Ti miért, milyen okok miatt váltatok el? Jobb lett? (beszélgetős fórum)

Mert így működnek,bennük van a vadászösztön,sokkal jobban esik az a "zsákmány" ami nehezen megszerezhető:))

De visszatérve,adj te többet,masszírozd meg,figyelj rá még jobban,légy odaadó és kedvesebb,bájos és mosolygós:)

A gyerekes dologra visszatérve: bevásároltam egy pakk gumival, erre ő kért, hogy ne használjuk, ha akar jönni a gyerek hadd jöjjön. Furi nem? A cigizés az nem válóok, igaz rosszul esett, de azért ez nem egyenrangú egy megcsalással, ezen túlvagyunk.

Nekem egyszerűen több figyelemre, törődésre, odaadásra van szükségem és ennyi idő után 5 év úgy ellaposodtak a dolgok. Olyan klassz egy kapcsolat elején, látni, ahogy a férfi megtesz mindent, a csillagokat lehozza neked az égről...aztán meg idővel megváltoznak a dolgok.

Eddig is ezt csináltam, mivel egy csomót dolgoztunk, saját magam szórakoztattam.

Mivel anyagilag nem vagyunk a topon, ezért viszont bánt, hogy azt a pénzt amit elkölthet, miért az idióta főnökével költi el, amikor itt a családja, akikre eddig ideje, energiája sem jutott. Ráadásul a főnökével már voltak tavaly egy londoni úton, most megint ő az első, mert immigrál..és el kell búcsúztatni. Én meg mindig itt várok türelmesen,hogy mikor fog már engem valami utazásra invitálni...megértő vagyok, de mi az hogy el se mehetek velük, meg ezek a kifogások? Ha most a kapcsolatunk elején lennénk, szeritnem büszke lenne bemutatni új arcoknak és tuti könyörögne, hogy menjek vele...nem az, hogy inkább ő se megy el, csak nehogy el kelljen engem is vinni. Vagy lehet tényleg ilyen zárt körű a dolog, nem tudom! Lehet nekem kéne megérteni, hogy tényleg nincs keresnivalóm köztük. Csakhát olyan jó programnak tűnik és xarul esik hogy nem vagyok welcome.

Régen is ilyen volt?

Vagy csak az idő haladtával vált ilyen nemtörődömmé?

Igen, mondtam neki, hogy akadna minden ujjama egy jelentkező, aki térden állva könyörögne, hogy elutazzak vele. A kezébe nyomtam a házasségi gyűrűnket és mondtam neki, hogy oké, akkor mást keresek, aki szívesen utazik velem.

Ő ment dologzni, 5 perc múlva csörgött a telefonom, hogy ő rosszul érzi magát és inkább nem megy el arra az útra. (Még mindig nem az, hogy jó akkor gyere velem babám! Nem értem, nem is akarom, miért nem mehetek) Azt hiszem máshol fogom keresni a boldogságot. Bár ez kimerül annyiban ált. hogy beregelek egy társkereső oldalra, aztán pár nap múlva el is felejtem...

Vagy egy másik dolog: ex főnöke immigál egy másik országba és elbúcsúztatják, a kapcsolatuk baráti. El akarnak utani Ibizára a záróbulira magángéppel és mivel hogy mi sosem nyaralunk együtt és tetszik a program, megkérdeztem vele mehetnék-e, de nem akarja. A fő kifogás az, hogy nem az én barátaim, nem ismernek engem. Főnökével párszor találkoztam, de a többieket tényleg nem ismerem.

Namármost ha vinne rendszeres nyaralni mint más pasi a nőjét nem szólnék semmit, de már tavaly voltak egy hasonló úton Londonban én akkor is otthon maradtam. Esküdözik, hogy majd elvisz engem külön utána...csak nem értem mi az hogy nem mehetek velük??? Szerintem a többieket nem zavarnám, egyszeűen ő nem akarja. Normális ez?

Sziasztok! Több éves már ez a fórum, de elevenítsük fel! Én arra lennék kíváncsi, hogy kinek mi volt az ok a válásra? Azt hinnénk, hogy a mindig a megcsalás, vagy elhidegülés, de sokszor banális apró okok vannak, mindenkinek más. Nálatok mitől borult a bili?

Azért jutott eszembe ez a kérdés, mert nagyon sértődős vagyok és olyan hülyeségeken besértődök, amivel lehet más nem foglalkozna, én meg mindig megbántva érzem magam! Pl. fájt a fejem és megkértem hogy masszírozzon meg, de nem volt kedve...én meg ott szenvedtem. Gyógyszerem nem volt. Annyit elértem, hogy pár percre rátette a kezét a homlokomra. Na most ez pl. hülyeség, ilyen miatt nem válik el senki, de basszus milyen dolog már ha ilyesmikben nem számíthatok a férjemre? Mi lesz ha idősek leszünk? Majd akkor is így ápol, törődik velem? Ki mint vet úgy arat...Alapból nem szeret masszírozni, rendszeresen megkérem mert olyan jól esne de mindig elutasít. Eljártam inkább masszőrhöz :-)

Nincs népszerűbb téma a tévében és a filmekben a szerelemnél. A szappanope­rák tele vannak „halálos szerelmekkel”.

A legnépszerűbb dalok is azzal bombáznak minket, hogy: csak a szerelem számít.

A Family Life című folyóiratban Paul Popenoe így írja le azt, amit a legtöbben a romantikus szerelemről gondolnak: A szerelem titokzatos látogató, ami a semmiből jön, és nem enged el – akárcsak a kanyaró... ösztönösen ismered fel... Ha ő az igazi, nem kell kételkedned. Tudni fogod kérdezés nélkül.

A szerelem... olyan fontos, hogy belső késztetést érzel, hogy feladj érte mindent... A férfi elhagyhatja érte feleségét, a feleség a gyermekeit, a király a trónját.

Olyan váratlanul távozhat is, ahogy jött, és ez ellen sem tehetsz semmit. Semmiféle emberi irányítást nem tűr.

Ez NEM az igazi szerelem. Az igazi szerelem nem ilyen. A fellángolás azonban valóban váratlanul jön, és tényleg keveset tehetsz ellene. Az igazi szerelem azonban önzetlen, elkötelezett szeretet. Talán nem tudod, miért olyan fontos tudni a különbséget a fellángolás és az igazi szerelem között. Azért, mert ha tudod a különbséget, megóvhatod magad attól, hogy egész életedre kiható hibát kövess el.

Minden évben álmodozó párok milliói, fogadnak egymásnak ünnepélyesen örök szerelmet és hűséget. Néhányuk számára a házasság gyönyörű élmény. Másoknak elviselhető. De a fele számára katasztrófa. Pár rövid év alatt rájönnek, hogy nem bírnak egymás mellett élni.

Mi a különbség? Az, hogy néhány pár valóban igazi szerelemre alapozza a házasságát, míg mások csupán fellángolásra.

Ez elméletben jobb, de olyan emberrel, aki nem akar részt venni a család életében és nulla a kommunikációja, nem lehet sehova eljutni.

Kérdezek, nem válaszol. Önállóan nem tesz fel kérdést. Ha mond valamit, akkor szúr. Nem nevez a nevemen, csak ha komoly letolás várható. Állandóan vádol. Szerinted az ilyen emberrel el lehet jutni máshova, mint a bontóperes tárgyalásra?

1. Szimbiózis: A szerelem kezdeti szakaszában a pár szinte egybeolvad, a két személy határai összemosódnak. A különbségek, negatív érzelmek háttérbe szorulnak, a másikról alkotott kép „rózsaszínű”, vagyis pozitív irányba torzul.

2. Leválás: A pár kezdi reálisabban látni egymást, a különbségeket és a negatív tulajdonságokat is észreveszik, ami csalódást okozhat. Ezzel együtt elindul a másik megváltoztatására induló törekvés. Egy nyílt, vagy burkolt harc veszi kezdetét, melynek tétje egymás másságának elfogadása, az elvárások egyeztetése és kölcsönös elfogadása, a közös identitás kidolgozása. Ha ez sikerül, elindulhatnak az egyéni és közös fejlődés útján, ahol kölcsönösen támogatják egymást. Ha azonban a leválás nem sikeres, a szimbiózis elvesztése krízishez vezet.

3. Krízis: A szimbiotikus, egymást és a kapcsolatot rózsaszínűnek látó korszak lezárása krízishelyzetet eredményez. Veszekedés, elhidegülés következhet be, és a hiányokat a pár tagjai pótcselekvésekkel töltik ki. (Munka, alkohol és egyéb szenvedélyek, vagy egy külső-harmadik megjelenése.) Gyakran alakulnak ki hatalmi harcok; ilyenkor mindketten azt érzik, hogy ők tesznek többet a kapcsolatért, s igazságtalannak érzik a kialakult helyzetet.

4. Énközpontúság: A leválás nyomán a pár életében olyan szakasz következik, amikor a saját érdekeit mindkét fél előrébbvalónak tartja, mint a közös érdeket. Fontos annak megértése, hogy ez a pár fejlődésében teljesen normális szakasz! Ebben az időszakban nagyobb távolságra van szükségük, hogy tudjanak önmagukkal, igényeik és terveik változásával, eddig elért eredményeikkel, meg nem oldott problémáikkal foglalkozni. Ha adnak lehetőséget egymásnak a befelé fordulásra és új erőforrások felfedezésére, könnyebb átvészelni ezt az időt. Ha sikerül támogatniuk egymást abban, hogy külön-külön is megtalálják az érvényesülési lehetőségeiknek, érdeklődési körüknek legmegfelelőbb tevékenységeket és közösségeket, mindketten jobban fogják érezni magukat; ez pedig hosszútávon a kapcsolatukat is erősíti.

5. Elfogadás: A kapcsolat elmélyülése, a kölcsönös elköteleződés annak függvénye, hogy mennyire tudják a pár tagjai elfogadni egymás különbözőségét; mennyire támogatják egymás egyéni törekvéseit, mennyire vállalják saját érzéseiket és igényeiket. Amennyiben ez sikerül, a szimbiotikus szerelemből induló pár összecsiszolódik, és kialakul a felnőtt, érett, stabil párkapcsolat. Az ilyen kapcsolatban jól működik a közelség-távolság szabályozása, az optimális távolság megtalálása.

Este beszélgettem exférjjel. Skype, ingyen. Tehát 70 perc. Főleg ő nyomta. Tegnap este megtudtam, hogy fél éve miért váltam el...

Nem bántam meg. Vele nem lehetett együtt élni, hamarabb lépni kellett volna.

Mi is így vagyunk... mert hogy minket meg összeköt a túl nagy közös tulajdonú ház is... és nem hajlandó eladni se, válni se. Kezdettől csak én gondolkodom ebben, de emiatt én éretlen gondolkodásúnak vagyok kikiáltva általa...

Pedig mennék... boldogan és örökre... A fájdalom majd csak ezután fog szűnni. Addig csak mindenap újra fordul bennem és - úgy látom - benne is a tőr, ami nem más, mint az elválás gondolata.

Bizony rossz!!!

Papírossal vagy anélkül... házasnak naveztetve, vagy elváltnak, olymindegy! Még nem adtam be a válást, de már egy éve botrányozik a drága. Kikészíteni? Ő teszi velem, de engem vádol ugyanevvel.

Sajnos már nálunk sokkal régebben lehet reménytelenül rossz a helyzet, de nem vettük komolyan (egyikünk se!!!)... vagy inkább fel se fogtuk a napi hajszában mennyire rossz már minden, csak húztuk az igát.

Bár még most is mondogatunk, érzünk ilyeneket, hogy lehet, hogy még mindig csak tévedünk és nem is lesz ebből válás... meg ehhez hasonló hülyeségeket. Szerintem irtózatosan zavarodottak vagyunk. Eszeveszett sebességgel keresünk valami megoldást... de valszeg csak puszilgatjuk a halottat. Nem biztos, hogy érdemes...

Igazából egy fedél alatt éltünk veszekedés, egy hang nélkül.

De nem is beszélgettünk. Ő mindig talált valami elfoglaltságot.

Csak ketten egy fedél alatt, közös pénztárcából. Számítani nem lehetett rá, csak élte a naoi kellemes életét, elvárta hogy kiszolgálják, s békén hagyják. Ez engem nagyon bosszantott. Volt olyan makacs, önfejű, hogy nem lehetett a társas életre rászoktatni. Ő így gondolta a házasságot, s nem értette, ez nekem miért nem jó így.

Nehéz volt elválni, mert nem ő akart válni, s a magyar törvények sem támogatják ebben az esetben a válást.

Első nekifutásra is megmondták, nem lesznek maguk elválasztva.