Ti miért, milyen okok miatt váltatok el? Jobb lett? (beszélgetős fórum)
Tudod, ha nem egyedül lennék itt külföldön és nem éppen miatta...biztos nem fújnám fel annyira. De kb. semmi programom sincs a munkán és a gyereknevelésen kívül, aztán még amikor lenne program, arra meg el se mehetek. Pechemre kollégáim sincsenek, olyan munkát fogtam ki.
Ibiza + masszírozás = mindkét esetben arra lyukadunk ki, hogy hanyagol a férjem, ez itt a lényeg. Ha nem lennék hanyagolva, nem érdekelne hogy barátos napokat tart, meg hol.
Egyébként,más problémád is van Ibizán,és a maszírozáson kívül?Gondoljunk már bele!Nagyon sok nő csajozós napot tart.Összejön a barátnőivel,eltöltenek talán egy welness hétfégét is,mert az neki jár.Most a férjed akar barátos napot tartani.Hát istenem,Ibizán.Tényleg jól hangzik.Ha fáj a fejem,eszembe nem jutna masszírozás,inkább kérek a szomszédból egy bogyót,ha nincs otthon.Ha meg maszírozott volna,akkor minden oké lenne a kapcsolatotokban?Tehát csak ezért nekapd fel a vizet.
A hazugságok nagyon megmérgezik a kapcsolatot csak ezt a férfiak nem fogják fel. Legalábbis amikor ők hazudnak, akkor nem, fordított esetben eléggé a szívükre tudják venni.
Igen, ha csajozni akar, akkor talál rá módot, de nem biztos, hogy úgy általánosságban akar, csak ez az ibizai lenne ilyen. Lehet, hogy megbeszélték már, hogy elmennek valami night klubba vagy ilyesmi. Nem ismerem Ibizát. Ettől még úgy gáz az egész, ahogy van.
Ha elhatároztad magad és úgy érzed, hogy betelt a pohár, akkor lépjél.
Én is ezt mondtam neki, vallja be, ez valami csajozós program! Persze tagadta, éppúgy, mint a cigizést, ami nemrég derült ki. Azt is úgy letagadta, hogy még el is hittem a hülye érveket.
Azon töprengek, ha nem megy, akkor sem leszek boldogabb. Hiszen ezzel elismeri, valami bibi van, amiért nem mehetek! Namármost akarok én ezek után még vele élni? Totál csalódott vagyok.
Lehet az a legjobb, ha nem szólok. Menjen, csajozzon, csináljon amit akar, nekem azzel nem lesz se kevesebb, se több. Én meg élem a saját életem! Tudomásul kell vennem a szomorú igazságot és hiába akadályozom meg hogy elmenjen Ibizára, talál az majd másik alkalmat csajozásra, ha akar! Nekem meg nem lesz jobb! Nem fogok tőle több törődést kapni, csak az agyszívója leszek. Jobb ha másfelé kacsingatok szerintem.
Nálam ennél kevesebb is kiverte a biztosítékot. Mi 5 évig nem mentünk sehova nyaralni, mert fizettük a párom lakáshitelét. Ezzel nem is volt gondom. Aztán az egyik munkatársnőjével jóba lett, a csaj meg mondta, hogy ő megy a párjával meg barátaival Horvátországba és mondta páromnak, hogy menjünk mi is. Ő meg ebbe rögtön beleegyezett. Ki voltam akadva, mert én senkit nem ismertem onnan és azt gondoltam, hogy legalább az első közös nyaralásunkat kettesben töltsük, hát nem így lett. Ráadásul Makarskára mentünk és mondtam is páromnak, hogy fele ennyiből is nyaralhattunk volna és majd a hitel lejárta után mehetünk tengerpartra nyaralni. Ja mert, hogy ő úgy tudta állni a nyaralás ráeső részét, hogy kölcsön kért a szüleitől.
