Vallomások (beszélgetés)
"Inkább hozzá sem szólok a fórumokhoz mert vagy én sértődöm meg, vagy ők. Inkább csak olvasgatok.
#megmondó emberek #jólelkű emberek #tisztelet a kivételnek".
Oh, úgy látom, hogy ez nekem szólt. 🙂 Nem baj, én nem sértődtem meg, de ez elég gyerekes, amit csinálsz. 😉 Értelmes vitát szerettem volna, nem azt, hogy nevek és ismeretségek nélkül sértődésesdit játszunk.
"Inkább hozzá sem szólok a fórumokhoz mert vagy én sértődöm meg, vagy ők. Inkább csak olvasgatok."
Érthető. Nagyon nagy művészet ez, úgy kifejteni a véleményünket, hogy azzal ne bántsunk meg másokat, de ne is adjuk fel önmagunkat.
Nagy művészet az is, hogy az ember mindig észrevegye: mely témához érdemes hozzászólni, és hol helyesebb ráhagyni a másik hozzászólóra, máskülönben úgyis csak orbitális flame-elés válna belőle.
A fiam egyszer kiszabadított egy kerítésbe akadt vad őzgidát, de nagyon óvatosan és a további riadalmat, fájdalmat lehetőleg elkerülve.
Utána gyorsan és határozottan távozott a helyszínről.
(Az őz-mami távolabbról szemmel tartotta az eseményeket, de a gidája oda tudott szaladni hozzá,külső sérülés nem volt.)
Szóval puszilgatás nem történt.
Ilyet olvastam, hogy semmivel nem lehet jobban tönkrevágni egy gépjármű karosszériáját, mint azzal, ha elütünk egy embert vagy nagyvadat.
Azt viszont tudom, hogy az őzek, még ha háznál is nevelik őket gida korukban, csak az ivarérésig maradnak aranyos, kezes őzikék, akik tűrik, ha az emberek hozzájuk nyúlnak.
Sebesült és idegen állathoz viszont nagyon necces hozzányúlni. Még háziasított állathoz is! Ezért nem tudom, hogy a vallomás mennyire fantázia és mennyire valóság?
"Már arra is gondoltam, azért van az állandó szeretethiányom (45 éve), mert nem akarták, hogy megszülessek."
Sajnos nem kizárt. Ha a szülők valójában nem akarták annak idején a gyereket, csak "besikerült", ez elég mély nyomot hagyhat az emberben, egész életére. Még ha ez nem is kerül nyílt kimondásra, azért egy kisgyerek valahogyan veszi a kimondatlan, önkéntelen üzeneteket, és "szófogadóan" elkezdi nemkívánatosnak, nem szeretettnek érezni magát.
(Igen, saját tapasztalatból beszélek, bár engem "csak" apám nem akart és ennek egyértelmű jeleit is mutatta, mutatja a mai napig.)
Hihetőnek tartom az őzelütéses vallomást. Persze ahhoz, hogy elszaladjon, kis sebességgel kell vele ütközni. 40 km/óra? Körülbelül. 60-nal én is ütöttem el sajnos, az szegény belepusztult. Vittük volna állatkórházba, de mivel éjszaka történt az eset, nem volt nyitva a kórház. :( Házilag kalapáltam ki a Lada hűtőrácsát. Ennél nagyobb sebesség már tényleg bármit okozhat. Hát, hogy volt-e puszi vagy sem a vallomástevő részéről...? Szerintem örök titok marad.
És hát persze, belső sérülései lehetnek...
"Utálok Borsod megyében lakni. Olyan érzésem van, mintha mindenhol szemét, igénytelen emberek és gettó venne körül. "
Szemét és igénytelen emberek elvileg mindenütt vannak. A közvetlen környezet viszont rajtunk IS múlik.
"Ma, két éve, hogy élet-halál közt voltam. Engem megmentettek, a gyermekemet nem tudták. Mai napig gyötör a lelkifurdalás.😭"
Fogadd együttérzésemet. Sok erőt kívánok a továbblépéshez!
Kb. ugyanez az én véleményem is erről.
Őzzel ütközni komoly karambol, rossz esetben végzetes is lehet.
A továbbiak - a képzelet szüleménye, meggyőződésem.
Én láttam egyszer egy filmet, ahol a csaj puszilgatott meg énekelt vad állatokat/nak. Hófehérke volt az.
Viccet félre téve, olyan állatot, amelyet nem ismerünk és sérült, nem közelítünk meg. Lehet, hogy elütöttek egy őzet, de hogy nem ment oda a valló puszulgatni, az őz meg nem kelt fel ettől, az is biztos.
"Elütöttünk egy őzikét..."
Álmodtad?
Nem attól lesz valaki nagyképű, hogy sokmindent megtapasztalt és elért az életében. Arra az emberre van miért felnézni. Az viszont elég meredek dolog szerintem, hogy valaki azt hiszi, hogy amit ő csinált, csak az a jó megoldás, és gondolkodás nélkül azt mondja a másiknak, hogy csinálja azt, amit ő. Ami valakinek bejön, másnak nem biztos, hogy egyáltalán lehetséges. Aki valamennyire nyitott szemmel jár a világban, az pedig tudja, hogy senkinek nem könnyű az élete, mert mindig van olyan dolog, amin dolgozni kell. Ha nem lenne, akkor talál magának az ember, mert ettől halad előre. Ilyen az emberi természet.
"Hogyhogy mit tudna tenni?
BÁRMIT meg tud tenni az ember, ha igazán akarja. Ha meg nem, akkor nyafog. Az is egy megoldás."
Erre inkább nem reagálok, mert jól látszik, hogy nem tudod, hogy mire gondolok. (Nem azt kérdeztem, hogy mit tegyen a saját életével, hanem hogy a környezetét hogyan tudná megváltoztatni.)