Van olyan akinek a drága exének sikerült a gyerektartásdíjat csökkentenie? Írnátok a tapasztalaitokról? (beszélgetős fórum)

Végigolvastam az hozzászólásod! Borzasztó!

Tudod az én lányomat az apja mindíg ellökte magától ha Ő az ölébe akart ülni!

Mikor elváltunk ( akkor 13 éves volt ) én mondtam Neki, hogy ha akar megy ha nem akar nem megy.

Sokszor próbálkozott, ment az apjához, de mindíg kudarc lett a vége és sírva jött haza!

Tavaly nyáron elmentünk a velencei tóhoz a barátainkkal és mondhatom, hogy reggeltők estig a vízben játszottak! Mikor jöttünk haza csak annyit mondott: " látod anya, ez az ami nekem kimaradt az életemből "!

2007. novemberében mikor összeházasodtunk a szertartás végén annyit mondott a férjemnek ( sírva ): most hivatalosan is az apukám vagy. Mindezt egy 22 éves lány!

Nálunk nem anya-lánya csak a kapcsolat hanem barátnők is vagyunk!

A mostani férjemben megtalálta az igazi apát!

Pedig soha nem tíltottam az apjától, nem szídtam előtte. Ő mindent megpróbált de sajnos sikertelen volt!

Lelkileg akkor összeomlott, de megismerkedtem a mostani férjemmel és újra egy szép család vagyunk!

Természetesen én sem örültem volna neki, de azért valami alternatívát ajánlani kellett volna nekik. Ha nem akarod a lakásodon látni, akkor egy nappali időpontban valami semleges helyet kellett volna adni. Én soha nem akartam bemenni az anyukához, pedig nem vagyok cigány sem:-)))

Nagyon nehéz eldönteni ezeket a dolgokat, hiszen nem kis dolog a tét: a gyerekek boldogsága.

Hogy megértem-e? Olyannyira, hogy kihullott a könny a szememből a történetedet olvasva. Nagyon szomorú az, hogy egy apa így viselkedjen a saját gyerekével. Nem is érdemli meg, hogy legyen ilyen csodálatos lánya.

Tudom, hogy nagyon nehéz az a lányodnak is és neked is, hogy ezek így történnek, neked azért, mert boldogtalannak látod a lányod, neki meg azért, hogy fölöslegesen ragaszkodik az apjához. Remélhetőleg nem lesz belőle sérült felnőtt, nagyon nagy nyomot tud ez hagyni, de Te biztosan nagyon sokat segítesz neki ebben.

Nálunk is volt olyan, hogy az elején, amikor mentünk a kislányhoz, a párom nem akart neki vinni semmit, mondván ne azért várja őt a gyerek, mert hoz neki valamit. Én akkor elmagyaráztam neki, hogy a gyerek ezek szerint okosabb, mint ő, mert tudja, hogy nem azért kapja az ajándékot, hogy szeresse az apját, hanem hogy legyen róla emléke. Azóta mindíg kap valami apróságot, még tőlem is.

Ez bizony csúnya dolog,de ha a gyerek még kicsi,bizony könnyen befolyásolható,s sajnos előfurdulhat hogy anyuka részéről esetleg történt valami negatív befolyásolás az apa irányában.A gyerek ráfog jönni az igazságra ha eléri azt a kort,tudom nehéz ,de addig nektek kell türelemmel lenni,és ezért semmi képp se rá haragudjatok.

Látod nálunk is így 12-13 évesen már rá jött a lányom,persze ezzel is megint nekem fő a fejem,mert most meg nem tudom rá venni hogy menjen az apjához.

a kapcsolattartás joga nem egyoldalú, hidd el, főleg ha bíróság határozatot hozott.

ezt a gyámügyis nő is mondta

idézem a jogszabályt:A gyermekétől külön élő szülő joga és KÖTELESSÉGE , hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen a kapcsolattartás joga!

Hidd el engem nem érdekel az ex-em nem is láttam jó néhány éve, abban az időben akarta hozzám hozni a csajt amikor lezüllött és egy nem magyar (roma) nőt akart felhozni hozzám, este nyolckor, szerintem te sem engedted volna!

Nálunk a felállás az így néz ki.lányom 1996 augusztusában született,majd 1998 juniusában külön váltunk.Még ebben 98-as évben a mai felesége teherbe esett.4 éves koráig nem gondoskodott a lányomról,nem is látogatta,illetve addig látogatta,míg össze nem költözött az újjal(2 hónap)(nem is bántam).Majd Én beadtam a válókeresetet és a gyermek elhejezést 2000-ben erre Ő is és természetesen igényt tartott egy viszont keresettel a gyerekre ekkor is.Az első peren mindennek elmondott,még bolondnak is,gondatlan anyának stb.A második per előtti nap elhívott,hogy egyezzünk meg közösen,mert nem tart igényt a gyerekre.Gondolom visszatáncolt az asszonyka.Amint lezajlott minden,onnantól kezdve vitte 2 hetente és az újasszonyka olyan féltékeny volt hogy azt sem engedte hogy a lányom az apjához érjen,vagy fordítva.

Természetesen nekem is voltak próbálkozásaim kapcsolat terén,így 6 éve élünk együtt a mostani párommal ,közös lányunk tegap volt 3 éves.A mostani párom a nagylányommal még most is játszik,bírkoznak stb pedig 13 éves lesz,az apja még sosem játszott vele csak a másik 2 gyerekével teheti ezt meg.

Állandóan vissza jönnek a hazug valótlan dolgok amit ránk mondanak a szomszédjuknak,pedig nem is egy faluban lakunk-szóval azt sem tudhatják hogyan élünk(a szomszédjuk a párommal utazik és mindent vissza mond/párom busz sofőr/).

Már a lányomnak is könyörögnöm kell,hogy menj már el apádékhoz és szeresd őket ne foglalkozz azzal,hogy miket mondanak,mert a sok hazudozásaik miatt nem akar menni.

Negharagudj,de ezt már nem tudom tolerálni,olvasd vissza,hogy miket írtam és belátod,hogy nem föltétlen én vagyok aki akadályozza a jó kapcsolatot.Tudod nem a pénz a lényeg.Az fáj mikor szomorúan haza jön a lányom és kesereg,hogy ott a 2 gyerek mi mindent kapott,ő meg semmit.elmennek a boltba ,mindenki kap valamit,csak ő nem.Nagyon kegyetlen dolog mikor a saját gyerekedet bánatosnak látod és segíteni sem tudsz rajta,mert hiába adok én + neki mindent,őneki onnan is jól esne ha még csak egy fogkefe,deakkor is az apjától kapni.Meg érted ezt??

Kérlek, ne mondj már butaságot! Hogyan kötelezhetne valakit arra a bíróság, hogy 2 hetente látogassa a gyerekét? És ha esetleg kiköltözik külföldre? Onnan nem tud hazajönni 2 hetente, mert "kötelessége". Az én párom nem költözött ki, csak külföldre jár dolgozni és ha hazajön végre, akkor nem az az első, hogy rohan a gyerekéhez, hiszen neki itt van a családja velem. Természetesen, amikor tudja látogatni, akkor megy hozzá, de elég nagy a távolság ahhoz, hogy ezt olyan sűrűn megtegye.

Az más dolog, hogy Ti hogyan egyeztetek meg egymással, az tényleg nem szép dolog, hogy nem tartja be az egyezséget.

És miért gondolod, hogy ha már van másik párja, akkor Téged akar bosszantani? Talán ebben reménykedsz, mert ez azt jelentené, hogy még érdekled? Akkor ezt meg lehet vele beszélni nem?

nem azzal a csajjal csak kb 2 hónapig volt, és tévedsz, nem lehetőség amit a bíróság kimond, a kéthetente hétvége hanem köteleség!

Én így vállaltam régen munkát is, hogy elviszi kéthetente hétvégenként, de nem így lett egy gyerek nem egy játék, hogy most van kedvem levenni a polcról vagy sem.

