Férj viselkedése (beszélgetős fórum)
Még mindig nem tudjuk, hogy azon kívül, hogy a férjed hazaérve a munkából nem érdeklődik azután, hogy "hogy telt a napod?".
Miért sírsz? Mi bajod van aminek megoldásában nagyot lendítene, ha meg tudnád beszélni a férjeddel?
Nem kaptál időpontot a fodrásznál?
Rettenetesen káros, amit írsz.
Egy gyereknek SEM érdeke egy rossz családban felnőni. Igen, az elnyomott érzések, a hazugságok, a nemtörődömség is rossz házasságot jelentenek.
Először is: NEM vagy gyenge!
Sőt.
Az, hogy érzéseid vannak, teljesen normális és jogos.
2, A gyereknek nem jó, sőt, ártalmas, ha olyan családban nő fel, ahol ilyenek a viszonyok. Egész életére negatív hatással lesz, sőt: ezt a mérgező mintát viszi tovább.
3, A házasságotokat kettőtöknek kell rendezni, közösen. Beszélgetés, párterápia. Ha pedig nincs együttműködés, válás.
A gyereket megviseli ha a szülők külön mennek,de jobb mint hogy egy állandóan kiabáló veszekedő szülőpárt látnak.Sokszor egy nevelő (mostoha) szülő többet törődik a gyerekkel mint az "édes". Szerintem.
Inkább egy csonka család mint egy mérgező szülő. Tapasztalatból mondom mind a kettőt. Csak formalitásért ne ragaszkodj mert a sajnát boldogságod mellett a gyerekedét is tönkre teszed. Hiába együtt van fizikailag anyu meg apu hogyha mellette úgy beszél a másikkal mint a kutyával vagy nagy ivbe leszarja mert nem törődik vele igazán. Ezek szélsőséges példák de sajnos a lényeg ez. Egyébként amilyen mintát lát anyait vagy apait (attól függ hogy lány vagy fiu a gyermek) olyan minta képet fog vinni magával és lelkileg úgy fogja meghatározni az egész életében is.
Már bocs, te nem dolgozol?
Egy kérdés: szeretnéd ha a gyerekeddel is így beszélne majd a párja? Mit gondolsz, a te szüleid örülnek ennek?
De ha te nyelni akarsz, tedd azt. Mindenki a maga sorsának a kovácsa.
Egy mérgező, bántó kapcsolatból bizony ki kell szállni. A gyerekek túl lesznek rajta, megnyugszanak. Nem normális ha napi szinten ezt látják. Még azt gondolják, hogy apu hülyézheti, alázhatja anyut.
Én nem szeretném ha a lányommal így beszélne bárki is.
Elnézést, átírta a telefon: *exemmel
Én tavaly váltam el. Azóta jobb a viszonyunk az elemmel, normálisan tud hozzám szólni, ha valami megbeszélni valónk van. A kamaszlányunk kiegyensúlyozottabb, vidámabb, nyitottabb. Az apjával is sokkal jobb a kapcsolata.
"Mennyivel jobban érezhetik megukat mint amikor az édes szülők otthont teremtenek még ha nem is úgy élnek, mint egy búgó galambpár"
Ez egy szép eszménykép, de ha csak az egyik fél teper érte, akkor hiába.
Beszélgettem egy munkatársammal, aki elvált szülők gyereke, és szóbakerült a téma; én együttérzőn mondtam, hogy biztosan rossz volt így felnőni, erre ő azt válaszolta, hogy a válás után sokkal jobb volt, mert addig folyamatos feszültségben éltek. A gyerekek pontosan tudták, érezték, hogy gáz van, és amíg a "családot bármi áron össze kell tartani" ideát kergették, nem boldogok voltak, hanem frusztráltak és feszültek.
Nem szokásom sìrni,ellenben mindent megbeszèlünk.
De ha hozzám fennhangon szólna,úgy vágnám ki,hogy a lába nem èrnè a földet.
A felesège vagyok nem a kapca rongya. Tisztelet!
Aztán majd amikor kezelhetetlen lesz a gyerek, elkezd csavarogni mert mindenhol jobb mint otthon akkor ne csodálkozz. Mártirt akarsz játszani? Senki se fogja megköszönni, még a gyereked sem.
