Válságban gyereket? Nem könnyű ebben a szituban...nektek mi a véleményetek erről? (beszélgetés)

ahogy írtad, önző vagy. nincs ezzel baj, sokan vannak így, és te legalább tényleg őszintén megmondtad a frankót. de én nem így nőttem fel, ezért nem is tudom értelmezni a szavaidat, és el sem tudom képzelni az életemet máshogy, mint nagycsaládosként - remélem, összejön.

és bízom benne, h ha mind életrevaló, értelmes kölykök lesznek, akkor megtalálják a helyüket a világban.

Lehet nem is az irigység szó a legmegfelelőbb. Mert én nagyon szerettem a rokonoknál lenni. Inkább nem értettem még azt, hogy "húúúú mi itt voltunk nyaralni", és hogy nekünk az akkor miért nem lehet?!

Azok, akik olyan kis korukban voltak itt meg ott, külföldön nyaralni, nincsenek előrébb, mint én. Többségük nem is igazán emlékszik a helyre, mert annyira kicsi volt.

Én viszont annyira lelkesen indultam minden egyes alkalommal a szomszéd utcába, nagynénémékhez nyaralni, hogy azt el se tudom mondani. Mondjuk nem csak náluk, hanem akármelyik rokonnál nagyon szerettem lenni.

Én nagyon örülök, hogy így volt! Szerintem ez is nagy szerepet játszott abban, hogy ilyen a kapcsolatom a rokonaimmal, mint amilyen.

És szerintem a gyerekeimmel se lesz máshogy, mint ahogy Nővérem gyerekeivel sincs. Ők se nagyon engedhetik meg maguknak, hogy nyaralni vigyék a gyerekeket, és még kicsik, nem is igazán lenne értelme. Így ide jönnek hozzánk nyaralni: mamához, papához, és hozzám, egy-egy napot töltenek dédinél. Kiszabadulnak a nagyvárosból, lejönnek vidékre. És nagyon szeretik, sokszor ők reklamálnak, hogy mikor jöhetnek már.

És tudod, Nővéremék se tervezték még a gyereket, Sógorom pl még tanult, nem volt megalapozva az életük, de jött. És igaz, hogy nem élnek "luxusban", de boldogok együtt.

Jaj, dehát majdnem ugyanazt mondjátok, csak más szavakat hangsúlyoztok, és kiforgatjátok (ne haragudj, de most inkább Te) a másik szavait......

Mindenki a jóra törekszik, ki így, ki úgy érzi helyesnek. Én megértem őt is, Téged is, de én is így cselekednék inkább ahogy ő. Ennyi. Nem kell folyton marakodni.

Én például élek inkább kényelmesen és leszek gyerek nélkül, mintsem 25 év múlva arra eszméljek, hogy beáldoztam az életem, hogy valaki másnak megteremtsek mindent. Önző vagyok? Lehet. De legalább őszinte.

Hát van példa, ott van az unokatesóm kislánya mindene megvan és sose jó neki semmi.4 éves és nem tud játszani,pedig 3 szobát megtöltenek a játékai.Nah ő is csak pénzelve volt.

Nem jár oviba, mert ott nem fogadnak szót neki:)

Szegény kislányt már most sajnálom , ha majd megy suliba mennyit fog szenvedni...

Ez nem igaz. Én mint nem gyerekes totálisan meg tudom érteni. Sőt, igazából ő az, aki igazán alázattal van a családalapítás iránt. Ő sem akarja azt megvárni amíg 15 millió lesz a bankban, de azt se akarja, hogy nélkülözni kelljen. Miért baj az, ha valaki az arany középutat keresi és nem a nincsre akar szülni?

A gazdagság és szegénység között van egy középút. Annamari azt keresi.

Azt, hogy miről szól a gondolkodásom, azt te nem tudhatod. Egyrészt azért nem, mert lefoglalt a bunkó beszólogatások írása, másrészt azért nem, mert MOST és ITT EZ a téma.

A válságban-gyereket-ről. Majd ha a klasszicizmus lesz a téma, akkor arról fogok beszélni.

Azt meg ne keverjük ide, hogy akinek van pénze, az automatikusan érzelmet nem ad a gyerekének/félreneveli/érzelmet pénzzel pótol stb.