Én nem vagyok féltékeny típus, de az, hogy ennyire nem akar vinni és még inkább ő is lemondana a programról, nekem arra utal, hogy valami csajozós dolog is kinéz nekik ebből az ibizai útból. Nekem is szarul esne és valószínűleg jó darabig nem tudnám megbocsátani. Nem tudom mit tennék a helyedben, mert ha visszatartod, akkor te leszel a (bocsánat a kifejezésért) k.cs.g, de az se jó, ha egyedül megy. Ebbe is az a legzavaróbb, hogy nem mondja meg korrektül, hogy miért nem akarja, hogy menjél. Utálom az ilyen helyzeteket! Legyen tökös, álljon eléd és mondja meg a frankót! Én nem tűrném szó nélkül.
Ha ő nem dönt akkor téged meg ne egrecíroztasson, ebben igazad van és állj is ki magadért!
Szerinted én mit szóljak a párom Ibizai útjához? (nem tudom olvastad-e) Szezonzáró bulira mennek a főnökével és a főnöke haverjaival...engem meg nem akar vinni. Szerinted tűrjem szó nélkül? Normális ez, hogy engem nem akar?
Amúgy nem jár el sehová, csak baromira mennék én is annyira jó programnak tűnik! És hát xarul esik, nem az a szitu, mint a kapcsolat elején, hogy térdenállva könyörög, hogy menjek vele, hanem mint egy zavaró faktor, annak érzem magam!
A siker az soha nem az enyém, mert akkor jön az, hogy de te is tudod, hogy én is ezt akartam és megmagyarázza és magyarázza és magyarázza. Ő nem támogat semmilyen döntést, legalábbis ha kiderül, hogy rossz döntés volt, akkor még mondja is, hogy te akartad, te mondtad, hogy ez legyen...
Nehéz ügy, ez szerintem nála valamilyen pánikbetegséghez hasonló dolog. Vagy nem tudom, nem értek a pszichológiához, de tény, hogy abnormális mértékben menekül a felelősség elől. Valami nevelésből adódó dolog lehet, mert a nővére is ilyen.
Lassan 10 éve. Mi fogott meg benne? Olyan csöndes, kedves jólelkű srácnak tűnt, megbízhatónak, visszafogottnak (úgy értem, hogy nem egy harsány,nagy pofájú), családcentrikusnak. Akivel nyugodtan életet lehet élni.
És akkor mi van ha rossz a döntés? Hibákból tanul az ember...
De ha meg összejönnek a dolgokat, az pedig a te büszkeséged és nem az övé! :-)Amúgy nem az a lényeg, hogy ki mondja ki a döntést, hanem hogy ő és te is egyetértetek e benne. Attól hogy te mondod ki a döntést, megerősíthet benne,hogy igen, jó döntés vagy nem jó döntés. Ha támogat, ő is ugyanúgy hibás, akármelyikőtök mondta ki azt.
Az akaratával nincs gond. Tudja ő nagyon jól, hogy mit akar és ha nem úgy történnek a dolgok, akkor hisztizik meg duzzog. Neki a felelősségvállalással vannak problémái. Szabályszerűen pánikol tőle. "Persze mondjam ki én és akkor majd én leszek a hibás!" Egyik leggyakrabban hangoztatott mondata. Szerintem ezen tudna változtatni, de nem akar.
Egyébként mióta vagytok együtt és mi fogott meg benne?
Köszi, hogy leírtad, most már jobban értem. Az ő személyiségjegye ilyen. Ő egy túlzottan alkalmazkodó, határozatlan személyiség, követő személyiség, akinek egy határozott nőre van szüksége, hogy ne neki kelljen döntenie és vállalnia a felelősséget. Ha te lennél a férfi és ő a nő, valszeg egyszerűbb lenne a helyzet, de a mai társadalomban a férfié általában az irányító szerep.
Vagy elfogadod így őt vagy nem. Fejleszteni lehet biztosan, de sosem lesz egy keménykezű, irányító típus! :-)
Én sose kérdezem tőle, hogy mikor jön. Még én mondom neki mindig, hogy ne is mondjál időpontot, mert honnan tudnád, hogy meddig fogod jól érezni magad. Annyit szoktam kérni, hogy amikor indul, akkor hívjon fel. Tulajdonképpen ez is felesleges, csak, hogy tudjam, hogy tényleg minden ok. Ha így csinálná, akkor nyugodtan aludnék, de ő ehelyett a kérésem ellenére is mindig benyög valami időpontot.
Egy hetesek. El vannak kerítve nagyjából, de egy kis részt kihagytunk, ahol az anyakutya közlekedik. Egy szobás a lakásunk, úgyhogy nem tudom másik szobába rakni őket. :)
Bennem ilyen nincs. Én inkább otthonülős vagyok. Mostanában meg mondjuk egy bulinak még a gondolatától is kiráz a hideg. Hozzám jöhetnek egy pár órára és ennyi elég is a társaságból nekem.
Pl.
-Mit csináljunk a hétvégén? - kérdezi ő
-Menjünk kirándulni.
-Az nem jó, mert lehet, hogy esni fog, meg nem ismerünk kirándulóhelyeket és eltévedünk-
-Ok, akkor menjünk csak a közeli erdőbe sétálni.
-Á, az már uncsi.
-Jó akkor te mit szeretnél?
-Nekem mindegy, te mondd meg.
-Ok, én sétálni szeretnék, de úgy látom te nem, akkor menjünk biliárdozni.
-Most ahhoz sincs kedvem. Olyan jó volt a múltkor az aquaparkban.
-Menjünk aquaparkba?
-Hát ha te szeretnél...
-Jó akkor menjünk oda.
-Ok, de a te ötleted volt. Nem én leszek a hibás, ha nem érzed jól magad.
Állandóan ezt a játszmát nyomja. Erre írtam, hogy ő azt akarja, hogy az legyen amit ő akar, de csináljunk úgy, mintha én döntöttem volna.
Vagy például tök ismeretlen helyen, ahol először járunk engem kérdez meg, hogy akkor most merre menjünk. Pont engem aki a közlekedéshez amúgy is olyan hülye vagyok, hogy kis túlzással képes lennék a házunktól két utcányira is eltévedni.
Meg biztos kicsit féltékeny, vagy irígy is vagy rá, hogy őt hívják a haverok, te meg otthongy kutyázol és alig várod hogy visszajöjjön. Van benne valami? (magamból indultam ki, bennem ez is bennem van...)
Azt én se szeretem ha valaki nem tartja be a szavát, de képzeld, hogy a párod jól érzi magát és nem az óráját lesi folyamatosan...Szerintem lehetetlen előre megmondai mikor jövünk haza! Én azt szoktam mondani, ameddig jól érzem magam addig maradok! Nem lehet ezeket a dolgoakt előre eltervezni, szerintem fel se tedd neki ezt a kérdést többet mikor jön és nem lesz belőle vita. Max annyit kérj tőle, drágám, ha éjfél után jössze, vagy ott alszol a haveroknál, nyomj rám egy üzit hogy minden okés. Na ennyit elvárhatsz, a többi túlzás.
Mennyi idősek a kutyusok? Lekeríteni nem tudod esetleg a területüket? És mi történik ha nem teszed vissza őket? Elvileg tökéletesen hallanak, szimatolnak és visszatalálnak maguktól egy idő után! Szerintem hagynod kellene őket, hacsak nem a szoba túlsó végébe kullognak el...de ezért kellene egy kis sarkot elkülöndíteni nekik. Vinnyogástól nem alszotok? Egy szobában vagytok velük? Nem tudjátok máshová tenni őket?
Biztos túlzásba viszem az aggódást, de ez nem fog változni. Továbbá nem szeretem, ha valaki nem tartja be az ígéretét. Ennek kivédésére mondom mindig azt, hogy ne ígérjen semmit. Igen a kutyákkal is ilyen hülye aggodalmaskodó vagyok, ez sem fog változni. Elhívni elhívhatok persze bárkit, voltak is nálam, de nekem nem az a gondom, hogy hiányoznak a programok. Sőt egyáltalán nem hiányoznak.
Nálunk pont az van, hogy az én párom annyira határozott egyéniség, hogy meg se akarja velem beszélni a dolgokat, csak szembesít a döntéseivel! Szeretnék beleszólni a döntésekbe, de nem tudok. Vagy úgy van ahogy ő akarja vagy sehogy.
Biztos szeretnél egy határozottabb pasit, aki leveszi a válladról a sok terhet. Mondj már néhány példát, milyen dolgokban nem hoz döntést? Utána többet tudok mondani. Egyrészt élvezheted is hogy a dolgok úgy mennek ahogy te akarod, ahogy neked jó, ő meg alkalmazkodik! Ez lehet egy jó oldala is.
Táplálnom nem kell őket, de állandóan kimásznak az alomból meg az ágyukból és olyankor visítanak. Az anya kutya valamiért nem teszi vissza őket, lehet, hogy nem tudja, úgyhogy fél óránként-óránként megyek pakolni őket. 3 óra felé el szoktak csendesedni, akkor meg az anyakutya jön és bökdösi a kezem, meg liheg az arcomba, hogy simogassam. Ez kb. egy 20 perces elfoglaltság és 5-kor már kelnem kell, hogy megetessem és utána vigyem sétálni.
Kiragadok most néhány szót abból amit írtál : "nagyon súlyos dolgot kell tennie ahhoz hogy ne szeressem őt" - na én még akkor is szeretném ha valami nagyon súlyos dolgot tesz! Nincs az amitől elmúlik a szeretet! Csak szenvedés övezi! Ha nagyon súlyos dolgot tenne én szakítanék és fájó szívvel, de megpróbálnám elfelejteni (annak ellenére hogy szeretem) Mert ha valami nem elfogadható számomra vagy nem működi, hiába az a bazi nagy szeretet ha az emberlánya folyamatosan csak szenved!
Engem csak az bánt, hogy minden teendőt, döntést, felelősséget, stb... rám hárít. Lehet, hogy a betegségem miatt viselem ezt most nehezebben, de tényleg úgy érzem, hogy már nem megy ez nekem, hogy majd egyszer kipihenem magam én is, hogy majd elmúlik ez az érzés is, majd túl leszek ezen is. Vele meg sajnos nem lehet megbeszélni semmit, mert inkább rám hagy mindent és nem értem miért. Jó amikor veszekedve mondok el valamit, akkor megértem, de amikor higgadtan, akkor azért ő is adhatna értelmes választ. Ettől érzem úgy, hogy mindent nekem kell egyedül megoldanom és ez nem is olyan kevés dolog.
Kutyák : ha elpusztulta az anyjuk, akkor el tudom képzelni, hogy táplálnod kell a kicsiket éjszaka is. De gondolom nem ez történt :-)
Akkor egy idősek vagyunk :-) Te tényleg nagyon anyáskodsz felette! Nem kell túlzásba vinni az aggódást, nagy fiú, férfi már, tud vigyázni magára :-) De ha mégis annyira aggódsz és a párod nem érti meg, nincs valaki a társaságban, akinek tudod a számát és a férjed helyett elérhető, ha esetleg minden kötél szakad, mondjuk hajnali órákban sem ér haza a páráod? Különben ne aggodalmaskodj ezen.
Kutyák miatt miért nem tudsz programot csinálni? Nem igényelnek éjszakai felügyeletet!!! Ő felettük is anyáskodsz? :-) Nagy kutyás vagyok, komolyan nem értem, mitől ne tudnál progit csinálni állatok miatt! Kizárt! Legrosszabb esetben hozzátok hívod fel az egyik barinődet, ha már nem akarsz te elmenni.
Kiket védtem? És akiket szerinted védtem hol írták azt, hogy sose szerették a párjukat vagy, hogy már nem szeretik?
Érdekesen állsz hozzá a szeretethez. Én úgy vagyok vele, ha valakit megszerettem, akkor nagyon súlyos dolgot kell tennie ahhoz, hogy azt mondjam már nem szeretem. Attól, hogy szakít valakivel az ember, mert nem tudnak együttműködni, attól még a szeretet és a tisztelet nem szűnik meg. Pont ezért nehéz ügy a szakítás/válás.
További ajánlott fórumok: