Ti miért, milyen okok miatt váltatok el? Jobb lett? (beszélgetős fórum)

Nem vagyunk fiatalok. Én lassan 30 leszek, a párom meg 31. Nálunk még nem jött szóba, hogy szakítsunk, csak mostanában érzem, hogy ezt kéne tennem.

A haverjaival lóghat persze, csak most én nem tudok programot csinálni a kutyák miatt. Az nem volt soha probléma, ha nem mondta, hogy mikorra jön, akkor volt gond, ha mondta és órákat késett, mert én az a fajta hülye vagyok, aki ilyenkor aggódik, ő meg az a fajta hülye, aki nem telefonál, hogy késik és ha én hívom nem veszi fel, pedig nem szoktam zaklatni amikor bulizgat. Mostanában én is érzékenyebb vagyok belátom, de nem telepszek rá ennek ellenére sem, igyekszem tartani magam, de egy párkapcsolatnál ez is benne van a pakliban, hogy a másiknak rosszabb napjai vannak és akkor is ugyanúgy támogasd.

Egyik barátnőmmel beszélgettünk arról mi is az az igazi szerelem! Ahogy én leírtam számomra mit jelent, erre ő kitalált egy definicót : conditional love (vagyis feltételes szeretet). Szeretem a párom ha..megfelel az én elképzelésemnek. Ha nem, akkor nem szeretem. Na persze ez nem egészen így van. Bár a párom nem egészen felel meg az elképzelésemnek, attól még igenis szeretem, csak elégedetlenkedem.

Most saját magamnak és Emi neked is azt tanácsolom, mérlegelni kell mennyi a pozitívum, negatívum, boldog pillanatok, meg nyitott szemmel kell járni. Tényleg nem érdemes túl sok időt energiát olyasvalakire pazarolni, aki nem viszonozz azt. Most akárhogy szeretem, inkább tényleg olyat keresek, aki visszadobja azt a bizonyos labdát! Különben mit ér a kapcsolat, ha csak egyoldalú? Az egyik ad a másik meg nem...

Emi, szerintem ti nagyon fiatalok vagytok, vagy a párod még éretlen fejben! Szerintem ne anyáskodj felette. Ne nyújts neki segítsét és ne hagyjd, hogy megszabja mit tégy. Hagyd, hogy maga boldoguljon!

Ez az elengedem, nem engedem is elég hülyeség...Bár nálunk is ez megy. Szerintem ha több figyelmet kapnál tőle, nem érdekelne mennyit lóg a haverjaival, nem igaz? Ha elmegy valahová meg se kérdezd mikor jön, csinálj te is programot magadnak!

Dehogy nem .:)

Mindketten azt ecsetelitek ,hogy miért nem tudjátok szeretni már azt a férfit aki mellett vagytok.

Nem tudnak az elvárásaitoknak megfelelni ,ennyi.

Ez nem ítélet ,itt nincs se bűnös se ártatlan,csak két ember ,aki húzza az időt.

Tudodm,csak tovább gondoltam.

De evvel nem értek egyet.A szerelem egy pasi iránt elmúlhat,attól még az az elején létező valami volt.

Céda nem írt olyat, hogy nem szeretik egymást. Én meg azt írtam, hogy nem a szeretet tart össze minket. A lehúzást meg nem értem honnan szedted.

Rengetegszer elmondtam a páromnak a problémáim, ígéreteivel tele a padlás, de változás semmi. Arra is kértem, hogy mondja el, hogy neki van-e valami baja és ha igen, akkor mi, de neki nem volt mondanivalója.

Mindegy is, tipikus, hogy mindig a nőt ítélik el és a pasi az ártatlan. Még olyan esetekben is, amikor a pasi bántalmazza a nőt.

Legalább jól esett kiírni magamból...

Ezt tudom, azért kérdeztem azt amit.

A gáz az, hogy sosem szerették. Mert aki szeretett bármikor is bárkit is, az igy nem nyilatkozik.

Meg milyen emberi kapcsolat az, ahol:én-én-én-én c,fejezet van.

Semmilyen.Ezek a nők nem szeretik azt a pasit aki mellettük van,csak félnek bevallani önmaguknak is.

Mennyivel tisztességesebb lenne ,nem a párjukat lehúzni,hanem bevallani ,bocsesz ,már nem szeretlek.

"álunk a szeretet vagy szerelem, hívjuk akárhogy nem múlt el,"

Hogy tud elmúlni az ami nem is volt?

Sziasztok!

Mi ugyan nem vagyunk házasok, de szerintem ez tulajdonképpen részletkérdés.

Még nem szakítottunk, de rövid időn belül meg fogom tenni ez biztos, csak rá kell szánnom magam.