Ez egy önáltatás.

Ráadásul nem is a gazdagságról volt itt szó. Hanem a normális, anyagilag nyugodt életről. Ami nem csak gazdasági válság idején fontos.

Végigolvastam. Én csinálom a legjobban, mert én nem akarok. Ide? Örülök, ha addig nem lesz vége ennek a helynek, amíg én élek. Nem fogok valakivel így kicseszni.

Másodsorban pedig én óvom a Földet. Így is túlnépesedés van. Nem is értem miért gondolkodik valaki tovább egy gyereknél......

Ebben különbözünk :-)

Nekem muszáj tartalékot képezni, nem bírom a forintok kiszámolását. Engem megnyugtat a tudat, hogy van mihez nyúlni. Magam miatt is, nemhogy majd egy gyerek miatt :-)

Jó , de nekünk nincs tartalékunk:) Ami van az majd elmegy a gyerekszoba elkészítésére+ kisrucikra:)

Aztán valahogy lesz, sehogy még sose volt:)

Látod, szerintem érted, miről beszélek. Nem vittek gyerekkén téged nyaralni, de szerettél volna menni.

Nyilván te azért el akarod vinni a gyerekeidet majd.

Az az ideális, ha főiskolára is futja meg nyaralásra is.

:)

A mikulás meg hoz neki banánt meg mandarint:)

Mikor én voltam gyerek , a szüleimnek betonbiztos állásuk volt, évi két kirándulással, nyáron üttőrőtáborral.Bejártuk Csehországot, a Magas Tátrába is nem tudom hányszor.Aztán ´89.ben ez megszűnt..

Anyunak is megszűnt a helye, teljesen át kellett magát képezni.Mégis megvoltunk.

Figyelj, mindenkinek másutt vannak a fontos pontok az életében. Neked az volt a fontos, hogy kikerülj a panelből a gyerekvállaláshoz, nekem pedig más a fontos hozzá.

Nem szól ez korántsem a gyerek ölébe hullásról. Arról viszont igen, hogy a minőségi étel, ruha, némi sport és kikapcsolódás meg iskola nem egy olyan dolog, ami extrém elvárás, ez a minimális minimum és rémesen közel van az ölbehullástól.

Nem azt írtam, hogy veszek minden gyerekemnek fejenként 12 autót, azt írtam, hogy tudjon a képességeinek megfelelően maximálisan tanulni, sportolni és ebben ne a pénz legyen az akadály. Vagy tudjon jól enni és megfelelő ruhákban járni.Urambocsá', szülőként én is ki tudjak kapcsolódni alkalmanként.

Azért ez nem a milliárdosok élete :-) De pénzkérdés.

Majd eszik a gyerekem szezongyümit, májusban epret , ribizlit, cseresznyét, utána szilvát, málnát, és végül télen almát:)

Ez van a kertben.

Nem azt mondom, hogy orbitálsi luxus.

De az embernek néha áldozatokat kell hoznia a gyerekeiért.

Engem se vittek nyaralni a szüleim, inkább félretették, hogy a későbbiekben is tudjanak minket támogatni a tesómmal, mégis felnőttünk. A Nővérem és én úgy nyaraltunk, hogy mamáknál, keresztszüleimnél, nagynénéméknél (akik a szomszéd utcában laktak amúgy :)), más rokonoknál töltöttünk egy hetet, pár napot.

Persze akkor még irigykedtem azokra az ovis, majd osztálytársaimra, akik mesélték, hogy itt meg ott voltak nyaralni, de ma már megértem, hogy miért tették azt a szüleim, amit tettek. Pl azért, hogy amikor azt mondtam főiskolára akarok menni, ne okozzon gondot, ne kelljen felvenni a diákhitelt.

De persze tényleg mindenki máshogy gondolkozik, mindenkinek más az értékrendje.

Megértem a Te verziódat is, de nem szabad ennyire komolyan venni a dolgot.

Mindent meg lehet oldani, nem kell a Bahamákra menni, el lehet menni a gyerekkel bicajozni, vagy pecázni.Nem baj az , ha megtanulja, hogy nem hullik az ölébe minden.

Munkám lehetett volna, de annyira botrányosan keveset keresnék, hogy nem érdemes reggel felkelni.