokat sírsz. Az eleje szerintem nagyon nehéz. Nekem az segített, hogy beszéltem az érzéseimről és mertem megélni. Eleinte próbáltam elfojtani és erős lenni, beszélni róla egyáltalán nem mertem, mert megijesztett, amit éreztem. Aztán elmondta 3-4-5 lány, hogy ugyanezt érezték. Onnantól kezdve mertem kimondani és segített. Mertem sírni, de kiabálni is, ha úgy éreztem az segít. Zsombi nagyon jó fiú és mi 9 hónapig nagy harmóniában voltunk, ezért sikerült hamar helyre jönnöm. Ma már szerelmes vagyok bele és soha ilyen boldog és kiegyensúlyozott nem voltam. Ti hol tartottok az ismerkedésben?

Zsombi ügyesen elalszik már este egyedül. Tudom, hogy manapság ezt nem ajánlják, de mi hagytuk sírni. Be mentünk hozzá, beszéltünk hozzá, énekeltünk, vissza adtunk 25-ször a cumit, de nem vettük ki az ágyból. Minden nap egy kicsivel ritkábban mentünk be, így kb. 1 hét alatt megtanult elaludni. Lehet sokan lelőnnének, mert hagytuk sírni, de nálunk bevált. Hozzá kell mondjuk tennem, Zsombi szerencsére nem hasfájós.

Nektek milyenek az éjszakák?

Szép kis hajas babátok van.

szia!

kisfiú, Ádám. én császárral szültem. te? hogy hívják a kisfiadat? nálatok hogy van az altatás? és az esti hasfájás is a "kötelező programok" közé tartozik? összeszoktatok már? Edit