Válságban gyereket? Nem könnyű ebben a szituban...nektek mi a véleményetek erről? (beszélgetős fórum)

Ja, persze és a munkahely egyáltalán nem számít a kisgyerekes anyának fizetendő állami juttattások tekintetében, ugye?

Gondolkodjunk, emberek.

Még valami eszembe jutott: egy csecsemő nem kerül sokba, de azt látom, a szülők nagy része csak egy vagy fél évre tervez előre.

És később mi lesz? Mi lesz, ha beüt a crach? Egy iskolás gyerek sokkal többe kerül, mint egy csecsemő, de egy óvodás is.

Szerintem ez egy komoly és nehéz döntés.

És maximálisan nem értek egyet azzal, hogy "magadtól el tudsz annyit venni, amennyi a gyereknek kell".

Egyrészt ezt nem lehet csinálni, egy gyerek ne elvevésből nőjön fel.

Másrészt nem is igaz, mert egy plusz személy etetése, ruházása, taníttatása nem pár ezer ft.

Mi régóta házasok vagyunk, gyerekünk nincs. Mindketten dolgozunk, de egy biztos: nem mernék a munkanélküliségbe vagy tartalék nélkül szülni. Nem lenne egy perc nyugtom sem.

Nálunk "besikerült" a baba.

Nem volt választás, ha lett volna sem hajtottam volna el magamtól. Iskolásként estem teherbe.

Becsülettel befejeztem a sulit, nem kértem különleges bánásmódot gyakorlaton, csak annyit, hogy nehéz dolgokat ne kelljen emelgetnem!

Mehezen élünk meg.

Munkát keresek, gyesen vagyok.

De tudjátok, bármennyire is kétségbe esem hónap végén, vagy ha elromlik valami, elfogy a pénz...

Ránézek a kislányomra, és ő visszamosolyog mind a négy fogával...

kárpótolva érzem magam. Egy olyan csofa részese vagyok, ami csak anyáknak adatik meg.

a zsíroskenyeret amúgy én lilahagymával szeretem!

Mi is egy fizetésből élünk, ebből fizetjük az albérletet rezsivel, az autó törlesztését, biztosítását, tankolását, az egészségbiztosításunkat, telefont... Na és a kaját.

Szórakozásra már nem futja belőle.

Viszont az én csekélyke fizetésem le tudjuk tenni, de az szinte semmi ahhoz, hogy lakást vegyünk, amit jövőre szeretnénk, ha az autót végleg kifizettük.

Nézegetjük egy ideje már, de nagyon bénák vannak baromi drágán :/

Az biztos, hogy ilyen helyzetben én nem szülök. Egyébként sem érzem azt a korom ellenére, hogy vágyom egy gyerekre, szerencsére a férjem sem.

Ennek fele tuti, hogy az anyagi dolgok miatt van...

Szeretnék egy normális, teljes munkaidős állást, ami persze kell ahhoz is, hogy kapjak majd ellátást, ha gyerekünk lesz.

Most az első cél a saját lakás és a teljes munkaidős állás, aztán majd meglátjuk, hogy jövünk ki anyagilag...

Nekünk az utó a munkabajárás miatt kellett, mert sajnos a MÁV menetrendet megalkotók soha nem jártak három műszakban dolgozni a város másik felére. (mármint az állomástól még 4-5 km-re van a munkahely)

Mosmár mi is csak oda megyünk autóval ahová muszály. Meg persze, most hogy elköltöztünk a déditől, őhozzá is le kell járni. De, ha jó az idő, akkor inkább megyünk vonattal. :)

Persze, hogy kell tudni várni. Én ezt most csak példaként írtam, tehát... Nem tudom jobban megfogalmazni.

A zsiroskenyér pedig csak poén volt. Remélem nem haragudtál meg. Én csak leírtam az én véleményemet. És tény, ha netán úgy alakulna a dolog, hogy "becsúszna" a kistesó, azért nem vetetném el, mert összébb kellene húzni a nadrágszíjat. :)

Sokban.

Mi jövőre tervezünk babát...a meglévő jövedelmeket próbáljuk kiegészíteni, illetve én a jelenlegi másodmelóm mellé már most is keresek valamilyen otthonról végezhető netes munkát-ezekkel a kiegészítésekkel rendben leszünk, illetve párom fizetése is valószínűleg jövőre emelkedni fog.

Mindent persze nem lehet előre kiszámolni, ezért igyekszünk tartalékokat is képezni, ha gond lenne.

A neten már utánanéztem az alapfelszerelések :) költségének, használtan is be lehet szerezni potom árért jó dolgokat, plusz itt nagyon sok jó tippet lehet olvasni, ami anyagilag megkönnyíti a babavárást/babagondozást.

én nehezen lennék már meg nélküle.. főleg hogy ,ár nem a banké hanem a miénk XD

De ilyen benzinárak mellett mi is csökkentettük a használatát...

Nekünk nincs autónk, mindenhova gyalog, bringával v tömegközlekedéssel megyünk, néha jó lenne, ha lenne, de bőven megvagyunk nélküle. Rengeteget lehet spórolni vele ha nincs, a benzinár az egekben, és akkor még biztosítás, súlyadó, stb...stb...

Sokaknál azt látom, hogy enni nincs pénzük, de autóra telik...érdekes

De gondolom, Te sem úgy gondolkodsz, hogy zsíroskenyéren akarod felnevelni. Persze, hogy lehetne szegénységben is, de én például, nem szeretném, ha az államtól kellene koldulni az ovira valót, később meg ott az iskola.

Most úgy vagyunk, hogy szépen élünk, nem luxusban, és vannak olyan hónapok (pl most is, mert az utóra kétszer annyit kell fizetni), hogy nehéz a hónap végén.

De ha a lányom, vagy netán mi megkívánjuk hónap végén a csirkesonkát vagy valami más ilyesmit, akkor nem kell azt mondanom, hogy majd jövő héten. És ezért nem fog jönni még a kistesó.

Könnyebb nem volt.

Ami ma extra nagyra nőtt, az a bizonytalansági faktor...

A nagyszülőkkel kapcsolatban meg -ahol vannak- az a véleményem, hogy egészséges mértékben szükség van a segítségükre. Az ember eleve azért él ilyen sokáig, mert a neveléshez több generáció szükséges. Mondjuk naponta nálunk nem tudnak segíteni, de holnap pl. jön apám, mert kórházba kell vinni a gyerekeket, jó messzire. Ott Uh, vérvétel, meg mittoménmi...

Ha én most lennék fiatal, tuti nem vállalnék gyereket. Egyet sem. Nem bánom, ha ez nem helyes, és nem mondom, hogy ez követendő, de én így gondolom.

Három gyereket szerettem volna, de a harmadikra a család nem bólintott rá. Hálát adok az égnek, meg nekik, hogy így alakult.

Végig olvastam a hozzászólásokat..

Van, aki azt mondja, régen, a válság előtt se volt könnyebb. Valószínűleg igaza van. Nem abban a "korban" éltem, nem tudhatom milyen volt.

Csak azt tudom, hogy most milyen nehéz. Több mint egy éve fejeztem be a sulit, azóta munkát keresek. Jó, volt egy kb 4 hónapig tartó munkám, persze nem hivatalos. Ahol annyit kaptam, hogy kb semmit, ha nem a szüleimmel élnék még mindig, akkor lettem volna bajban, mert talán az albérletet ki tudtam volna fizetni belőle, de a rezsit már nem biztos! Ennivalóra, és ruhára meg 100%, hogy nem is jutott volna! És a munkahelyen ugye nem fizettek utánam semmilyen járulékot sem. Így ha most vállalnék gyereket, akkor (ha jól tudom) nem is kapnék gyest, gyedet.

Volt itt olyan hozzászóló is, aki azt mondta, vannak olyanok is, akik azért nem vállalnak gyereket, mert nem fér bele az életükbe. Én nem ezt a kategóriát erősítem!

Párommal már várjuk, hogy megalapíthassuk a közös kis családunkat. De amíg egyikünknek sincs munkája, ezt nem merjük megtenni.

Mert igaz, hogy a mai álláspont szerint, szüleim tudnának nekünk segíteni. De egyrészt nem nekik, hanem magunknak akarok majd gyereket szülni! Másrészt pedig az ő munkájuk se egy életbiztosítás. Lehet, hogy maholnap nekik is azt mondják a munkahelyükön, hogy "Akkor holnaptól nem kell jönni, a viszontlátásra!".

Ezt az mondja, akinek a munkahelyét, szakmáját nem érintette. 2009 nyaráig én is ezt mondtam. Addig nem volt olyan, hogy egy építészmérnöknek ne legyen munkája. Most az ismerettségi körömben SENKINEK sincs. Semmi. Egyedül egy csajnak van, aki évek óta a Máv tervezőirodájában van. Ehhez kapcsolódva nincs munka a gépészeknél, geodétáknál, ácsoknál stb... Szóval a fél országnál...

Jómagamnak 14 éves korom óta mindig volt munkája, suli mellett is. Nagyon széles az ismerettségi köröm, de most senki sem tud segíteni. Ha valaki 5 éve azt mondja nekem, hogy nem fogok tudni elhelyezkedni, kiröhögöm. Kötegelve törölgettem ki az állásajánlatokat az e-mail fiókomból, mert akkor még az volt, hogy engem kerestek fel a cégek...

Minden tartaléknak ott volt még apósom cége, aki szintén szakmabeli volt, várta is, hogy végezzek. Ő meg meghalt...

Szóval nem így nézett ki pár éve, amikor terveztük az életünket.

Ennek ellenére elvállaltuk a harmadik gyereket is, és boldog család vagyunk, bár apát gyakorlatilag napi fél órár látjuk.. Most arra használom az energiáimat, hogy bírjuk ezt a helyzetet...

Nekem nagymamám a példaképem, aki a háború után is mindig talpon tudott maradni, pedig nagyapám karját levágta a fűrészgép, stb... Ha akkor volt valahogy, most is lesz.