Az oka: rájöttem, hogy a kapcsolatunk sokkal inkább hasonlít anya-fia kapcsolatra, mint párkapcsolatra. Ő úgyis él. Elmegy dolgozni, otthon semmit nem csinál, a felelősséget mindenben rám hárítja, ebből kifolyólag mindig minden az én hibám, döntéseket nem hoz, inkább próbál engem manipulálni, hogy mondjam ki helyette azt, amit ő szeretne. Gyerekünk nincs, csak kutyusunk, na vele se törődik, csak ha kedve van megsimogatja. Egy nyomorult partfisért vitatkoztunk heteken át (ilyen kis kézi seprűm volt, és kényelmetlen volt a földön csúszva söpörni), mert szerinte fölösleges kiadás, végtelenül smucig, csak magára nem. Még azért is vitatkozni kellett vele, hogy szegény kiskutyánknak normális kaját vehessek. Egyébként rendszeresen utolsó pillanatokban jelenti be, ha külön programot szervezett, nagyon rafináltan mindig azt kérdezi, hogy elengedem-e. Ha azt mondom nem, akkor addig duzzog, hogy már azért is elengedem, hogy legalább addig ne lássam. Ja meg szereti játszani mások előtt a mártírt, akit terrorban tart a párja. Folyamatosan sunyi módon színészkedik, hogy ő legyen a jófiú. Pl. társaságban sugdos a fülembe, hogy kinek mit mondjak (ami neki nem tetszik), és vagy az van, hogy elegem lesz belőle és hangosan megmondom, hogy mond el te, de akkor letagad mindent és olyan hévvel teszi, hogy hisznek neki, vagy az van, hogy rákiabálok, hogy hagyd már abba, akkor meg az van, hogy miért bántom azt a szegény gyereket. Programokra visszatérve, számtalanszor megkértem már, hogy ne ígérgesse, hogy mikorra ér haza, de minden egyes esetben mond valami időpontot és rendszeresen órákkal később ér haza és még csak nem is telefonál, egy szóval szarba vesz. Tegnap céges bulira ment, megkérdezte, hogy nem baj-e. Mondtam, hogy bajnak nem baj, de örülnék ha kihagyná, mert én sem vagyok éppen toppon, sok meló miatt hetek óta esténként 1 órára látjuk egymást, ráadásul én most szobafogságra vagyok ítélve, mert a kutyusunk szült és velük kell lennem. És nem is értem, hogy miért olyan fontos ez a buli, akikkel jóban van, azokkal nyáron 3X nyaraltunk együtt és múlt héten is elment velük bulizni. Erre megkaptam, hogy eddig nem volt bajom vele, hogy megy, úgyhogy most már elmegy, de 18 órára itthon lesz. Sikerült hazaérnie 23 órára hulla részegen, úgyhogy egyből be is dőlt az ágyba. Ma meg az anyjáékhoz ment. Én meg megint maradhatok itthon kakit pucolni, amivel egyébként nem lenne bajom, csak jó lenne, ha nem minden egyedül rám hárulna. Most a szoptatás alatt az kutyánknak hasmenése volt, persze, hogy nekem kellett orvoshoz vinnem a kicsikkel együtt. Jó volt a négy kutyát cipelni, amíg ő kényelmesen beautózott a munkahelyére.

Összefoglalva hasonló a kapcsolatunk, mint amikor valaki alkoholistával, drogossal vagy erőszakos, stb... emberrel él együtt. Nem a szeretet tart minket össze. Őt az tartja mellettem, hogy kényelmes, mert nem kell felnőnie, én viszont úgy látom, hogy ez hosszú távon szívás neki és azon fáradozok, hogy felnőjön. Minden egyes nap, amikor látom, hogy semmi nem változik, azt személyes kudarcnak élem meg és másnap megint nekiállok a feladatnak.

Bocsánat, hogy hosszú lett, pedig még le se írtam mindent. :S

Én is utálom ha masszíroznak,viszont én szívesen teszem bárkinek,mivel ez az egyik munkám.

Az odaadó az melegséget és lágyságot is takar.De a követelőzés a számonkérés esetleg hiszti az már nem.Tipikus női hiba.Helyesen kell szeretni,elfogadóan,ennyi telik tőle,ha nem tetszik,változtass rajta,ha nem megy lépj tovább.

Képzeld, nem szeretni ha masszírozzák! Pedig én szeretek masszírozni, de őt 5 év alatt kb. 3-szor masszíroztam meg, amikor fájt a háta és megkért, amúgy nem szeretni és visszautasítja. Na nem baj, vannak ilyenek.

Szerintem túl odaadó vagyok pont ez a baj. Minden felől biztosítva van az én szeretetem felől. Csak akkor fogok tőle szeretet kapni, ha majd észreveszi, hogy nem ő van a középpontban és visszakívánkozik oda.