Nem az volt gond , hogy csaj lett, mert nem érdekelt, de ne jelenjem meg nálam vele, amikor kéthetente elvihette, megemlítem, nem azért jelent meg mert a kislányért oda lenne, hanem azért, hogy bosszantson! érdekes már több mint 4 éve nem látta a kislányát és nem azért mert nem engedtem volna neki! utoljára a kislányom születésnapjára egy doboz konyakosmeggyet kapott tőle 4.szülinapjára, most nyárom már 9 éves lesz

Sok igazság van abban, amit írsz, főként azzal értek egyet, hogy nagyon sok nő azt gondolja, az elvált párjának nincs joga a gyerekén kívül másra is gondolni.

Nálunk is volt olyan az elején, hogy az ex azt mondta a páromnak, engem ne vigyen, amikor megy a lányához. De miért? Talán attól félt, hogy a gyereke nagyon megkedvel engem az ő rovására? A gyerek anyja mindíg ő marad,én csak egy mellékszereplő leszek az életében. Ha hasonló helyzetben lennék, szerintem nagyon örülnék neki, hogy a mostani csaj jó kapcsolatban van a gyerekemmel és ő is nagyon szereti.

Szia! Bocs, hogy beleszólok, tudom nem leszek nagyon népszerű ezen a fórumon, hiszen én a "másik tábor"-hoz tartozom.

Hogy milyen jogon akarta bevinni a macáját? Valószínűleg azon a jogon, hogy szereti és ő a párja most, így egymáshoz tartoznak. Nem értem, ha elvárják egy nőtől, hogy ő elfogadja a párja előző kapcsolatából való gyereket, hogy létezik, uram bocsá' még jó kapcsolatot is ápoljon vele, akkor viszont ez miért nem elvárható?

Nem ismerem a kapcsolatotok jellegét, lehet, hogy a mostani csaj miatt ment tönkre a kapcsolat, akkor érthető, hogy dühös vagy, bár a gyerek miatt szerintem akkor is meg kellene próbálni uralkodni magadon.

Az én párom sem viszi el a lányát kéthetente, ugyanis ez nem kötelező, csak egy lehetőség. Nálunk nem azért, mert nem szereti a lányt, hanem mert nincs lehetősége rá. Amikor tud, megy és szereti a kislányt nagyon. Mint ahogyan az anyukának joga van úgy élni az életét, ahogyan neki tetszik, az elvált apukának is. Az, hogy van egy gyereke, csak egy dolog, de nagyon sok nő ellehetetleníti a férfit és megnehezíti az életét, sokszor a jelenlegi kapcsolatát nyírja. Vajon miért van ez így?

és azt hiszik, hogy magadra költöd a pénzt...

nálunk volt, hogy törleszteni is tudott és akkor az elmaradt részből is utalt volt, hogy 51-et, úgyhogy kíváncsi vagyok, hogyan magyarázza ki majd magát , az a gond, hogy nem akar fizetni szerintem tudna.

Nálunk is elég rossz most a helyzet, én gyeden és én és a férjem is azon kevesek közé tartozunk aki tényleg annyit keress amennyi a fizu papíron van.

A volt férjem sokáig nem volt bejelentve és úgy küldte anno a gyerektartást.

És én azzal nem értek egyet, hogy más fizesse a kislányunk nevelését, vagy mondjon le róla és akkor senki semmit nem követel.

Nálunk volt olyan, hogy megjelent a volt férjem a macájával, hogy jöttek hozzám gyerek nézőbe.

Hát mondanom sem kellett, nem engedtem be őket, milyen jogon akart hozzám behozni egy vadidegen nőt?

Amikor a láthatással nem élt, nem vitte el kéthetenként pedig elvihette volna

Tudod én tisztelem és szeretem annyira azt a kislányt, hogy soha nem bántanám meg azzal, hogy bármit is mondok arra az emberre, akit ő nagyon szeret. Ő is egy ember, ha kis ember is és ugyanolyan érzékeny, mint bármelyik felnőtt.

Párommal sokat beszéltünk róla, hogy mit fog mondani majd neki ha nagy lesz, miért nincsenek együtt az anyukájával. Nagyon örültem neki, amikor mondta, hogy nem akarja elmondani neki, miket művelt az anyja, hacsak majd ő máshogyan nem adja elő a történetet úgy, hogy a párom jöjjön ki rosszul belőle.

Soha nem mondunk semmit az anyukára előtte, de még a háta mögött sem. Hiszen nem is ismerjük már az életét, nem tudnánk rá mondani semmit. Régen, amikor nem volt pasija, akkor próbált "nyírni" bennünket, nagyon sokszor nem akarta adni a kislányt és csúnyákat mondott rám, de én fel sem vettem, mert van bennem annyi tartás, hogy nem állok le vitázni. Amióta van mellette valaki, szerencsére teljesen lecsillapodott, mint mondtam, nagyon kedves és megértő. Tényleg nagyon ritkán látja párom a kislányt, de amikor telefonál, hogy elvinné, akkor mindig megpróbálja lehetővé tenni.

Az eredeti témához kapcsolódva pedig még annyit mondanék, hogy nekem az a véleményem, én egyénileg bírálnám el a gyerektartást. Figyelembe vennék nagyon sok mindent, pl. legfőképpen az anyagiakat. Csak a mi esetünk is példa. Az exékhez nagyon sok pénz befolyik, oda már a párom pénze "fölösleges". Viszont nekünk sokszor minden fillér számít. Ha anyuka egyedül neveli a gyereket, akkor természetes, hogy nehéz nagyon, de ha már ott egy külön család van, akkor nem hátrányosabb a helyzet, mint bármely esetben. A férfinak is legyen ebben az esetben lehetősége arra, hogy a saját családjával törődjön, oda adja a pénzt. Kihangsúlyozom még egyszer, ha a gyerek rendes családban nevelkedik!!! Attól még szeretheti a gyerekét, ugyanúgy vehet neki ajándékot, bármit.

Ha pl. nekünk lenne 2 közös gyerek, akkor róluk is gondoskodni kellene. Nekem nincs más, aki pénzt adjon, sőt, még a párom gyerekének is adni kell. Nálunk mondjuk 2 keresetből el kell tartani a gyerekeket, ott meg a szintén 2 keresetből az 1 gyereket és még a párom is adja a pénzt.

Szóval senkit nem akarok megbántani, csak azt mondanám, hogy egyénileg kellene ezt elbírálni.

Bocsi még visszatérnék erre a válaszodra!

Nálunk azért röhögte ki a bíró mert ez az összeg még a nyugdíja 15%-át sem érte el! És mint írtam 6 évig nem fizetett egy fillért sem! Őt ketten akartuk! Én egyedül neveltem!!!!!!!!!!!

Egyébként sajnálom ami Veletek tőrténik! Sajnos a bátyámék a mostani feleségével is jártak kezelésekre és több mint egy millió forint ment rá! Nem értem a TB-t sem, miért nem fordít több összeget erre a dologra! Ez egy szomorú tény!

Szurkolok Nektek!!!!!!!!!!

Te jány,mért nem ezzel kezdted!Eszembe sem jutott volna jukat beszélni a hasadha,ha írod azt is,hogy az összegtől függetlenül más módon is gondoskodtok róla.Ez nagyon jó,hogy meg kap tőletek sok mindent és a sulira is felkészítitek.Ezzel kompenzálhatjátok a pénzt,és valóban a kislányé lesz amit adtok neki.Szuper,hogy Jó viszonyt tartotok az exel is,és örülök,hogy imádod a kicsit.De!!!!Arra nagyon ügyelj,hogy soha ne mondj az anyukájára semmi bántót se előtte se olyanoknak akiktől visszahallhatná,mert annak Te iszod meg a levét,hisz csak az anyukája akihez legjobban kötődik ezért Tőled fordulna el.Neked is fájna nagyon.

Lásd az én példámból a lányom és a mostoha anyuka viszonyát lentebb.

Köszönöm, nagyon kedves vagy! Minden vágyam már az lenne, hogy végre nekem is születhessen babám, és ezt a babát már a párom is nagyon akarja.

Milyen a viszonyom a kislánnyal? Kitűnő! 3 éves volt, amikor kapcsolatba kerültem az apukájával, most 6 éves, ősszel megy suliba. Imádni való kislány és csodaszép. Az első pillanattól kezdve nagyon bensőséges a kapcsolatunk, a múltkor amikor velünk volt, szorította szó szerint 1 órán át a nyakamat és nem akart elengedni. Nagyon megható volt.

Természetesen nagyon sok mindent megveszünk neki, most, ha suliba megy, tőlünk fogja megkapni a szükséges dolgokat, stb. Viszont pénzt nem akarunk adni az anyjának többet, mert biztos forrásból tudjuk, hogy nem a kislány kapná meg. Nőtartást meg csak ne fizessen már a párom. Úgy oldjuk meg, hogy a hiányzó összeget ruhákkal, és szükséges dolgok megvételével pótoljuk a kiscsaj számára. Az exel nagyon jó a kapcsolat, igaz, nagyon ritkán találkozunk, kb.3 havonta egy hétvégét, amikor megyünk a csajsziért, de mindíg nagyon kedves és készséges. Ennek nagyon örülünk.

Értelek és értem a helyzeteteket,ettől függetlenül azt gondolom,hogy ne a kislány bünhődjön az anya viselkedése miatt,hisz ezért nem ő a felelős és hibás.Gondold el Ti küldök a nevelésére 10000 ennyit tenne hozzá az anyuka is=20000,ennyi nem elég egy gyermek havi költségeire.Hiába nem akarta a párod a gyermeket,tök mindegy ki hibájából született meg,ettöl még a gyereknek vannak igényei ha tetszik ha nem.

Azt sajnálom,hogy Te még nem vagy anyuka,és kivánom adja Isten,hogy legyen mihamarabb,mert hidd el,hogy teljesen más lesz a rálátásod és a véleményed ha Te is tapasztalod azt,hogy milyen felelősséget vállalni a gyermeked iránt gondoskodni róla.

Azt megkérdezhetem,hogy a Te kapcsolatod milyen a kislánnyal???

Nem. Ez nem így van egyáltalán. A lány a párom tudta nélkül abbahagyta a gyógyszert 2 hónapos ismeretség után. Párom nem akarta a gyereket, de az ex nem volt hajlandó semmi pénzért elvetni. Mivel a párom eléggé felelősségteljesen gondolkodott, elvette a csajt feleségül és arra gondolt, hátha jó is kisülhet a dologból. Hát nem sült ki semmi. Ő eljárt dolgozni külföldre,a csaj otthon volt a kislánnyal abban a házban, ami a páromé és fűvel-fával megcsalta. Párom próbálta helyrehozni a dolgokat, elnézni a csajnak a baklövéseket a gyerek miatt, de a csaj továbbra sem bírt magával. Végül elváltak. Párom a ház felét is neki adta a kislány miatt, pedig törvényileg nem lett volna köteles, ugyanis a házasság előtt már övé volt a ház.

Kérdem én ezek után, hogy egy ily módon apává lett ember, miért bűnhődjön az el nem követett dolgokért? Tudom, azt lehet erre mondani, hogy ő is ott volt, amikor azt a gyereket megcsinálták. Ez igaz, de egy fiatal srác mikor gondolkodik ésszel, amikor azt mondja neki a lány, hogy szedi a gyógyszert. Ennyi az ő "bűne" mindösszesen.

Ha lehetett volna választania, még mindíg a család mellett lenne, nem ő nem bírt a vérével. Ezért fizessen? A csaj meg röhögjön a markába? Na nem. Szerintem mindenkinek magába kellene kicsit szállni ilyenkor.

Ott már van egy másik pasi, aki eltartja a családot. A csajnak is el kellene menni dolgozni és akkor több jutna a gyerekének.

Nekem sajnos nem jön össze a gyerek ezért orvoshoz járunk és sajnos azt nem tudom, hogy mennyi pénzben van egy gyerek, de azt tudom, hogy az mennyiben van, hogy legyen. Ha a párom a régi családjának adná a pénzt, ahol már amúgy is van elég, akkor nekünk soha nem jönne össze a saját, mert nem lenne miből...

Mond csak ,neked van gyermeked??Tudod egyáltalán mennyibe kerül a gyerek nevelés???

Tudod mikor Ők ketten úgy döntöttek,hogy gyermeket vállalnak,azzal válalták azt is hogy jóban-rosszban gondoskodnak róla,ha együtt vannak ha külön.

és mire elég az a 10000 ?

befizetik a napközit