Egy gyereknek sokkal rosszabb egy boldogtalan feszkós családban felnőni ahol anya sír apa meg fennhangon le is ugatja, mint elvált de boldog szülőkkel. Raadsul ezt látja, azt hiszi ez s normális és ő is így fog majd viselkedni a saját házasságban. Ezt szeretnéd? Rengeteg felnőtt van aki azt mondja hogy őrült amikor a szülők végre elváltak mert végre nyugi lett. Barátnőm maga mondja a szüleinek 10 évesen hogy váljanak már el mert szörnyű igy élni. Szóval nem, nem kelltürnöd. Egy hazasság a kompromisszumoktól áll. Te is engedsz ő is enged. Nem csak az egyik. Règen nem ilyen votl a férjed?
Hát tényleg mennyivel jobb, mikor a gyerek azt a példát látja, hogy anya nem boldog, apa bunkón viselkedik vele, és valójában egyik sem boldog...
Csak gratulálni tudok az elméletedhez, mondom ezt úgy, hogy anyám 2 évesen felmarkolt, és elhagyta apámat. Nyomoruolt gyerekkorom lett volna az "édes" szüleimmel, így meg lehettem boldog, és szerethettem őket külön-külön...
Szuper, hogy gyerek egy ilyen apa mellett nő fel és azt gondolja ez így normális. Ha fiad van, azt gondolja így kell viselkedni a nővel, mivel csak egy szolga, aki azért van, hogy neki jó legyen. Ha meg lányod van, akkor ugyan ez, neki nyelni kell, mert csak egy nő, egy háztartási robot.
Milyen jó is az, ha gyerek abban nő fel, hogy a szülei utálják egymást, egy csepp szeretet nincs, csak veszekedés, a másik iránti tiszteletlenség. Milyen jó is az, hogy a gyereke ebben nő fel, azt gondolja ez így normális és viszi tovább a szuper mintát. Tényleg milyen igazad van, hogy ez a szép család, ahol fel kell nőnie a gyereknek...
Hát pedig nem fogok egy boldogtalan szar kapcsolatban élni igenis továbblépek. Ha nekem jobb a gyerekemnek is. Ez nem jelenti azt h mindenféle szar alak lesz mellettem.....
Nyilván nem csak ezen múlik. De ha már ez az utolsó csepp...
Ha jól értem, tkp. reagál, észreveszi,ha gond van, csak karcosan teszi szóvá? Akkor a stílusával van baj. Régen milyen volt? Milyen a kommunikációtok sima helyzetekben? Másokkal?
Nem gondolom, hogy ezen az egy momentumon múlik egy kapcsolat minősége. Attól, hogy a férfi nem reagál érzékenyen a felesége rosszkedvére, a házasság egyéb részeiben még működhet remekül. (Bár kétségtelen, hogy ez megnehezítheti az ilyen helyzeteket.) Ha azt várjuk, hogy valaki minden szempontból tökéletes legyen számunkra, valószínűleg egyedül maradunk. :)
Azt elhiszem. Sajnálom. :( Próbálj meg valamiből merítkezni.
Sztem sokkal jobb különválni mint egy rossz kapcsolatban maradni. Főleg ha veszekedések is vannak. A lányom minden rezzenésemet érzi, ha mégha mosolygok is látja h szomorú vagyok. Nem lehet becsapni őket. Csak azért szenvedni egy pasi mellett mert a gyereknek család kell? Na nem. Majd 18 évesen elköltözik akkor váljak csak el, és akkor jöjjön rá ha esetleg addig nem tűnt fel neki, hogy egy hazugságban élt. Nehéz döntés de rövid az élet ahhoz hogy szarban éljek, fontosabb a boldogság. Erősnek kell lenni, ami nem mindig könnyű.
csak iszonyú nehéz.
Azt hiszem idegileg kellene valahogy megnyugtatnom magam, mert tőle ezt nem fogom megkapni. Úgy érzem ezzel az èlet egy nagy hazugság.
Ez nem így van. EGy igazi anya aki nem csak magával törődik (mint sokan), az igenis a gyereke érdekét fogja nézni és nem a sajátját. Siralmasnak találom, amikor ezek a nők még azt is kitalálják, hogy mennyivel jobb lesz a gyereküknek ha ők tovább lépnek. Tényleg. Biztosan. Idegen krapekokkal az anyuk mellett meg idegen nőkkel a fater mellett. Mennyivel jobban érezhetik megukat mint amikor az édes szülők otthont teremtenek még ha nem is úgy élnek, mint egy búgó galambpár ....
Nekem fontos, hogy a gyermekem mindkét szülővel nőjön fel. Ö nem fog megváltozni, nekem kell megváltozni és nyelni... mert a gyerek a fontosabb nekem (csak gyenge vagyok hozzá).
További ajánlott fórumok: